Tizenegyedik

Valamikor éjszaka ébredtem fel Ash mellkasán. Hogy pontosan hány óra volt azt nem tudom. Tíz percig próbálkoztam a visszaalvással de kudarcot vallottam. Szóval  inkább felálltam az ágyból és lementem a konyhába, hogy igyak valamit. A gyertyák már elaludtak csak a kandallóban égő parázs fénye szolgáltatott egy kis megvilágítást. A konyhában találtam metaxát amiből töltöttem is egy kicsit magamnak. Segít az elalvásban. A vihar kint még mindig tombolt. Mennydörgés meg villámlások, minden ami kell.
-Hát te meg mit csin6álsz itt?- kérdezte Ash.
-Alkoholizálok. Kérsz?
-Nem kösz. De miért most?
-Nem tudok aludni, és ez segít az elalvásban.
-Értem.
-Mikor jöttél le?
-Vagy két perce. Gyere menjünk fel, mert meg fogsz fázni.
-De nem fogok.
-Egy vékony lepedőt csavartál csak magadra, és nincs is rajtad semmi cipő meg szóval nagy az esélye annak, hogy meg fogsz fázni.
-Mikor változtál át a pasimból az apámmá? Vagy egy okoskodó rokonommá?
-Amikor elkezdtem a saját érdekeim nézni. Mert tudod ha beteg vagy akkor nem lehetek veled mert én is beteg leszek, és lássuk be hogy ha egy csomó takony folyik az orromból nem vagyok ennyire elragadóan szexi.
-Ebben igazad van.- feleltem mosolyogva, majd letettem a poharam a pultra és visszamentünk a hálóba.
-Szóval most már a pasidként gondolsz rám?- kérdezte Ash vagy 5 perccel később, mikor már az ágyban feküdtünk egymás mellett. Pontosabban én a mellkasára hajtottam a fejem és a mellkasát simogattam. Eközben ő pedig a hátam. Nem tudom minek írom le ezt ilyen részletesen. Mindegy is.
-Persze. Miért hogy máshogy kellene rád gondolnom.
-Mondjuk dugipajtás?- kérdezte a nevetéstől visszafojtott hangon.
-Bolond vagy.- nevettem el magam.
-Tudom.
-Úgy érzem, hogy lassan kezd hatni a metaxa..
-Mennyit ittál?
-Csak egy pohárkával...- válaszoltam lecsukódó szemekkel.- De nem is vacsoráztunk, és kimerülten jobban üt.
-Értem, ez esetben jó éjszakát.- puszilt bele a hajamba.
-Jó éjszakát.

*Reggel vagyis 10:49-kor*

Másnap mikor felébredtem Ash még mindig ott feküdt melletem. Az éjszaka tomboló vihar is elvonult. Ha nagypapám a közelben lett volna, biztos célzást tett volna arra, hogy ennek a napnak már annyi. Azt tudni kell róla, hogy ő hajnali 5 órakor már reggelizik, de úgy hogy a házkörüli munkákat már elvégezte. Vagyis egy falusi, korán kelő bácsi, aki nagyon cifrán tud káromkodni. De ezek a dolgok mellékesek. Amit szerintem fontos megemlíteni, hogy szerettem volna felébreszteni Asht a barbár módszereim alkalmazása nélkül. Volt is rá pár jó ötletem, és mind hatásosnak is bizonyult.
-Hogy hogy már fent vagy?- kérdezte mosolyogva, miután visszacsókolt.
-Nem tudom, csak már valahogy nem tudtam aludni.- válaszoltam.
-Hát ezt nehéz elhinni.-mondta nevetve.
-Te nem vagy kimerült?-kérdeztem.
-Miért lennék az?
-Nem is tudom, esetleg a tegnap este után.
-Hát egy kicsit akkor kimerültem, de még lett volna pár ötletem...
-Ebben nem kételkedem.
-Nem vagy éhes?
-Nem vagy te véletlenül gondolatolvasó? -kérdeztem vissza.
-Van rá esély. Na akkor menjünk enni valamit vagy...
-Most inkább a vagyra szavaznék.- Válaszoltam, amid megcsókoltam és a többi már jött magától.

*12:55*

Ez az időpont jelöli a reggelink idejét. Cleveland-i időszámítás szerint pont reggeliző idő volt annak, aki már fent van 6:56-kor. De mi nem vagyunk korán kelők szóval ezért eszünk ezen a napon délután egykor először.

-És mi lesz a mai program?
-Nincs konkrét tervem. - Válaszolta Ash.
-Szóval akkor csak itt leszünk és meg nézünk mondjuk egy filmet? -Kérdeztem.
-Akár. Van valami ötleted, hogy mit nézzünk?
-Van. Nézzük meg a Beavatottat.
-De arra még közösen mentünk el a moziba. Clara, te meg én.
-Tudom de meg szeretném nézni megint.
-Ha ezt akarod...