Jessmine Whide Története-33. Fejezet

   Köszönöm szépen mindenkinek aki még olvassa a bejegyzéseim:) Itt lessz egy szám, amit nagyon szertek és gondolom sokan ismeritek is:)

-Megjöttem!- kílatodtam fel az emeletre, csak úgy megszokásból. 2 perc fáziskésés után esett le, hogy anyuék nincsenek itthon, csak úgy mint Dóri és csak Pete alszik fent az emeleten. Remélhetőleg nem kelltetetm fel....
A kövtekező uticél a konyha volt, ahol elkeztem kipakolni a vásárlás eredményét. Tej, tojás sajt, sonka a hűtőbe, pillecukor, műzli, pattogatott kukorica, a szekrénybe és így tovább. Pakolsá közben dúdolásztam, de csak azért, mert lemerult a telefonom és nem tudtam rajta zenét hallgatni. A vezetékes telefon előtt mentem el, mikor megcsőrrent. Gondoltam, hogy anyu az, mert csak ő tud, ilyen jól időzíteni.
-Szia anyu.- vettem fel a készüléket.
-Szia Jessmine! Ugye nem keltettelek fel?
-Nem.- nevettem.- Már egy órája net vagyok.
-Mi? Da nállunk még csak 7:11 van! Beteg vagy? Mikor otthon vagyok sosem kelsz fel 10 óra előtt, pláne nem szünetben!- csodálkozott, egyébként jogosan.
-Nem vagyokbeteg, csak nme tudtam aludni és nem volt semmi a hűtöben ezért elmenetm vásárolni.- magyaráztam és közben nekivettetm a hátam a falnak.
-Értem, de ugye nem vettél semmi hülyeséget?
-Neem.- anyunak az édesség, coca cola és minden olyan dolog számit hülyeségnek amit az olyan fiatalok mint mondjuk én is imádnak.
-Akorr jó.
-Anyu, ti most egy tengerparton vagytok?- kérdeztem, mert az előbb mintha egy sirály hagját véltem volna felfedezni.
-Igen.
-Jó nektek! Itton van vagy -10 fok! Na jó csak -3 de akkor is hideg van! De már le kell tennem mert még pár dolgot ki kell pakolnom, este vagy valamikor beszélünk. Szia, és üdvözlöm aput.
-Rednben kincsem, én meg Dórit és a barátodat.
-A barátomat?- fehérdetem le. Az meg hogy lehet, hogy anyu még több ezer kilómeterről is rájön,hogy nekem barátom van?
-Tudod, akivel beszéltem telefonon.
-Jaj, majd átadom neki, ha találkozunk.- ami olyan 2 perc múlva lessz de nem kell neki mindent tudni.
-Rendeben, szia kicsikém.- köszönt el, majd le is tedte a telefont.
Nem hittem volna, hogy anyu képes ara, hogy nem mondja el azt, hogy apuval tengerparthoz mennek ki álíolag céges utazásra. Felnéztem a falra és akkor láttam csak meg, hogy milyen nap is van. December 14-ike, vagyis a házzasági évfordulójuk napja. A 20-IK házassági ébfordulójuk napja! Gyorsan a kezembe kaptam a telefont és tárcsázni keztem a számot.
-Halló?- szólt belle, most egy mély hang, vagyis apu.
-Szia apa!Boldog házzassági évfordulót!
-Ki voltál hagosítva.- nevette anyu.
-Az nem baj. Gondolom, nem egy cégs tazáson vagytok.-mondtam.
-Hát nem...- ismerték be mind a ketten egyszerre, amin elomsolyodtam. Mindíg ilyen volt a kacsolatuk, amióta csak az eszem tudom. Állandóan egymásra vaoltak hangolódva.
-De milyért nem mondtátok el, megértettük volna.
-Hát....
-Most már indegy, nek kezdjetek magyarázkodni, csak érrezétek jól magatok.
-Jól van kicsim, szeretünk, de most le kell tennünk, mert jön a masszázs. Szia!- ráztak le és meg szakították a vonalt. Mivel idő közben  befelyeztem a pakolást, nem volt más dologom, csak felmenni a szobámba és megnézni, hogy Pete alszik e még.
A szobám ajtaja előtt levettem a papucsom, hogy ne csapjak nagy zajt. Hangtalanul kinyitottam az ajtót és elmendtem az ágyig, ahol Pete látszólag mély álomban aludt. Át vetedtem a lábam az ővén, a vállához tedtem a kezem amin megtámazkodtam és megcsókotam. És most jönnek azok a dolgok, amikre nem számítottdatm. Az egyik az volt, hogy amint össze ért az ajkunk Pete megmozdúlt és fölém kerűlt. A másik pedig az volt, hogy vissza csókólt.
-Azt hittem, hogy alszol.- mosolyogtam.
-Rosszúl hiteted.- nevettet.
-Megesik.-valodtam be.
-Van ilyen.- bálaszolt, majd ismét megcsókolt.
Ami pedig ezután történt azt nem fejteném most ki.... A fantáziájára van bízva mindenkinek.....

Jessmine Whide Története-32. Fejezet

Mozi után haza sétáltunk, és mivel mire haza értünk már az idő későre járt és fáradtak is voltunk, megbeszéltük, hogy itt az ideje az alvásnak.
A telefonom kapcsoltam volna ki mikor észrevettem, hogy villog az a kis pont a felső jobb sarokban, ami azt jelzi, hogy van nem fogadott hívásom, vagy SMS-em. Hát, nem fogadott hívásom volt, anyutól, 27....
-Én meghaltam!- mondtam ki hangosan azt ami eszembe jutott.
-Mi? Milyért?- érdeklődött Pete.
-27  nem fogadott hívás anyutól elég ok?- kérdeztem, miközben tárcsáztam a számot.
-Így már más.- nevetett.
-Halló?- vette fel azonnal a telefont anya.
-Anyu? Te vagy az?- tettem úgy, mint aki most kelt fel, amivel nem kis nevetést csaltam ki Peteből.
-Jessmine jól vagy? Ki nevet a háttérben.
-Igen jól vagyok, csak most keltem fel, mert Dóri vicces videókat néz nyitott ajtónál és ide hallatszik a nevetése, ő nevet.-füllentettem.- Bocsi, hogy nem vettem fel, csak nagyon fáradt voltam így hamar el mentem aludni és most vettem észre, mert mikor felkeltem Dórinak köszönhetően meg akartam nézni, hogy hány óra van és csak most vettem észre, hogy hívtál párszor...- hadartam olyan gyorsa, hogy ne nagyon érthesse meg mit mondok, mert fogalmam nem volt arról, abban a pillanatban, hogy milyen mondat áradat hagyja el a számat.
-Semmi gond, akkor hagylak is aludni, csak azt akartam tudni, hogy hogy vagy.- mondta anyu.
-Jól vagyok.-feleltem.
-Rendben, légy jó, vigyázz magadra és aludj jól! Szeretünk titeket.-mondta majd azzal le is rakta a telefont.
-Bele se kezdj!- raktam fel fenyegetően a mutató ujjam, a visszafojtott nevetéstől rázkódó vállú Petnek.
-Jó, de....
-Csitt..
-De....
-Pszt!
-Oké nyertél!- adta végül fel, amit én egy ördögi mosollyal nyugtáztam, majd bebújtam az ágyba. És a mosoly rá is fagyott az arcomra, mert nem épp szerencsés dolog délután háromtól éjszaka fél tizenkettőig nyitva hagyni az ablakot. Pláne nem télen... Idő közben Pete is bemászott mellém és átölelt hátulról, így érezhettem a testéből áradó meleget, ami nagyon jól esett. Megfogtam, a kezét így ha még lehet még közelebb kerültem hozzá...
-Jess....
-Igen?- kérdeztem hátrafordulva. A tenyere közé fogta az arcom, gyengéden simogatta és csak nézett...- Mi az?
-Jó éjt puszi!- válaszolta majd megcsókolt. Mindig így akarok elaludni, hogy ő az utolsó ember, aki aznap megcsókol, az ő ölelésében alszom el és lehetőleg ott is ébredem majd fel, ha eljön a reggel.....
                                                                       _____
Reggel korán ébredtem fel. Pete még aludt mellettem. Óvatosan felültem, nehogy felébresszem és leszálltam az ágyról. Majd 10 perccel később a reggeli rutin elvégzése után, lementem a konyhába. A hűtőben nem volt semmi ehető, így egy gyors levél írása után, amit az asztalon hagytam Petnek, felvettem a cipő, kabátom meg sapkám és elindultam a közeli éjjel nappali felé.
10 perc alatt be is szereztem minden szükséges élelmiszert és innivalót, majd további 5 perc a sorban való várakozás után, már kint is voltam az utcán. A nyugtát tanulmányoztam mikor valakinek véletlen neki mentem. Hát persze, hogy Tomnak! Milyért is mentem volna neki, az idegen emberekkel zsúfolt utcán neki egy idegennek? Nem egy ismerősnek kellet neki mennem. Jellemző....
-Nehogy megpróbálj elmenni.- kezdett bele Tom.- Megígérted, hogy akkor találkozunk amikor szeretném, és én most szeretném.- emlékeztette a nagyon régen tett és azóta elfelejtette ígéretemre.
-Milyért is kell nekem felelőtlen ígéreteket tennem?- kérdeztem.- Ne válaszolj, költői kérdés volt.- mondtam, mivel láttam rajta, hogy már valami frappáns választ szeretne mondani.
-Szóval ezt vehet igennek?
-Igen veheted, csak siessünk mert haza kell mennem.-válaszoltam kicsit kedvesebben.
-Jó. Szóval azt akarom mondani, hogy nem bántam meg, hogy megcsókoltalak, mert akkor jöttem rá, hogy számít a barátságunk és, hogy tetszik nekem valaki.- kezdett bele a mesélésbe az utca közepén.
-Tudom, Tiffani.
-Honnan ....?
-Láttam ahogy ránéztél tegnap a moziban. Nem vagyok vak!
-Ennyire nyilvánvaló?
-Nem csak nekem. Meg mindenkinek aki volt már szerelmes.-feleltem.
-Értem. De van még valami. Utolsó nap suliba menet megfogattam, hogy el fogok mondani neked valamit, de mikor láttam, hogy nézel Petere, nem vettem rá magam, hogy elmondjam, hanem inkább megtartottam magamnak.
-Mit?
-Azt, hogy szeretlek, vagyis hogy azt hittem szeretlek, de lehet, hogy csak a csók utóhatása volt...
-Értem..... Szóval láttad hogy nézek Petere, és ezért nem mondta el?
-Igen.
- Akkor gondolj bele, hogy te is valahogy úgy nézel Tiffanira.-mondtam.
-Szóval bocs a csók miatt...
-Bocs a viselkedésem miatt...
-Barátok?
-Barátok.- feleltem, majd megöleltem, amiben nem volt a segítségemre a csomag a kezemben.
-Bocsi, de nekem már muszáj mennem.
-Semmi gond majd még beszélünk, szia.- köszönt le Tom.
-Szia.-búcsúztam én is és felpakolva elindultam hazafelé.

Jessmine Whide Története-31. Fejezet

Hogy elüssük  az időt azzal szórakoztunk, hogy megpróbáltam Pete szájába dobni a pattogatott kukoricát.... Kis sikerrel. Körülbelül az 50-edik (talán?) kukorica került a földre, mikor elindult a film ajánló. Elsötétedett a terem és én kényelmesen elhelyezkedtem a székemben, ami azt takarja. hogy a fejem pete vállára hajtottam a lábam pedig mellettem lévő üres széken pihentettem.
Már egy jó ideje ment a film mikor az előttünk lévő sorban mozgolódás támad. Egy későn érkező párocska próbált a helyére ülni, mindenki látott már ilyet. Az egy másik dolog, hogy a legizgalmasabb résznél egy kövér ember meg kitakarta a látó terem....
Mellesleg a film ki*aszott jó volt! Sokkal jobban élvezte, úgy, hogy nem csak simán akció film, hanem vígjáték is. Konkrétan az egész filmet végig röhögtem, ami részben Pete érdeme volt, de nagyobb részben pedig a filmé. Annál a jelenetnél mikor a főszereplő összejön a megmenteni való lánnyal ( mert milyért is ne?) és megcsókolja az előttünk ülő későn érkező párocska is csókolózni kezdett és Pete is (vajon milyért?) ezt a pillanatot választotta arra hogy megejtse az "első" randink második csókját. Nem meg lepő módon nem ellenkeztem....
Idő közben elfogyott a pattogatott kukorica, így rászántam magam, hogy elmenjek venni egy kisebb (már csak egy 3 literes) adagot. Már vagy 5 perce álltam a pult előtt ahol csak 2 (!!!!!) ember állt előttem, de még mindig nem haladtam semmit(!) amikor egy ismerős alak állt meg előttem... Ki más lett volna ha nem Tom?
-Szia- köszönt.
-Szia- köszöntem vissza egy kis kedvességgel hangomban. Ezt a napot még ő sem ronthatja el.
-Kivel jöttél?- próbált beszélgetést kezdeményezni.
-Petetel.
-Kibékültettek?
-Nem csak viccből jöttünk el úgymond első radira mozizni, hogy válaszolhassunk az ilyen önmagát megválaszoló kérdésekre.- feleltem nem épp kedvesen, de ez most nem Tom miatt volt, hanem a hülye kiszolgálás miatt! Persze "Friss és Gyors!" álmotokban sem! Inkább lehetne valami hasonló a szlogen, hogy "még gyorsabbak vagyunk mint a csiga!", vagy valami hasonló, de ezt már a profikra bízom.
-Nyugi, csak érdeklődöm.
-Én teljesen nyugtot vagyok.- válaszoltam TÉNYLEG nyugodtan.- Mellesleg mit nem értettél ebből, hogy nem szeretnék veled beszélni?
-De én szeretnék.
-Ez van!
-Soha nem fogsz már velem beszélni?
-Most is beszélünk nem? Egyébként fogok veled beszélni, de nem ma, nem itt és nem most.- válaszoltam.
-Akkor mikor?
-Majd máskor, de most sürgősen kell vennem egy 3l-es popkornt és vissza kell érnem a film végére.- mondtam ezt egyszerre a kiszolgáló lánynak és Tomnak.
-Gondolom 5 dollár elég lesz.- adtam át a pénzt a lánynak és nagy lendülettel elindultam vissza a terem felé. Vagyis indultam volna, ha nem megyek neki Tiffaninak, aki idő közben ki jött Tomhoz.
-Akkor ti most....- kezdtem levonni a következtetést.
-Úgy néz ki.- válaszolt Tiffani.
-Gratulálok.(?)
-Igen, köszi.- válaszolt Tom.
-Na de én már tényleg mentem mert még Pete éhen hal, sziasztok.- ezzel el indultam  vissza a terem felé. Pete még nem halt éhen de azért el is csodálkozott, hogy csak egy popkornt vettem de 20 percig kint voltam.
-Lassú a kiszolgálás.- válaszoltam a fel nem tett kérdésére.
-És ezért vagy ilyen feszült?- hát igen, Pete nagyon jól ismeri minden egyes apró mozdulatom.
-Részben.
-Bővebben?
-Találkoztam Tommal és Tiffanival.- kezdtem beszélni miközben ismét elhelyezkedtem úgy mint a film elején.- Te tudtad, hogy járnak? Na jó ez hülye kérdés volt...
-És azért vagy feszült mert járnak?
-Nem, csak azért mert suli óta most találkoztam először Tommal és felzaklatott kicsit...- mondtam a felsőm ujját birizgálva.
-Most féltékenynek kéne lennem?
-Csak ha hülye vagy!
-Az vagyok, ezt te jó magad is szíveskedtél velem megosztani pár alkalommal.- válaszolt.
-Nem nem kell féltékenynek lenned!- mondtam mosolyogva, majd megpusziltam a szája sarkát.
-Akkor jó, mert nehogy már az "első" randinkon elszaladj valaki más után!
-Még a gondolat is sértő!- mélatlankodtam.
-Szeretlek.-súgta a fülembe majd belepuszilt a nyakamba és néztük tovább a filmet.
Egy felrobbanó autónál romantikusabb dolog nincs is a világon! Ezt az elképesztően romantikus jelenetet azt szakította félbe, hogy Pete át nyúlt a vállam felett és el kezdett matatni. Mit akart ez az elképesztően szexi állat? Na mit? Hát persze, hogy az én kólámból akart inni!(* azt kihagytam hogy neki elfogyott még a  film kezdés után 15 perccel) De nem hogy mondta volna hogy hozzak neki nem ő el akarta "lopni" az enyémet. A ki enyves kezű!
-Mit is szeretnél?- vonta kérdőre.
-Inni.
-Álmodban.
-Mi? Már megint? Reggel a gofri most meg ez? Legközelebb már csapvízet sem ihatok?- kérdezte olyan kétségbesett hangon és arccal ami hatására azonnal kitört belőlem a nevetés. Nem gáz, hogy pont akkor mikor a főszereplő elbúcsúzik a legjobb barátjától akit egy degenerált "rossz fiú" lelőtt és ez egy nagy mélypontja a filmnek..... Milyért is lenne gáz? Az meg csak fokozta a helyzetet, hogy Tiffani és Tom ezt az idő pontot választotta a terembe való belépésre, mikor én sírva röhögök, Pete meg úgy néz ki mint aki most nézett végig egy boncolást. Tiffanin nem láttam semmi furcsát. Szép volt mint mindig. Tomról ezt nem mondhatom el. A nézés amivel követte a lány minden egyes mozdulatát.... Olyan volt, mint ahogy Zia néz Csabira és fordítva, vagy a hogy Pete néz rám egész nap, és valószínüleg én is rá. Szóval látszott rajta, hogy nagyon szerelmes. Ezen a gondolaton elmosolyodtam. Belül (nem is olyan mélyen) örültem annak, hogy boldog. Elvégre is ő mellettem állt és elmondhatom róla, hogy ő az egyik legjobb barátom.
Ez után egy gigantikus robbanásnak köszönhetően leesik, hogy nem is haragszom rá, csak jó minden feszültséget rá fogni.
-Jess jól vagy?- hallottam Pete hangját.
-Persze, csak elgondolkodtam.-feleltem.

A filmnek vége lett. Az emberek lassan felálltak a helyükről és a kijárat felé vették az irányt. Nem voltunk az elsők között. Miután kiment a nagy ember áradat mi is elindultunk. Az utcára kiérve hideg és fehér táj fogadott minket. A hó nagy pelyhekben hullott a városra mint egy tisztító réteg ami eltakar minden koszt és csak gyünyörű fehérséget hagy maga után.

Jessmine Whide Története-30. Fejezet

 Hű, hát már ez a harmincadik fejezet. Nem gondoltam volna, hogy sikerül eddig eljutnom. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki olvassa a bejegyzéseim és értékeli is azokat:) Na de térjünk is a tárgyra....
                                                                     _____
A havas utcát aranyló fénnyel árasztottak el a lámpák. A járó kelők gyorsan haladtak el mellettünk. Valószinüleg mihamarabb a biztonságot adó melegben szeretek volna lenni. Az egyik földszinti lakásból lágy nevetés hallatszott ki az utcára. A jeges járdán gyerekek csúszkáltak,kipirult arccal, versengve azon ki tud messzebb elcsúszni. Az utcát mézeskalács illat járta át.... Akár egy tökéletes jelenet egy tökéletes karácsonyi, romantikus filmben...
A gyalog átkelő mellet egy kedves arcú nénike árusított meleg italokat és mézeskalácsot. Mivel el is húzódott a próba és hideg is volt, ezért megajándékoztuk magunkat egy-egy pohár forralt borral és mézeskaláccsal. Pete fizetett, de csak azért, mert én még nem vehet alkoholt.
-Köszönjük.-adta át a pénzt Pete a néninek.
-Szívesen kedveskéim, egészségetekre.- válaszolt kedvesen a néni, miközben én meg kóstoltam a kalácsom. Annyit biztosan kijelenthetek, hogy ilyen finom mézeskalácsot még életemben nem esdtem. Ezt meg is mondtam a néninek, akinek nagyon jól esett a dicséret, de kinek ne esne jól a dicséret, főleg akkor, ha a kezének a "gyümölcsét" dicsérik meg? Azt is megtudtam, hogy a néni még karácsonyig itt fog árusítani minden nap 15 órától 20 óráig. Ide még feltétlenül vissza kellesz jönnöm! Még egy kicsit beszélgettünk a nénivel, de már lassan indulni kelet, mert idő közben felgyülemlett a sor mögöttünk. Lehet, hogy Pete miatt, de lehet, hogy nem... Minden esetre jó kis reklámot csináltunk a néninek, és folytatód ott az utunk hazafelé.... Egy kis kitérővel.
A park nagyon csendes volt. A fő útvonal mentén gyönyörű kivilágításban díszelegtek a fák amik a lassan szitáló hóesésben míg szebbnek bizonyult.
Nemsokára elértünk a befagyott tóhoz ami most jég korcsolya pályaként funkcionált. Az út közben elfogyott a kalács és a forralt bor is.
-Olyan kellemes ez az este.-mondtam, majd Pete vállára hajtottam a fejem, mire ő puszit nyomott a sapkával eltakart hajamba.
-Szerintem is. Pont tökéletes egy első randihoz nem?- kérdezte a felém fordulva a szemembe nézve.
-De?- mondtam/kérdeztem.
-Jaj te...- nevette el magát Pete a válaszomon.
-Mi az?
-Semmi csak olyan TE vagy!-mondta mosolyogva.
-Még jó hogy én vagyok! Kinek másnak kéne lennem?
-Senkinek! Te így vagy tökéletes!- válaszolt szelíd mosollyal az arcán, majd megcsókolt.
Pár perccel később ezt mondtam neki.
-Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen rámenős vagy, hogy még el sem kezdődött az első randink, de te máris lecsókoltál!
-Hülye.- nevettet.
-Megkaptam már párszor... Tőled is.-mosolyogtam.- Na akkor hol is lesz az első hivatalos randink?- érdeklődtem.
-Mindjárt megtudod.- válaszolt nagy mosollyal az arcán, majd elindultunk a déli kijárat felé, miközben megfogta a kezem, és a lehető leggyengébben olyan közel húzott magához amilyen közel csak tudott.
A kijárattal szemben volt egy mozizó.
-Bemegyünk?- kérdezte Pete átkarolva a derekam.
-Az nagyon jó lenne! Azt sem tudom mikor voltam utoljára moziban!-lelkesedtem be.
-De nem is tudod mit játszanak.- értetlenkedett Pete.
-Az nem lényeg! Számomra az élmény a fontos, és az hogy veled lehet összezárva egy teremben.... Meg sok más idegen emberel.
-Akkor menjünk be.- válaszolt, majd gyorsan át szaladtunk az utca másik oldalára és megnéztük a kínálatot.
Adták a Titanicot, meg egy vígjátékot, még egy romantikus filmet,egy akció filmet és egy akció vígjátékot.
A Titanic már a könyökömön jön ki, romantikus filmre nincs hangulatom, az akció filmet meg nem szeretem, de Pete meg szereti, szóval közös megegyezés alapján az akció vígjáték mellet tettük le a szavazatainkat.
Megevttükk a jegyeket, amik a legfelső sor közepére szóltak, vettünk popkornt és innivalót, majd el is foglaltuk a helyünk a teremben várva a film kezdetére....
    U.í.:Imádom az olvasóim!:3

Jessmine Whide Története-29. Fejezet

A próbáig fennmaradó idő hamar elrepült. Jó társasággal csak úgy repülnek a percek. A próba 16:00- kor kezdődött, így 15:30 kor elkezdtünk készülődni. Pete 3 perc (????) alatt el is készült. Nekem ez 10 perc volt de meg is lett az eredménye csak narancs sárga sál és sapka is párosult hozzá, na meg persze kapát ami a -10 fokos hidegben nem is csoda. Amint bezártam magunk mögött az ajtót odafordultam Petehez, aki ott állt a lépcső tetején, a szélnek köszönhetően borzos hajjal, amiben fehér hópelyhecskék pihentek... Nem kell hangsúlyoznom, hogy milyen ész veszejtően jól néz(ett) ki. Óráik elbírtam volna nézni, még a hidegről is megfeledkeztem. Csak mikor Pete szólogatott akkor tértem magamhoz..
-Akkor indulhatunk?- kérdezte.
-Persze.- válaszoltam még mindig elvarázsoltan, majd elindultunk lefelé, jeges lépcső fokokon, le a járdára, ahol korcsolya pályát megszégyenítő jég réteg takarta az aszfaltot, egészen az autóig.
Amilyen a szerencsém, és az egyensúly érzékem, el is tanyáztam volna pont az autó előtt, ha Pete-nek nem jobbak a reflexei mint nekem, és szerencsére el kapott.
-Köszönöm.
-Szívesen, már hozzászoktam a bambaságodhoz.- válaszolta nevetve.
-A kedvesség csak úgy árad ma belőled.
-Ne panaszkodja.- mondta miközben kinyitotta az ajtót.- Csak ön után.
-Köszönöm kedves...- próbáltam felidézni, mit is mondanak ilyenkor a fő hős nők a kosztümös filmekben. Nem nagy sikerrel, de legalább kicsaltam belőle egy mosolyt.
Az autóban való utazás csendesen telet, de nem nyomasztó csendben, hanem olyan csendben ami néha szükséges és nagyon kellemes is egyben.
Az ablakon keresztül figyeltem a lassan sötétségbe boruló város részt. Mindig a karácsonyi időszak volt a kedvencem egész évben. Ilyenkor a kirakatok megtelelnek díszekkel, a nagy tereken gyönyörűen feldíszítette fákat állítanak fel és mindenütt kellemes karácsonyi zenéket lehet hallani. És mézeskalács, forró csokoládé és pirított gesztenye illat tölti meg az utcákat.Meg természetesen fenyő illat. Ebben az időszakban általában mindenki boldog, mivel együtt van a család, megajándékoz hatják egymást és értékes időt tölthetnek együtt. Ahogy közeledik a karácsony egyre szebbnek tűnik a szememben a város....
És meg érkeztünk a célhoz! Pete gyorsan kiszállt, és nyújtotta a kezét, hogy lesegítsen.
De mivel mindig történnie kell valaminek, most a saját lábamban akadtam meg és estem Petere, akinek (ismét) sikerült megtartani az egyensúlyát. Hogy csinálja ezt?
-Tudom, hogy jól nézek ki, de azt nem gondoltam volna, hogy ha meglátsz még járni is elfelejtesz...
-Csak szeretnéd!
-Hát az biztos.
-Nem szép tőled, hogy kigúnyolod azt, hogy nincs jó egyensúly érzékem!
-Bocsáss meg.
-Még átgondolom....- válaszoltam, mire ő megcsókolt.
-Na megbocsátasz?- kérdezte pár perccel később.
-Mit is kel megbocsátanom?
-Hülye vagy!
-Tudom.- nevettem el magam, majd elindultunk az épület felé.
                                                                                _____
A terembe beérve 16:13-at mutatott az óra. Elsőnek Patrick látott meg minket.
-Na végre elszakadtatok egymástól és úgy döntöttetek, hogy megtiszteltek minket a jelenlétetekkel?- kérdezte Patrick nevetve, egy kis éllel a hangjában, amit nem fedeztem fel rögtön.
-Valahogy úgy.- nevettem.
-Ez csodálatos! Tisztázzunk valami. A pórba ideje alatt nem fogtok "nyalakodni" és semmi egyéb "látványos bemutatót" tartani világos?
-Persze!- válaszoltam rögtön.
-A próba ideje alatt, vagy inkább előtted?- incselkedett vele Pete.
-Is-is.
-Akkor mondjuk a próba termen kívül lehet?- faggatta tovább Patricket Pete.
-Ha nem látom nekem tökéletesen megfelel.- válaszolt az ingerült Patrick.
-Mi baja van?- kérdeztem suttogva Petetől.
-Nem tudom.
-Akkor kezdhetünk?
-Persze.- feleltem, majd gyorsan levettem a kabátom és lefoglaltam a helyem a mikrofonnál.
-Jessmine...
-Igen?
-Nem szeretnéd levenni a sapkát, sálat és a kesztyűt?- kérdezte Andy furcsán nézve.
-Jah de...- nevettem el magam, majd gyorsan levettem a fent említette ruhadarabokat magamról és elvittem a kabátomhoz.
-Most már tényleg mehet.- mondtam, nevetve, mikor vissza értem.
-Akkor kezdjük. Egy, két, há, és!