Második

*14:52*

Ha minden a terv szerint alakult volna, akkor én már egy sör sátorban ülnék egy helyes franciával szemben a második hideg söröm lassú elfogyasztása közben. De valahogy ritkán alakulnak a dolgok a terveim szerint. Rendben van én azt veszem, hogy Ash úgy tervezte hogy útközben fog tankolni, mivel pont a benzinkút mellett haladunk el, de azt senki nem mondta, hogy ilyen nagy lesz a sor, meg hogy még Clara is rosszul lesz. Igen, egy nagyon együttérző barát nő vagyok. Most meg már ki sem tudunk állni a sorból, mivel körbevesz az autó rengeteg! Ráadásul, pont egy busz mögé préselődtünk be! A lábam már kezdet zsibbadni, Clara meg rosszul volt a nagy melegtől, szóval még jól is jött, hogy volt indok amivel kimászhattam az egyébként csodálatos, és kényelmes, meg természetesen ki*aszott meleg(!!!) autóból.
-Hová mész?- kérdezte Ash, mikor elkezdtem kimászni az ablakon.
-Hozok a tesódnak valami hideg innivalót.
-Hozzál már nekem is!
-Rendben.-feleltem, majd befejeztem a mászást, ami alatt sikeresen megégettem magam, mivel az autó fekete, 38 fok van, és minden olyan forró, hogy simán tudnánk tojást sütni, ha esetleg megéheznénk várakozás közben.
Mikor beértem az épületbe, hálát adtam az égnek, meg annak az embernek aki feltalálta a lég kondit! Mondjuk odabent is ugyan olyan volt a tömegnyomor, mint kint, de én már inkább nem mondok semmit.
Kivettem a hűtőszekrényből egy palack vizet Claranak, kólát Ashnek mivel az a kedvence, magamnak meg egy citromos sört, amiben kb 3% alkohol van. Most vessetek meg, de egy forró nyári délutánon mi lehet jobb a citromos sörnél, ami ráadásul még hideg is? Na ugye hogy egy hideg helyiség vagy egy medence! De mivel ilyen luxusban nem volt részem, és a benzin kúton csak felfújható medencét lehet venni, azt is csak pont gyűjtő kártyával, maradt a sör.
Röpke 10 perc várakozás után, visszasiettem az autóhoz, ami már valami isteni csoda folytán a busz helyén állt és Ash már engedte is a tankba a benzint.
-Kapod?!- kérdeztem, miközben dobtam neki az innivalóját.
-Köszi, király vagy!
-Inkább király nő!- röhögtem fel.- Na hogy vagy?- hajoltam be az ablakon Clarahoz.
-Már jobban... Talán, csak a fejem fáj.
-Van nálam aszpirin, meg itt a vized.
-Köszi.
Miután a nővérkés szerepem eljátszottam, kibontottam a sört, aminek a doboza 5 perccel később a kukában landolt, természetesen üresen. Ekkorra már Clara is jobban volt, és Ash is kifizette a benzint, szóval útra készen voltunk.
-Ash!
-Igen?- állt meg mellettem. Amúgy Ash egy 188 cm magas, szőkés barna hajú,zöld szemű, izmos, nap barnított bőrű fiú, akire csak úgy buknának a csajok, ha nem lenne épp egy barát nője személyemben. Igen tudom, ezt eddig nem említettem, de nem annyira fontos dolog. Igazából nem is vagyok a barát nője, vagy nem tudom. Vagyis de, csak nem az a tipikus romantikus pár, akik állandóan nyáltól csöpögő tekintettel merednek egymásra. Olyan barátság extrákkal féle valami ez. Igen, valami olyasmi.
-Vezethetek?-néztem rá nagy szemekkel.
-Most ittál sört.
-Alkohol mentes volt.
-3% alkohol volt benne.
-Az csak 3%! Nem olyan mintha megittam volna 1dl vodkát vagy valami.
-Miért akarsz pont most vezetni?-nézet rám lazán logó vállakkal, a keze pedig a zsebében volt, és innen tudom hogy engedni fog csak kell valamit érte tennem.
-Mert most jött rám. Na légyszíves!
-Oké egy feltétellel!
-Mi lenne az?
-Én rakok zenét!
-Oké, köszi.- mondtam majd gyorsan megcsókoltam, ami nem jellemző, mert nyilvánosan ezt nem szoktuk csinálni, csak nagyon nagyon ritkán. Lehet hogy megártott az a 3%-os sör, vagy a 38 fokos meleg, vagy mindkettő egyszerre. Valószínű. De most már mindegy, meg nem mondok le a lehetőségről, hogy vezethetek egy 1967-es impalát miközben egy fesztiválra igyekszünk!
Mivel most már mi voltunk a sor elején, szabad volt előttünk az út, így nyugodtan elindulhattunk, hogy nemsokára megérkezzünk a fesztivál helyszínére.

Első

*Apu engedélye után*

-Na mizu?- vette fel a telefont az egyik legjobb barátom, Ash.
-Szólj a tesódnak hogy kezdjen készülni, mert nemsokára indulunk, ja és Ash, remélem tudod, hogy te fogsz vezetni.
-Miért én? Neked is van jogsid.
-Azalatt a sok év alatt mióta barátok vagyunk még nem jöttél rá, hogy nem vagyok valami megbízható olyan téren, mint például a "ne igyál egy koncerten". Nem mintha be szeretnék nagyon rúgni, de nem vállalom azt a kockázatot, hogy én vezetek a koncertre, mikor meg jönnénk haza miattam nem fogunk tudni. Te meg amúgy sem szoktál alkoholizálni, és te vezetsz hármunk közzel a legjobban.
-Jó legyen. De csak mert te vagy te.
-Ezt most bóknak veszem.- mondtam mosolyogva.
-Ella!- hallottam apu kiáltását.
-Ash most mentem mert apu itt ordibál, akkor 13:30-ra gyertek érte oké?
-Jó na csá.
-Igen?!
-Gyere már le! Nem fogok veled bezárt ajtón keresztül ordibálni.-hallottam apa hangját.
-Tessék?- mentem ki a folyosóra és álltam meg a korlát mellet.
-Úgy néz ki, hogy mennem kell a főnökhöz, mert hogy az ügyfélnek nem tetszik a lemez borító és most ott csinálja a fesztivált. Szóval, viselkedj jól, már amennyire tudsz és ha iszol akkor legalább ne annyit hogy ne emlékezz semmire és ne drogozz.
-Apa, az ivással való aggodalmad még meg is értem, na de hogy a drogok! Ez már kicsit túlzás. Minek károsítsam a szervezetem olyan anyagokkal amiktől hallucinálni fogok, meg zsibbad az agyam. Akkor inkább már megyek kémia órára, vagy matekra. Ugyan az lesz a végeredmény.
-Remélem, tudod, hogy nem szívesen megyek el.
-De ez csak egy koncert.
-Hogy fogtok menni?-kérdezte apu.
-Ash fog vezetni, ő tud a legjobban, biztonságosan vezet és attól sem kell félni, hogy részeg lesz, mert nem iszik, szóval ő a tökéletes választás.
-Jó, de vigyázzatok magatokra rendben?
-Igen.- mondtam most már apu előtt állva.
-Na de én most sietek mert még lekésem a gépet. Szeretlek és légy jó!
-Én is szeretlek, megpróbálok.- köszöntem el, majd megvártam amíg kimegy az ajtón és én egyedül maradok otthon. Igen egyedül, mivel csak ketten lakunk itt. Nincsenek testvéreim, soha nem is voltak, de anyám az volt. 13 éves voltam mikor meghalt. Hó vihar volt ő pedig jött haza autóval a munka helyéről. Szembe jött vele egy kamion és már nem tudott kitérni. A kamion sofőr túlélte, de anyám az nem. Az autó a karambol után egy harmonikára emlékeztetett, nem pedig egy járműre.
Ezután keveredtem rossz társaságba, amiből a cigi és a pia sem hiányzott, de az nem segített. Anya halála után egy évvel Ash és Clara megelégelték a viselkedésem és úgymond visszatereltek a jó útra. Nem mintha a cigizésem és gyakori részegségemből,(nem mintha ezzel dicsekedni szeretnék hogy 13/14 éves koromban ittam), nem lett volna elegük hamarabb. Beszéltek is nekem egy csomót, hogy fejezzem be ezt a viselkedést, de nem hallgattam rájuk. Csak jött egy változás...
Na de mindegy. Ez a múlt volt de mi a jelenben élünk és amúgy sem szeretek a múltamról beszélni. Szóval inkább elkezdtem lassan készülődni. A nyár időjárás szerint egy sima farmer shortot, hozzá a You Me At Six-es felsőm, fekete sport cipőt, és egy szürke hosszú fazonú, nem túl vastag kardigánt (ezt csak éjszakára) választottam. Plusz a táskám, miben minden bent van amire csak szükség lehet. Imádom ezt a táskám! Mikor ezzel elkészültem bementem a fürdőbe, hogy elkészítsem a hajam és a sminkem.
Festett vörös hajam van, ami át megy a bordó egyik árnyalatába. Azt most hagytam szétengedve és egy kicsit kivasaltam, de mivel kint tombol a nyár biztonság kedvéért elkészítettem pár haj gumit is. A sminkem alapozóból, púderből, szemhéj tusból, szempilla spirálból meg száj fényből állt.
Mikor elkészültem még maradt egy kis időm szóval ellenőriztem hogy a jegyek, és minden más el van e készítve és bent van e a táskámban. Szerencsére minden megvolt. Még kajáltam egy kis pizzát, ami megmaradt tegnapról. Majd mikor hallottam a dudálást fel tettem a napszemüvegem a fejemre (egyszerű fekete), fel kaptam a táskám, a pizzás dobozt, meg a lakáskulcsom és indultam. A ház sikeres becsukása után, bevágtam a kulcsot a táskámba, beültem Ash 1967-es impalájába (mivel az apjuk iparmágnás, az anyjuk meg divat tervező van pénzük és mindenük megvan amit akarnak, ezért van Ash-nek egy impalája).
-Helló- köszöntem.
-Halli- köszönt Ash.
-Szia, jól nézel ki!- mondta Clara.
-Köszi, te is.- dícsértem meg. Rajta egy fekete rövidnadrág, fehér csipkés felső, nyári bakancs volt meg egy vékony kardigán az ölében, egy barna táska és egy napszemüveg.-Hoztam pizzát.
-Ez az!
-Minek?-kérdezte Clara.- Koncertre megyünk.
-Tudom, de éhes vagyok, szóval ezt megeszem útközben, de persze ti is kaptok.
-Még jó!-mondta Ash.- Csak nehogy leegyétek az autóm!
-Nyugi, én is szeretem az autód, nem fogom leenni.- ez igaz volt. Imádom ezt a kocsit.
-Na akkor ide azzal a pizzával!- mondta Ash, én kivettem egy szeletett és a dobozt átadtam nekik előre, és miután ez megtörtént, Ash beindította a motort és elindultunk a koncertre.

Bevezetés

Ezen a reggelen is úgy keltem fel mint máskor. Ami annyit takar, hogy először az ágyam felé kirakott  posztereket pillantottam meg. Volt ott minden amit szeretek : You Me At Six, Fall Out Boy, Paramore, Bon Jovi, AC/DC, 30STM, LP, RHCP, Sixx:Am, Artic Monkeys, Nickelback, Panic! At The Disco és még sorolhatnám. Csak annyi volt a különbség, hogy most fájt is a fejem. De ahogy megpillantottam a You Me At Six (YMAS) tagjait ábrázoló posztert, akkor eszembe jutott a tegnap reggeli egyezkedés apuval.

- Akkor sem mehetsz el!
- De miért nem? Apa három nap és 19 éves leszek!Ha ezt is számoljul. Miért akarsz még most is uralkodni rajtam?
- Mert féltelek!
- De ez csak egy koncert! Mégis mi történhetne ott velem? Meg Clara is eljön Ash-el!- Clara meg Ash a két legjobb barátom akik mellesleg ikerek. És az sem egy mellékes dolog, hogy apu bízik bennük, még ha bennem nem is mindig, amire meg is van az oka.
- Csak az a baj, hogy hogy fogsz hazajönni?- kérdezte egy kicsit megenyhülve.- Mert tudod ma tovább kell bent maradnom és lehet hogy még Manchester-be is el kellesz mennem, a nagyfőnökhöz.
- Mint mondtam három nap és 19 éve leszek, tudok vigyázni magamra.
- Rendben van elengedlek, de csak úgy, ha megígéred, hogy nem leszel részeg!
- Jaj, apa olyan vagy.  Egy koncertre megyek nem pedig a közeli bárba inni.
- Ella komolyan mondom! Nem akarok még jobban aggódni érted.
- Ott lesznek velem a barátaim, nyugi nem fogják hagyni hogy hülyeséget csináljak!
- Hát ezzel most nagyon meglettem nyugtatva.
- Csak vicceltem.
- Jó nem bánom elmehetsz, de majd figyeld a telefonod, ha írnák, hogy el kellet mennem.
- Megígérem!- mondtam apunak, majd megöleltem.
Nagyon furcsa volt a visszaemlékezni erre a beszélgetésre. Pedig rendes idő szerint még csak 24 órája történ, de a tegnapi nap eseményekben bővelkedett így érthető (legalább is számomra) miért tűnt távolinak ez az emlék. Elvégre azóta voltam egy koncerten amin csak úgy pörögnek az események. Kitapogattam az éjjeli szekrényként szolgáló kis asztalon a telefonom és megnéztem hány óra van. 06:58. Mondjuk arra nem gondoltam hogy ki fog égni a retinám, de ez várható volt, mivel a szobámban éjféli sötétség uralkodott, a telefonnak meg maximumon világított a kijelzője. Gyorsan elsötétítettem és átfordultam a francia ágyam másik oldalára hogy tovább élvezhessem ezeket a csodálatos, reggeli, lustálkodásra alkalmas pillanatokat, mikor még attól sem kell tartanom, hogy ha tovább alszom majd jön apu és felébreszt, mivel nincs itthon. Meg amúgy is NYÁR VAN!
Pontosabban, csak át akartam volna fordulni, de ezt valami megakadályozta. Vagyis inkább valaki...