Jessmine Whide Története-51. Fejezet

 *Még mindig a reakcióra várva*

Pete arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Most nem tudom, hogy mérgesen vagy inkább szánakozva néz rám...

- És most őszintén mit vársz tőlem? Azt hogy ezután a kis monológod után megbocsássak neked mindent?-kérdezte normális hang erővel.- Amikor ok nélkül kiabálsz velem. Vagy számon kérsz rajtam dolgokat, amiket nem követtem el? Néha nagyon úgy érzem, hogy félre ismertelek. Mostanában nagyon gyerekes vagy tudod? Mindenen kiakadsz, és az utolsó két napban nem volt olyan beszélgetés ami nem veszekedéssel végződött volna, és én ezt már nem bírom!
- Őszintén? Nem várom el hogy megbocsáss, csak reménykedem benne. Nem akarom, hogy úgy érezd, hogy mindent számon kérek rajtad. Csak .... Nem is tudom mit akarok ebből kihozni... Tudom, hogy gyerekes vagyok. Mindig is az voltam és az is maradok. Egy olyan ember aki lélekben mindig gyerek marad, ritka felnőtt pillanatokkal. De most komolyan, szerinted én örülök annak, hogy mindene beszélgetés veszekedésbe torkollik. Csak mikor láttam azt a lányt a bárban melletted, akkor féltékeny lettem.... Mert ő sokkal szebb mint én, csinosabb is, és a haja sem emlékeztet széna kazalra, mint sokszor az enyém. És most ezt nem azért mondom, hogy belemerüljek az ön sajnálatba, hanem, hogy megpróbáljam valahogyan megmagyarázni, miért akadtam ki. Mert tudtam, hogy sokkal jobb nálam.- mondtam, a végére már dideregve. Lehet, hogy mégis meg kellet volna törölközni....
- Szerintem ez így egy napra nekem sok.- mondta Pete amire nem tudtam mit válaszolni.- Mármint az sok, hogy, igazat adsz nekem, beismered a féltékenykedésed, a hülye viselkedésed, azt hogy neked is sok részed volt a veszekedésekben, és még bocsánatot is kérsz. Ha így folytatod, akkor még elfogsz kényeztetni.
- Szóval akkor nem haragszol rám?
- Ezt nem mondtam...
- Akkor most mi legyen? Költözlek át valaki máshoz hogy egyedül lehess, vagy vegyek ki egy szobát magamnak?
- Ilyet sem mondtam.
- Akkor mégis mit akarsz, mit csináljak?-kérdeztem nagyon vékony hangon.
- Hát nem bánnám, ha megtörölköznél, mert senkinek sem jó ha megfázol. Pláne nem a koncert előtt. Meg akkor még ápolgatnom is kellene téged.
- Ezt most azért mondod mert törődsz velem, vagy csak nem akarod, hogy az esetleges lebetegedésem miatt elmaradjon a koncertnek egy sok időd igénylő része?- kérdeztem vissza.
- Mind a kettő, de az jobban dominál, hogy törődöm veled.- mondta, miközben egyre közelebb jött hozzám.
- Szóval ez most azt jelenti, hogy nem olyan lesz mint régen? Mint amikor elmentünk az első hivatalos randira?- kérdeztem, mikor egy kar nyújtásnyira megállt tőlem.
- Már sosem lesz olyan mint akkor. A múltat nem lehet visszahozni. Ha lehet akkor még jobb lesz, de akkor neked is segítened kell.
- Fogok is, csak majd a havi néha öt napos hisztijeim nézd el nekem rendben?
- Azt hiszem annyit kibírok, de csak akkor, ha nem egyfajtában fogsz hisztizni.- felelte nevetve Pete, ami már egy jó jel!
- Nem, majd spontán jön.- mondtam neki nevetve.
- Jaj, az még rosszabb, mert arra nem lehet felkészülni...- közölte még mindig mosolyogva. De akkor már nem bírtam magammal és megcsókoltam.
- Ahogy erre se.- mondta pár perccel később.
Ránéztem az órára, és még mindig csak 09:24 volt.
- Hány órára kell mennetek a helyszínre?
- Hát a koncert 19:00-kor kezdődik szóval szerintem olyan 17:30-ra fogunk menni.
- Akkor addig még van egy kis időnk...
- Mit tervezel?- kérdezte sokat sejtető mosollyal az arcán, amit már nagyon jól ismerek.
- Hát először is megtörölközöm, hogy meg ne fázzak, majd felöltözöm...
- A második részt azt nem lehetne kihagyni?- kérdezte.
- Ez csak tőled függ.- válaszoltam, mire a térdem alá nyúlt és besietett velem a hálóba.
Hát valahogy így indult a jótékonysági koncert reggele.

Jessmine Whide Története-50. Fejezet

 Hát ezt is elérkezett. Az 50-ik fejezet... Nem tudom hogy még olvassa-e valaki az írásom, de ez nagy részben az én hibám, mivel csak nagyon ritkán hozok részeket. Ennek több oka is van, de a legnagyobb az, hogy mostanában csak ritkán van ihletem.... Na de ez nem a ti problémátok, sz´val nem is fogom ezzel húzni a drága időtöket. Jó olvasást és kellemes karácsonyi készülődést vagy aki holnap olvassa annak bolog karit :)

*A jótékonysági koncert napja*

Reggel 8 óra van de én már ezerrel pörgök, és nem a sok koffein miatt. Na jó az is közrejátszik, de a mai jótékonysági koncert még jobban. Meg persze az is hogy tegnap sikeresen összevesztem Pettel, ami nagyon ritka dolog, és sosem tart pár óránál tovább,de  ebben a helyzetben már majdnem egy napja mondhatni háborús övezetben élünk. Hogy pontosan min is kezdtünk el veszekedni? Fogalmam nincs de ami a legjobban fájt az a következő volt:

*Tegnap reggel 05:13*

- Miért kellet ezt csinálnod azzal a lánnyal lent a bárban?- kérdeztem a dühtől vörös arccal.
- Most meg megint mi bajod van? Csak egy KÉPET csináltam vele mert megkért! Ne tégy úgy mintha veled nem csináltam volna sose.
- Nem is a képpel van bajom!
- Hanem mivel?
- Azzal hogy hol volt a kezed közben!
- Hogy hogy hol volt a kezem? A derekán!
- Hát én nem úgy láttam!
- Mi van veled mostanában?
- Semmi nincs velem, csak nem szeretem, ha idegen lányok seggét fogdosod!
- Ez most komoly? Szerinte csak úgy letaperolnák egy idegen lányt aki kb 19 évvel fiatalabb nálam a közelben áll a barátja és nem mellesleg a rajongónk? Ilyennek ismersz?
- Igen komoly! Most őszintén én már nem tudom, mit higgyek. Nem ilyennek ismertelek.
- Mondja ezt az a lány aki részegen smárol a barátjával. Tudod én sem ilyennek ismertelek!
- Ez most komoly? Tudod milyen vagyok hogyha többet iszom mint kellene. Ez övön aluli volt!
- Mondod ezt pont te! Nem tudod milyen érzés ha megbízol valakiben, beleszeretsz és egyszer csak azt mondja neked, hogy részegen csókolózott egy fiúval, aki nem én voltam! Megcsaltál! Tudod mit éreztem mikor elmondtad nekem? Nem, nem tudod. Miután kibékültünk még azután sem kérdezted meg, hogy mit éreztem, csak az érdekelt, hogy még járunk-e! És tudod, hogy ez hogy jön le nekem? Úgy hogy csak a hírnév miatt akarsz velem járni!
- Remélem hogy most csak az alkohol beszél belőled..
- Milyen alkohol? Amit te ittál azon a bulin?
- Szerinted fair dolog ezzel előhozakodni miután már megbeszéltük a dolgot és túlléptünk rajta?
- Azok után amit mondtam szerinted túlléptem rajta?-kérdezte Pete.
- Nem tudom, nekem a viselkedésedből ez jött le. Vagy mindenkivel lefekszel miközben haragudsz rá?
- Tudod, most valahogy elment a kedvem nem hogy a szeretkezéstől, de még az egy ágyban alvástól is veled.Szóval én most visszamegyek a bárba. Ne várj meg!- mondta Pete, majd hangos ajtó becsapással távozott.

Nos igen ebben a kis nevezzük közjátéknak nekem is nagyon sok részem volt ebben ay egészben, tudom. És most jön az ön sajnáltatás, mert szerintem nem volt fair dolog Pettől, hogy még mindig a Tomos esettet hozta fel védelemképpen. De mégis igaza van. Mostanában mindenért kiabálok vele, pedig nem vagyok egy olyan ordibálós típus. De ez nem fer vele szemben és ezt tudnia kell. Bocsánatot kell kérnem, de ahhoz ő is kelen és most még sehol nincs a telefont meg nem veszi...
Egyszerre csak rezegni kezd az asztal. Valószínüleg a papír halom alatt volt valahol a telefonom, amit nem tudom, hogy mikor csináltam és hogy pontosan miről is szolnak azok a dokumentumok, de ebben a pillanatban egyáltalán nem is érdekelt, mert pszichopatákat megszégyenítő arc kifejezéssel meg (talán) hörgésekkel kezdtem el keresni a telefonom. Meg is lett, de nem Pete hívott hanem anyu.
- Szia anya.
- Szia Jessmine hogy vagy? Nem zavarok?
- Hát most nincs sok időm. Tudod ma lesz a jótékonysági koncert.
- Tudom, tudom. Akkor majd felhívlak holnap rendben?
- Igen.
- Csak még azt mond meg hogy hogy vagy.
- Jól vagyok.- füllentettem.
- Rendben, szia Jessmine
- Szia.- mondtam majd megszakítottam a vonalt.
08:35- volt, és én ideges voltam, feszült, és bűntudatom volt. Pete meg még mindig sehol sem volt. Így elmentem zuhanyozni. Mondjuk lehet, hogy nem annyira világos, hogy ez a két dolog hogyan függ egymástól, csak annyit tudok, hogy a víz érintése megnyugtatott. A kabinból léptem ki, mikor ajtó csapódást hallottam. gyorsan magamra tekertem a kendőt és kisiettem a nappaliba. Pete a helyiség közepén állt és csak nézett engem dühös tekintetével. Így álltunk vagy 5 percig, egymásra meredve, én minden reménységem szerint könyörgő arccal, Pete pedig kifejezéstelennel.
- Sajnálom! Mindent nagyon sajnálok! Az incidenst Tommal, azt hogy mostanában egy csomót kiabálok rád, pedig nem érdemled meg. Sajnálom, hogy mindenen kiakadok és ordibálással próbálom megoldani,de tudom hogy csak azt érem el vele, hogy megharagudj rám.. Sajnálok mindenit amivel megbántottalak, vagy bármi mást tettem. Nagyon SAJNÁLOM!- mondtam a végére elhaló hangon.
- Ennyit akartál mondani?
- Nem, még azt is akartam mondani neked, hogy nagyon fájt hogy azt vágtad a fejemhez, hogy részegen csókolóztam Tomal, mikor tudom, hogy milyen vagyok ha kicsit többet iszom a kelleténél. Az sem esett valami jól amikor azzal vádoltál, hogy miután bevallottam neked, szerinted engem csak az érdekelt, hogy még mindig járunk-e. Ez valahol igaz volt, mert nem akartalak elveszíteni és ez nem a hírnév miatt volt. Jó persze mondhatni néha még most is önkívületi állapot kerülget ha belegondolok abba, hogy az a férfi akiről ábrándozok, aki egy híres zenekar bassusgitárosa, ami ráadásul a kedvenc zenekarom is, az a férfi ugyanaz a férfi aki reggelente mellettem van mikor felébferedem, bókol, és ami a legfontosabb szeret. Vagyis azt hittem hogy szeret,de nem tudom komolyan gondoltad-e azt amit tegnap este mondtál. Mondjuk az sem esett valami jól, hogy azzal vádoltál, hogy nem voltam kíváncsi az érzéseidre. De miután átgondoltam rájöttem, hogy igazad volt, mert nem kérdeztem meg tőled, hogy hogy érzed magad csak elvártam hogy te foglalkozz az én érzelmeimmel én meg elhanyagoltalak. Szóval ezt nem róhatom fel neked és nem is akarom, mert tudom hogy én is sokat hibáztam és nagyon sajnálom....-fejeztem be a monológom, elszorult torokkal, miközben Pete reakciójára vártam.

Jessmine Whide Története-49. Fejezet

Másnap reggel olyan 10 óra tájt ébredhettem fel, mivel éreztem, hogy simogatják a kezem. Pete mellettem feküdt, felém fordulva. Az ablakon erős fény áradt be amire még az is rátett, hogy az ágynemű fehér volt...
-Jó reggelt.- köszöntem Petenek.
-Neked is.
-Mióta vagy ébren?- kérdeztem, majd óvatosan a mellkasára hajtottam a fejem.
-Nem tudom... De lassan fel kellene kelni mert kezdek éhes lenni.
-Én is... Csak olyan jó itt feküdni...
-Ez is igaz.
Ennyit beszéltünk, mert valahogy elaludtam. Majd olyan 30 perc eledelével ébredtem fel megint, mert tányér csörömpölést hallottam. Felkaptam az első dolgot, ami a szekrényben a kezembe akadt (ami Pete egyik inge volt) és kimentem a nappaliba.
-Felébresztettelek?- kérdezte
-Igen, de nem baj.- feleltem mosolyogva.
-Akkor jó, csak úgy mellékesen, jó az inged.
-Köszi, tudom. Mi ez?- kérdeztem, mikor megláttam az ételekkel megpakolt asztalt.
-Reggeli.
-De ilyen sok?
-Csak nem félted az alakod?- kérdezte nevetve.
-De egy kicsit, mert nem kellet érte sokat dolgoznom és nem akarok meghízni, mert akkor majd tornáznom is kellene és én meg a rendszeres test mozgás!
-Nyugi ez nem mind a miénk.
-Hanem?
-Átjönnek a többiek is.
-Ja... Akkor szerintem megyek felveszek egy sortot.
-Hát azt miattam nem muszáj...- mondta Pete mosolyogva, miközben közeledett felém.
-Tudom...
-Akkor?-megfogta a derekam.
-Nem is miattad.- közelebb húzott.
-Hanem?
-A többiek miatt.- feleltem, miközben megcsókolt.
-Így már értem.- monda, miután elengedett (kb.:10-15 perccel később). Így én elmentem felvenni egy sortot. Jó az egy dolog hogy tél van és hideg van, de a fekete sortom nagyon szeretem felvenni a vastag, kereszt mintás harisnyámmal. DE (!) csalódottan állapítottam meg, hogy mind a kettőt otthon hagytam, helyette, felvettem egy fekete szoknyát és egy fekete comb zoknit. Miután itt végeztem, a fürdő felé vettem az irányt és kontyba rendeztem a hajam, (nem tudom, hogy miért, nem szoktam gyakran így viselni) majd egy kis sminket, ami alatt csak enyhe alapozót, spirált és ajak balzsamot kell érteni. Mivel  elkészültem és idő közben a többiek is megérkeztek alkalmasnak láttam az időt a társasághoz való csatlakozáshoz.
-Jó reggelt!- köszönte mikor beértem a nappaliba, a hol a többiek mar az asztalnál ültek és beszélgettek.
-Inkább napot.- reagált elsőnek Joe.
-Jessmine most valahogy más vagy...-mondta Andy.
-Csak a hajam miatt..
-Nem a hajad miatt, hanem valahogyan komolyabbnak nézel ki.- mondta Patrick.
-A frizura sokat tesz...-erősködtem tovább.
-Nem, igazuk van...- szált be a beszélgetésbe Pete is.
-Ezt meg hogy értitek?
-Olyan...-mondta Patrick
-Meg magyarázhatatlan...- folytatta Andy.
-Mintha...-Próbált segíteni Joe
-Felnőtt lennél...- szerette volna lezárni Pete. Csakhogy így ennek az egésznek semmi értelme nem volt.
-Na akkor most eszünk, vagy tovább akarjátok azt a témát boncolgatni, hogy "Jessmine megváltozott!",  mert ha a másik mellet döntenétek, akkor kérlek menjetek egy olyan helyre ahol nem kell ezt hallgatnom, és nyugodtan tudok enni.-soroltam fel a lehetőségeket. Most vagy a hatásos monológomnak köszönhetően, vagy azért mert enyhén tikkelt a szemem vagy ennek a két dolognak a hatására abbahagyták ezt a témát és inkább elkeztek enni. Na azt most szeretném leszögezni, hogy nem a sok indulat miatt tikkelt a szemem, hanem ezért, mert éhes voltam. Nálam ez egy normális dolog, hogy ha éhes vagyok akkor elkezd rángatózni a bal szemem. Nem egy kellemes dolog, de sajnos ezt el kell fogadnom.
A reggeli innentől, egy kis beszélgetéssel folytatódót, de csak a fiúk között, mivel az volt a téma, hogy mikor induljanak majd el, hogy időben a helyszínre érkezzenek. Az egy, hogy a koncert csak 3 nap múlva lesz.
-Mit csinálsz?- kérdezte Pete, miután a többiek visszamentek a szabályukra én pedig elkezdtem összepakolni egy kicsit az asztalt.
-Rakodom.
-De minek? A szoba pincér megcsinálja.
-Egy csomó helyen kell neki mások után elrakodni, ennyi öröme legyen már ezen a napon.- feleltem. Pete erre nem reagált rögtön csak állt egy darabig és nézte, ahogy összekaparom a maradékot és a tányérokat pedig egymásra rakom. Majd megkérdezte, hogy jól vagyok e.
-Miért ne lenék?
-Nem tudom, nem egy olyan embernek ismertelek meg aki szívesen elpakol  mások után.
-De nem ti mondtátok, hogy megváltoztam?- kérdeztem egy picit  idegesen, de pontosan, nem tudom, hogy miért.
-Oh, hogy még mindig itt tartunk.
-Igen itt tartunk.
-De miért idegesit ez téged ennyire?-kérdezte.
-Nem tudom! Nem akartam megváltozni,sem felnőni! De ez biztos a körülmények alakulása miatt van...
-De nem tehetsz ellene semmi. Főleg az ellen, hogy felnőj. Ez az élet rendje. Nem maradhatsz örökre gyerek.
-Nem is örök gyerek akarok maradni, csak egy olyan ember, aki kellőképpen komolytalan, de ha a helyzet azt szeretné, akkor nagyon is tud komoly lenni..
-De már olyan ember vagy!- mondta Pete, miközben a két keze közzé fogta az arcom és letörölte azokat a könnyeket, amiket eddig észre sem vettem. Hogy az annak köszönhető boldogság könnyei voltak, hogy a barátom szerint olyan ember vagyok amilyen akartam lenni, vagy egy teljesen más érzelem löket könnye ezt nem tudom biztosan.
-Tényleg?
-Igen... Meg mióta is érdekel téged, hogy mit gondolnak rólad mások?
-Engem az sokkal jobban érdekel, hogy te mit gondolsz rólam.
-Hogy mit gondolok?
-Ühüm.
-Nos, drága Jessmine én azt gondolom, hogy te egy okos, gyönyörű, jó humorral rendelkező, tehetséges, makacs, néha önfejű, a korodhoz képest igenis érett és ha kell akkor komoly lány vagy. Szeretem az apró szeplőidet,  szeretem a hajadat babrálni, sőt még az ilyen hisztijeid is szeretem! Szeretlek ahogy vagy! Még ha néha picit lökött is vagy, de legalább az én kis lökötkém. Egyszerűen csak szeretlek! És nem tudom, hogy hányszor kell még neked ezt elmondanom. hogy végre elhidd és te is szeresd magad.
-De én szeretem magam, főleg ha ilyen szépeket mondasz nekem...
-Akkor most minden nap valljak neked szerelmet?- kérdezte mosolyogva.
-Hát ahogy gondolod, nem egy rossz ötlet.
-Néha olyan hülye ötleteid vannak!
-Ez most kivételesen a te ötleted volt, ne akard rám kenni.- válaszoltam nevetve.
-Ó a francba!-tettet csalódotságot,  mire elnevettem magam.
-Szeretlek!- mondtam, majd megcsókoltam. Nem ő engem hanem én őt.
Ez a két dolog ha belegondolok a ritka pillanatok közzé tartozott, és csodás volt!

Jessmine Whide Története-48. Fejezet

A reptéren még röpke 2 órát várakoztunk. Ezt az időt beszélgetéssel, csókokkal (persze nem a legnagyobb "közönség" előtt) és beszélgetéssel töltöttük. Majd 19:01- kor a hangos bemondó közölte velünk, hogy elfoglalhatjuk a helyünk a gépen. A jegyeink az első osztályra szóltak. Ez sokkal de sokkal jobb mint a turista osztály! Itt nagyobbak a székek több a hely, és ami a legfontosabb (legalább is nekem) hogy puha, kényelmes székeink voltak!!!!!!!! Rajtam és Peten kívül csak 5 ember utazott az első osztályon (nem tudom, miért de ki kell emelnem azt hogy első osztály!!!) és ők is messze tőlünk, szóval olyan volt mintha csak ketten lennénk az egész gépen.
Az egész repülőút állat csak annyit beszéltünk, hogy megkérdeztem hol vannak a többiek, erre pedig azt válaszolta, hogy már ott, mivel én elaludtam...
1,5 órával később már Chicagóban ébredtem fel, majd egy óra múlva már a szállodában is voltunk a lakosztályunkon és már javában pakoltunk ki. Majd egy időben kopogtattak az ablakon és kezdett el csörögni a telefonom. Ki más lett volna ha nem más mint anya. Az ajtó előtt meg a szoba szerviz állt egy amolyan " ház ajándéka" nevű halom pezsgővel, és étellel. Anyut 5 (!!!) perc alatt sikerült lerendeznem. Épp, hogy leraktam az ágyra a telefonom mikor ismét kopogtak és ismét elkezdett rezegni a telefonom.
-Nincs olyan furcsa érzésed?- kérdeztem Pettől.
-Dezsvű-re gondolsz? Mert akkor van!- nevettet Pete, majd elment ajtót nyitni, én pedig megnéztem a mobilom.
Egy SMS-t kaptam Tomtól. Ez állt benne: " Boldog Karácsonyt Jessmine! :)"
Persze vissza írtam, hogy "Neked is Tom", majd megnéztem hogy ki kopogott.
Pontosabban kik. Persze hogy a többiek. Már kényelmesen elhelyezkedtek a kanapén.
-Sziasztok.- köszöntem, miközben helyet foglaltam Pete mellet.
-Szia Jessmine.
-Ki volt az?- kérdezte Pete.
-Tom, csak boldog karácsonyt kívánt.
-Aha.
-Figyu ezt nem lehetne megbontani?- jött vissza  Joe egy üveg pezsgővel a kezében.
-Mindent lehet csak akarni kell.-mondta Pete
-De.- mondtam Pettel egyszerre. Így egy-egy pohár pezsgővel a kezünkben folytattuk a beszélgetést.
Olyan éjfél körül mindenki visszatért a szabályába, én pedig elmentem fürdeni. Azt nem is mondtam, hogy a fürdő valami eszméletlen! Pezsgő fürdő van benne! Imádom!
Megengedtem a kádat, és be is kapcsoltam. Persze hab fürdőt készítettem. Már vagy öt perce lehettem a vízben, mikor Pete bejött a fürdőbe egy üveggel a kezében
-Milyen a víz?- kérdeztet.
- Mesés!
-Van még ott nekem is hely?
-Ha nagyon akarom akkor van.
-És nagyon akarod?
-Igen!- ne itt már nem voltam teljesen józan. Csak 95%-ban...
-Kérsz?
-Lehet... Köszi.- vettem ki a kezéből.
Beszélgettünk, majd egy idő után Pete elkezdte puszilgatni a nyakam, majd a vállam, ismét a nyakam és a számig is eljutott.
-Szerintem... Menjünk be a hálóba...
-Remek ötlet!- mondta, majd kiszállt a kádból, és miután én is így tettem, a térdem alá nyúlt, felemelt és bevitt a hálóba..
-Hol is van az a doboz?- kérdezte vigyorogva.
-Az éjjeli szekrény kinyitós részében...
-De ott nincs.
-Oh, hagyd már!- mondtam, majd magamra húztam így az egész testem elfedte és éreztem a rám nehezedő sújt. Ami valahogy megnyugtatott.
Innen kezdve olyan hajnali három óráig nem aludtunk..... 

Jessmine Whide Története-47. Fejezet

-Oh, bocsánat...- mondta anya, kissé elkerekedett szemekkel.
-Ööööhh..- kezdte Pete miközben az ajtó felé tartott.- Én most megyek, mert a szobán maradt a telefon töltöm..- rögtönzött.
-Ok, szia.- köszöntem el.
-Viszlát Mrs. Whide...- köszönt el anyutól Pete,  pedig le is tegeződtek.
-Szia.- köszönt el anya, kicsit ridegebben mint máskor szokott.- Ez meg mi volt?- kérdezte mikor Pete már valószinüleg a lépcső aljánál járt.
-Semmi....
-Hát én nem nevezném azt semminek, ha egy nálam jóval idősebb férfi a számban matatna a nyelvével.. De úgy tűnik, hogy ebben a világban amelyikben te felnőssz mér minden máshogy van.- mondta kicsit ingerülten.
-Nem is matatott a számban!- ragadtam meg a lényeget.
-Kislányom azért csak tudom, hogy mit láttam.
-De én mégis valamivel jobban tudom, mivel velem történt és én éreztem.
-Jó, mindegy...
-Milyért is jöttél? Mert gondolom, hogy nem azért, hogy erről beszéljünk.
-Hát ebben igazad van valamennyire. Köze van az előbbihez... Gyere üljünk le.
Na ennek nem lesz jó vége. Ha most fel akar világosítani akkor elkésett egy kicsit.
És kezdetét vette a két órás hegyi beszéd! A miben szó volt e szexről, védekezésről, felelősségről  és persze azt sem hagyta ki, hogy ha Chicagóban esetleg megtörténne akkor legalább védekezzünk (?????), meg az is, ha Pete nyomulna én pedig nem akarom, akkor rúgjak oda ahol a legjobban fáj, és rögtön telefonáljak nekik haza, és a lehető legkorábbi géppel induljak is el haza... Nem mintha ez megtörténne, gondolom én, de anyának biztos jót tesz a lelki ismeretének, hogy ezt megbeszélhette velem, és egy nem kevesebb mint két órás kínos beszélgetés után kezdőthetett az ajándékozás, amire már Pete is visszaért.
Nem gondoltam volna, hogy ez a napa a reggeli ajándékom és a beszélgetés után anyuval lehet még érdekesebb. De mint sok más alkalommal, most is érnek meglepetések. Olyan meglepetések,amikre nem vagyok felkészülve.
Az ajándékozás úgy nézett ki, hogy először én és Dóri átadtuk a fénykép válogatást, amit anyuéknak késztettünk. Majd odaadtam Dórinak azt a becsomagolt feslőt, amit már vagy fél éve meg szeretne venni. Mellesleg ezt Pettől, Bobtól és tőlem kapta. Nem kel gondolom feszegetnem, hogy mennyire örült neki. Majd következtek apuék, akik nekem azt a táskát vették amit vagy ezer éve meg szeretnék venni, dórinak pedig egy smink készletet, ami jól is jött neki, mivel az övé már a végét járta, így az enyémet használta. Gondolom anya vásárolt. Majd végül jöttek Dóriék, akiktől egy fekete bőrkabátot kaptam ami tökéletesen passzol a táskámhoz. A következő ajándék anyáéknak ment ezzel a szöveggel:
-Hát nem tudom mit fogtok hozzá szólni, de mi nagyon örülnénk, ha tetszene.- mondta Dóri, miközben átadta a dobozt.
-Milyért ne tetszene?- kérdezte apa.
-Várd ki a végét.- válaszolt Dóri idegesen felnevetve, majd leölt Bob mellé a kanapéra és alig észrevehetően megfogta a kezét. Eközben anya elkezdte kibontani a szallagal átkötött arany ajándék dobozt. Egy kék, kisbaba cipő volt benne. Apa csak hitetlenkedve meredt a doboz tartalmára, míg  anya egy fél percig csak nézte a két kis cipőt majd hirtelen felállt és megölelte a nő vérem.
-Gratulálok!- mondtam, Bobnak és Dórinak egyaránt, majd megöleltem mind a kettőjüket.- Akkor ezért etted meg a multkor a maradék pizzát?!- mondtam nevetve.
-Részben.- mosolygott.
Apa felállt és odament Bobhoz, majd megállt előtte és ezt mondta neki:
-Remélem, hogy vigyázni fogsz a lányomra és az unokámra  is.
-Igen.
A délután további részében Dóri, anya és én arról beszéltünk, hogy a gyerekek mennyire aranyosak, meg neki is biztos nagyon aranyos babája lesz, és a többi....
De eljött az öt óra így nekünk indulnunk kellett a reptérre. Búcsúzkodás, néhány be nem tartható ígéret jóváhagyása, és szorgalmas bólogatás a ne igyál sokat, ne cigizz, hívj ha odaértetek, hívj ha valami történne, ne csinálj olyat amit megbánnál, vigyázzatok egymásra és még ezekhez hasonló szülői tanácsok után ki is értünk az ajtón a bőröndökkel együtt.
-Tudsz róla, hogy egy nagyon érdekes családod van?- kérdezte Pete, mikor már az autóban ültünk, és felhajtott az autópályára.
-Igen, és még a beszélgetésről nem is tudsz semmit...- sóhajtottam egy nagyot.
-Milyen beszélgetés?
-Az amit anyával folytattam miután te "visszamentél a töltőért".
-Jaj.. Elmondod mi volt?
-A lényeg az, hogy fel vagyok világosítva, és hogy ha Chicágban úgymond egymásnak esnénk akkor használjunk gumit, amiből egy egész dobozt be kellet pakolnom a táskába.- számoltam be neki.
-Ez most komoly?- kérdezte nevetve.
-Igen!- nevettem vele én is.
-Nem késtek el egy kicsit?
-De, de jobb, ha úgy tudják, hogy nem. Mert ha megmondtam volna neki, akkor nem hiszem, hogy itt ülök veled most az autóban.
-Lehet.- mondta, majd megfogta a kezem.-Legalább azt nem kellesz venni.
-Hülye!!!- mondta nevetve.
-Megkaptam már párszor, tölled is.
-Tudom....

Jessmine Whide Története-46. Fejezet

10 perccel később a bejárati ajtónk előtt ácsorogtunk, majd miután megtaláltam a kulcsaim ki is tudtam nyitni az ajtót így bemehettünk a házba ahol mézeskalács illat és meleg fogadott minket.
-Sziasztok!- kiáltottam, amint beértünk az előszobába.
-Sziasztok.- érkezett a válasz.
 Anyát a konyhában, aput a nappaliban találtuk. Dóriék pedig nem voltak sehol.
-Anya, mikor lesz az ajándék nyitás?- kérdeztem miközben a mézeskalácsom mártogattam az előttem lévő pohár tejbe. Idő közben ezt is kaptam.
-Este mint mindig.
-Az nem lesz jó...- feleltem.
-Milyért ne lenne? Eddig minden évben így volt.
-Tudom, de ha nyolc óra után terveztétek akkora én már nem leszek itt.
-Hogy hogy?
-Hát úgy, hogy a fióknak lesz egy jótékonysági koncertjük a szilveszteri előtt 4 nappal, és Pete ma repül Chicagóba...
-És ez téged miben érint? Egyébként mit kaptál tőle?- kérdezte anya.
-Hát egy repülő jegyet, ami ma estére szól Chicagóba.- feleltem.
-Ó, értem. Részemről elmehetsz, csak beszéld meg apáddal, és akkor háromkor megtartjuk az ajándékozást.- mondta mosolyogva anya.
-Köszönöm!- ugrottam a nyakába.
-Ne örülj annyira, még apád hátra van...
-Megyek is beszélek vele!- mondtam izgatottan.
Apa a nappaliban volt Pete társaságában. Nevette, ami jó jel.
-Apa kérdezhetek valamit?
-Persze kincsem, mi lenne az?
-Hát, nem tudom, hogy Pete említett e neked, de ma repül Chicagóba és én tőle karácsonyra egy repülő jegyet kaptam, ami szintén ugyanarra a járatra szól mint az övé. És azt szeretném kérdezni, hogy elengednél e, mert anya már megengedte de azt mondta, hogy neked is bele kell egyezned....
-Mindig ezt csinálja velem! Rám hagyja a döntést... Rendben, elengedlek, de csak akkor ha beszélsz valamiről anyáddal. Ő tudni fogja, hogy mi az.
-Köszönöm!!! Rendben, csak bepakolok. Pete jössz vagy beszélgetsz apu.....- nem tudtam befejezni a mondatot mert ekkor megérkeztek Dóriék.
-Sziasztok!- köszöntek ők is.
-Helló. Dóri van most valami dolgod?- kérdeztem.
-Nem milyért?
-Akkor gyere velem pakolni!
-Jó, megyek. Hová is mész?
-Chicagóba, de gyere már mert háromig be kell pakolni.
-De addig még van négy óránk.
-Nem ismered te a húgodat? Tudod, hogy nem tudok dönteni.
-Ez igaz, mindjárt utánad megyek.- felelte, majd elment a konyha irányába.
-Majd esetleg, ha gondolod felnézhetsz...- mondtam halkan Pete-nek.
-Esetleg...-felelte, mire én elengedtem a kezét és felmentem a szobámba.
Pár perc múlva Dóri is csat lakozott hozzám, és kezdetét vehette a pakolás.
Én alapvetően egy szoknyás/ ruhás lánynak tartom magam, de ezt nem olyan szinten kell értelmezni, hogy az életem minden egyes percében szoknyát vagy ruhát viselek, hanem csak simán úgy, hogy néha jó nadrágon kívül mást is felvenni. Meg van pár szoknyám és ruhám is amit szeretek és még télen is fel lehet venni.
Mivel pontosan nem tudom hogy mennyire időre megyünk, csak annyi biztos hogy a mai nappal együtt 7 nap van a koncertig, a 8-ik pedig már a koncert napja, ezért 9 napra pakoltam. Körül belül a fél szekrényem bepakoltam, mert nem tudtam dönteni, de Dóri azért segített így vagy 3 darab felsővel, 4 nadrággal, 2 szoknyával és 1 ruhával lett könnyebb a bőröndöm. Ennek ellenére nem maradt benne sok hely.
A becibzározással bajlódtunk, amikor Pete nyitott be.
-Kész is vagy?- kérdezte csodálkozva.
-Ez még nem a végleges változat,  mivel nem tudjuk becibzározni a bőröndömet.
-Segítesz neki?- kérdezte Dóri.
-Persze.- felelte Pete, mire Dóri távozott a szobámból.- Na mutasd mid van.- mondta Pete.
-Ez lenne az.- nyitottam szét a bőröndöt.
-Akkor kezdjünk neki. Ezt a fekete ruhát hoznod kell.- mutatott az egyik kedvenc, hosszú ujjú, koktél ruhámra amit csak azért nem hordok sokat, mert szemtelenül (vagy pont szembeszökően) rövid.
-De nem lesz rövid? Körülbelül ilyen hosszú.- mutattam meg a kezemmel a ruha hosszát.
-Nem, jó lesz.
-De ha majd valaki mással fogok elmenni ebben a ruhában, akkor legyen eszedben, hogy te akartad, hogy ezt a ruhát is vigyem.
-És mégis kivel mennél el?
-Nem tudom. Jensen Ackles-el?
-És mit keresne Jensen Ackles Chicagóban?
-Sosem tudhatod... -nevettem fel vidáman.
20 (!!!!!!!!!!) perc alatt átnéztük a holmikat és kiraktuk azokat amik Pete szerint feleslegesek voltak.
-Kész is vagyunk.- mondta Pete.
-Ez gyorsan ment. Köszi, hogy segítettél.- mosolyogtam.
-Nincs mit.- felelte majd megcsókolt.
Pár perccel később valaki kopogtatott az ajtómon....

Jessmine Whide Története-45. Fejezet

Körülbelül öt óráig zajlott a próba. Kissed nagyobb szünetekkel. A próba után mégy egy kicsit beszélgettünk. Ment a téma váltás rendesen.  Először a koncertekről beszéltünk, majd a filmekről, családról, könyvekről és mindez valamilyen érthetetlen oknál fogva a focinál kötött ki. Persze nem csodálkozom, hiszen hatunk közül csak én vagyok lány, szóval ez a fordulat várható volt. Mikor már javában benne voltak az utolsó meccs elemzésében, Pete megfogta a kezem és egy picit hátravonultunk a többiektől.
-Mi az valami baj van?- kérdeztem, mikor megálltunk az egyik ablak mellett.
-Hát nem tudom, hogy mennyire számit bajnak, de van valami amit muszáj tudnod.
-Mi volna az?
-Holnap este indulunk Chicagóba.
-Erről tudok.- mondtam mosolyogva, hogy oldjam a hangulatot.
-Honnan?- kérdezte csodálkozva.
-Hallottam mikor beszélgettetek ma ebéd után. De van egy jó hírem. Pontosabban szerintem jó hír azt nem tudom, hogy te mit fogsz gondolni, de szerintem neked is fog tetszeni.
-És mi lenne az a jó hír?
-Beszéltem anyuval, és ma nem megyek haza...- közöltem vele (enyhén pszichopata) vigyorral az arcomon.
-Hát az biztos jó, ha meg akarsz fagyni kint az utcán.-mondta nevetve.
-Nem fogok, mivel már van hely ahol alhatok, vagy valami mást csinálhatok.
-Igazán és hol?
-Egy nagyon jóképű, szexi, humoros embernél.
-Ismerősnek tűnik a leírás. Van rá esély, hogy ismerem?
-Jobban mint bárki más.
-Majd egyszer igazán bemutathatsz neki.
-Feltétlen.- mondtam majd gyorsan megcsókoltam, mert Patrick pont nem figyelt.
Még vagy fél órát beszélgettünk de utána lassan mindenki elindult hazafelé.
-Mit szeretnél csinálni?- kérdezte mikor már a nappaliban voltunk.
-Hát, lenne pár tippem mivel üssük el az időt reggelig.- feleltem nevetve.
-Mi lenne ha....- mondta Pete, majd megcsókolt.
-Ez jó lesz.- válaszoltam két lélegzet vétel között. Gondolom, ami ezután történt, azt nem kellesz részletezni.
                                                                     _____
 Másnap reggel egy viszonylag ismeretlen helyen ébredtem. Pete lakosztályán voltunk. Olyan mintha ezer év telt volna el azóta, hogy hideg vizet öntöttem volna az arcába, pedig csak 20 napja történt.  Ő mellettem feküdt és még aludt. Odakuporodtam hozzá és a vállába fúrtam a fejem, majd elnyomott az álom.
Egy órával később ébredtem fel, mert a "párnám" mocorogni kezdett.
-Jó reggelt!- mondta mosolyogva.
-Jó reggelt!- köszöntöttem én is, majd megcsókoltam. Eddig nem is tűnt fel, hogy mennyire megszoktam azt, hogy reggelente velem van mikor felébredek és, hogy csókkal köszöntjük egymást. Csak tegnap nem volt rá alkalmunk, így mint most, de már akkor is hiányzott.
-Tudod milyen nap van ma?- kérdezte, mikor csak annyira hátrahúzta a fejét, hogy megnézhesse az arcom.
-Nem.... Várj csak! KARÁCSONY VAN?- kérdeztem elkerekedett szemekkel. Eddig fel sem tűnt, pedig máskor alig bírom kivárni ezt a napot.
-Igen! Gyere mutatok neked valamit.-mondta majd megfogta a kezem és a nappali felé húzott, ahol egy karácsony fa állt. Nem rémlik, hogy tegnap is ott lett volna, igaz nem a berendezéssel voltam akkor elfoglalva.
-Mi az?
-Nyisd ki és meglátod.- nyomott a kezembe egy becsomagolt kis dobozt. Nekem sem kel kétszer mondani, mert ilyenkor (mint azt már említettem) olyan vagyok mint egy kisgyerek. Fél perccel később  ott ültem a fa mellet a földön, és csak néztem a kezemben tartott repülő jegyekre, amik ma estére szólnak Chicagóba.
-Ez most komoly?- kérdeztem halkan.
-Igen.... Nem tetszik?
-Ez meg milyen kérdés már? Persze hogy tetszik!
-Szóval akkor jössz?
-Igen! Annyira szerettem volna veled menni.....
-Hát most jöhetsz.
-Köszönöm.- mondtam majd megcsókoltam.
-Lassan el kellene kezdeni pakolni.- mondta Pete 10 perccel később.
-Rendben.-egyeztem bele.
45 perc múlva Pete bőröndje már az ajtóban volt indulásra készen. A bökkenő csak az, hogy nekem itt nincs semmi ruhám így haza kell mennem, hogy be tudjak pakolni.
-Mindened meg van?- kérdeztem, mire bólintott. Megragadtam a kilincset és kitártam az ajtót. Indulni kell, ha elakarjuk érni a gépet, ami 5 óra múlva indul, és még egy pakolás és egy karácsony is előttünk áll....

Jessmine Whide Története-44. Fejezet

Elnézést kérek a tolakodásért, csak annyit akarok, hogy a ha minden jó akkor már majd rendszeresebben lesznek fent részek:) (ha még valaki olvassa egyáltalán...) És azt szeretném kérni (persze nem kötelező), de ha tetszik a blog, vagy az adott rész, vagy van valami hozzáfűzni valótok, azt nyugodtan írjátok le :) Na de nem is untatlak tovább benneteket, jöjjön aminek jönnie kell :D
                                                               _____
Másnap reggel arra ébredtünk, hogy valaki benyit a szobámba. Ki más is lenne mint apa! De (szerencsére) az a látvány fogadta, hogy én pizsiben az ágyamon fekszem, Pete pedig felöltözve a szobámban lévő díványon fekszik. Még jó, hogy le tudtuk beszélni a folytonos ellenőrzésekről, mert ha mondjuk hajnali fél kettőkor benyit, nem ez a látvány fogadja az biztos...
-Itt az ideje felkelni, reggeli van!- mondja morcosan, majd bevágja az ajtót.
-Jó reggelt...- súgja halkan a fülembe a szavakat. A meleg lehelete csiklandozza a fülem, és ebbe bele borzongok.
-Szia...- felelem én is halkan, a normális hangomnál kicsit gyerekesebben, de ez abban a pillanatban nem érdekel, mert csak azt tudom, hogy meg akarom csókolni! Amit 3 másodperccel később meg is teszek....
Körülbelül 4 percig maradunk így, majd Pete elhúzódik.
-Tudod, nem kellene ebbe most nagyon belemelegedni, mert itthon vannak a szüleid, és van egy olyan érzésem, hogy ha két percen belül nem érünk le akkor apud vasvillával fogja betörni az ajtót.-mondja Pete. Az utolsó pár szó hallatán kitör belőlem a nevetés, mert sosem láttam még a kezében vasvillát, de arra nagy az esély, hogy pár percen belül feljön érettünk, így kénytelen vagyok kimászni az ágyból és a szekrény felé venni az irányt. Pizsamának Pete egyik felsőjét használom (pont takar), amit még régebben csórtam el tőle, és amin most is érzem az illatát. Előveszek egy magas derekú farmer nadrágot, amihez egy bő fazonú felsőt választok és gyorsan fel is veszem a ruhákat. Átvonulok a fürdőbe, hogy rendbe rakjam a fejem. Három perccel, és sok hajszál  fájdalmas távozása után visszamegyek a szobámba és lemegyünk együtt a konyhába.
Reggeli alatt nem történt semmi érdekes.Mindenki bejelentedte az aznapi tervét.Én és Pete megmondtuk. hogy el kell mennünk próbálni.Apa munkába megy. Anya egy rendezvény szerveőhöz, aki felkérte őt, egy esemény ételeinek a biztositására vagy mire. Bob és Dóri pedig nem mondtak konkrét helyet, csak azt, hogy a városba kell menniük.
A reggeli végeztével, mindenki elpakolt maga után, Madja mentünk is a dolgunkra.
Már az utcán sétáltunk, mikor Pete ezt mondta.
-Nem is olyan rossz a családod.
-Hát igen,el lehet viselni.- válaszoltam nevetve.
-De most komolyan.
-Én komolyan mondtam.- feleltem szintén nevetve.- Szerinted mi van Bob és Dóri között?
-Hogy érted , hogy mi? Tegnap kérte meg a kezét!
-Tudom, ott voltam, de nem lehet, hogy valamit nem mondtak el?
-Lehet, mivel mindenkinek vannak titkai, elvégre te sem mondtál el pár "dolgot" a szüleidnek.
-Ez igaz, de nekem akkor is olyan érzésem van mintha valamit titkolnának.
-Figyelj,-kezdte, és közben megállt és a szemembe nézett- ha elszeretnék mondani akkor el is fogják, csak légy egy picit türelmes, rendben?
-Igen.- feleltem.
                                                         _______
-Na leellenőrizted?- kérdezte Brendon Peteet ahogy megérkeztünk.
-Igen.
-És?
-Nem csalt de jobb nálad, de nálam nem.
-Ezzel most mindenkinek elfogsz dicsekedni?- kérdeztem nevetve.
-Igen.- mondta, majd visszafordul Brendonhoz.
-Szia Jessmine.
-Heló Joe, hogy vagy?- kérdeztem mosolyogva.
-Köszi jól...
-Van valami baj??
-Nincs, csak tudod nehéz úgy aludni, ha a gyerek harminc percenként felébred és nagyon hangosan elkezd sírni.
-Ó, értem. De ez már csak 4-5 évig lesz így, utána lemegy iskolába, majd lassan egyetemre és te meg azon kapod magad, hogy egy ötven éves pocakos bácsi vagy aki egész nap csak üldögél és visszasírja azokat az időket, amikor a lánya még kisbaba volt és sírt, nem pedig bulizni és fiúzni járt.
-Na azért annyira előre még ne rohanjunk!- tedte fel a kezét.
-Jó rendben.- tört ki belőlem a nevetés, amikor eszembejutot milyen vicces arcot vágott, mikor azt mondtam neki, hogy a lánya bizony pasizni fog, és ezt nem tudja megakadályozni. És akkor bevéste magát a fejembe egy gondolat. Vajon én átfogom ezt élni? Ha igen akkor mikor? És kivel? Jól csinálnám vagy olyan lennék mint néha most vagyok felelőtlen és önfejű? Nem tudom miért gondolkodom ilyeneken 17 évesen...
-Na akkor kezdhetjük?- kérdezte Patrick, mire mindenki a helyére ment. Legalább van valami ami eltereli most a gondolataim, amit annyira szeretek mint a gyerekeket, mégpedig a zenélés!

Jessmine Whide Története-43. Fejezet

Hát a vacsora az elégé furcsa és eseménydús lett.... Jó ez egy dolog, hogy apa végigmérte a tekintetével többször is Petet, hogy egész este úgy nézet rá, mint akit meg akar ölni, és hogy állandóan faggattak. Erre fel is voltam készülve valamilyen szinten. De arra a bejelentésre, amit a 20 éves testvérem közölt a családdal, arra nem hogy én, de még anyu sem volt felkészülve....
 (Az egyik) kínos csendben, Dóri nagyon feszengett és állandóan Bobra nézet. Nem mondott senki semmit, de Bob bólintott - valószinüleg mind a ketten tudták, hogy mire gondol a másik, csak úgy mint sok szerelmes pár akik nagyon jól ismerik egymást szemmel beszélgettek.- és megfogta Dóri kezét, és fölálltak, majd Dóri pedig megköszörülte a torkát, mire mind rájuk néztünk.
-Anya, Apa, Jess, és persze Pete szeretnénk mondani valamit.- kezdte Dóri, de végig csak a szüleinket nézte.- Bob megkérte a kezem, míg távol voltatok és igent mondtam...
-De most úgy szeretném felenni ezt a kérdést, hogy előtte megkérdem magát Mr. Whide, hogy nekem adja e a lányát.- mondta kicsit félve Bob, amit meg is értek. Ha apa így nézne rám, ahogy most rá én is be lennék tojva, de rendesen...... Mint amikor rossz jegyet viszek haza, és akkor mondom miközben meccset néz, de nem tudom ki a kedvence és véletlenül az ellenfél góljának örülök és azután közlöm vele a jegyet.
3 perc csend következett, majd apa megszólalt:
- Nos akkor had halljam.- mondta apa, mire Bob fellélegzett és feltette a kérdést amire mind a ketten igent mondtak, apa is és Dóri is, csak Dóri más kérdésre válaszolt.
-Na ha már úgyis ilyen jó kedvem van, Jessmine te nem akarsz mondani valamit?
-Mi? Nekem nem kérték meg a kezem...
-Nem erre gondoltam.
-Hát lenne itt valami.... Pete 35 éves...
-Ezt tudjuk.- mondta anya.
-Honnan?
-21-ik század. Wikipédia, Internet, tudod az amivel állandóan zsugorítod az agyad! mondta apa.
-Nem is zsugorítom vele az agyam!
-Mit tanultál meg az interneten?
-Sok mindent sok hírességről.- válaszoltam.
-És az mikor lesz hasznodra?- kérdezte Anya.
-Ha elmegyek egy vetélkedőbe! És amúgy nem akartam semmit sem közölni veletek.
-Akkor jó, ha nem kell semmit sem eltitkolnod.
-Nem nem kell.- na ez így egészen nem igaz, mert eltitkoltam vagy 6/7 "dolgot", de azt nem a vacsora asztalnál kellene közölni, meg nem is most.
A vacsora utána jó hangulatban telte. 22:12- kor én és Pete felmentünk a szobámba, persze csak úgy engedték ezt meg, hogy apa azt mondta fog járni ellenőrizni és Pete nem öltözhet le. Arról meg nem tehetnek, hogy ezzel picit már elkéstek. De sikerült lebeszélni, hogy nem járnak majd ellenőrzésre mivel bízhatnának annyira bennünk, hogy nem járnak ellenőrizgetni minket, meg Pete amúgy is felnőtt. Igen, fontolgatom az ügyvédi, vagy ingatlan eladási szakmát is.
-Na akkor mi lesz azzal az ellenőrzéssel?- kérdeztem a szobámban.
-Milyen ellenőrzéssel?- kérdezte.
-Amit megígértél Brendonnak, mert mindig legyőztem kártyában.
-Jaj, add a kártyát és mehet is.
15 perccel később ott ültem az ágyamon velem szemben Pete ő egy ujjatlan trikóban én pedig fehérneműben...
-Na akkor, hogy is van ez a csalás dolog?-kérdezte vigyorogva.
-Nem csaltam, csak jobb vagyok mint Berndon, ennyi.
-De nálam nem vagy jobb.
-Hát azért még fejlődnöm kell na. Látható a különbség, szó szerint.
-Ezt hogy érted?
-Hát hogy ha úgy van te elmehetsz pókerezni, én meg modellnek.-mutattam a viszonylag lapos hasamra.- De nem tudom kinek kellene egy 168 cm magas modell.
-Nekem kellesz és nem érdekel, hogy modell vagy e vagy nem!- mondta majd megcsókolt.......

Jessmine Whide Története-42. Fejezet

Vagy 2 órán keresztül próbáltunk mind a hatan, majd kikövetkeztek a fiuk négyen, mivel sem Brendon, sem pedig én nem lépek fel velük a jótékonysági koncerten. Pontosabban csak én nem lépek fel, mivel ugye Brendonnak ott van a saját zenekara. Hogy ne unatkozzunk amíg tart a próba, pókereztünk, és állandóan én nyertem! Még szerencse (Brendon szemszögéből nézve), hogy nem pénzért játszottunk. Kár, mert biztosan összejött volna a pénz arra a fekete hátizsákra amit kinéztem magamnak. De még nem volt karácsony, szóval hátha a Jézuska megkapta a levelem.
- Ennyi, én nem játszom veled többet! Tuti, hogy csalsz!
-Nem csalok! Veszíteni is tudni kell, az pedig neked nagyon megy.- Vigyorogtam elégedetten.
-Pete mond meg a barát nődnek, hogy ne csaljon a pókerben!- mondta Brendenon, az időközben mellénk érő Petenek.
-Barát nőm, ne csalj a pókerben.
-De én nem csalok.- feleltem sértődötten.
-Nem csal.- mondta Brendonnak.
-Honnan tudod?
-Mert látom rajta, és hogy ha nem mondana most igazat akkor azt benézte mivel tesztelni fogom.
-Ugye tudjátok, hogy én is itt vagyok, szóval legyetek olyan kedvesek, hogy nem beszéltek rólam tárgyként. És hogy érted azt, hogy le fogsz tesztelni?
-Majd meglátod.
-És ha nem felelek meg a teszten akkor elégtelent kapok?
-Most hogy így mondod nem rossz ötlet.- mondta, majd megcsókolt.
-Hé ti ott! Azonnal szakadjaot szét! Megállapodtunk!
-Jó, bocsi.- mondtam Patricknak nevetve.
-Rendben.- tette fel védekezően a kezét Pete, majd mind a hatunkból kitört a nevetés.
                                                                _____
-Megérkeztünk!- kiáltottam beérve az elő térbe. Valami isteni illat terjengett a levegőben, betöltve ezzel az egész házat.
-Sziasztok!- hallottam Dóri hangját a konyhából, így egyenesen oda indultunk. Mikor beléptem a helységbe a következő látvány fogadott: Bob és Dóri asztalt terítenek, anya a tűzhelynél tevékenykedik, apa pedig az asztal végén ül és olvas. Az egy dolog, hogy azon meglepődtem, hogy Dóri asztalt terit de az meg a másik hogy jobban érdekeltek most a szüleim, mint az hogy csináljak egy képet és feltegyem Facebook-ra a következő szöveggel : A "kis tesónak" nagy a hatalma 3:D ! vagy valami hasonló.
-Anya!!!- kiáltottam el magam és gyorsan odaszaladtam megölelni anyut, aki majdnem elesett a becsapódás ereje miatt. Nos igen, lehet, hogy 10 nap múlva már 18 éves leszek, de vannak alkalmak (általában mindég) mikor egy 3 éves szintjén vagyok, és néha nem csak viselkedésben....
-Szia Jessmine!- üdvözült anyu, miután elengedtem. Eddig, míg távol volt nem tűnt fel, hogy hiányoztak volna, csak most hogy itthon vannak.
-És velem mi lesz?- állt meg mellettem apa.
-Szia apu!! MIkor jöttetek haza?
-Vagy egy fél órája.- felelte apu.- És te hol voltál?
-Nem én, hanem mi.- utaltam arra, hogy Pete is velem volt. Csak volt. Most meg nincs sehol.
-Mi?
-Egy pillanat.- szabadkoztam, majd kimentem az előtérbe, de ott sem találtam. Felnéztem az emeletre és a szobám ajtaja nyitva volt és fény áradt ki rajta. Gyorsan felszaladtam és bementem a szobámba, ahol reményeim szerint Pete fog várni. Vagy ha nem is vár legalább ott lesz. És nem csalódtam, mivel ott volt!
-Hát te?- kérdeztem, mikor helyet foglaltam mellette.
-Feljöttem ide, mert úgy láttam, hogy csak felesleges plusz egy fő lennék, te meg amúgy is a szüleiddel voltál elfoglalva...-mondta Pete halkan, mire én finoman megcsókoltam...
-Igen mert már jó ideje nem láttam őket, és hiányoztak...- feleltem mikor elszakadtunk.
-Hiányoztak?
-Igen, csak nem akartam még magamnak sem beismerni. De mi az hogy szerinted nem kell oda plusz egy fő? Kell oda az az egy fő, hogy ne legyen hiányos a család.......
-Hogy mi?
-Hát, mivel a barátom vagy és én mindennél jobban szeretlek, azt hiszem, hogy már a családba tartozol. Legalább is számomra igen..... Uhh, bocsi.. Nem tudom ezt most miért mondtam, vagy hogy honnan jött csak szeretném ha lejönnél velem és megismernéd a családom. Meg lemártana már nekem is bemutatnom téged a szüleimnek, mert te már bemutattál a rokonaidnak.....
-Hát nem ártana.- mondta kedves mosollyal az arcán..
-Akkor jössz?- kérdeztem miközben felálltam, és kinyújtottam felé a kezem.
-Persze.- válaszolta a kezem megfogása közben, majd elindultunk vissza a konyhába. Amint beértünk a konyhába, mindenki ránk szegezte a tekintetét. Dóri és Bob közönyösen, mint akik már megszokták a látványunkat így együtt. Anya kíváncsian. Apánál pedig a védelmező oroszlán tekintete keveredett a kíváncsisággal...
-Na szóval apa, mi próbán voltunk. Egyébként ő itt a barátom Pete Wentz.....
Na ez  érdekes lesz....

Jessmine Whide Története-41. Fejezet

Mivel nagyon rég volt kint az utolsó rész ez egyben egy "még élek" fejezet is lesz. Remélem tetszeni fog:) Ja, és itt egy aktuális szám is:D
                                                                     _____
Nem is emlékszem hogy értünk haza, csak azt tudom, hogy a telefonom nemsokára az ablakon fog kirepülni! Ki az aki hajnalok hajnalán (most 10:15 van...) zaklat engem? 5 perecen belül már 10-szer cseng a készülék. Pedig olyan jól aludtam! Imádom a From Now On We Are Enemies-t de nem a legjobb rá úgy ébredni, hogy azt hiszed infarktusod van, mivel max-on elkezd csörögni a telód. Először még csak félálomban kinyomtam. A második alkalommal lehalkítottam. Most meg 2 perccel később ott rezeg az ágy alatt ahová leesett.
-Jess vedd már fel vagy kapcsold ki!- mondta Pete aki elvette a párnámat és már azt is a fejére rakta, hogy na hallja a telefonom rezgését. Jellemző!
Mivel már nincs álom a szememben felveszem a készüléket és idegesen szólok bele.
-Igen?
-Szia Jessmine, Patrick vagyok. Felkeltettelek?
-Szia, igen. Történt valami?
-Csak annyi, hogy 20 perc múlva kezdődik a próba. Pete nem mondta?- kérdezte.
-Nem.... Tartanád egy kicsit?
-Persze.- válaszolt, és evvel egyhuzamban én kihúztam Pete feje alól a párnát. Igen néha egészen drasztikusra váltok, de csak ez hatásos.
-Mi van?
-Nem felejtettél el valamit?
-Nem, csak aludni akarok!
-Hát az most nem fog menni, mivel 20 percünk van, hogy elérjük a próbát.
-Hogy mi a fene van?
-Te nem tudod?
-Nem.
-Patrick?-szólok bele a telefonba.
-Igen?
-Pete és én sem tudtunk semmién próbáról.- vázolom a felállást.
-Mi? Az meg hogy lehet. Pedig azt mondta Joe..... JOE!
-Mi az?- hallottam a háttérből Joe hangját.
-Szóltál Petenek?
-Basszus! Tudtam, hogy valamit elfelejtettem!
-Ide tudtok jönni?- kérdezte Pat most tőlem.
-Igen csak kel még plusz10 perc, szóval 10:45 kor ott leszünk.- mondtam majd megszakítottam a vonalt és sietem a fürdőbe reménykedve abban, hogy Dóri nem lesz bent.
                                                                   _____
-Itt vagyunk.- mondtam miközben beestem az ajtón. Lehet hogy nem ezt a cipő volt a legjobb választás, mivel nem szeretem az ilyen nagyon magas tű sarkú cipőket. De a bakancsomat nem találtam. Valószínüleg Dóri elvette szóval én meg kölcsönvetten az övét. És vagy 5 cm-vel magasabb vagyok így Petenél, szóval azt inkább ne is ragozzuk, hogy milyen volt mikor Patrick megállt mellettem...
-Jól vagy?- kérdezte Andy.
-Igen, csak utálom ezt a cipőt!
-Akkor miért ezt vetted fel?
-Mert ez volt kéznél!- válaszoltam idegesen.
-Jól van na csak kérdeztem.- mondta védekezően Andy.
-Bocsi...
-Na ha már mindenki itt van,- vagyis Andy, Pete, Patrick, Joe, Brendon, és én- akkor el is mondhatom, hogy miért vagyunk itt délelőtt.
-Az jó lenne.- mondta Pete.
-A koncerttel kapcsolatos.
-Elmarad?- kérdeztem
-Nem marad el, de ha nem vágnátok folyton a szavamba akkor meg tudnotok.- válaszolta Patrick. Na azt tudni kell erről a társaságról, hogy ha alkalom van arra, hogy valakit szívathassunk akkor azzal élni is fogunk. Ezért csak 10 perc után tudtuk meg, hogy felkértek minket (pontosabban a fiúkat) hogy adjunk egy jótékonysági koncertet december 28-án. Persze elg´fogadták a felkérést, csak most azt kell eldönteni, hogy mi is legyen a másik koncerttel...
-Hol lesz a helyszín?- kérdezte Pete.
-A város másik végén.
-Akkor ez jó nem?- kérdem.- Mármint miért ne tartattátok meg mind a két koncertet 4 napon belül ugyanabban a városban. Gondolom teljesen más város részben lesz mind a kettő és ha valaki nem éri el az egyiket akkor nem kell évekig várnia arra, hogy ismét elmenjetek Chicagóba, hanem meg tud titeket nézni.-vetetem fel az ötletemet.
-Ez nem is rossz..- mondta Brendon. Idő közben az is kiderült, hogy a jótékonysági koncerten nem csak ők fognak fellépni, hanem többek között a: 30 Seconds To Mars, Panic At The Disco, You Me At Six, RHCP, Kings Of Leon és a Nickelback is. Mag még az is, hogy Brendonék lesznek az előzenekar a szilveszteri koncerten.
-Rendben akkor megtartjuk mind a két koncertet!- jelentette ki Patrick 10 perccel később nagy lelkesedéssel.

Jessmine Whide Története-40. Fejezet

A 40-edik fejezet örömére (részemről xD) egy hosszabb részel és az egyik kedvenc számommal jelentkezem:) (most nem FOB) Jó olvasást:))
                                                            _________
 -Peter! Még be sem mutattad a barátnőd.- mondta kedvesen, de mégis szigorúan a néni.
-Elnézést. Izabell néni, Simon bácsi ő itt Jessmine Whide a barátnőm.- nos, az utolsó kijelentésre általában nem reagálok vörösödéssel, de mikor van az, hogy a kedvenc zenekarod basszus gitárosa, aki mellesleg az egyik kedvenced is a bandából, a barátod lesz, és el visz bemutatni a rokonoknak? Na ugye, hogy ez nem egy hétköznapi eset!
-Jó estét, Jessmine vagyok, de nyugodtan szólítsanak Jess-nek vagy ahogy tetszik.- mutatkoztam be.
-Rendben Jessmine, de miért nem vettétek még le a kabátot?- kérdezte Izabell néni, mire, gyorsan elkezdtünk öltözni. Miután végeztünk Simon bácsi beinvitált minket az ebédlőbe, ahol egy megterített asztal fogadott minket, tele finomabbnál finomabb házi készítésű ételekkel.
-Na foglaljatok helyet, mint ha csak otthon lennétek.- mondták kedvesen, mi meg engedelmeskettünk.

A vacsora valami fenséges volt! Közben beszélgettünk, vagy inkább kérdésekre válaszoltunk, mint például: Hogyan találkoztatok?, Mióta vagytok együtt? Jessmine te hány éves vagy? meg hasonlók. Az utoljára említett kérdésnél, nagyon feszengtem, hogy mit fognak szólni a nagy kor különbséghez, de nem mondtak rá semmit, és mintha meg sem lepődtek volna rajta. Lehet, hogy Pete megemlítette nekik? Valószínü.

- És tudod, hogy mit szeretnél tovább tanulni?- kérdezte Simon bácsi.
-Hát még úgy nincs biztos pont, de vagy ovonnőnek, hang mérnöknek, vagy esetleg még könyvelőnek.- válaszoltam.
-És arra nem gondoltál, hogy énekesként tevékenykedj?- kérdezte Izabell néni.
-Hát így konkrétan nem jutott eszembe....
-Miért nem?- kérdezte Pete.
-Hát most őszintén nincs sok esélyem arra, hogy befussak. Ne vedd zokon, de az hogy egyszer fellépek veletek az még nem elég.... Meg kiskoromtól kezdve gyerekekkel szeretnék foglalkozni, mivel imádom a gyerekeket, de persze a zenét is. És az is vonz, de mindig is akartam gyerekeket, meg persze most is akarok, és ha esetleg befutnák, amire szerintem nincs nagy esély nem biztos, hogy lenne időm mindketőre, vagyis választanom kellene, és akkor inkább a családot választanám.- fejeztem be a nagy monológomat.- Elnézést hogy ennyit beszéltem... Csak nem tudom, hogy miért mondtam el ezeket a dolgokat.
-Semmi gond.- mondta Izabell néni.- Saját magamra emlékeztetsz ezzel a céltudatosságodal. Nincs igazam Simon?- kérdezte a férjét Izabell néni, de ő nem reagált, mivel időközben Pettel beszélgettek valamiről elmélyülten. Hogy politikáról vagy sportol azt nehéz volt megálapítani, mivel egyik percben még erről utána pedig már egy másik témánál voltak.
-Simon!- mondta most erélyesebben Izabell néni, mire a férje felnézett és értetlen tekintettel meredt a feleségére. Pontosabban, értetlen tekintettel, csodálattal, szeretettel, és szerelemmel. Még 40 év házasság után is (ezt is egyike azoknak a dolgoknak amiket ma vacsora alatt megtudtam.)úgy nézett a feleségére, mint valami isteni tertemtményre. Ez valamiért elmosolyogtatott.
-Mi az?- hajolt oda hozzám Pete.
-Semmi, csak... Látod, ahogy egymásra néznek ennyi év után is?
-Igen. Ezen mosolyogsz?
-Igen...
-Hogy ízlett a vacsora? Ha kértek, akad még mit enni.- mondta kedvesen Izabell néni.
-Nagyon finom volt. Jaj köszönöm, de én már tele vagyok, az se biztos, fogy fel birok állni.
-Hát pedig jó lenne, mert még szeretnék neked valamit mutatni.- mondta Pete.- Ha nem bánnátok, lemehetünk az üzlet helyiségbe?
-Persze hogy lemehettek!- mondta Simon bácsi.
Szóval felálltunk és Pete vezetésével lementünk az antikváriumba.
-Mit szeretnél mutatni?- kérdeztem, ahogy követtem Petet, kikerülgetve az akadályokat, amik az eladandó tárgyakat képviselték.
-Csak néhány másodperc és meg tudod.- mondta, majd befordult két szekrény közzé, és megtorpant. Mikor melléértem, akkor láthattam csak meg, hogy mit néz. Egy nagyon szépen megmunkált ékszeres dobozt. Négy pici lábon állt, amik aranyra voltak festve, a doboz alapeszíne vörös volt, a faragások pedig arannyal voltak rajta kiemelve.
-Tetszik?
-Ez most kérdés? Imádom!
-Akkor jó, mert ez a tiéd.
-Köszönöm szépen!- mondtam, majd megcsókoltam. És úgy érzem, hogy ez a csók is felkerül a felejthetetlen pillanatok listájára, mint ahogyan ez az este is.
-Szereted a könyveket ugye?
-Igen, milyért?
-És mit szólnál, ha azt mondanám, hogy találtam egy nagyon értékes könyvet a számodra?
-Azt hogy csodálatos vagy!
-Ezt már tudom.- nevetett, majd ismét elindult, megcélozva egy másik könyvespolcot.
Az egyik polcról leemelt egy régi kötésű könyvet. A bordáján már kifakult betűkkel ez állt: Charles Dickens Két Város Regénye. A megjelenésének az éve 1859, vagyis első kiadás.
-Ez egy vagyont ér!
-Csak úgy mint nekem te.
-Ez nagyon hízelgő, csak az a baj, hogy én  nem tudok neked semmit adni.
-Dehogynem tudsz, bármit válasthadsz innen.
-Bármit?
-Igen.
-Jó, de azzal a feltétellel, hogy kifizethetem.
-Szerintem Izabell néni ellenkezni fog veled, de legyen ahogy szeretnéd.
-Köszönöm.- válaszoltam, majd felfedező körútra indultam.
A kirakat előtt mentem el, mikor megcsillant ott valami, az utcáról beszivárgó fényben. Egy ezüst, antik kép keret volt az. Azonnal megtetszett, és tudtam, hogy ezt fogom odaadni Petenek.
-Meg is vagy?- kérdezte, mikor vissza mentem hozzá.
-Igen.
-Láthatnám?
-Legyen,,de ez még csak az ajándék egyik része..- mondtam, miközben elővettem a hátam mögül a kép keretet.
-Egy kép keret?
-Egy ezüst kép keret! Gondolj bele, majd kapóra jön vérfakasok ellen, meg jól néznénk ki benne...
-Az igaz... Köszönöm.- mondta,és átölelte a derekam, majd lassan elindultunk az emeletre a cuccainkért.
-Na meg lelted?- kérdezte Simon bácsi Pete-et.
-Igen.
-És?- türelmetlenkedett Izabell néni.
-Nagyon szép az ékszeres doboz, a könyvre pedig nagyon, nagyon fogok vigyázni! De a kép keretet ki szetemém fizetni.
-Jaj, de arra semmi szükség.
-De szeretném, mert ha nem fizetem ki,akkor olyan mint ha el lopta, volna.
-Az nem lopás, ha a tulaj engedélyezi a fizetés nélkül való elvitelt.- erősködött Izabell néni.
-Ezt tessék a lelki ismeretemnek megmagyarázni.- válaszoltam, de ezek után már nem erőltette tovább a dolgot.
Lassan elbúcsúztunk a vendég látóinktól, mivel már jócskán 11 után járt az idő, és még haza is kellett mennünk.
-Mehetünk taxival is.- mondta csak úgy mellékesen Pete, mikor kiértünk az utcából.
-Nem kellene azzal elrontani ezt a csodás mai estét.
-Ahogy szeretnéd. Te komolyan gondoltad azt amit mondtál?- kérdezte pár perccel később.
-Mit? A lelki ismeretes dolgot?
-Nem, amit a jövőddel, meg a családdal kapcsolatban mondtál?
-Jaj, igen.
-Ezt eddig miért nem mondtad nekem?
-Mert nem kérdezted és nem is volt úgy mikor...
-De biztos, nem akarsz énekes lenni?
-Igen, de ez nem azt jelenti, hogy most otthon nem fogok énekelni. Szóval, ha azt vártad, hogy így megúszhatod mikor éneklek mondjuk takarítás, pakolás vagy zuhanyzás közben tévedtél.
-Jaj ne! Pedig már reménykedtem.- mondta röhögve.
-Sejtettem, hogy ezt a választ kapom.
-Én meg azt, hogy ezt a választ kapom.
-Ez most olyan nyálas nem?- kérdeztem nevetett.
-De, de nem érdekel, mert szeretlek!
-Én is szeretlek!
Egy kéz súját éreztem a derekamon, ami finoman el kezdett magafelé húzni, úgy, hogy már csak a kabát volt köztünk az akadály.... Majd az ajkát éreztem az ajkamon, és átadtam magam a pillanatnak, és az érzelmeknek...

Jessmine Whide Története-39. Fejezet

-Na milyen volt úgy korcsolyázni, hogy utána nem a kórházban kötöttél ki?- kérdezte Pete, miközben a parkban sétáltunk a nyugati kijárat felé. Kelemes téli este, vagy inkább éjszaka volt.
-Fantasztikus.- feleltem.- Köszönöm.- mondta, majd megpusziltam az arcát.
-Mit?
-Ezt az estét.
-De még nincs is vége.
-Akkor nem mondtam semmit.
-Ahogy gondolod.- válaszolt mosolyogva.
-Egyébként milyért a nyugati kijárat felé megyünk, ha ahhoz, hogy haza tudjunk menni a keleti vagy déli kijáratot kellene megcéloznunk.
-Máris haza akarsz menni?
-Hát.... Nem csak azt hittem, hogy te igen.
-Nem, mert még el szeretnélek vinni valahová.
-Hová?
-Valahová.
-Utálom, amikor így beszélsz.
-Nem utálod, csak most bűntudatot akarsz bennem kelteni, hogy elmondja, hová megyünk.
-Utálom mikor igazad van!- mondtam durcálva, de csak egy nevetést kaptam válaszul.
Lassan elérkeztünk a kijárathoz, majd balra fordultunk. Két háztömbnyit mentünk és eltértünk jobbra. Így mentünk körülbelül 500 métert és letértünk Jóbra. Egy kis utcácskában kötöttünk ki.
A felénk magasodó épületek ablakából fény szűrődött ki, árnyékokat vetve az utcára. Kis macskaköves utca volt ez, de olyan szűk, hogy nem fért el benne autó, így a hó itt megmaradt és nem olvad el. Meseszép látványt nyújtott.
-Tetszik?- kérdezte Pete.
-Nagyon, ez valami csodálatos.
-Gondoltam, hogy tetszeni fog, de ez még nem a végállomás. Gyere!- megfogta a kezem, és óvatosan elkezdett húzni magam után, amit nagyon élveztem, és azokból az apró hátrapillantásokból tudtam, hogy ő is.
Pár perc múlva egy antikvárium előtt álltunk meg. A kirakatban a lehető legkülönbözőbb dolgok voltak. Antik karosszéktől kezdve, festett üvegi dohányzó asztalon át, cicát formáló lámpáig minden.
Az üzlet helyiség ajtaja mellett volt egy csengő, amit Pete meg is nyomott.
-Pete, te meg mit csinálsz? Este 9 óra van és ráadásul hétvége! Azt meg nem hiszem el, hogy ez egy éjjel nappal nyitva tartó antikvárium.
-Nyugi, ez is a meglepetés része....- mondta, majd kinyílt az ajtó, és egy nő vagy néni sziuletje rajzolódott ki előttünk.
-Na végre, hogy ide értetek! Már azt hitem, hogy rossz irányban tértetek le!- mondta a számomra ismeretlen néni.
-Azért voltam már itt annyiszor, hogy még csukott szemmel is eltalálnék ide.- válaszolt nevetve Pete.
-Na, gyertek csak be, mert még megfáztok ebben a hidegben nekem.- invitált be minket a néni, így a boltban kötöttünk ki.
A helyiségben meleg fogadott minket és mindent belengett a kellemes levendula illat. A szobában kellemes zsúfoltság párosult, egy kicsi kaotikus káosszal, mint amikor (látszólag) rendtelenség van egy szobában, de te mindetenek tudod a halyét. Na ez is valami hasonló volt. Minden olyan barátságos és otthonos volt.
-Csak nem itt akartok gyökeret ereszteni?- hallottam, egy ismeretlen férfi hangot.
- Gyertek be bátran!- Éreztem, ahogy Pete megfogja a kezem, és biztatóan mebszoritja. Így aztán felmenetünk az emeletre egy lépcsőn, ami az antikvárium mögötti helyiségből vezetett fel és egy kis előtérben kötött ki....

Jessmine Whide Története-38. Fejezet

Már elég sötét volt, mikor befordultunk a park fő bejáratán. Gyenge hűvös szél fújt. Decemberhez képest kellemes este köszöntött ránk.
-Nem fázol? - kérdezte Pete.
-Nem és te?
-Nem... Menyire vagy jó korcsolyás?
-Semennyire. 5 évesen volt a lábamon utoljára korcsolya, és akkor is csukló zúzódással mentünk kórházba. - meséltem el röviden az első látogatásom a kórházba karácsony előtt 1 nappal.
-Akkor milyért mondtad, hogy korcsolyázói szeretnél menni második randi gyanánt?
-Nem tudom, vannak pillanatok, amikor elkap a hév és akkor azt mondom, amit csinálni szeretnék.
-Értem. De azért vicces, hogy csak most jövök rá, hogy te olyan hangulat ember vagy.
-Nézőpont kérdése, de azért tényleg vicces. - feleltem.
Mire elértük a korcsolya pályaként működő tavat, a park közén, mindenütt feketeség vett volna körbe bennünket, ha nem világítottak volna, az égők a fákon. Csodálatos látványt nyújtva ezzel nekünk, és még emlékezetesebbé téve a második randevúnkat.
Megérkeztünk a tóhoz, és kölcsönöztünk két pár korcsolyát, majd leültünk, az áthuzakodáshoz kikészített padra. Az aszfalton, vagy nem tudom min, még könnyű is volt a járás, de mikor a jégre léptem, hát ugyan ezt nem mondhatom el.
Csak óvatosan, lassan, a lábam mindössze csak a jégen húzogatva haladtam a pálya közepe felé. Pete pedig követett. Végig mögöttem, volt így biztonságban érezhetem magam. Neki sem ment verseny szinten, de látható volt a különbség, az ő és az én korcsolyázásom között.
-Megy ez neked..- mondta pár perc elteltével Pete.
-Komolyan? - kérdeztem, reménykedve, gyorsan hátrafordulva, aminek köszönhetően a remény helyét fájdalom vette át.
-Vagy mégsem. - mondta, miközben letérdelt mellém.
-Ez mind a te hibád.
-Már, hogy lenne, az én hibám, ha te akartál korcsolyázni jönni?
-Úgy, hogy, te mondta azt, hogy megy ez nekem, ezáltal felbiztattál és meg akartam nézni az arcod, hogy komolyan gondolod e amit mondasz vagy sem, de ez nem jött össze és ezért estem el. - jelentettem ki határozottan.
-Nem kenheted rám, a bambaságodat. - mondta, azzal a cuki kis félmosolyal az arcán.
-Miért ne?
-Mert.
- Mert?
-Csak.
-Csak?
-Mert ezt mondtam, és kész. Szóval ne vitatkozzon velem hölgyem, ki jár nekem a tisztelet.
-Ha neked a tisztelet jár ki akkor nekem mi?
-A segítségem?
-Megteszi. - válaszoltam, mire kinyújtotta felém a kezét, amit én egy cseppnyi habozás nélkül megfogtam, és próbáltam felállni. Nem jött össze, ugyanis Pete végül melettem kötött ki a jégen, és szó szerint sírt a nevetéstől, akárcsak én.
Végül 10 perc kemény küzdés után, valahogy sikerült felállnunk és folytatód hatott a korcsolyázás. Most más stratégiával vettük fel a harcot az ügyetlenségem ellen, ami a következő volt.
-Megfogod a derekam, és ugyanabban az időben rakod ugyanazt a lábad mint én. Rendben?
-Igen.
-Jól van. Nyugi  nem fogok gyorsan menni.
-Oké.
És így korcsolyáztunk egy darabig. Néztem, hogy Pete mikor rakja a lábát és én is akkor raktam. Egy kis idő után ment is a dolog, így az lett a stratégia, hogy nem fogom Pete derekát, csak a lábát fogom nézni. Ez is bevált, és 1 óra elteltével, azon kaptam magam, hogy Pete kezét fogva korcsolyázunk a befagyott tavon, amin második randink helyszineként fungcionált.

Jessmine Whide Története-37. Fejezet

Másnap migrénnel ébredtem, pedig csak egy Martinit és egy Gin-tonikot ittam. Legalább is erre emlékszem. Délután 2 óra volt de még mindig fáradt voltam, ami nem csoda hiszen talán 6 órakor értünk haza. Mi az a 12 óra bulizás egy helyen? Pete mellettem feküdt nyitott szemmel.
-Jó reggelt!
-Inkád kellemes délutánt.-mosolyodtam el.- Hogy aludtál?
-Mint akit ki ütődtek.
-Lehet hogy ehhez volt köze annak a 4-5 Vodkának amit este benyomtál.
-Meglehet, de azért te sem voltál semmi.- terült szét az arcán az a kaján mosolya amit most letörölnék a képéről (de nem tudom, hogy miért) máskor pedig imádom.
-Arra is megvan az esély,-feleltem.-de tudod az egy másik dolog hogy nem sok mindenre emlékszem. Addig minden meg van hogy táncoltunk egy Nickelback számra utána meg az a következő kép kocka, hogy kilépünk az utcára.
-Szerintem ez a 3 pohár Gin-toniknak köszönhető.
-Valószínű. Te nem vagy éhes?- kérdeztem pár perc csend után.
-De.
-Van még Pizza.....- mondtam, majd gyorsan felpattantam az ágyból, kinyitottam az ajtót és leszaladtam a lépcsőn, hogy meg előzzem Pete-et aki mindent beleadott, hogy ő érjen oda hamarabb. Beértünk a konyhába és eszeveszettek módjára felrántottuk a hűtő ajtót, de a Pizzának színét sem láttuk.
-Mindig így közlekedtek?- hallottunk egy hangot a hátunk mögüll.
-Nem, csak ha Pizzáról van szó!
-Hát azt már lekéstétek.- mondta Dóri.- Ugyanis már megettük.
-Akkor én mit fogok enni?- akadt ki Pete.
-Tojást vagy sonkás kenyeret, lekváros kenyeret, müzlit, pírítós kenyeret vagy amit akarsz.
-De én Pizzát akarok enni!
-Süthetünk ha gondolod.- mondtam.
-De sokára készül el.
-Ha rendeled akkor is sokára jön meg minimum 1 óra és annyi idő alatt én is meg tudom csinálni.
-Jó de addig muszáj valamit ennem.
-Tele van a hűtő!- szált be a beszélgetésbe ismételten Dóri is.
-Jó!- mondta Pete és elkezdett keresni valami kaját, én pedig felmentem, gyorsan átöltöztem és nekiláttam a sütésnek.
-A nagyi receptje alapján csinálod?-kérdezted Dóri.
-Igen.
-Segítek.- jelentette ki, maga elé rakott egy kötényt és nekilát ő is.
45 percel később ki is sült az első pizza ami 5 perc alatt el is fogyott. Majd 10 perc múlva a második is elkészült, 15 perccel később már az utolsó adag pizzát vettük ki a sütőből.
Rend rakás után is még csak 15:15 volt és nem ment semmi érdekes film a televízióban így felvonultunk Pete-el a szobámba.
-Mivel szeretnéd tölteni az időt?- kérdezte Pete.
-Mit szolnál, ha elmennénk valahová?
-Hová?
-Nem tudom, mondjuk korcsolyázni vagy sétálni.
-Úgy mintha a második randink lenne?-kérdezte.
-Akár.
-Rendben, akkor szerintem menjünk korcsolyázni.
-Jól van.
-Olyan rámenős vagy.
-Valakinek ezt a szerepet is be kell vállalnia.
-Mindenre van válaszod?
-Persze, mert ha nem lenne akkor egy unalmas ember lennék.
-És mindenre fel vagy készülve?
-Nem vagyok felkészülve mindenre de vannak helyzetek amikre igen.
-Például olyan helyzetre mint ez?-kérdezte mielőtt megcsókolt volna.
-Erre nem voltam 100%-osan felkészülve.
-És mi a válaszod?
-Hogy még egy kicsit lehetne gyakorolni, az ilyen helyzeteket, hogy fel legyek rá készülve..
Normális is idő szerint 10 perccel később (mi nekem megfelelt 1 órának) ajtó csapódásnak köszönhetően elszakadtunk egymástól, és el indultunk a földszintre. Az előtérben Bob állt és Dórival beszélhetett.
-Helló.
-Halli.
-Sziasztok.
-Csá.-köszöntött mindenki mindenkit.
-Mere?- kérdezte Dóri mikor látta hogy öltözünk.
-Korcsolyázni.
-Randi.-mondta velem egy időben Pete.
-Értem, jó mulatást.
-Meglesz, remélhetőleg.-feleltem.
-Akkor indulhatunk?-kérdezte Pete.
-Persze.-feleltem.-Sziasztok!- köszöntünk el majd ki léptünk a lassan esti homályba boruló utcára.....

Jessmine Whide Története-36. Fejezet

A szórakozó hely ahová mentünk az az utca végén volt. Dóri és én már jártunk ott párszor és tudtuk, hogy jó, meg kinek akaródzik 30 percet buszozni, mert ugye autóval nem mehetünk, mivel mindenkinek szándékában állt inni, még ha nekem nem is, de mivel nincs jogsim ez a terv elbukott, így maradt a 3 perc séta a PUB-ig (igen így hívják). Azt is tudtuk, hogy a zenei felhozatal egész jó, mivel itt minden nap más téma szerint játszanak. Mi a Pop-Rock-DJ estet fogtuk ki.
Hogy meglegyen az alap hangulat Bob és Pete rábeszéltek minket, hogy igyunk meg egy kört. Én egyáltalán nem akartam, de azt mondták, ha ilyen makacs leszek akkor hazaküldenek vagy ők választanak nekem inni, így kénytelen voltam engedni.  Én Martinival a kezemben,(míg a többiek vodkát ittak jéggel) kerestünk asztalt. Pár perc keresés után találtunk is egyet, amire le is csaptunk. Kicsit olyan hangulatom volt mint mikor ebéd szünetben az osztállyal egy helyre akarunk ülni azzal a különbséggel, hogy ott van asztal de szék viszont nincs, így a; vagy kivárunk, mint a vadállatok vadászat közben és a tökéletes pillanatban lecsapunk, vagy b; egymás ölében ülve fogyasszuk el az ebédet (volt már rá példa!). Asztal foglalás után egy kicsit még beszélgettünk, de mivel Dóri és Bob elmentek táncolni már csak ketten maradtunk.
-Basszus!
-Mi van?- kérdezte Pete.
-Ez a DO OR DIE!-mondtam szinte visítva majd felpattantam és el rángattam Petet a táncparkettig, aki nem is nagyon ellenkezett a táncolás ötletével, de én annyira elmerültem a zenében, hogy ezt nem vetem észre, így szegénynek kicsit megnyullot a felsője egyik ujja....
Végig "énekeltem" és táncoltam a számot,és a következőt is mivel az meg Kings Of Leon -Temple volt, amit szintén végig énekeltem. Majd következett Arctic Monkeys, You Me At Six és még pár szám amire nem nagyon emlékszem mivel idő közben visszamentünk az asztalunkhoz, pontosabban visszamentem és ott vártam meg Petet aki innivalót szerzett.
-Tessék.- tett le elém egy poharat.
-Ez mi?
-Gin tonik.
-Mondtam, hogy csak tonikot kérek.
-Azt is kaptál egy kis Ginnel felhígítva.
-Na jó, nem leszek ünnep rontó.- válaszoltam nevetve.
-Ezt a választ vártam tőled.- felelte, majd helyet foglalt mellettem és átkarolta a vállam, én pedig kényelmesen elhelyezkedhettem mellette és úgy kortyolgattam lassan az italom.
10 perc ülés után úgy gondoltuk, hogy vissza mehetünk táncolni és nem is időzíthetünk volna jobban. Mikor elfoglaltuk a helyünk körülbelül a parkett közepén, pont akkor indult el egy új szám. De még milyen jó szám! Nickelback- Far Away! Mindenki elkezdett a párjával lasúzni, csak mi álltunk ott 15 másodperc fázis késéssel, babán. Van ez így. De mikor felkért táncolni(!) már nem volt olyan kínos a helyzet.
Emlékszem minden egyes érintésére. Ahogy gyengéden a derekamra rakta a kezét, és hogy ilyen könnyűnek éreztem maga a karjaiban. Arra hogy azt éreztem elolvadok (és nem csak azért mert szorosan egymáshoz simulva táncoltunk!). Sokáig élvezni tudtam volna ezeket a perecek, csak kár, hogy a szám kicsivel több mint 4 perces.
-Szeretlek.- mondtam sutoggva.
-Én is szeretlek!- felelt, majd megcsókolt.
Nem tudom, hogy hallotta meg a hangom abban a nagy hangzavarban de nem is érdekelt! Csak élveztem, hogy ott van velem és hogy szeret.

Jessmine Whide Története-35. Fejezet

A délelőtt folyamán, két dologra is rájöttünk. Az egyik az volt, hogy a mai próba elmarad, a másik pedig az, hogy anyuék, vagy holnap este, vagy hétfő reggel érnek haza, attól függ, milyen kedvük lesz. Mivel a próba elmaradásának köszönhetően egy egész délutánunk felszabadult, megbeszéltük (rábeszéltem) Pete-tel, hogy menjünk el Karácsonyfát venni.
Az ajtót nyitottam ki, mikor megáldtam dórit, aki a lépcsőn jött fel, és nem volt egyedül.
-Sziasztok.- köszöntem mosolyogva.
-Halli.- viszonozta a gesztusom Dóri.
-Helló.- köszönt az idegen is, aki nem lehetett más csakis Bob.
-Jess bemutatom a barátom Bob Walter Haword-ot.
-Szia Dóri barátja.- nyujtodta a kezét.
-Szia, Dóri húga.- köszöntem én is.-Ő pedig itt mellettem....- kezdtem bele a mondatba, és akkor vettem észre, hogy Pete nem is áll mellettem, hanem a konyhában van és a hűtőben matat, valószínüleg a megmaradt pizza után. Jellemző!- Jobban mondva, az a fekete nadrág ami kilátszik a hűtőből, az a barátom lába...- Nevettem el magam kínomban.- Egy pillanat.- mondtam, majd elindultam a konyha felé.
-Pete! Te meg mit csinálsz?
-Eszem.- mondta teli szájjal.
-De már indulni kellene..... Aj, legalább megmelegítetted?
-35 éves vagyok tudok gondoskodni magamról.- Jelentette ki, amire egy felhúzott szemöldököt kapott válaszol.- Persze, hogy nem melegítettem meg!-válaszolt.
-Jó mindegy, ezt edd meg és gyere!
-Megyek már!- mondta és berakta a maradék pizzát a hűtőbe, és végre kijött velem Dóriékhoz, akik idő közben bementek a nappaliba.
-Na szóval ő itt Pete Wentz, a barátom.- mutattam be Pete-et Bobnak.
-Pete.
-Bob.- ráztak kezet.- Olyan ismerős vagy... Mintha már láttalak volna valamilyen pagáton, vagy valahol.. mondta elgondolkodva Bob.
-Az könnyen lehet.- mondta mosolyogva Pete.- Ugyanis egy híres zenekar basszusgitárosa ül itt előtedd.
-Kitalálom, Fall Out Boy?- kérdezte Bob.
-Aha, honnan tudtad?
-Mondjuk úgy, hogy már találkoztunk.- mosolyodott el Bob.- 9 éve egy koncerten.
-Várj, te voltál az a kisfiú az első sorban?- kerekedett el Pete szeme.
-Igen.
-Nem akarom megzavarni a közös emlékeket,-mondta Dóri.-de valószínüleg indultatok valamerre nem?
-Ja de, Karácsonyfát venni, nem jödtök?-kérdezte Pete.-De, szívesen.- mondta Bob és Dóri egyszerre.
-Akkor indulás.- jelentetem ki.
Így indultunk el 4-en Karácsonyfát venni.
                                                                 _____
A Karácsonyfa árus ugyan ott volt mint mindig. A város központban, a téren a most nem üzemelő szökőkút mellet. Hát volt miből válogatni, de végül egy nem olyan magas, szép formás fa mellet döntöttünk.
Miután ezzel végeztünk, Bob és Pete elmentek, hogy rátegyék a fát Bob autójának (egy 1967-es Impala) a tetejére, addig mi elmentünk Dórival díszeket vásárolni.
Ha jól emlékszem, utoljára 12éves koromban álítodtunk fát, így nem csoda hogy az egyik nyári takarítás alatt kidobásra ítélődtek a díszek.
Röpke 2 óra alatt meg is voltunk a disz vásárlással, így megpakolva, jó hangulatban, és új emlékekkel indultunk haza.
Miután hazaértünk következhetett a fa díszítés az el maradhatatlan karácsonyi zenék nelkül, plusz néhány rock szám. Mivel Dórival nem csak fadíszekete vettünk 3 órával később az egész ház karácsonyi díszítésben pompázott. Volt ott minden a mézeskalács háztól, a korlát és kandalló díszen ás a létrán mászó mikuláson át, az ajtóba felakasztott fagyöngy és kivilágított ablakon át minden.
Miután befejeztük a díszítést megegyeztünk, hogy elmegyünk bulizni, és amíg mi Dórival átöltözünk, addig a fiúk felseprik a lehullott fenyőfa leveleket.
-Milyért mi?
-Mert ti hoztátok be a fát szóval ti is fogjátok összeszedni a lomot amit hagytatok magatok után.- jelentetem ki.
-Szebben még én sem tudtam volna fogalmazni.- mondta Dóri.
A buliba való készülődés, rekord időnek számító 30 perc alatt megvolt.Dóri egy ilyen szerelést választott ki magának, én pedig egy ilyen szettet választodtam. Mind a kettőnknek füstös sminkje volt, csak nekem vörös rúzzsal, neki meg csak száj fény.
Mikor mentünk le a lépcsőn, csak Bob várt minket. Pontosabban Dórit,de azért én kis kaptam tőle egy "jól néztek ki" dicséretet. Petre az ebédlő ajtóban találtam rá.
-Hát te?- kérdeztem, mire felkapta a fejt.
-Hű, nagyon jól nézel ki!
-Köszönöm. De mit is csinálsz itt?- kérdeztem mellé lépve.
-Várok egy nagyon csinos lányt, hogy megcsókolhassam.- felelt nagy mosollyal az arcán.
-Akkor ha gondolod el is mehetek.- mondtam a vállára téve a kezem.
-Ha szeretnél....- sutogta, miközben a derekamnál fogva  magához húzott és megcsókolt....

Jessmine Whide Története-34. Fejezet

 Hát üdv mindenkinek! Azt szeretném közölni, hogy nem tudom, milyen gyakran lesznek fent az új részek. Megpróbálok legalább hetente 3/4-et ahogy az időm engedi. Remélem sikerül minél gyakrabban új részeket hoznom:) Addig is jó olvasást a következő fejezethez:)

*5 nappal később*
Az elkövetkezendő pár napban semmi érdekes nem történt. Reggelente Pete karjaiban, vagy mellett ébredtem, amit egyikünknek se esett nehezére megszokni. Az időt ami az ébredés és a próbák között volt, vagy filmezéssel, vagy beszélgetéssel, vagy bevásárlással, vagy társasozással, esetleg más el foglaltsággal és néha az előbb felsoroltak mindegyikével töltöttük ki. Próbák után általában sétáltunk a parkban, és élveztük egymás társaságát, csak úgy mint egész nap. Egyszer hógolyó csata alakult ki köztünk, csak azért mert azt mondtam, hogy ne öltözzön be mikulásnak(?). Néha anyáéknak és Dórinak is ezébe jutottam.
Aztán eljött a péntek reggel.... Ez a nap is úgy indult mint a többi, csak egy kicsit akció dúsabb volt.
Arra ébredtem, hogy a Pete a fülembe súgja, hogy jó reggelt. De mikor akartam átfordulni a másik oldalra, hogy én is üdvözölhessem véletlenül orrba vertem... könyökkel... . Mentségemre szóljon,én nem tudtam, hogy még mindig felém hajol.
-Auu!-ordított fel Pete.
-Jeszus! Nem tudtam! Bocsi! Véletlen volt Nagyon fáj?- kérdeztem 3 másodperc alatt.
-Aha...-felelte az orrát szorongatva, aminek köszönhetően olyan hülye hangja lett, hogy alig bírtam visszatartani a nevetésem.
-Mutasd.- kérleltem. Fintorogva elvette a kezét. Nem vérzett, nem állt ferdén és nem is volt megdagadva.
-Semmi baja.- jelentettem ki.
-De attól még fáj!
-Katona dolog! Tudod hányszor volt már baja az orromnak? És itt vagyok!
-Nem, de gondolom elmondod.
-Azért sem. Mindjárt jövök.- mondtam, majd lementem a konyhába, és egyenesen a hűtő felé vettem az irányt. Mire találtam egy csomag borsót a mélyhűtőben, lefagyott a kezem. Becsomagoltam, egy kendőbe és vissza sietem az emeletre. Pete még mindig az ágyon feküdt.
-Itt is vagyok.-mondtam az ágy mellé lépve.
-Akkor elmondod?
-Mit?
-Hogy mik történtek az orroddal.
-Jaj, persze. Egyszer  mikor játszás közben beszóltam Dórinak, meglökött és bevertem az orrom, de nem vérzett. Ennek ellenére ő sem úszta meg... Vagy mikor tesin röpiztünk és a B-és lányok ellen röpiztunk, és az egyik lány, akivel nem nagy bírjuk egymást arcon talált , na akkor vérzett az orrom, de neki is, mert pontosan célzok... Vagy egyszer mikor véletlenéül lefejeltem az egyik osztály társam talán másodikban...- gondolkodtam elmélázva.
-Hogy lehet valakit véletlenül lefejelni?
-Hát úgy, hogy azt mértük össze ki a magasabb és nekem pont az orromig ért és valaki meg meglökte hátulról.
-Jaj így már értem... Nem is tudtam, hogy ilyen kis harcias vagy.
-Most már tudod, szóval vigyázz.
-Megpróbálok, de mi lenne, ha lassan ráraknád azt a jeget az orromra.
-Miért én?
-Mert te biztosan óvatosabb vagy.
-Mondod ezt annak, aki orrba vágott.-nevettem, de nem ellenkeztem tovább.- Pete így oldalrol nem fogom tudni normálisan rárakni, ha állandóan csak mocorogni fogsz, mint egy 4 éves gyerek, aki fél a fogorvostól! Esetleg ha...
-Csak nyugottan.- Válaszolta.- De ki kérem magamnak a 4 éves gyereket! Minimum 6 éves szinten viselkedem!
-Jó elnézést.- mondtam, miközben ráültem a derekára és onnan folytattam a "munkát". Pár perc múlva nevetésre lettem figyelmes.
-Most mg mi bajod van?- tettem csípőre a kezem.
-Semmi, csak olyan fura fejet vágtál.- nevette Pete.
-Mert óvatos próbáltam lenni a fájós orroddal.
-Már nem is fáj.- nevette.
-Hamarabb nem tudtál volna szólni?
-Nem, mert épp a derekamon ültél.
-Ez nem jó kifogás.
-De nem akartam, hogy elmenj..
-Na, ez már egy jobb ok.
-Honnan tudtam, hogy ezt a választ kapom?-kérdeztem mosolyogva,
-Onnan hogy ismersz?
-Meglehet.- felelte és már közeledett is felém, valószínülegy olyan céllal, hogy megcsókoljon... Hát nem jött össze mivel idő közben le száltam a derekáról.
-Hová mész?
-Mosakodni.
-Azt nekem se ártana.- mondat, majd utánam sietett.
Nekem a reggeli procedúra 15 percig tartott de Pete meg 5 perc alatt végzet! Jó neki. Miután végeztünk vissza mentünk a szobámba, ahol én megálltam a szekrény előtt és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit vegyek fel. Már vagy 10 perce álldogáltam a szekrényem előtt tanácstalanul, mikor Pete megköszörülte a torkát.
-Mi az?
-Mit csinálsz?
-Gondolkodom, hogy mit vegyek fel.
-Nem mindegy? Úgy is csak én látom! Felőlem akár vörös fehérneműben is járkálhatnál.-mondtam vigyorogva.
-Nem adom meg neked azt a z örömöt.
-Akkor engedj oda.-mondta, és elkezdette kutakodni a szekrényemben.-Ez cuki.- mutatta fel a csipke fehérneműm.
-Hülye!- kaptam ki a kezéből nevetve.- Most akkor segítesz vagy nem?
-Segítek.-válaszolt. Végül egy norvég mintás cica nadrág, egy fehér pántos és egy fekete kardigán mellet döntött.- Ezt vedd fel.
-Rendben.- mondtam, majd megkértem, hogy menjen ki, míg átöltözöm.
-Hogy nézek ki?
-Nagyon jól!
-A divat tanácsadóé az érdem!- nevettem.
-Ezzel nem szállok vitába.
-Gondo....- nem tudtam, befejezni a mondatom, mivel Pete már le is smárolt, majd gyengéden az ágyra fektetett.

Jessmine Whide Története-33. Fejezet

   Köszönöm szépen mindenkinek aki még olvassa a bejegyzéseim:) Itt lessz egy szám, amit nagyon szertek és gondolom sokan ismeritek is:)

-Megjöttem!- kílatodtam fel az emeletre, csak úgy megszokásból. 2 perc fáziskésés után esett le, hogy anyuék nincsenek itthon, csak úgy mint Dóri és csak Pete alszik fent az emeleten. Remélhetőleg nem kelltetetm fel....
A kövtekező uticél a konyha volt, ahol elkeztem kipakolni a vásárlás eredményét. Tej, tojás sajt, sonka a hűtőbe, pillecukor, műzli, pattogatott kukorica, a szekrénybe és így tovább. Pakolsá közben dúdolásztam, de csak azért, mert lemerult a telefonom és nem tudtam rajta zenét hallgatni. A vezetékes telefon előtt mentem el, mikor megcsőrrent. Gondoltam, hogy anyu az, mert csak ő tud, ilyen jól időzíteni.
-Szia anyu.- vettem fel a készüléket.
-Szia Jessmine! Ugye nem keltettelek fel?
-Nem.- nevettem.- Már egy órája net vagyok.
-Mi? Da nállunk még csak 7:11 van! Beteg vagy? Mikor otthon vagyok sosem kelsz fel 10 óra előtt, pláne nem szünetben!- csodálkozott, egyébként jogosan.
-Nem vagyokbeteg, csak nme tudtam aludni és nem volt semmi a hűtöben ezért elmenetm vásárolni.- magyaráztam és közben nekivettetm a hátam a falnak.
-Értem, de ugye nem vettél semmi hülyeséget?
-Neem.- anyunak az édesség, coca cola és minden olyan dolog számit hülyeségnek amit az olyan fiatalok mint mondjuk én is imádnak.
-Akorr jó.
-Anyu, ti most egy tengerparton vagytok?- kérdeztem, mert az előbb mintha egy sirály hagját véltem volna felfedezni.
-Igen.
-Jó nektek! Itton van vagy -10 fok! Na jó csak -3 de akkor is hideg van! De már le kell tennem mert még pár dolgot ki kell pakolnom, este vagy valamikor beszélünk. Szia, és üdvözlöm aput.
-Rednben kincsem, én meg Dórit és a barátodat.
-A barátomat?- fehérdetem le. Az meg hogy lehet, hogy anyu még több ezer kilómeterről is rájön,hogy nekem barátom van?
-Tudod, akivel beszéltem telefonon.
-Jaj, majd átadom neki, ha találkozunk.- ami olyan 2 perc múlva lessz de nem kell neki mindent tudni.
-Rendeben, szia kicsikém.- köszönt el, majd le is tedte a telefont.
Nem hittem volna, hogy anyu képes ara, hogy nem mondja el azt, hogy apuval tengerparthoz mennek ki álíolag céges utazásra. Felnéztem a falra és akkor láttam csak meg, hogy milyen nap is van. December 14-ike, vagyis a házzasági évfordulójuk napja. A 20-IK házassági ébfordulójuk napja! Gyorsan a kezembe kaptam a telefont és tárcsázni keztem a számot.
-Halló?- szólt belle, most egy mély hang, vagyis apu.
-Szia apa!Boldog házzassági évfordulót!
-Ki voltál hagosítva.- nevette anyu.
-Az nem baj. Gondolom, nem egy cégs tazáson vagytok.-mondtam.
-Hát nem...- ismerték be mind a ketten egyszerre, amin elomsolyodtam. Mindíg ilyen volt a kacsolatuk, amióta csak az eszem tudom. Állandóan egymásra vaoltak hangolódva.
-De milyért nem mondtátok el, megértettük volna.
-Hát....
-Most már indegy, nek kezdjetek magyarázkodni, csak érrezétek jól magatok.
-Jól van kicsim, szeretünk, de most le kell tennünk, mert jön a masszázs. Szia!- ráztak le és meg szakították a vonalt. Mivel idő közben  befelyeztem a pakolást, nem volt más dologom, csak felmenni a szobámba és megnézni, hogy Pete alszik e még.
A szobám ajtaja előtt levettem a papucsom, hogy ne csapjak nagy zajt. Hangtalanul kinyitottam az ajtót és elmendtem az ágyig, ahol Pete látszólag mély álomban aludt. Át vetedtem a lábam az ővén, a vállához tedtem a kezem amin megtámazkodtam és megcsókotam. És most jönnek azok a dolgok, amikre nem számítottdatm. Az egyik az volt, hogy amint össze ért az ajkunk Pete megmozdúlt és fölém kerűlt. A másik pedig az volt, hogy vissza csókólt.
-Azt hittem, hogy alszol.- mosolyogtam.
-Rosszúl hiteted.- nevettet.
-Megesik.-valodtam be.
-Van ilyen.- bálaszolt, majd ismét megcsókolt.
Ami pedig ezután történt azt nem fejteném most ki.... A fantáziájára van bízva mindenkinek.....

Jessmine Whide Története-32. Fejezet

Mozi után haza sétáltunk, és mivel mire haza értünk már az idő későre járt és fáradtak is voltunk, megbeszéltük, hogy itt az ideje az alvásnak.
A telefonom kapcsoltam volna ki mikor észrevettem, hogy villog az a kis pont a felső jobb sarokban, ami azt jelzi, hogy van nem fogadott hívásom, vagy SMS-em. Hát, nem fogadott hívásom volt, anyutól, 27....
-Én meghaltam!- mondtam ki hangosan azt ami eszembe jutott.
-Mi? Milyért?- érdeklődött Pete.
-27  nem fogadott hívás anyutól elég ok?- kérdeztem, miközben tárcsáztam a számot.
-Így már más.- nevetett.
-Halló?- vette fel azonnal a telefont anya.
-Anyu? Te vagy az?- tettem úgy, mint aki most kelt fel, amivel nem kis nevetést csaltam ki Peteből.
-Jessmine jól vagy? Ki nevet a háttérben.
-Igen jól vagyok, csak most keltem fel, mert Dóri vicces videókat néz nyitott ajtónál és ide hallatszik a nevetése, ő nevet.-füllentettem.- Bocsi, hogy nem vettem fel, csak nagyon fáradt voltam így hamar el mentem aludni és most vettem észre, mert mikor felkeltem Dórinak köszönhetően meg akartam nézni, hogy hány óra van és csak most vettem észre, hogy hívtál párszor...- hadartam olyan gyorsa, hogy ne nagyon érthesse meg mit mondok, mert fogalmam nem volt arról, abban a pillanatban, hogy milyen mondat áradat hagyja el a számat.
-Semmi gond, akkor hagylak is aludni, csak azt akartam tudni, hogy hogy vagy.- mondta anyu.
-Jól vagyok.-feleltem.
-Rendben, légy jó, vigyázz magadra és aludj jól! Szeretünk titeket.-mondta majd azzal le is rakta a telefont.
-Bele se kezdj!- raktam fel fenyegetően a mutató ujjam, a visszafojtott nevetéstől rázkódó vállú Petnek.
-Jó, de....
-Csitt..
-De....
-Pszt!
-Oké nyertél!- adta végül fel, amit én egy ördögi mosollyal nyugtáztam, majd bebújtam az ágyba. És a mosoly rá is fagyott az arcomra, mert nem épp szerencsés dolog délután háromtól éjszaka fél tizenkettőig nyitva hagyni az ablakot. Pláne nem télen... Idő közben Pete is bemászott mellém és átölelt hátulról, így érezhettem a testéből áradó meleget, ami nagyon jól esett. Megfogtam, a kezét így ha még lehet még közelebb kerültem hozzá...
-Jess....
-Igen?- kérdeztem hátrafordulva. A tenyere közé fogta az arcom, gyengéden simogatta és csak nézett...- Mi az?
-Jó éjt puszi!- válaszolta majd megcsókolt. Mindig így akarok elaludni, hogy ő az utolsó ember, aki aznap megcsókol, az ő ölelésében alszom el és lehetőleg ott is ébredem majd fel, ha eljön a reggel.....
                                                                       _____
Reggel korán ébredtem fel. Pete még aludt mellettem. Óvatosan felültem, nehogy felébresszem és leszálltam az ágyról. Majd 10 perccel később a reggeli rutin elvégzése után, lementem a konyhába. A hűtőben nem volt semmi ehető, így egy gyors levél írása után, amit az asztalon hagytam Petnek, felvettem a cipő, kabátom meg sapkám és elindultam a közeli éjjel nappali felé.
10 perc alatt be is szereztem minden szükséges élelmiszert és innivalót, majd további 5 perc a sorban való várakozás után, már kint is voltam az utcán. A nyugtát tanulmányoztam mikor valakinek véletlen neki mentem. Hát persze, hogy Tomnak! Milyért is mentem volna neki, az idegen emberekkel zsúfolt utcán neki egy idegennek? Nem egy ismerősnek kellet neki mennem. Jellemző....
-Nehogy megpróbálj elmenni.- kezdett bele Tom.- Megígérted, hogy akkor találkozunk amikor szeretném, és én most szeretném.- emlékeztette a nagyon régen tett és azóta elfelejtette ígéretemre.
-Milyért is kell nekem felelőtlen ígéreteket tennem?- kérdeztem.- Ne válaszolj, költői kérdés volt.- mondtam, mivel láttam rajta, hogy már valami frappáns választ szeretne mondani.
-Szóval ezt vehet igennek?
-Igen veheted, csak siessünk mert haza kell mennem.-válaszoltam kicsit kedvesebben.
-Jó. Szóval azt akarom mondani, hogy nem bántam meg, hogy megcsókoltalak, mert akkor jöttem rá, hogy számít a barátságunk és, hogy tetszik nekem valaki.- kezdett bele a mesélésbe az utca közepén.
-Tudom, Tiffani.
-Honnan ....?
-Láttam ahogy ránéztél tegnap a moziban. Nem vagyok vak!
-Ennyire nyilvánvaló?
-Nem csak nekem. Meg mindenkinek aki volt már szerelmes.-feleltem.
-Értem. De van még valami. Utolsó nap suliba menet megfogattam, hogy el fogok mondani neked valamit, de mikor láttam, hogy nézel Petere, nem vettem rá magam, hogy elmondjam, hanem inkább megtartottam magamnak.
-Mit?
-Azt, hogy szeretlek, vagyis hogy azt hittem szeretlek, de lehet, hogy csak a csók utóhatása volt...
-Értem..... Szóval láttad hogy nézek Petere, és ezért nem mondta el?
-Igen.
- Akkor gondolj bele, hogy te is valahogy úgy nézel Tiffanira.-mondtam.
-Szóval bocs a csók miatt...
-Bocs a viselkedésem miatt...
-Barátok?
-Barátok.- feleltem, majd megöleltem, amiben nem volt a segítségemre a csomag a kezemben.
-Bocsi, de nekem már muszáj mennem.
-Semmi gond majd még beszélünk, szia.- köszönt le Tom.
-Szia.-búcsúztam én is és felpakolva elindultam hazafelé.

Jessmine Whide Története-31. Fejezet

Hogy elüssük  az időt azzal szórakoztunk, hogy megpróbáltam Pete szájába dobni a pattogatott kukoricát.... Kis sikerrel. Körülbelül az 50-edik (talán?) kukorica került a földre, mikor elindult a film ajánló. Elsötétedett a terem és én kényelmesen elhelyezkedtem a székemben, ami azt takarja. hogy a fejem pete vállára hajtottam a lábam pedig mellettem lévő üres széken pihentettem.
Már egy jó ideje ment a film mikor az előttünk lévő sorban mozgolódás támad. Egy későn érkező párocska próbált a helyére ülni, mindenki látott már ilyet. Az egy másik dolog, hogy a legizgalmasabb résznél egy kövér ember meg kitakarta a látó terem....
Mellesleg a film ki*aszott jó volt! Sokkal jobban élvezte, úgy, hogy nem csak simán akció film, hanem vígjáték is. Konkrétan az egész filmet végig röhögtem, ami részben Pete érdeme volt, de nagyobb részben pedig a filmé. Annál a jelenetnél mikor a főszereplő összejön a megmenteni való lánnyal ( mert milyért is ne?) és megcsókolja az előttünk ülő későn érkező párocska is csókolózni kezdett és Pete is (vajon milyért?) ezt a pillanatot választotta arra hogy megejtse az "első" randink második csókját. Nem meg lepő módon nem ellenkeztem....
Idő közben elfogyott a pattogatott kukorica, így rászántam magam, hogy elmenjek venni egy kisebb (már csak egy 3 literes) adagot. Már vagy 5 perce álltam a pult előtt ahol csak 2 (!!!!!) ember állt előttem, de még mindig nem haladtam semmit(!) amikor egy ismerős alak állt meg előttem... Ki más lett volna ha nem Tom?
-Szia- köszönt.
-Szia- köszöntem vissza egy kis kedvességgel hangomban. Ezt a napot még ő sem ronthatja el.
-Kivel jöttél?- próbált beszélgetést kezdeményezni.
-Petetel.
-Kibékültettek?
-Nem csak viccből jöttünk el úgymond első radira mozizni, hogy válaszolhassunk az ilyen önmagát megválaszoló kérdésekre.- feleltem nem épp kedvesen, de ez most nem Tom miatt volt, hanem a hülye kiszolgálás miatt! Persze "Friss és Gyors!" álmotokban sem! Inkább lehetne valami hasonló a szlogen, hogy "még gyorsabbak vagyunk mint a csiga!", vagy valami hasonló, de ezt már a profikra bízom.
-Nyugi, csak érdeklődöm.
-Én teljesen nyugtot vagyok.- válaszoltam TÉNYLEG nyugodtan.- Mellesleg mit nem értettél ebből, hogy nem szeretnék veled beszélni?
-De én szeretnék.
-Ez van!
-Soha nem fogsz már velem beszélni?
-Most is beszélünk nem? Egyébként fogok veled beszélni, de nem ma, nem itt és nem most.- válaszoltam.
-Akkor mikor?
-Majd máskor, de most sürgősen kell vennem egy 3l-es popkornt és vissza kell érnem a film végére.- mondtam ezt egyszerre a kiszolgáló lánynak és Tomnak.
-Gondolom 5 dollár elég lesz.- adtam át a pénzt a lánynak és nagy lendülettel elindultam vissza a terem felé. Vagyis indultam volna, ha nem megyek neki Tiffaninak, aki idő közben ki jött Tomhoz.
-Akkor ti most....- kezdtem levonni a következtetést.
-Úgy néz ki.- válaszolt Tiffani.
-Gratulálok.(?)
-Igen, köszi.- válaszolt Tom.
-Na de én már tényleg mentem mert még Pete éhen hal, sziasztok.- ezzel el indultam  vissza a terem felé. Pete még nem halt éhen de azért el is csodálkozott, hogy csak egy popkornt vettem de 20 percig kint voltam.
-Lassú a kiszolgálás.- válaszoltam a fel nem tett kérdésére.
-És ezért vagy ilyen feszült?- hát igen, Pete nagyon jól ismeri minden egyes apró mozdulatom.
-Részben.
-Bővebben?
-Találkoztam Tommal és Tiffanival.- kezdtem beszélni miközben ismét elhelyezkedtem úgy mint a film elején.- Te tudtad, hogy járnak? Na jó ez hülye kérdés volt...
-És azért vagy feszült mert járnak?
-Nem, csak azért mert suli óta most találkoztam először Tommal és felzaklatott kicsit...- mondtam a felsőm ujját birizgálva.
-Most féltékenynek kéne lennem?
-Csak ha hülye vagy!
-Az vagyok, ezt te jó magad is szíveskedtél velem megosztani pár alkalommal.- válaszolt.
-Nem nem kell féltékenynek lenned!- mondtam mosolyogva, majd megpusziltam a szája sarkát.
-Akkor jó, mert nehogy már az "első" randinkon elszaladj valaki más után!
-Még a gondolat is sértő!- mélatlankodtam.
-Szeretlek.-súgta a fülembe majd belepuszilt a nyakamba és néztük tovább a filmet.
Egy felrobbanó autónál romantikusabb dolog nincs is a világon! Ezt az elképesztően romantikus jelenetet azt szakította félbe, hogy Pete át nyúlt a vállam felett és el kezdett matatni. Mit akart ez az elképesztően szexi állat? Na mit? Hát persze, hogy az én kólámból akart inni!(* azt kihagytam hogy neki elfogyott még a  film kezdés után 15 perccel) De nem hogy mondta volna hogy hozzak neki nem ő el akarta "lopni" az enyémet. A ki enyves kezű!
-Mit is szeretnél?- vonta kérdőre.
-Inni.
-Álmodban.
-Mi? Már megint? Reggel a gofri most meg ez? Legközelebb már csapvízet sem ihatok?- kérdezte olyan kétségbesett hangon és arccal ami hatására azonnal kitört belőlem a nevetés. Nem gáz, hogy pont akkor mikor a főszereplő elbúcsúzik a legjobb barátjától akit egy degenerált "rossz fiú" lelőtt és ez egy nagy mélypontja a filmnek..... Milyért is lenne gáz? Az meg csak fokozta a helyzetet, hogy Tiffani és Tom ezt az idő pontot választotta a terembe való belépésre, mikor én sírva röhögök, Pete meg úgy néz ki mint aki most nézett végig egy boncolást. Tiffanin nem láttam semmi furcsát. Szép volt mint mindig. Tomról ezt nem mondhatom el. A nézés amivel követte a lány minden egyes mozdulatát.... Olyan volt, mint ahogy Zia néz Csabira és fordítva, vagy a hogy Pete néz rám egész nap, és valószínüleg én is rá. Szóval látszott rajta, hogy nagyon szerelmes. Ezen a gondolaton elmosolyodtam. Belül (nem is olyan mélyen) örültem annak, hogy boldog. Elvégre is ő mellettem állt és elmondhatom róla, hogy ő az egyik legjobb barátom.
Ez után egy gigantikus robbanásnak köszönhetően leesik, hogy nem is haragszom rá, csak jó minden feszültséget rá fogni.
-Jess jól vagy?- hallottam Pete hangját.
-Persze, csak elgondolkodtam.-feleltem.

A filmnek vége lett. Az emberek lassan felálltak a helyükről és a kijárat felé vették az irányt. Nem voltunk az elsők között. Miután kiment a nagy ember áradat mi is elindultunk. Az utcára kiérve hideg és fehér táj fogadott minket. A hó nagy pelyhekben hullott a városra mint egy tisztító réteg ami eltakar minden koszt és csak gyünyörű fehérséget hagy maga után.