Jessmine Whide Története-16. Fejezet

A nap hátralévő részében zenét hallgtam és próbáltam nem bealudni, kisebb, nagyobb sikerrel... Nagyszünetben valahogyan sikerült bealudnom, ami számomra érthetetlen, mivel az osztályunk sosem a csendességéről volt híres. Csak akkor fogtam fel, hogy aludtam , mikor Tom megrázta a vállam és a tanári asztal felé bökött az állával.
-Lehet még rosszabb ez a nap?- kérdeztem kómásan, mert az asztalnál nem más állt, mint a drága, egyetlen, szeretni való kémia tanár nő: Mrs Giaconoda. Igen már a nevét kimondani is nehéz, nem még megjegyezni...
-Remélem, hogy nem.-felelte Tom.
-Üljenek le.-szólalt meg Mrs Giaconoda.- Most én fogom helyettesíteni az elmaradt földrajz órájukat, mivel a tanár nő elesett a jeges járdán és nem tudod ma bejönni.- magyarázta a tanár. Mellesleg a földrajz sem tartozik a kedvenc tantárgyaim közzé, szóval az egy kicsit feldobott, hogy nem kell ma azon az órán (is) halálra unnom magam.- Foglalják le magukat valamivel, csendesen! Ha hangoskodni fognak írunk egy felmérőt a kénsav összetételéből, és az egész múltévi anyagból is.-jelentett ki szigorúan.
-Egy újabb remek óra a boszival!-mondtam színtelen hangon Tomnak, aki erre elnevette magát!
-És-kérdezte, miután már visszatért a földre.-Mit fogsz csinálni?
-Aludni!
-Mi az? A kis gitáros nem hagy aludni?-kérdezte gúnyosan.- Egyébként, mikor mentél tegnap haza?
-Nem mentem.-feleltem.- És, csak hogy tudd nem olyan könnyű elmosni azt az edényt amire ráéget és rá száradt a palacsinta tészta!
-És szerinted én ezt beveszem?
-Nekem mindegy, csak hagy már aluni!
-Jól van na! Te most komolyan olyan vagy, mint egy morcos cica!
-Mert most egy morcos cica vagyok, aki azért morci mert nem aludt 4 órát sem!-feleltem ingerülten, majd ráhajoltam a padra.
-Rendben, nyugi! Csak még egy kérdés.
-Ne kímélj!
-Honnan van ez a dzsekid?- kérdezte a normális Tom, az átlagos szem méreténél 10 szer nagyobb szemekkel.
-Kaptam.
-Kitől?
-A "kis gitárosomtól"-utánoztam a hanglejtését.
-Ou..
-Még valami?
-Miért kaptad?
-Nem tudom, talán mert velük fogok egy színpadon énekelni?- kérdeztem a kelleténél hangosabban. Na erre már a többiek is felfigyeltek, de nem foglalkoztatta őket annyira a dolog, hogy eljöjjenek a padunkig... Illetve, csak egy osztály társam. Tiffanit az osztály emos csaját.
-Kivel fogsz te egy színpadon énekelni?- esett nekem rögtön.
-Inkább mivel-mondtam.- A levegővel, tudod nagyon jól játszunk, és hangzunk együtt.
-Pff.-legyintett.-Jól tudom, hogy te nyertél 5 VIP jegyet a december 31-ei Chicagói FOB koncertre????
-Igen. Milyért?
-Vigyél magaddal!-kérlelt. Hát ezt is megéltük, nem gondoltam volna, hogy egyszer egy emo fog nekem könyörögni.-Amióta az eszem tudom imádom őket!- folytatta.
-Szívesen vinnélek, csak az a baj, hogy már nincs szabad hely...-szabadkoztam.-Bocsi..
-Oh, értem.- mondat szomorúan.
-De ha felszabadul egy hely akkor azt biztos te kapod meg!
-Köszi.
-Még valami, mert lassan szeretnék már aludni.
-Ti és Tom jártok?
-Mi?- értetlenkedtünk.-Nem!-feleltük szinkronban.
-Kár, mert összeillenétek.-mondta Tiffani, mire mindketten vörösödni kezdtünk.
-Nekem van barátom...-mondtam rekedten.
-Tényleg? És ki lenne az?-kérdezte hitetlen kedve (?), és egy kis gúnnyal(?) a hangjában.
-Majd megtudod, ha eljön az ideje.-felelte Tom.
-Egyéb kérdés?-kérdeztem álmosan.
-Nincs.- felelte, majd visszament a padjához, és a pad társának kezdet el magyarázni, miközben le sem vette Tomról és rólam a tekintetét. És végre sikerült elaludnom. 30 perccel később ébredtem a csengő hangjára. A tanár már nem volt bent.
-Na jól aludtál?
-Fogjuk rá.-feleltem nyak és szem dörzsölgetés közben.-Valamit meg szeretnék kérdezni tőled.
-Mit?
-Elkísérsz ma a próbára?
-Persze, de csak akkor ha nem ültetsz fel megint!
-Az nem az én hibám volt!!!!!!
-Tudom, csak látni akartam a reakciód.-nevetett.
-Nem vagyok kémiai kiésrlet, aminek le kell írnod a beszámolódba a reakcióját!
-De kicsit hülye az vagy!
-Te beszélsz?
-Olyan kis cuki vagy mikor dühöng.- mondta kuncogva.
-Én mindig cuki vagyok!
-Hogy a szerénységedről már ne is beszéljünk.
-Úgy ahogy mondod.
-Sziasztok!-lépett mellénk Zia és Csabi.
-Helló!-köszöntem.-Mizu?- ezt a kérdést feltétlen meg kell kérdezned, egy olyan embertől, akivel egy egész napon át be vagy zárva ugyanabba az épületbe és azon beül is ugyanabba az osztályba.
-Semmi.-felelte Csabi.- Veled?
-Sok minden.
-El jössz velem az ebédlőbe?-kérdezte Zia.
-Persze.-feleltem. Út közben módosult az irány, így a takarító szertárban kötöttünk ki.
-Na mesélj!-bíztatott Zia egy mosollyal!
-Rendben, felkészültél?
-Igen, csak mond!
-Tegnap próbáltam én és Pete, és megkérdezte, hogy leszek-e a barát nője. De mikor feltette a kérdést akkor én elöntöttem magam fekete ribizlis gyümilével.Majd beszéltem anyuval, Tommal... Sütöttünk palacsintát és megbeszéltük a dolgokat és igent mondta.... Dióhélyban ennyi.
-Gratulálok!-borult a nyakamba.
-Köszönöm. De nem megyünk az ebédlőbe?
-Nem.
-Oke, de induljunk vissza.
-Rendben.- a folyosó közepén jártunk mikor MAX(!)-on el kezdett csörögni a telefonom és el indult a Death Valley. Na ez is az olyan pillanatok egyike, amikor megköszönöm az úrnak, hogy nem a Love, Sex, Death a csengő hangom.
-Igen?
-Szia Jess, hol vagy?
-A suliban, a folyosó közepén.
-Jó maradj ott.-mondta a telefonáló.
-Milyért?
-Csak kérlek..
-Rendben.
-Ki volt az?-kérdezte Zia.
-Pete.
-Mit akart?
-Hogy maradjak itt.- mutattam a lábom felé.
-De milyért?
-Nem tudom.-feleltem, majd folyattuk a várakozást. 2 percen belül meg is érkezett Pete, és köszönés képpen megcsókolt, amit az egész suli meglepve figyelt.
-Ezt meg miért kaptam?
-Miért ne?-mosolyodott el, miközben lazán fogott a derekamnál.
-Mi járatban?
-Jöttem érted-felelte.- Szia Zia.-köszönt az ájulás szélén álló barát nőmnek. Ahogy így elnézem Ziát, inkább őt kéne tartania nem engem..
-De nekem még óráim vannak.-csodálkoztam.
-Nem nincsenek.
-Hogyan?-ámuldoztam.
-Tudod a sármom meg pár VIP jegy meg tette a hatását!-nevettet.
-Miért nem csodálkozom. De van egy feltételem.
-Már neked is?-kérdezte megjátszott csodálkozással.-Mi az?
-Kéne még egy plusz jegy..
-De neked nem kell, mert fellépő vagy?
-Komoly? Kösz az infót!- mondtam, majd visszacsókoltam , amit szintén ugyanolyan nagy döbenet fogadott, mint az előbb.-Csak elmegyek a cuccaimért.
-Veled megyek.
-Rendben.-és elindultunk kéz a kézben , a sulim közepén a kíváncsi tekintetek gyűrűjében, Zia társaságában.
-Bejössz, vagy megvársz kint?-kérdeztem, mikor elértük az osztály ajtaját.
-Még szép, hogy bemegyek.
-Rendben.- beléptünk és az egész osztályom egy emberré vált, és némán nézett minket. Én előre siettem, hogy gyorsan összepakoljak, Pete pedig lassabban követett.
-Hová mész?-kérdezte Tom.
-Próbára és te is jössz, szóval pakolj!
-Oké.- mialatt bepakolt én visszamentem Pete-hez, és bemutattam neki Tiffanit.
-Tiffani ő itt Pete Wentz.
-Pete ő Tiffani, akiről meséltem.Úgy alakult, hogy felszabadult egy hely és akkor holnapra elhozom neked a jegyeket rendben?-fordultam vissza a falfehér lányhoz.
-Aha...
-Akarsz egy közös képet?
-Mi?
-Na állj már be és add ide a telefonod.- Olyan sokkba került, hogy szó nélkül engedelmeskedett , én pedgi csináltam neki pár képet.-Tessék.- adtam vissza a fotózkodás után.
-Köszi.-mosolyodott el. Én biztos tudok valamit, ha rá tudtam venni egy emot, hogy mosolyogjon és könyörögjön nekem.
-Szívesen.-felelte.
-Bocsi de lassan mennünk kell.-mondta Pete.
-Rendben. Akkor HALI!-köszöntem el a még mindig ugyanabban a pózban lemerevedve álló osztály társaimtól.
-Sziasztok srácok, egy élmény volt.- köszönt el Pete is, majd kiléptünk a folyosóra.
-Na így kell egy hatásos kilépőt csinálni!-nevettem el magam...

Jessmine Whide Története-15. Fejezet

Kábult állapotban léptem ne az osztályba, majd levágódtam a padomhoz. Mikor talán 10-15 perccel később Tom belépett, ilyen állapotban talált meg.
-Szia.-köszönt.-Jól vagy?- kérdezte, mikor meglátta bamba pofát vágó arcom.
-Aha.- feleltem rekedten.
-Persze ezért nézel úgy, mint egy félőrült!-nevetett.-Na mesélj, mi történt?
-Hát jó.- mondtam, mivel Tom nem adja fel könnyen.-Az van,...-kezdtem bele.
-Vár egy kicsit.-szakított félbe nem kis megkönyebülésemre- Van a mondandódnak köze ahhoz, miért olvadoztál ma reggel a suli előtt Pete Wentz karajiban és miért csókolóztál vele?-Kérdezte. A kérdés hatására olyan "sokkot" kaptam, hogy nem jött ki hang a torkomon.- Ezt igennek veszem.-felelte pár perc csend után.
-Igen van. Tegnap a próbán megkérdezte, hogy leszek-e a barát nője és én igent mondtam.
-Hát,-felelte, pár másodperccel később-Gratulálok!-fejezte be a mondatot, majd megölelt.-Biztos nagyon boldog vagy.- erőltetett magára egy mosolyt.
-Köszönöm.-feletem.- Igen az vagyok.-mondtam halkan.- De nem haragszol?
-De!-mondta úgy mint egy durcás kisgyerek.- Én akartam vele járniiiiii!!!
-Te jó ég! Jól vagy?- rémüldöztem.-Szívtál valamit?
-Igen.
-Mit?
-Levegőt!
-Megártott!- jelentettem ki nevetve.- Azért örülök.
-Ki ne örülne annak, ha a kedvenc hírességével járna?
-Ez jogos, de nem csak annak örülök...
-Hanem még minek?
-Annak is, hogy eddig úgy néz ki, semmi nem változott meg közöttünk.-mondtam halkan. Tomnak már nem volt ideje válaszolni, mivel megszólalt a csengő és beözönlött a terembe az osztály többi tagja a tanárral együtt...
                                                                          _______
Azt hittem  mindjárt bealszom! Még kipihenten sem tudok figyelni kémián, nem még úgy, hogy 4-5 órát aludtam összesen! Mivel már a halálomat tervezgettem kitéptem e "szép" kémia füzetemből egy papírt és a következő beszélgetést folytattuk Tommal:
"Milyen színű legyen a koporsóm? Én meggy színre gondoltam...."
"Szerintem az jó lesz"
"Akkor jó"
" :)"
"Legyen már végee!!! MEGHALOK!"
"Látom :DD"
"Nem vicces!Alig aludtam!"
"De egy kicsit az:D.... Tanulság: ne aludj a pasidnál úgy, hogy 23:00-ig "próbáltok""
"Héé! Komolyan próbáltunk"
"Igen, és az égből is kaviár eső esik..."
Épp írtam volna valami "nagyon szép és kedves" üzenetet, amikor ezt hallottam:
-Jessmine Whide, kérem hozza ide azt, amin olyan szorgalmasan munkálkodik.
-De tanár nő! Nem csináltam semmit!
-Hozza ki!
-Jó!-majd találomra kihúztam egy papírt a könyvemből. Kémiai számítások voltak benne, ezzel nem foghatok mellé!-Itt is van.-adtam át mosolyogva a papírt.
-De ezt már régen átvettük.
-Tudom, de gyakorlás teszi az embert mesterré nem igaz?-kérdeztem a lehető legkedvesebb/ nyálasabb hangomon.-Meg inkább átismétlem, nehogy elfelejtsem.
-Rendben, de csak figyelmeztetem, hogy figyelem magát és a pad társát!
-Oké.-KIT ÉRDEKEL????-Leülhetek?
-Igen.- felelte. Megfordultam és a lehető leggonoszabb tekintetemmel néztem a padban röhögő Tom-ra.
-Hülye!- mondtam neki nevetve, miközben helyet foglaltam a székemen.
-Tomas McColt-hallottam a tanár hangját.- Magának meg mi baja van?
-Megártott neki a sok kipufogó gáz, amit útközben lélegzett be.- feleltem a még mindig nevető pad társam helyett. A tanár már erre nem tudod mit felelni,mivel megszólalt az életeket mentő, angyali muzsikával felérő, csodálatosan szép , a kémia óra végét jelző csengő!!!! Amit az osztály túlnyomó része, köztük én is amolyan : Na végre vége típusú mosollyal nyugtáztunk.

Jessmine Whide Története-14. Fejezet

Mire oda jutottunk, hogy megegyük a palacsintát már kihűlt, de hidegen is nagyon finom volt. A megmaradt tésztát meg közösen kisütöttük, majd nekiláttunk a mosogatásnak. Mire végeztünk (és mosogattam Pete törölgettet) már 23:22 volt és én teljesen ki voltam fáradva. Egy kicsit leültünk a televízió elé. Valami háborús film ment. Nem emlékszem a történetre, mivel Pete vállán aludtam el...
                                                                  ________
Reggel egy nagy franciaágyban ébredtem....Fehérneműben!!!!! Ahogy végigmérte magam, teljesen meg feledkeztem az álmosságomról. A mellettem fekvő Pete-re néztem, és megnyugodtam, hogy rajta van ruha. Az idő úgy hat óra felé járhatott. Muszáj volt felkeltenem a fiút.
-Pete...-ráztam meg a karját.
-Hmmm..
-Van egy kérdésem...
-5 perc és felkelek anyu! Hagy egy kicsit még aludni...- motyogta a párnájának. Lassan beláttam, hogy ezzel nem megyek semmire, így drasztikusabb módszerhez kellet folyamodnom... Kimentem a fürdőbe és az ott talált poharat színig engedtem HIDEG vízzel. Közben találtam egy köntöst és azt vettem magamra. Kicsit nagy volt... Miután "elkészült a fegyvere" visszamentem a még mindig alvó Pete-hez.
-Pete!- ismét semmi válasz. Először csak pár apró cseppet kapott, de miután ez sem tette meg a kellő hatást az egész pohárral a fejére a  öntöttem.
-Te normális vagy???- semmi jó reggelt, hogy aludtál?Csak ennyi! De meg is értem.- Ez meg mire volt jó?- kérdezte dühösen.
-Fel kellet ébresztenem téged! Muszáj volt....
-De így? Egy kis válrázás is segítette volna.
-Hidd el próbáltam, de csak azt mondtad nekem idézem: 5 perc és felkelek anyu! Hagy egy kicsit még aludni...
-Tényleg?
-Igen.
-Jó tudni... Na miért is keltettél fel hajnalok hajnalán?
-Nincs is hajnalok hajnala!
-6:30-van! Ezt te minek neveznéd?
-Reggelnek. Azt akartam megkérdezni,nem-e  tudod, hogy lehet az, hogy ruhában aludtam el és fehérneműben keltem fel???
-Hé..-tette fel védekezően a kezét.- Én nem csináltam semmit! Te öltöztél le! Önszántadból.
-Hogy én? Önszántamból?
-Igen.
-Miért tettem volna?
-Nem mondtad, hogy miért, csak bementél a fürdőbe és már így jöttél ki.-felelte.- De egyébként cuki a Malackás bugyid!- vigyorgott.
-Hülye vagy!- vágtam hozzá a közelben található párnát, de megfogta a kezem.
-Tudom, de ezért szeretsz nem ?
-Igen, meg az önbizalmad és a szerénységed miatt!- nevettem.
-Tudtam!- kiáltottam majd lehúzott magához az ágyba...
-Hány óra van?- kérdeztem egy egy hosszú beszélgetés után.
-7:15-felelte.
-Az jó, akkor még van egy kis időm.
-Meddig?
-Amíg nem kezdődik a tanítás, csak az a baj, hogy nincs mit felvennem, mert a trikó ami tegnap volt rajtam az vizes és nem mellesleg egy lila folt éktelenkedik rajta.
-Nekem trikó nélkül is tetszel.- mondta,´mosolyova, miközben felém hajolt.
-Az egy dolog. A másik pedig az, hogy a tanároknak nem nagyon tetszene a suliban.
-Lehet.-mondta, majd fellát és elmenet valamerre. Utána siettem. Egy gardróbban találtam magam.
-Szerintem ez jó lesz.- mondta, majd a kezembe adott egy másik GN´R-es felsőt, ami kicsit (nagyon) nagy volt. De akkor eszembe jutott. Kirohantam a gardróbból az ebédlőbe a táskámhoz.
-Mi az?- kérdezte Pete, aki idő közben utolért.
-Van nálam egy fekete pántos, amit még Ziával vettem.
-Az jó, de így nem fogsz fázni?
-De..
-Tessék vedd rá ezt.- nyújtotta felém azt a dzsekit, amiről mindig álmodtam! Egy olyan dzsekit, amielyen rajtuk is szokott néha lenni a koncerteken. Nagy mohósággal vettem el a kezéből és kaptam gyorsan magamra. Tökéletes volt!
-Ez az enyém?- kerekedett el a szemem.- Köszönöm!- mondtam, majd hevesen megcsókoltam.
-Ha tudom, hogy így reagálsz adok még hozzá valami ékszert is.
-Az ékszer helyett az is megteszi, hogy elkísérsz a suliba.- mosolyogtam.
                                                                         ________
Egy hideg decemberi, szerdai nap volt. A járdán özönlöttek az emberek. A nagy kavarodás közepén, az iskola kapu előtt két ember állt: Pete és én. Még most is hihetetlennek tűnik, hogy ő a barátom! Ez az egész túl szép, hogy igaz legyen!
-Szeretlek.- súgta a fülembe.
-Én is szeretlek.- súgtam vissza, majd hagytam, hogy megcsókoljon.. Mikor szétváltunk, egy ismerős alakot fedeztem fel a járokelők tömegében.
-Tom- suttogtam.
-Jól vagy?
-Persze, de már lassan kellene mennem...
-Rendben.-mondta, majd magához húzott.-Délután találkozunk.
-Mi?- éretlenkedtem.
-A próba! Eljövök érted.
-Jaj tényleg- esett le.- De nekem már muszáj mennem..
-Csak még valami...
-És mi lenne az?
-Ez- mondta, majd megcsókolta. A csókja édes volt, puha és tökéletes....

Jessmine Whide Története-13. Fejezet

A hotel szoba, vagyis lakosztály nagyon nagynak és barátságosnak bizonyult. Ahogy felértünk meglepődtem, hogy nem is volt olyan nagy rend: a ruhák szerte szét, pizzás és sörös dobozok az asztalon... Csak azért imádkoztam, hogy ne találkozzam egy piszkos alsóval, meg egyáltalán bármilyen alsóval! Na jó azért ennyire nem volt rossz a helyzet, de pont én beszélek akinek a szobája látott már szebb napokat is... Végül a másik helyiségben foglaltunk helyet, ami ebédlőnek volt berendezve.
-Mit kérsz inni?- kérdezte Pete a konyhából.- Van narancs-,alma-, fekete ribizlis gyümölcslé, tonik, gyömbér tonik...
-Fekete ribizli jó lesz.-feleltem. Amíg a konyhában volt én lepakoltam a cuccom és levettem a kabátom.
-Itt is van.
-Köszönöm.- vettem el a kezében tartott poharat.
-Na akkor kezdjünk is bele. Hány számot szeretnél énekelni?
-Mennyit lehet?
-Amennyit szeretnél. Te mond meg.
-Hú, hát lenne a Death Valley-t, Fom Now On We Are Enemies-t, Miss Missing You-t, Jus One Yesterday-t, Young Vulcanoes-t, meg az Alone Together-t... Talán ennyi. Vagy sok?- kérdeztem rémülten.
-Nem ennyi szerintem elég lesz.-felelte.-Se több se kevesebb, mert még be is kell gyakorolnunk.
-Igaz.-helyeseltem.
-Szeretnék kérdezni valamit...
-Persze, kérdezz csak.-feleltem, miközben nyúltam a poharamért.
-Azt szeretném kérdezni, hogy lennél e a barát nőm?
Ahogy ezt kimondta a kezemben tartott pohár megbillent  és a tartalmának a fele a FEHÉR(!) trikómon kötött ki.
-Basszus!- kiáltottam dühödten.- Ez nem jön ki.... Anyu meg fog ölni! Hol van a mosdó?
-Megmutatom.-felelte, majd gyorsan elkísért a folyosó végén lévő fürdőszoba ajtóig, amit 3 másodperccel később az arcába vágtam. Gyorsan levettem a felsőm és a csap alá tettem, majd leültem a kád szélére, mivel az agyam még mindig nem dolgozta fel teljesen a kapott információt. Ez már túl sok volt nekem... Komolyan! Mindenki más rögtön rávágta volna, hogy: IGEN! csak én vagyok olyan hülye és szerencsétlen, hogy leöntöm magam gyümölcslével. A gondolataimat egy kopogás szakította félbe.
-Bejöhetek?
-Nem!- vágtam rá azonnal. Nem az volt a baj, hogy csak egy melltartó meg egy nadrág volt rajtam, na jó az is, de nem akartam, hogy így lásson! Víz csobogását hallottam és épp időben zártam el a csapot.
-De hoztam egy trikót is..- A válaszom erre az volt, hogy résnyire kinyitottam az ajtót, kidugtam a kis résen a kezem és elvettem tőle a felsőt. Az egyik GN´R-es felső volt az. Magamra kaptam és beengedtem Pete-et.
-Mondtam, hogy jól fogsz kinézni az egyik kedvenc felsőmben.-jegyezte meg.- Na...?
-Mi na?- értetlenkedtem.
-Mi a válaszod?
-Nem tudom..- vallottam be őszintén.-Még át kell gondolnom.
-Ahogy szeretnéd.
-Köszönöm.- feleltem a lehető leghálásabban. A válasz egy mosoly volt, ami távolról sem nevezf´hető őszintének, de meg is értem.
-Még van valami terved már?
-Szerintem kezdjünk el próbálni.- felelte Pete.
-Rendedben.- egyeztem bele, mivel nem tudtam más ötlettel előállni.
Miközben próbáltunk mindenről megfeledkeztem... Tomról, Pete megválaszolótlan kérdéséről... Csak én voltam és a zene! Nagyon élveztem a próbát, és Pete sem panaszkodott a hangom miatt. Épp szüntetett tartottunk, mikor megnéztem a telefonomon, hogy hívott e valaki. Elszörnyedve néztem a kijelzőm amin 21:59-et mutatott az óra.
-Hány óra van?- kérdeztem meg Pete-et.
-21:59- felelte.- Miért?
-Csak meg akartam tudni, hogy pontos-e az órám... Muszáj beszélnem anyuval...
-Csak nyugodtan.-felelte, én pedig a lehető leggyorsabban tárcsáztam anyu számát.
-Haló?- vette fel a készülékét anyu.
-Szia anyu itt Jessmine...- mondtam óvatosan.
-Kis asszony maga meg hol van?- kérdezte olyan hang erővel, hogy el kellet tartanom a telefonom a fülemtől...
-Egy próbán..
-Próbán? És mégis milyen próbán? És kivel vagy azon a próbán? És hol?
-Ha megmondom úgy sem hiszed el..
-Tényleg? Tégy próbára!
-Hát jó...  énekelni fogok  FOB-al egy színpadon a Dec.31-ei Chicagói koncerten, amire nyertem 5 VIP és repülő jegyet és most arra gyakorlunk a zenekar basszus gitárosával...
-Kislányom nem most jöttem le a falvédőről!
-De ez az igazság!-feleltem hevesen.
-Persze, akkor ad a telefonhoz azt a fiút akivel próbálsz!
-JÓ!-mondtam anyának.-Pete anyu szeretne veled beszélni.
-Velem? Minek?
-Mert nem hisz nekem!
-Ez biztos valami családi vonás. A testvérednek is az kellet, hogy beszélhessen velem és utána hitt neked, lehet, hogy anyukádnak is ennyi kell.
-Lehet.-feleltem, majd odaadtam e kezébe a telefonom.
-Jó estét Mrs.Whide.- köszönt Pete. A beszélgetés többi részét nem hallottam, mert Pete kiment a helyiségből. Tíz perc múlva visszakaptam a készüléket.
-Na?- szóltam bele.- Most már hiszel nekem?
-Majdnem.-felelte anyu.- Csak még azt mond meg, hogy hol vannak a  jegyek, hogy megbizonyosodhassak afelől, amit az a kedves fiatalembertől(?) és tőled hallottam.
-A szobámban az asztalomon az 5 repülő jegy alatt.
-Rendben... Jessmine! Igazán rendet rakhatnál már a szobádban!
-Jó! Na meg van?
-Igen.
-Még nem tudom, hogy mikor érek haza.
-Semmi gond, megbeszéltük, hogy ma ott alszol. Jó gyakorlást! Szeretlek szia!-Mondta majd lerakta a telefont.
-Most miért nézel úgy, mint aki először lát monbiltelefont?- kérdezte Pete.
-Anyu azt mondta, hogy itt alkudhatok és lerakta a telefont meg sem várva a válaszom... Mit mondtál neki?
-Maradjunk annyiban, hogy jó hatással vagyok a nőkre.- vigyorgott.
-Kezdem tapasztalni.-mosolyodtam el.
-Nem vagy éhes?- kérdezte. Az éhes szó hallatára a gyomrom hangosan kordút egyet, így válaszol helyettem.-Ezt vehetem igennek?
-Igen.- nevettem.
-Mit szeretnél enni?
-Mi a választék?
-Van: tojás, lekvár,nutella,liszt,cukor,tej meg tejszín.- sorolta a hűtő és a szekrények tartalmát.
-Csináljunk palacsintát!- tért vissza az 5 éves énem.
-Rendben.
Ezzel nekilátunk a palacsinta sütésnek. Közben engedhettem zenét a telefonomról: P!ATD-Bittersweet. Énekelve kezdtem el a palacsinták kisütését. Már 5 perce sütöttem, mikor Pete mögém osont és összelisztezte az arcom.
-Te szemét!-mondtam, mikörzben le akartam ütni.
-Hah! Nem sikerült!
-Tényleg?-Kérdeztem, miközben a kezembe vettem a palacsinta tésztás szedő kanalat. Én azzal támadtam, nem is sikertelenül. A tésztás kanállal összekentem az egész arcát!
-Ez nem ér! Vigasz díjat követelek!
-Én is!- vágtam rá.-De nem mindig jön össze minden.
-De én vigasz díjat követelek!
- És mi lenne az?
-Egy csók!- mondta és már hajolt is közelebb.
-Na.- Próbáltam távol tartani magamtól- Ezzel meg akarsz vesztegetni?
-Ilyet feltételezel rólam?
-Igen.-feleltem nevetve.
-Mondtam már, hogy nagyon okos vagy?- kérdezte.
-Nem..
-Akkor most mondom.-jelentette ki, majd megcsókolt. Szerintem ez volt életem egyik legromantikusabb csókja..
-Huuh..- mondtam, miután elszakadtam tőle.
-Mi az?-kérdezte.
-Megyek megsütöm a maradék  tésztát...
-Jess, várj!
-Igen?
-Még mindig nem tudom a válaszod...
-Hát... És ha együtt járnánk mi változna meg? Most is bármikor lecsókolsz!
-Akkor minden más lenne. Miért te nem szeretnéd?
-Nem tudom, egy részem rohanna feléd, hogy a karjaidba vethesse magát, a másik pedig...
-Skizofrén vagy?- próbált viccelni.
-Ez nem vicces!
-Tényleg nem.. Bocsi. Talán félsz valamitől?- tért vissza a tárgyhoz.
-Tessék?
-Félsz valamitől, és azért nem szeretnél velem lenni...-mondta lemondóan.
-Én nem....
-Jess!
-Igen!-mondtam a sírás küszöbén.
-De nem kell!-felelte.-Majd én megvédlek.
-A saját érzelmi világomtól nem tudsz...- mondtam szipogva.
-El mondod, hogy mi az amitől össze vagy zavarodva?- kérdezte, miközben óvatosan átkarolta a derekam és elvezettet a kanapéig, amin utána helyet is foglaltunk.
-Igen-mondtam miután lehuppantunk a kanapéra.- Az van..- kezdem bele, mikor meg csörrent a telefonom. Jobb nem, is lehetet volna az időzítés, komolyan... Tom hívott.
-Bocsi, 1 perc.-majd gyorsan felálltam és kimentem a folyosóra.
-Szia Jess zavarlak?- köszönt Tom.
-Nem ez a legjobb pillanat a telefonálásra...
-Még mindig a próbán vagy?
-Igen..
-Értem, bocsi a zavarásért.
-Majd suliban beszélünk.
-Rendben szia.
-Szia.
-Ki volt az?-kérdezte Pete. miután visszaültem mellé a kanapéra.
-Csak egy osztály társam..
-Értem. Akkor elmondod?
-Aha.- és bele is kezdtem.- Az van, hogy van egy barátom, akivel az utóbbi időben sokat voltunk együtt és én úgy éreztem, mintha valami kezdett volna kalakúlni. Mert mostanában teljesen más lett a baráti kapcsolatunk, mivel sokall több időt töltöttünk együtt, és nem tudom mit szólna ahhoz, ha azt mondanám neki, hogy veled vagyok, mert most olyan jó és nem akarom hogy vége legyen ennek az időszaknak.-mondtam félve.- Nem szeretném, ha  eltávolodnánk egymástól, mert most úgy érzem nem kell mindennel egyedül megbirkóznom...-fejeztem be szipogva, mire Pete átölelt és nyomott egy puszit a hajamba.
-Jess..-mondta ki halkan a nevem, miközben a hajamat babrálta.-Nem kell ezzel terhelned magad! Ha annyira jóban vagytok, ahogy azt elmesélted biztos megért majd, hogy velem vagy, és elfogadja a döntésed bármi legyen is!
-Remélem igazad van.- feleltem.
-Nekem?- kérdezte.-Mindig!
-Önbizalomból hiányt te sem szenvedsz.- mondtam neki.
-Nem hát!-felelte. Valószínüleg folytatta volna, de nem tudta mivel megcsókoltam...-Huh.-mondta miután végre tudod venni levegőt...-Ezt vehetem igennek?-mosolyodott el.
-Szerinted?- kérdeztem vissza hasonló széles mosollyal az arcomon.
-Szeretlek!
-Engem? Ki nem?- nevettem el magam, mire ő nevetve visszacsókolt....

Jessmine Whide Története-12. Fejezet

A nap hátralévő részét jó hangulatban töltöttem el Tom társaságában. Sokat hülyültünk, énekeltünk. Pont a Miss Jackson-ont hallgattuk ( Panic! At The Dirco wííííí ^^), amikor kaptam egy SMS-t.
"A mai próba elmarad, mivel még van egy pár elintézni való. A többiről majd Pete értesít.
                                                                                                                                   Patrick."
Csalódottan fordultam Tom felé.
-Nem lesz ma próba...- mondtam elkenődve.
-Miért? Mi történt?-kérdezte. válaszul megmutattam neki az SMS-t amit Patrick Stump (!!!) küldött. Más körülmények között valószínüleg megőrültem volna valahogy így: Jesszus március PATRICK STUMP küldött nekem egy SMS-t!-de erre most nem volt energiám. Szóval csak aprókat sikongatva ugráltam a padunk előtt.
-Jól vagy?- nézett rám furcsán Tom.
-Igen, mert meg van neki a számom!- vigyorogtam.
-De nem lesz ma próbád...
-Basszus, el is felejtettem
-Egyébként, honnan is van meg neki a számod?- érdeklődött.
-Nem tudom. Lehet, hogy Pete adta meg neki.
-Aha.-felelte, majd 10 másodperc után ezt kérdezte:-És neki honnan van meg a számod?
-Passz... Könnyebb kérdéseid nincsenek?
-De, mit fogsz most csinálni?
-Szerintem hazamegyek, lerakom a cuccom és elmegyek sétálni... Te?
-Szerintem elkísérlek.-felelte mosolyogva.
-Oké.- feleltem.- Ez jó programnak ígérkezik.- Pár perc múlva már az iskola udvaron voltunk, mivel ismét elmaradt az utolsó óránk. A kapuval szemben  egy fekete Jeep állt, aminek a hatására vigyorogni kezdtem. Imádom az autókat! Kicsit furcsálltam is, de nem foglalkoztam vele sokat.( azon kívül, hogy tátott szájal bámultam...) Pont az autó előtt mentünk el, mikor kinyílt az ajtaja és kiszállt belőle Pete.
-Jessmine.-szólt utánam. Tommal mind a ketten megtorpantunk.
-Igen? Te meg mit keresel itt?- csodálkoztam.
-Érted jöttem.- felelte válrándítva, amolyan miért? mire gondoltál stílusban....
-De Patrick azt mondta, hogy nem lesz ma próba.-értetlenkedtem.
-Nem is lessz.- felelte kicsit össze zavarodva.
-Khmmm...- hallottam a mellettem álló fiú ideges köhintését.
-Jaj..- kaptam a fejemhez.- Hogy én mien udvariatlan vagyok.... Pete ő itt Tom McColt.-Mutattam Tomra.
-Tom ő Pete..
-Wentz.- mondta ki helyettem Tom.-Örvendek a szerencsének.-mondta kevesebb lelkesedéssel mint amire számítottam volna.
-Úgy szintén. Jessmine annyit beszélt neked rólam, hogy kapásból tudod a nevem?- nevettet Pete.
-Is, meg én is hallgatlak titeket.
-Így már értem.Szóval akkor jössz?- kérdezte tőlem.
-Hová?
-Még meg kellene beszélnünk pár dolgot. Hogy mit szeretnél énekelni, lassan el kellene dönteni.
-Persze, csak egy perc.- feleltem, Pete pedig vissza ballagott az autóig és a gépjármű előtt meg állva várt rám.
-Sajnálom... Majd bepótoljuk valamikor.-mondtam.
-Semmi gond, el is felejtettem, hogy te már ilyen híres vagy.
-Csak a koncertig.-feleltem határozottan.-Ha ennek vég oda megyünk és akkor, amikor szeretnéd.
-Szavadon foglak. Na menj mert már vár a basszus gitárosod.
-Nem a basszus gitárosom!
-De szeretnéd!
-Aha-hagytam rá.-Bocsi...
-Na menj már!-mondta, majd gyorsan megöleltem és adtam neki egy puszit, amit ugyanolyan csodálkozás fogadott mint tegnap...
                                                                    _________
-Ki volt az a fiú?- kérdezte Pete már a kocsiban ( ami igen kényelmes és szép belülről) zötykölődve.
-Az egyik osztály társam.-feleltem.
-Minden osztály társad meg szoktad puszilni?-kérdezte.
-Nem csak akikkel jóban vagyok. Mi ez valami kihallgatás?
-Nem.
-Akkor?
-Mindegy...
-Hová megyünk?-kérdeztem inkább, mert láttam, hogy a faggatózással nem megyek semmire.
-Egy hotelbe.- felelte kurtán.
-Azt hittem, hogy valami stúdióba vagy nem tudom... Miért pont egy hotelbe?
-Jaj te meg a kérdéseid!
-Most meg mi van? Ki is szállhatok..
-Muszáj volt megpuszílond azt a Tom-ot?- az utolsó szót úgy mondta ki, mint aki egy undorító csótányt lát és azt közli a többiekkel.
-Tom az egyik barátom...- kezdtem.
-Az még nem ok arra, hogy puszikgazsd.
-Mit fáj neked?-Akadtam ki.- Ennyi erővel én is számon kérhetnék rajtad dolgokat!
-Például?
-Miért van közös képed ezzel a lánnyal?- fordítottam felé a telefonom kijelzőjét.
-Mert kért egy közös képet.
-Ez még nem ok! Én legalább olyan embereket szoktam megpuszilni, akiket ismerek....
-Hogy jön ez ide?
-Ne szakíts félbe! Legalább a nevére emlékszel?
-Nem...
-Ugye , hogy nincs semmi értelme ennek a beszélgetésnek?- nevettem el magam.
-Igaz.- nevette Pete is.
-Na akkor hova is megyünk?
-Mondtam, hogy egy hotelbe.
-És szabad tudnom mi okból?
-Mert az olyan csendes, meghitt és otthonos... Meg imádom azt a kényelmes ágyat.... NE GONDOLJ ROSSZRA!
-Most, hogy kimondta már mindegy.
-Te!- nevette, majd közelebb hajolt, magához húzott és megcsókolt. A csókot egy telefon csörgés szakította félbe. Az én telefonom csörgése, ami annyit tesz, hogy elindul a Death Valley. Azt hittem, hogy anyu, de csak Dóri volt az.
-Szia Dóri.
-Jess hol vagy?
-Egy autóban.
-Kivel?
-Pete-el.
-Nem hiszem!
-Adjam?
-Igen.
-Pete, Dóri veled akar beszélni.
-Minek?
-Mert nem hisz nekem.
-Szia Dóri.- mondta, majd fél perc múlva ezzekel a szavakkal adta vissza a telefonom- Lehet hogy meg halt?
-Na most már hiszel nekem?
-Igen.-felelte.
-Hallod, ha anyu kérdi akkor elmentem Ziával vásárolni és lehet, hogy nálla alszom szóval nem tudod mikor jövök. Rendben?
-Aha. Akkor már mindegy...
-Mi mindegy?
-Csak azért hívtalak, hogy kölcsön kérjem a kedvenc sárga felsőd, de mivel falazom neked vedd úgy, hogy ezzel egyenlítem ki a számlát!
-Deee...
-Na szia.-mondta, majd letette a telefont. Még 2 percen át meredtem a néma készülékre.
-Na mit akart?-zökkentett ki Pete.
-El vette a kedvenc felsőm!
-Az biztos rossz lehet.- nevettet Pete.
-Te csak ne nevess! Te mit mondanál, ha én kérdezés nélkül elvenném az egyik kedvenc felsőd?
-Azt, hogy nagyon jól nézel ki benne.-Felelte mosolyogva.-Majd megnézzük.
-Mi?
-Majd felpróbálod és kiderül, hogy igazam van.- nevette.
-Csak szeretnéd!
-Nem is sejted menyire.- felelte majd ismét magához húzott és megcsókolt....