Jessmine Whide Története- 3. Fejezet

Kivételesen gyalog mentem suliba. Így már nem bizonyult a legjobb ötletnek a vékony cica naci... Ezen a fagyos decemberi reggelen zenéthalgatva, némán tettem meg azt a kis sétát a suliig gondolataimba és a zenébe merülve. Csak akkor vettem észre, hogy mellettem lépked valaki, mikor hozzáért a könyökömhöz. Felnéztem azt az embert akit imádok.....
-Szia, te vagy Jessmine Whide?
-Igen......
-Az én nevem Pete és van számodra egy jó hírem...
-Én ismerlek téged...- hallottam a saját hangom, ami a keleténél magasabb volt és a kelleténél tagoltabban ejtettem ki a szavakat.
-Gondoltam- felelte nevetve Wentz.
-Honnan?
-Olyan hangosan hallgatod a The Phoenix-et, hogy a melletted sétálók is hallják.... Meg mellesleg énekeltél is és a táskád is segített...
-Komolyan?- fagytam le, mert szerintem nincs jó hangom, de énekelni meg imádok.
-Igen. A jó hír az az, hogy te nyerted meg a játékot.
- Milyen játékot?- értetlenkedtem.
- Azt amiatt mos itt vagyok.
- Ja, hogy azt a játékot.
-Igen - nevette ( olyan édes mikor nevet)- Itt vannak a  repülő jegyek amikell elmehetsz Chicagóba, a koncert jegyek és a VIP jegyek.
Döbbentem néztem a jegyekre, amiket ad nekem, Idő közben elértünk a sulimhoz és a kapuban álltunk a többi diák "cseppet sem döbbent" arc kifejezésétől kísérve.
-Köszi de én nem emlékszem, hogy részt vettem volna bármiben.-próbálkoztam.
-Biztos?- kérdezte elkeseredséggel a hangjában- De te vagy Jessmine Whide? Ugye...
-Igeeen....
-Akkor te nyerted ezt az 5 VIP jegyet és repülő jegyet Chicagóba a December 31-ére a koncertünkre.
-Szia Jess...-lépet oda hozzám Zia aki megmerevedve hagyta félbe a mondatot mikor meglátta kivel beszélek.
-Szia- köszöntünk szinkronban Pete-el.- Nem tudsz valamit erről a nyeremény játékról?- kérdeztem
-Ééééééénnn??? neeeemmm......
-Zia!
-Na jó... Csabi meg én regisztráltunk a nevedben mert tudtuk menyire szereted a Fall Out Boy-t, és úgy gondoltuk jó szülinapi ajándék lenne, ha eljutnál egy koncertre...
-Mi? Komolyan?? IMÁDLAK!- ugrottam a nyakába örömömben, mire ő majdnem elesett a jeges járdán.
-Köszi- súgtam a fülébe majd elengedtem.
-Szóval a jegyek...-kezdte Pete, de nem tudta befejezni a mondatot mert már őt öleltem.
-Wov- mondta- Úgy tűnik mégis részt vettél a játékban...
-Igen- engedtem el , bár nagyon nehezemre esett.- Bocsi...
-Semmi baj-mosolygott és megjelentek a cuki kis gödröcskéi- Itt lesznek a jegyek. Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Te szoktál tornázni?Mert nem érzem a karom ...
-Sajnálom- nevettem
-Semmi gond.
-Lenne egy kérésem...
-Éspedig?
-Egy közös fotó? Plussz aláírás?.kérdeztem.
-Ez csak természetes.
Zia elkészítette a képeket amin ÉN ÉS PETE WENTZ pózolunk a sulim élőt, puszit ad nekem - ez egy másik kép és wíííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí........!!!!!!!!!!!!!!- én adok neki puszit, mutatok rá, amolyan : Basszus ez ő! stílusban.
-Köszönöm a képeket, az aláírást, meg mindent. Már csak egy kérdésem van.
-Nincs mit. Mi lenne az?
-Hogy találtál meg?
-Az legyen az én titkom...- válaszolt egy sunyi mosoly kíséretében amit elolvadtam, majd eltünt az emberektől tömött utcán...

Jessmine Whide Története-2. Fejezet.

Reggel fájó szemmel ébredtem. Kimásztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Szerencsére senki nem volt még fent. Ahogy belenéztem a tükörbe lesápadtam. Ebben a pillanatban kb. olyan vonzó voltam mint egy kórházi szappan, vagy egy használt drót csutak. A hajam széna kazalra emlékeztette. Kisírt szemeim duzzadtak voltak és karikásak a kialvatlanság miatt. Örültem , hogy senki nem lát így, mert biztos feltűnt volna nekik,hogy a tipikus mosolygós kislány helyett egy amolyan: utálom az életem! arckifejezésü  lánnyal találkoznának. Kihasználva a rengeteg időd –amit az álmatlanságomnak köszönhetek- beálltam a zuhany alá. A hideg víz érintés az arcomon nagyon jót tett. Harminc perc zuhanyzás után, úgy léptem ki a kabinból, mint akinek ez a legjobb napja. Kifésültem a (barna) hajam és hagytam, hogy megszáradjon, majd elvégeztem a reggeli rutinnak számító dolgokat. Már a szekrényem előtt álltam, mikor Dóri még csak ébredezett.
- Jó reggelt.- vettem elő a barátságos hangomat mikor benéztem az ajtaján.
-Neked is- köszönt-Hogy, hogy már fent vagy?
-Nem tudtam aludni.
- Értem ,mi járatban?
-Nem tudom mit vegyek fel ehhez-mutattam fel a Save Rock And Roll-os FOB-os felsőm.
-Huu,.... a Fekete cica nacim mene hozzá. A szekrényemben van.
-Jó és? Most mit csináljak vele?
-Edd meg! Ha nem akarod felvenni...
-Azt nem mondtam.
-Akkor menj és vedd ki mielőtt meggondolom magam!
-Köszi!... Hé lehet egy kérdésem?
-Már volt de most olyan nagylelkű vagyok szóval ... lehet.
-Ki vagy te és mit csináltál az én Dóri névre hallgató, idegesítő testvéremmel?
-Ha tényleg kell neked az a naci ezt a kérdést fel sem teszed!-mondta és, hogy nyomatékot adjon a mondandójának megdobott egy párnával.
-Hééé
-Na húzás öltözni!
-Jól van! Megyek már!-hárítottam el egy dobást. Öltözködés közben arra jöttem rá-miközben a From Now On We Are Enemies-t hallgattam-, hogy Dóri néha nagyon is jó fej, ha akar. 5 perc alatt fel is öltöztem. Vissza mentem a fürdőbe és megcsináltam a sminkem, a hajammal nem kellet semmit csinálnom mivel alapból hullámos , pláne ha kimosom. Kis alapozó, szempilla göndörítés, szem ceruza, szempilla spirál száj fény és TADÁ kész is. Már csak a fülbevaló, óra karkötő, gyűrű és parfüm hiányzik, és kész.
-Zia, Csabi, és a többi barom az osztályomból, na és persze emberiség indulok!

Jessmine Whide Története- 1. Fejezet.

Fekszem az ágyamon. Este van és sötét. Nem pazarolom az áramot. MINEK?! A könnyeimmel küzdöm és azon gondolkodom: Mindenkinek ilyen tapló nővére van vagy csak nekem? Szerintem már művészet az, ahogy egyikpillanatról a másikra el tudja „tünteni“ a JÓkedvem. Nem kellene ilyen érzékenynek lennem. Utálok sírni de mégis a kelleténél érzékenyebb vagyok.... Nem tehetek róla. Kitapogatom a mobilom és keresek egy zenét. Tíz percig semmit sem találok, ami megnyugtatna. Előadok → Fall Out Boy→Albumok →Folie A Deux→ Számok→ What a catch, donnie. Ahogy ezt a számot hallgatom megnyugszom, és újra fellángol bennem valami. Valami , ami már lassan kezdett kialudni és elveszni az emlékek sokaságában. Valami amit próbáltam pótólni, sikertelenül. Ráébredtem –ismét-, hogy miért is szeretem a FOB-ot:mert imádom Patrick hangyját, Andy dobszólóit, Joe szólóit, és imádom azt, amikor az egész „hangzavarból“ ki tudom venni Pete basszusgitárának a hangját. Imádom azt, hogy mindíg akad egy a kedvemhez illő zenéjük. És én ezt kezdtem ELFELEJTENI???? Mikor kezdtem megőrűlni??? Gyorsan kézbe vettem a telefont. Muszály volt beszélnem Anasztáziával! 3 csörgés után fel is vette.
- Igeen ?- olyan volt a hangja mint egy nyolcvan éves nőnek, aki a halálán van...
- Szia Zia, zavarlak?-Zia az egyik legjobb barátnőm, és az egyetlen jó barátnő...
-Nem, dehogy...
-Felébresztetelek?
-Neem...Igen.
-Bocsi, nem akarlak zavarni. Ha esetleg le szeretnéd tenni megértem...
-Hülye vagy? Biztos van valami oka annak. Hogy 00:05 perckór felhívtál.Megint Dóri?- ő a nővérem-.
-Igeen,... vagyis nem egésszen, nem csak ő..
-Na  mesélj!
Elmondtam neki mindent, hogy kiborúltam,depiztem,sírta,zenéthallgattam,jobbanlettem és, hogy ismét beleszeredtem a FOB-ba. Mindeszt fél perc alatt. Szokásomhoz híven hadarva.
-Jess! Lassabban, kérlek. Így alig értek valamit!
-Zia, nem tudom mi történik velem. Teljesen kivagyok!
-Hányas fokozatú?-mármint kiborulás az amin most keresztűl megyek.....
-Szerintem 8...
-MIVAN? MOST UGYE CSAK SZÓRAKOZOL VELEM?
-Szerinted, ha szórakoznék felhívtalak volna hajnali félegykor?
-Jó bocsi... Szeretnék mondani neked valamit,hogy jobban érezd magad...
-Rendben halgatom.
-Csak... Olyan nehéz...!
-Nyugi, nem foglak bántani.
-Rendben. Én és a Cs.., Jaj olyan nehéz ez...
-Relax!
-Én és a Csabi összejöttünk.
Hogy mi van? Teljesen lefagytam. Megöllek! Hogy tehedted ezt velem, azok után amiken átmentünk???? Legszívesebben megtéptem volna Ziát!
-Na mit szólsz?
-Ez... ez remek hír!- de nehéz ez!- Mikor és hol és miért most szólsz?
Csabi és Zia a két legjobb barátom. És ÉN nem örülök a boldogságunak?! Mikor lettem én szörnyeteg? Mondjuk Zia nem tudhatha, hogy szerelmes vagyok Csabába. Ezt  senkinek sem mondtam el , és ezek után nem is fogom! Megtartom ezt a TITKOT magamnak, és hagyom, hogy boldogok legyenek.
- ..... és tegnap-mondta Zia- a Mekiben kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője! Jess én olyan boldog vagyok!
-Ez nagyon cuki! Gratulálok neketek!
-Köszi.
- Figyi Zia  lassan mentem , mert holnap suli! Köszi a beszélgetést. Aludj jól. SZIA!
-Szia és nyugi!
-OKE.
Ezzel letettem a telefont, befordultam a falhoz és sírtam. Tudom, hogy örülnöm kéne  nekik, csak olyan nehéz! Holnap suli és találkozom velük. Muszálylessz természetesen viselkednem! Még mindíg sírtam. Nem tudom mikor hagytam abba a sírást. Valószínüleg sírva aludtam el.