Első

*Apu engedélye után*

-Na mizu?- vette fel a telefont az egyik legjobb barátom, Ash.
-Szólj a tesódnak hogy kezdjen készülni, mert nemsokára indulunk, ja és Ash, remélem tudod, hogy te fogsz vezetni.
-Miért én? Neked is van jogsid.
-Azalatt a sok év alatt mióta barátok vagyunk még nem jöttél rá, hogy nem vagyok valami megbízható olyan téren, mint például a "ne igyál egy koncerten". Nem mintha be szeretnék nagyon rúgni, de nem vállalom azt a kockázatot, hogy én vezetek a koncertre, mikor meg jönnénk haza miattam nem fogunk tudni. Te meg amúgy sem szoktál alkoholizálni, és te vezetsz hármunk közzel a legjobban.
-Jó legyen. De csak mert te vagy te.
-Ezt most bóknak veszem.- mondtam mosolyogva.
-Ella!- hallottam apu kiáltását.
-Ash most mentem mert apu itt ordibál, akkor 13:30-ra gyertek érte oké?
-Jó na csá.
-Igen?!
-Gyere már le! Nem fogok veled bezárt ajtón keresztül ordibálni.-hallottam apa hangját.
-Tessék?- mentem ki a folyosóra és álltam meg a korlát mellet.
-Úgy néz ki, hogy mennem kell a főnökhöz, mert hogy az ügyfélnek nem tetszik a lemez borító és most ott csinálja a fesztivált. Szóval, viselkedj jól, már amennyire tudsz és ha iszol akkor legalább ne annyit hogy ne emlékezz semmire és ne drogozz.
-Apa, az ivással való aggodalmad még meg is értem, na de hogy a drogok! Ez már kicsit túlzás. Minek károsítsam a szervezetem olyan anyagokkal amiktől hallucinálni fogok, meg zsibbad az agyam. Akkor inkább már megyek kémia órára, vagy matekra. Ugyan az lesz a végeredmény.
-Remélem, tudod, hogy nem szívesen megyek el.
-De ez csak egy koncert.
-Hogy fogtok menni?-kérdezte apu.
-Ash fog vezetni, ő tud a legjobban, biztonságosan vezet és attól sem kell félni, hogy részeg lesz, mert nem iszik, szóval ő a tökéletes választás.
-Jó, de vigyázzatok magatokra rendben?
-Igen.- mondtam most már apu előtt állva.
-Na de én most sietek mert még lekésem a gépet. Szeretlek és légy jó!
-Én is szeretlek, megpróbálok.- köszöntem el, majd megvártam amíg kimegy az ajtón és én egyedül maradok otthon. Igen egyedül, mivel csak ketten lakunk itt. Nincsenek testvéreim, soha nem is voltak, de anyám az volt. 13 éves voltam mikor meghalt. Hó vihar volt ő pedig jött haza autóval a munka helyéről. Szembe jött vele egy kamion és már nem tudott kitérni. A kamion sofőr túlélte, de anyám az nem. Az autó a karambol után egy harmonikára emlékeztetett, nem pedig egy járműre.
Ezután keveredtem rossz társaságba, amiből a cigi és a pia sem hiányzott, de az nem segített. Anya halála után egy évvel Ash és Clara megelégelték a viselkedésem és úgymond visszatereltek a jó útra. Nem mintha a cigizésem és gyakori részegségemből,(nem mintha ezzel dicsekedni szeretnék hogy 13/14 éves koromban ittam), nem lett volna elegük hamarabb. Beszéltek is nekem egy csomót, hogy fejezzem be ezt a viselkedést, de nem hallgattam rájuk. Csak jött egy változás...
Na de mindegy. Ez a múlt volt de mi a jelenben élünk és amúgy sem szeretek a múltamról beszélni. Szóval inkább elkezdtem lassan készülődni. A nyár időjárás szerint egy sima farmer shortot, hozzá a You Me At Six-es felsőm, fekete sport cipőt, és egy szürke hosszú fazonú, nem túl vastag kardigánt (ezt csak éjszakára) választottam. Plusz a táskám, miben minden bent van amire csak szükség lehet. Imádom ezt a táskám! Mikor ezzel elkészültem bementem a fürdőbe, hogy elkészítsem a hajam és a sminkem.
Festett vörös hajam van, ami át megy a bordó egyik árnyalatába. Azt most hagytam szétengedve és egy kicsit kivasaltam, de mivel kint tombol a nyár biztonság kedvéért elkészítettem pár haj gumit is. A sminkem alapozóból, púderből, szemhéj tusból, szempilla spirálból meg száj fényből állt.
Mikor elkészültem még maradt egy kis időm szóval ellenőriztem hogy a jegyek, és minden más el van e készítve és bent van e a táskámban. Szerencsére minden megvolt. Még kajáltam egy kis pizzát, ami megmaradt tegnapról. Majd mikor hallottam a dudálást fel tettem a napszemüvegem a fejemre (egyszerű fekete), fel kaptam a táskám, a pizzás dobozt, meg a lakáskulcsom és indultam. A ház sikeres becsukása után, bevágtam a kulcsot a táskámba, beültem Ash 1967-es impalájába (mivel az apjuk iparmágnás, az anyjuk meg divat tervező van pénzük és mindenük megvan amit akarnak, ezért van Ash-nek egy impalája).
-Helló- köszöntem.
-Halli- köszönt Ash.
-Szia, jól nézel ki!- mondta Clara.
-Köszi, te is.- dícsértem meg. Rajta egy fekete rövidnadrág, fehér csipkés felső, nyári bakancs volt meg egy vékony kardigán az ölében, egy barna táska és egy napszemüveg.-Hoztam pizzát.
-Ez az!
-Minek?-kérdezte Clara.- Koncertre megyünk.
-Tudom, de éhes vagyok, szóval ezt megeszem útközben, de persze ti is kaptok.
-Még jó!-mondta Ash.- Csak nehogy leegyétek az autóm!
-Nyugi, én is szeretem az autód, nem fogom leenni.- ez igaz volt. Imádom ezt a kocsit.
-Na akkor ide azzal a pizzával!- mondta Ash, én kivettem egy szeletett és a dobozt átadtam nekik előre, és miután ez megtörtént, Ash beindította a motort és elindultunk a koncertre.