-Jess meg jöttem!- kiáltott fel a nő vérem Dóri. Az első dolog ami eszembe jutott az volt, hogy: na basszus! Lefagyva, valószínűleg fal fehéren meredtem a velem szemben ülő sokot kapott Petere. Szerencsére gyorsan magamhoz tértem, kinyitottam a szekrényem ajtaját, megragadtam Pete karját és egy nagy lökés segítségével betuszkoltam a szekrénybe és rá zártam az ajtót. A mutatvány után át szaladtam hangtalanul a fürdőbe, megengedtem a csapot, leöltöztem és be álltam a melege vízsugárral alá zuhanyozni.
Már a hajam mostam, mikor Dóri belépett a helyiségbe.
- Bocs. -szabadkozitt.-csak pár apróságért jöttem haza és már itt sem vagyok.
- Hová mész?
- Vissza Bobhoz, anyuék meg egy hamar úgysem fognak haza jönni, szóval addig nála leszek.
- És én maradjak itthon egyedül?
- Hívd át Ziát.- ajánlott egy lehetőséget.
- Neki most csak Csaba létezik.
- Akkor valamelyik barátodat, nekem mindegy.
- Jó, meddig leszel?
- Nem tudom még de egy hétig biztosan. - válaszolta. A beszélgetésünk ideje alatt én letusoltam és kidugta a kezem a kabin ajtaján a törölköző kendőmért, amit Dóri a kezembe adott.
- Köszi, de azért el jössz velem Karácsonyfát venni?
- Tudod, hogy a karácsonyi készülődés nem az én stílusom. Hívd el a "pasid".-mondta.
- Ne gúnyolodj!- háborodtam fel.
- Jó, bocsi. De már meg van minden be is pakoltam...... jah voltam a szobádban kölcsön vettem a fekete felsőd.- Szerintem nem kell ecsetelnem, milyen fehér lett egyszerre.
- Megtaláltad?
- Igen a székeden volt.
- Akkor jó.
- De most mar tényleg mentem, mert Bob a kocsiban vár.
- Rendben szia.
- Szia. -köszönt ő is és ki sétált az ajtón. Magamra vettem a köntösöm átázott kendő helyett és vártam az ajtó jellegzetes decsapódásának hangjára.
Amint ez meg történt szaladta vissza a szobámba hogy ki engedjem Pete et a szekrényből. Azért nem gondoltam volna, hogy egyszer elhadja a szám vagy akár csak eszembe jut egy az előbbihez hasonló gondolat menet.
Ahogy kinyitottam a szekrényem Pete szó szerint a lábam elé zuhant. Nevetve guggoltam le hozzá.
- Jól vagy?
- Igen, csak be állt a nyakam....... hogy neked mennyi ruhád van!- mondta még mindig földön fekve.
-Bocsi, majd megmaszirozom.
- Az a minimum. Ki volt az?
-Dóri.
- És mit akart?
- Csak jött pár cuccáért, mert megy a pasijahoz minimum egy hétre, és anyuék is üzleti úton vannak, ahonnan karácsonyig nem nagyon jönnek haza....- magyaráztam.
- Ez azt jelenti, hogy egyedül leszel itthon.
- Igen.
- Nem fogsz felni esténként?
- Mitől kéne?
- Nem tudom, talán a betörőktöl?
- Szerintem akkor nem mernek be jönni, ha te is itt vagy. -mosolyogtam.
- Akkor szerintem sem.- válaszolt, majd megragadta a felé nyújtott kezem és fel segitettem a földről.
Már a hajam mostam, mikor Dóri belépett a helyiségbe.
- Bocs. -szabadkozitt.-csak pár apróságért jöttem haza és már itt sem vagyok.
- Hová mész?
- Vissza Bobhoz, anyuék meg egy hamar úgysem fognak haza jönni, szóval addig nála leszek.
- És én maradjak itthon egyedül?
- Hívd át Ziát.- ajánlott egy lehetőséget.
- Neki most csak Csaba létezik.
- Akkor valamelyik barátodat, nekem mindegy.
- Jó, meddig leszel?
- Nem tudom még de egy hétig biztosan. - válaszolta. A beszélgetésünk ideje alatt én letusoltam és kidugta a kezem a kabin ajtaján a törölköző kendőmért, amit Dóri a kezembe adott.
- Köszi, de azért el jössz velem Karácsonyfát venni?
- Tudod, hogy a karácsonyi készülődés nem az én stílusom. Hívd el a "pasid".-mondta.
- Ne gúnyolodj!- háborodtam fel.
- Jó, bocsi. De már meg van minden be is pakoltam...... jah voltam a szobádban kölcsön vettem a fekete felsőd.- Szerintem nem kell ecsetelnem, milyen fehér lett egyszerre.
- Megtaláltad?
- Igen a székeden volt.
- Akkor jó.
- De most mar tényleg mentem, mert Bob a kocsiban vár.
- Rendben szia.
- Szia. -köszönt ő is és ki sétált az ajtón. Magamra vettem a köntösöm átázott kendő helyett és vártam az ajtó jellegzetes decsapódásának hangjára.
Amint ez meg történt szaladta vissza a szobámba hogy ki engedjem Pete et a szekrényből. Azért nem gondoltam volna, hogy egyszer elhadja a szám vagy akár csak eszembe jut egy az előbbihez hasonló gondolat menet.
Ahogy kinyitottam a szekrényem Pete szó szerint a lábam elé zuhant. Nevetve guggoltam le hozzá.
- Jól vagy?
- Igen, csak be állt a nyakam....... hogy neked mennyi ruhád van!- mondta még mindig földön fekve.
-Bocsi, majd megmaszirozom.
- Az a minimum. Ki volt az?
-Dóri.
- És mit akart?
- Csak jött pár cuccáért, mert megy a pasijahoz minimum egy hétre, és anyuék is üzleti úton vannak, ahonnan karácsonyig nem nagyon jönnek haza....- magyaráztam.
- Ez azt jelenti, hogy egyedül leszel itthon.
- Igen.
- Nem fogsz felni esténként?
- Mitől kéne?
- Nem tudom, talán a betörőktöl?
- Szerintem akkor nem mernek be jönni, ha te is itt vagy. -mosolyogtam.
- Akkor szerintem sem.- válaszolt, majd megragadta a felé nyújtott kezem és fel segitettem a földről.
