Jessmine Whide Története-7. Fejezet

Hazafelé menet séta közben beszélgettünk. Megbeszéltük, mikor lesznek a próbák-kedd, szerda, csütörtök-.
-Miért szeretnétek, hogy énekeljek veletek egy színpadon?- szegeztem neki Pete-nek a kérdést.Kicsit meglepődött, de válaszolt.:- Mert nagyon jó hangod van.- felelte.
-Biztos van más akinek jobb a hangja mint nekem. Ott van például : Katy Perry, Rihanna, Shakira, Kelly Clarkson vagy Pink. Nekik sokkal jobb a hangjuk mint nekem és híresek is. A rajongóik biztos elmennének egy közös koncertre, így a bevételetek is nagyobb lenne.- hadartam.
-Simán elmehetnél üzlet asszonynak.- nevettet Pete.- De nekünk nem kell több bevétel.
-Miért?
-Mert nekünk te kellesz!
-Miért?
-Mondták már hogy sokat kérdezőskodsz?-kérdezte.
-Igen, nem is egyszer.- vallottam be nevetve.
-Gondoltam.-felelte mosolyogva Pete.- Nem fázol?
-De...
-Kérsz valamit inni?- mutatott a közeli kis kávézóra.
-Ha lehet.
-Persze, hogy lehet!- nevettet ismét, majd megragadta a kezem, és gyorsan át húzott az úton, a kávézóhoz. Először Pete ment be, ahogy azt az illem is meg követeli, ha olyan helyre meggyünkbe, ahol addig még nem jártunk. Egy csendes, barátságos, csládbarát kis kávézóban találtuk magunkat.
-Végre érzem a kezem!- lelkesedtem
- Én is.- örült velem Pete.- Jess ha szeretnél maradni....- Úgy hívott, hogy JESS!!! wíííííí!!! Az ő szájából olyan jó a csengése....
-Az jó lenne- tértem vissza a földre-, csak nekem már 45 perce otthon kellene lennem.
-Ohh, értem. Mit kérsz inni?
-Forró csokit!!!- mentem át dedósba
-Akkor két forró csokoládét kérnénk elvitelre.- Adta le a rendelést.
-Egybe fizetve vagy külön?- érdeklődött a pincér, aki egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy Pete Wentz ül ott előtte, -ellentétben velem, aki ma már nem először élvezheti a társaságát- vagy csak nem ismerte fel...
-Egybe- válaszolta Pete.
-De nem kell!- kezdtem az ellenkezést.
-De kell! Egybe lesz fizetve.- mondta ismét a pincérnek. A rendelés 3 percen belül megérkezett. Pete kifizette mind a két meleg italt ,- az ellenkezésem ellenére- és indulhattunk is. Fájó szívvel hagytam ott a jó MELEG(!!!)  kávézót és léptem ki a HIDEG(!!!) utcára. Már nagyon közel jártunk. Pont az utolsó saroknál fordultunk be, mikor egy elszabadult Labrador nekem jött és kivette alólam a lábam. Szerencsére nem estem el, mivel Pete elkapott, de a forró csokimnak annyi...Vége! Koniec! Sajnos...
-Jól vagy?
-Igen...- feleltem reszelős hangon, a még mindig karjaiban tartó basszus gitárosnak. Olyan közel volt hozzám, hogy ha akarom, meg tudom számolni a szempilláit.... Amit meg is tettem, csak már elfelejtetem mennyi volt, mivel a következő pillanatban , nem tudom, hogy hogyan , de azon kaptam magam, hogy csókolózóm PETE WENTZ-el!!! Hirtelen minden lelassult körülöttünk. Csak mi ketten léteztünk. Annyiszor ábrándoztam erről a pillanatról, hogy mi lenne ha ő csókolna meg életemben először.... Hát, az elképzelésem határát sem súrolja... Sokkal, de sokkal jobb volt mint ahogy azt el tudtam képzelni! Egyszerűen csodás! Maga a csók nagyon finom és gyengéd volt. És az ajka.... Fenomenális! Olyan puha, mint a pille cukor, és csoki ízű! Bár lehet ,hogy a forró csokinak köszönhető. Nem tudom meddig álltunk a sarkon, teljesen tönkre ment arra a pár percre vagy másodpercre az idő érzékem. Csak azt tudom , hogy én voltam az a hülye , aki eltávolodtam tőle. Felnéztem rá és megpillantottam a piros ajkát, rózsaszín arcát és gyönyörű szemeit! Ahogy őt néztem , elöntött a pír... Képtelen voltam a szemébe nézni...Pete szólalt meg először...
-Jess, sajnálom...! Elragadott a hév.- szabadkozott.- Jess...? -kérdezte 2 perc múlva, mivel képtelen voltam bármit is kinyögni.
-Huuuh..- ennyire futotta.
-Jól vagy?- fürkészte az arcom a gyér világításban.- Ha most ezt szeretnéd, hogy elmenjek megértem...
-Jól vagyok... Csak úgy meg tudsz lepni...
- Én mivel?
-Hát , úgy bármivel.
-Például?
-Reggel a nyereménnyel, délután a gitár órámon... Most meg ezzel a csókkal! Meg úgy általában a jelenléteddel...-feleltem.
-Csak nem zavarlak?
-Nem, csak mennyire valószínű az, hogy a kedvenc zenekarod, kedvenc tagja felbukkan reggel suliba menet, majd délután ismét. Este pedig hazakísér, és 10 méterre a házadtól megcsókol????- kérdeztem a kelleténél hevesebben és gyorsabban.
-Hát- kezdte- szerintem furán nézne ki, ha a házam előtt csókolóznék például a Metallica énekesével.- mondta nevetve.- De itt vagyok vagy nem ?- kérdezte ismét azzal a mosollyal az arcán, amit reggel is megvillantott mielőtt el tünt volna az utcai tömegben
- Ez is igaz- mondtam elgondolkodva- Olyan.....- Nem tudtam befejezni a mondatom, mivel Pete ismét megcsókolt. Át karoltam a nyakát és összeölelkezve álltunk az utcán.... 10 méterre a házamtól.....

Jessmine Whide Története-6. Fejezet

Még fél órát beszélgettünk, mikor ránéztem az órámra...
-Jézusom!-pattantam, fel hírtelen- Már ennyi az idő?
-Mi a baj?
-Basszus...Figyelj Tom sietnem kell, mert lekésem a gitárt... Vagyis már 20 perce ott kellene lennem. Nagyon köszönöm a beszélgetést....
-Felhívsz?- szakított félbe.
-Nincs meg a számod.
-Akkor majd én- felelte és ő is fel állt.
-Rendben, még egyszer köszi a beszélgetést.- nyomtam egy puszit az arcára, majd ott hagytam , egyedül, hitetlenkedő arc kifejezéssel a pad előtt.
                                                                       ________
Fél perc múlva már az osztály terem ajtaja előtt találtam magam. Hogy sikerült 30 másodperc alatt felérnem? Fogalmam nincs. Az ajtón egy papír lógott. Mivel én voltam a z utolsó diák aznap, ez állt rajta :
"Jessmine! El kellet mennem valahová. Nagyon fontos és sürgős. De ne aggódj az órád meg lesz tartva. Tanár Úr."
-Hát ez remek!- mormogtam az orrom alatt. Nem volt választásom, benyitottam. Beléptem a terembe és csodálkoztam, hogy el van oltva a villany. Kis keresés után megtaláltam a kapcsolót és felkapcsoltam a lámpát. Az osztályban egy zenekar volt.... De nem is akár mien zenekar....!
-Ez meg mi?- értetlenkedtem.
-Meglepetést- harsogta a Fall Out Boy összes tagja.
-Nekem?
-Amennyiben te vagy Jessmine Whide. Igen.
-Én vagyok Jessmine Whide, de mire fel?
-Miért? Nem tetszik?-kérdezte Andy
-De, csak....Ma már kaptam tőletek egy jó nagy meglepetést. Én nem...... Nem számítottam erre se most, se reggel.
-Akkor mi akár el is mehetünk. -vette fel Joe.
-Azt nem mondtam, hogy nem tetszik!
-Nagyszerű-csapta össze a tenyerét Patrick.
-Akkor akár el is kezdhetjük.- folytatja Pete.
-Mit?-értetlenkedtem,  ne  tudom hányadszor a nap folyamán.
-Hát a próbát. -nevettek.
-Az én gitár órám alatt? Csak nyugodtan,  azt csináltok, amit akaratok amíg nekem semmi dolgom.- mondtam.
-Nem egészen. -kezdte Patrick.
-Miért? -kezdtem megint az értetlenkedtést.
-Azt szeretnénk,-mondta Joe
-Ha énekelnél.-fejezte be Andy.
-Én???????? Meghülyültetek???
-Nem, nem hülyültünk meg.-mondtam Pete.-Reggel hallottalak énekelni és nagyon jó hangod van. Azt szeretnénk, ha beállnál vokalistanak.... meg ilyenek.
-Hát, nem is tudom. -tépelodtem.- Mivel nekem lámpalázam van...-próbálkoztam.
-Nekünk is! Mégis azt csináljuk,  amit szeretünk!-mondta Andy, a többiek pedig helyeslően bólogattak.
-De az más!!!!
-Miben lenne más? Mi is ugyanolyan emberek vagyunk mint te, csak egy kicsit híresebbek.- mondta Pete- Vagy talán nem szeretnél velünk egy színpadon állni?- kérdezte.
- Most viccelsz ugye?- értetlenkedtem.. megint- Ki  ne akarna veletek egy színpadon állni?
- Úgy tűnik, hogy te.- mondta Joe-Na jól van.- feleltem pár perc gondolkodás után. A fiúk nagyon örültek.
-Ez remek!- lelkendezett Andy.
-Hol? Mikor? És mit?- kérdeztem.
-Chicagóban, dec.31-én. Amit szeretnél.- válaszolta Patrick.
-De arra a koncertre kaptam 5VIP jegyet...
-Tudjuk és sajnáljuk, hogy elrontottuk azt a napot...
-Elrontani? Így csak még jobb lesz a 18-adik szülinapom.- vigyorogtam.
-Ez remek...- mondta Pete.- Jó, hogy ezt megbeszéltük.- Rápillantott az órájára- Hát lassan végeztünk... Messze laksz?
-8 saroknyira- feleltem.
-Akkor elkísérlek.-mondta- Megoldjátok nélkülem is ugye?- fordult a tobbiekhez.
-Naná!- felelték.
-Remek... Akkor indulhatunk?- fordult vissza hozzám.
-Persze.- És így indultam el, Pete Wentz társaságában (ma már másodszor) az utcán......

Jessmine Whide Története-5. Fejezet

Töri után - csodával határos módon- elmaradt az utolsó két óránk, így mehettünk haza. Csabi és Zia kézen fogva, egymásba felejtkezve vonultak ki a suliból. Én hátrébb ballagtam, fül hallgatóval a fülemben - ahogy szoktam-, csak zenét nem hallgattam. Elterveztem, hogy hamarabb elmegyek zenébe a gitár órámra, így hamarabb mehetek haza és feküd hetek az ágyamra a mai nap történésein elmélkedve. Míg ezen elmélkedtem valaki mellém szegődött. Nem néztem fel, mivel tudtam, hogy ki az. Csak mentem tovább előre mint egy makacs szamár... De tulajdon képen az is voltam.
-Khm..
Semmi válasz.
-Jess..- próbálkozott tovább Tom.
-Mi az?- fordultam felé.
-Jól vagy? Harakszol? Ha valamivel meg bántottalak, vagy rosszat mondtam...
-Nem mondtál semmi rosszat. Nem, nem vagyok jól és nem haragszom rád.
-Mi a baj?- kérdezte, miközben a zöld szemeivel fürkészett.
-Tényleg kíváncsi vagy?- hallottam a saját elkeseredett és remegő hangom.
-Persze, gyere üljünk be valahová.- ajánlotta fel.
-Nem szeretnék ... Inkább keressünk egy csendes helyet, közel a zene sulimhoz, a friss levegőn.- mondtam és teljesen hidege hagyott, hogy teljesen át fogok fagyni a vékony nadrágomban.
-Rendben.
Tíz perc sétálás után találtunk egy csendes helyett egy viszonylag tiszta paddal. Helyet foglaltunk a jéghideg, havas padon és ültünk csendesen.
-Akkor mesélsz?- kérdezte Tom.
-Igen -feleltem és el mondtam neki mindent, amit az utóbbi napokban átéltem. El mondtam neki, hogy szerelmes vagyok Csabiba. Azt , hogy hogyan éreztem magam, mikor Zia elmesélt, hogy ők ketten egy pár. Azt is elmondtam neki, hogy egész éjjel sírtam, hogy reggel dagadt szemekkel ébredtem. Majd azt, hogyan vált ez a nap életem egyik legszebb napjává, mikor reggel találkoztam Pete-el és megmondta , hogy nyertem egy olyan versenyen , amin el sem indultam. Azt, mit éreztem , mikor megtudtam kik neveztek be és hogyan lett lelki ismerte furdalásom, mert este mindennek lehordtam Ziát, mikor megtudta , hogy járnak Csabával. Majd , hogyan támadt sírhatnékom mikor láttam , hogy néz Ziára Csabi, hogyan öleli és csókolja. Majd azt , hogyan lett jobb kedvem Tomnak köszönhetően és végül azt, hogy meg lepett, mikor megdicsérte a hangom mert még senki sem mondta, hogy jó hangom lenne.
-Hát nagyjából ennyi.- mondtam szipogva és nem tudtam eldönteni, hogy azért szipogok mert hideg van , vagy azért mert sírtam. Valószínüleg mind a kettő.
-Jó sok mindenen átmentél három nap alatt.-mondta- Sajnálom...
-Mit? Hogy beleszerettem még 6-ik-ba a legjobb barátomba aki most össze jött a legjobb barát nőmmel?
-Nem. Azt sajnálom, hogy ezt nem tudod senkivel megbeszélni..
-Most is beszélgetünk nem?... Kettő.
-De. Mi?
-Kettő.
Mi kettő?- értetlenkedett.
Két nap alatt mentem át ezeken a dolgokon.
-Jaj ... Így már világos.- nevetett. Olyan különös érzés fogott el, mikor ránéztem a nevető arcára, megmagyarázhatatlan érzés... Mosolyra késztetett.
- És itt is van!- mondta mosolyogva.
-Mi?- most rajtam volt az értetlenkedés sora.
-A mosoly. Na nem jobb így?- kérdezte.
-De, csak mindjárt az arcomra fagy.- nevettem- Köszönöm a beszélgetést.
-Szívesen. Nem baj ha az arcodra fagy, így olyan szép vagy...
Elpirultam, remélem, hogy a hidegnek tudta be.
- Ha meg kérhetlek arra,..- kezdtem
-Hogy ne mondjam el senkinek, amit mondtál nekem? Persze, nyugi nem mondom el - felezte be ismét helyettem a mondatot.
-Tudod mit utálok benned?- kérdeztem mosolyogva.
-Mit?- értetlenkedett.
-Hogy állandóan befejezed a mondataimat!
- Vannak problémáid!- nevetett, édesen ........

Jessmine Whide Története-4. Fejezet

Nagy vigyorral a fejemen, Ziávaba karolva léptünk be az osztályba, ahol a szokásos reggeli káosz uralkodott.A tekintetemmel ösztönösen Csabát kerestem, aki már várt minket....Pontosabban Ziát...Köszönés képen rám mosolygott majd megcsókolta a barát nőét. A szívem szakadt  meg mikor ezt kellet látnom!"Hagyd ezt abba! Miért fáj neked a boldogságuk? Nem hogy örülnél neki, hogy egymásra találtak!" szidtam magam. Ép abban a pillanatban mikor befejeztem a gondolat menetem Csabi és Zia (végre) elszakadtak egymástól.
-Na hogy indult a napod?- kérdezte Csabi sokat sejtető mosollyal az arcán.
-Szerintem tudod, hogy jól és nem csak azért mert nyertetek nekem 5 VIP koncert és 5 repülő jegyet a dec. 31-ei Fall Out Boy koncertre Chicago-ba....
-Szívesen-mondta nevetve- Mi a másik ok?
- Az, hogy PETE WENTZ elkísért a suliig,át atta a nyereményt közös képet csináltunk, megölelt,- wííííííí ezt nem mondtam... talán...)- és még PUSZIT IS KAPTAM! Nagyon köszönöm srácok. - fordultam oda Ziához is.
-Nincs mit- felelte Zia.
-De tényleg- erősködtem.-Már csak azt kell eldöntenem ki az a 4 ember, akit magammal viszek.
-Gondolom minket- vette fel Csaba.
-Igen - feleltem- de még így is marad 2 szabad hely...
-Szerintem...- kezdte a mondanivalóját félénken Zia- Dórit is el kén vinned...
-Miért?
- Hát, mert ő volt az aki fel vetette az ötletet, mivel rosszul érzi magát a viselkedése miatt.
-Rendben, jöhet- adtam be kelletlen a derekam- És ki legyen a negyedik személy?
-Azt már döntsd el te- felelte Csaba- Végtére is a te születésnapodról van szó.
-Oké...
A nap hátra lévő részében Tommal kellet ülnöm. Tom , Csabi  pad társa. KB. 185 cm magas, barna hajú, zöld szemű, enyhén szeplős , se nem túl izmos se nem  vézna testalkatú, más lányok által helyesnek titulált jó fej srác. Ahhoz képes, hogy sosem bírtam , mivel állandóan taplósodott egész elviselhető társaságnak bizonyult.Mivel Zia és Csabi számára  nem létezett senki más a földön csak ők ketten, kénytelen- kelletlen Tommal "ketten" maradtunk.
Nagyszünetben nem volt valami jó kedvem, ő meg zenét hallgatott. Már éppen a fülhalgatóm kerestem a táskámban, amikor megérintette a vállam így kivettem a fejem és a kezem a táskámból.
-Hmmm? -kérdeztem nagyon "kúltúráltan".
-Akarsz zenét hallgatni?- nyújtotta felém a fölhallgatóját.
-Aham.- feleltem és elfogadtam a felkínált fühallgatót. Be raktam a fülembe és megdöbbentem. A zene amit hallottam nem volt más mint. Fall Out Boy:SAVE ROCK AND ROLL!!!!!
-Az egyik kedvenc számom!!
-Nekem is-mondta mosolyogva.
-MI?- hüledeztem- KOMOLY?
-Persze- nevetett- Tudod nem csak te szereted őket..
-Tudom, persze hogy tudom, csak...
-Nem gondoltad volna, hogy pont én hallgatok FOB-ot.- fejezte be helyettem a mondatot.
-Ahogy mondod... Ez a kedvenc részem!
"SO FUCK YOU, YOU CAN GO CRY ME AN OCEAN, AND LEAVE ME BE!- ordítottuk egyszerre. A hogy vége lett a számnak pár perc csend következett mivel nem volt hangunk, mert az egész számot végig énekeltük.. Pontosabban ordítottuk..
-Nem tudtam, hogy ilyen jó hangod van..- törte meg a csendet Tom.
-Nekem? Nekem nincs, biztos csak Patrickot hallotad...
-Nem...- nevette-Azért csak fel ismerem a kedvenc zenekarom énekesének a hangját.-mondta mosolyogva., Ez más volt, olyan mint....- Egy beteg oroszlán, aki próbál ordítani de csak rekedt hörgést hallani?- próbáltam lefesteni a hangom az én véleményem szerint.
-Nem ... Olyan furcsa, semmihez sem hasonlítható...- mondta elmélázva.
-Mert olyan felismerhetetlen?
-Mert olyan szép- felelte
Csodálkoztam. Még senki sem  dicsérte meg a hangom. Na jó csak a nagyi, de az más...
-Jess..?- kezdte volna Tom, de ebben a pillanatban megszólalt a csengő... Szerencsémre.
-oh.. Törink lessz? Akkor pakloj ki, tudod mien a tanár.- vágtam ki magam, mivel kicsit  elpirultam...
-Igen, tudom.- mért végig aggódó (aggódó???) szemeivel.