*10:36*
Két nappal később.
Most legszívesebben azt mondanám hogy 5 perce ébredtem fel. De ez most nem így van...
A koncert utáni reggel fejfájással meg egy kis szédüléssel ébredtem, amit a tegnap este utóhatásának meg az éhségnek tudtam be. Szóval rendeltem is 3 embernek elegendő reggelit meg 1l vizet és gyümölcslét is. De ez sem segített, csak annyiban, hogy már nem korgott a hasam minden 5. másodpercben. Délután elmentünk Pettel a városba sétálni, meg csak azért, hogy egy kicsit kimozduljunk. A sétát egyik állomása egy cukrászda volt amiben finomabbnál finomabb sütik voltak. Ettem krémest, valami gyümölcsös süteményt, erdei gyümölcsös pitét meg Pete sütijéből is kaptam egy kicsit. De az erdei gyümölcsös pitéből még kértem két darabot amit becsomagoltattunk.
-Hogy bírsz ennyit enni?- kérdezte akkor Pete.
-Nem tudom, annyira finomak ezek a sütik.
-És ha meghízol?
-Akkor kövér leszek. Vagy ne mond hogy csak addig leszek jó amíg így nézek ki mint most.
-Én semmi ilyet nem mondtam.-mondta mosolyogva, majd megfogta a kezem, mert idő közben elindultunk vissza a hotelba, mivel már besötétedett.
Mit is mondjak Chicagóról? Meseszép város! Főleg sötétedés után, mikor minden arany fényben úszik. Csodás! És most még a karácsonyi díszek és kivilágítások is fent vannak.
-Jól vagy?- kérdezte Pete mert kicsit erősebben szorítottam meg a kezét, mivel csöppet megszédültem, és a hányinger is kerülgetett.
-Persze, csak kicsit rosszul vagyok. Lehet sok volt a süti... Hányingerem van.
-És te arra hogy hányingered van azt feleld, hogy jól vagy?
-Majd elmúlik.
-Hát ez remek hozzá állás!
- Miért? Depresszióba kellene esnem meg felvágnom az ereimet egy kis hányinger miatt?
-Nem csak... Ennyivel le akarod tudni, hogy majd el múllik?
-Igen, mert ez hányinger, majd elmullik.
-Te tudod, de ha lesz valami akkor holnap irány a doki!
-Igen is apa!- mondtam a "gyerek" hangomon, ami annyit takar, hogy a lehető legvékonyabb hangon beszéltem amit ki tudtam magamból préselni.
-Nem éri meg veled egyezkedni ugye tudod?
-Igen tudom, a szüleim is rájöttek.
Ezután nem történ említésre méltó dolog, csak hazamentünk és lefeküdtünk aludni. Ja csak ennyi volt. Mondjuk annak örültem, bár nem tudom ez mennyire fontos dolog, hogy nem hánytam és nekem volt igazam nem pedig Petenek, mert el múlott a hányingerem.
De ez sem tartott sokáig, mivel reggel 07:23-kor a hányinger visszatért.Hát valahogy így történt meg az, hogy most ott vagyok ahol. Egy rendelőben. Ha rajtam múlott volna akkor nem jövök el, de Pete erősködött csak neki el kellet mennie. És mikor indulni akartam akkor hívott be az orvos.
-Jó napot.- köszöntem miután bezártam az ajtót.
-Jó napot, maga Jesmine Whide?
-Igen.
-És mi a panasza?
-Hát csak egy kis hányingerem van meg reggel hánytam, de szerintem azért mert sok mindent össze ettem. Igazság szerint én itt sem lennék ha a barátom nem nyaggat hogy jöjjek el.
-Értem, és most hol van a barátja?
-El kellet mennie egy megbeszélésre.- ez igaz is csak a megbeszélés egy televízióban adott interjú.
-Nem volt láza?-kérdezte az orvos.
-Nem.
-Ezen kívül volt valami más is?
-Hát nem tudom... Néha semmiből semmi megszédülök.
-Fogyaszt rendszeresen folyadékot?- kérdezte a doktor nő, akit mellékesen Amanda Svannek hívnak. Egy a durván harmincas éveinek a közepén járó, fekete hajú, barna szemű magas nő.-Nem mindig.
-Értem. Nos írok fel magának vitaminokat és ha lehet akkor holnap jöjjön vissza...
-Rendben köszönöm.
-És próbáljon meg rendszeresen folyadékot bevinni a szervezetébe, és vagy 4 napig most ne fogyasszon alkoholt.
-Úgy lesz. Akkor nemsokára találkozunk.
-A viszont látásra.
-Viszlát.
-Na mit mondott az orvos?- kérdezte Pete mikor már felhívtam az utcáról.
-Kaptam vitaminokat, nem ihatok most kb 4 napig alkoholt, rendszeresen kell folyadékot innom és majd holnap vissza kell mennem.
-De holnap lesz a koncert.
-Tudom, de csak este és addig meg lesz időm elmenni az orvoshoz.
-Jó. Már kivetted a vitaminokat?
-Igen.
-És merre tovább?
-Szerintem visszamegyek a szállodába, mert most valamiért fáradt vagyok.
-Ahogy akarod, majd megyek ha végeztünk.
-Rendben szia.
-Szeretlek.
-Szeretlek.
Vissza mentem a szállodába, bevettem a vitaminokat és lefeküdtem aludni.
Akkor ébredtem fel mikor Pete már mellettem feküdt és belepuszilt a nyakamba.
-Szia.- mondtam kábán.
-Szia.
-Hány óra van?-kérdeztem szemdörzsölgetés közben.
-17:52
-Komolyan?
-Igen, átaludtad az egész napot.
-Hát ilyen sincs gyakran. De most meg éhes vagyok.
-Szoba szerviz?
-Igen.
20 perccel később megérkezett a nutellás palacsinta meg gofri amit rendeltem, meg Petenek a pizza. Inni ő sört én meg narancs levet és vizet kértem.
-Kapok pizzát?-kérdeztem.
-És én gofrit?
-Igen.
-Most nem akarsz megküzdeni érte?
-Nem, mert meg szeretném kóstolni a pizzádat.
A kaja csere és annak az elfogyasztása után még beszélgettünk egy kicsit majd lefeküdtünk aludni. Tulajdonképpen az egész napom alvásból állt. Lassan olyan leszek mint egy 80 éves ember vagy nem tudom. De ennek ellenére hamar elnyomott az álom.
Most legszívesebben azt mondanám hogy 5 perce ébredtem fel. De ez most nem így van...
A koncert utáni reggel fejfájással meg egy kis szédüléssel ébredtem, amit a tegnap este utóhatásának meg az éhségnek tudtam be. Szóval rendeltem is 3 embernek elegendő reggelit meg 1l vizet és gyümölcslét is. De ez sem segített, csak annyiban, hogy már nem korgott a hasam minden 5. másodpercben. Délután elmentünk Pettel a városba sétálni, meg csak azért, hogy egy kicsit kimozduljunk. A sétát egyik állomása egy cukrászda volt amiben finomabbnál finomabb sütik voltak. Ettem krémest, valami gyümölcsös süteményt, erdei gyümölcsös pitét meg Pete sütijéből is kaptam egy kicsit. De az erdei gyümölcsös pitéből még kértem két darabot amit becsomagoltattunk.
-Hogy bírsz ennyit enni?- kérdezte akkor Pete.
-Nem tudom, annyira finomak ezek a sütik.
-És ha meghízol?-Akkor kövér leszek. Vagy ne mond hogy csak addig leszek jó amíg így nézek ki mint most.
-Én semmi ilyet nem mondtam.-mondta mosolyogva, majd megfogta a kezem, mert idő közben elindultunk vissza a hotelba, mivel már besötétedett.
Mit is mondjak Chicagóról? Meseszép város! Főleg sötétedés után, mikor minden arany fényben úszik. Csodás! És most még a karácsonyi díszek és kivilágítások is fent vannak.
-Jól vagy?- kérdezte Pete mert kicsit erősebben szorítottam meg a kezét, mivel csöppet megszédültem, és a hányinger is kerülgetett.
-Persze, csak kicsit rosszul vagyok. Lehet sok volt a süti... Hányingerem van.
-És te arra hogy hányingered van azt feleld, hogy jól vagy?
-Majd elmúlik.
-Hát ez remek hozzá állás!
- Miért? Depresszióba kellene esnem meg felvágnom az ereimet egy kis hányinger miatt?
-Nem csak... Ennyivel le akarod tudni, hogy majd el múllik?
-Igen, mert ez hányinger, majd elmullik.
-Te tudod, de ha lesz valami akkor holnap irány a doki!
-Igen is apa!- mondtam a "gyerek" hangomon, ami annyit takar, hogy a lehető legvékonyabb hangon beszéltem amit ki tudtam magamból préselni.
-Nem éri meg veled egyezkedni ugye tudod?
-Igen tudom, a szüleim is rájöttek.
Ezután nem történ említésre méltó dolog, csak hazamentünk és lefeküdtünk aludni. Ja csak ennyi volt. Mondjuk annak örültem, bár nem tudom ez mennyire fontos dolog, hogy nem hánytam és nekem volt igazam nem pedig Petenek, mert el múlott a hányingerem.
De ez sem tartott sokáig, mivel reggel 07:23-kor a hányinger visszatért.Hát valahogy így történt meg az, hogy most ott vagyok ahol. Egy rendelőben. Ha rajtam múlott volna akkor nem jövök el, de Pete erősködött csak neki el kellet mennie. És mikor indulni akartam akkor hívott be az orvos.
-Jó napot.- köszöntem miután bezártam az ajtót.
-Jó napot, maga Jesmine Whide?
-Igen.
-És mi a panasza?
-Hát csak egy kis hányingerem van meg reggel hánytam, de szerintem azért mert sok mindent össze ettem. Igazság szerint én itt sem lennék ha a barátom nem nyaggat hogy jöjjek el.
-Értem, és most hol van a barátja?
-El kellet mennie egy megbeszélésre.- ez igaz is csak a megbeszélés egy televízióban adott interjú.
-Nem volt láza?-kérdezte az orvos.
-Nem.
-Ezen kívül volt valami más is?
-Hát nem tudom... Néha semmiből semmi megszédülök.
-Fogyaszt rendszeresen folyadékot?- kérdezte a doktor nő, akit mellékesen Amanda Svannek hívnak. Egy a durván harmincas éveinek a közepén járó, fekete hajú, barna szemű magas nő.-Nem mindig.
-Értem. Nos írok fel magának vitaminokat és ha lehet akkor holnap jöjjön vissza...
-Rendben köszönöm.
-És próbáljon meg rendszeresen folyadékot bevinni a szervezetébe, és vagy 4 napig most ne fogyasszon alkoholt.
-Úgy lesz. Akkor nemsokára találkozunk.
-A viszont látásra.
-Viszlát.
-Na mit mondott az orvos?- kérdezte Pete mikor már felhívtam az utcáról.
-Kaptam vitaminokat, nem ihatok most kb 4 napig alkoholt, rendszeresen kell folyadékot innom és majd holnap vissza kell mennem.
-De holnap lesz a koncert.
-Tudom, de csak este és addig meg lesz időm elmenni az orvoshoz.
-Jó. Már kivetted a vitaminokat?
-Igen.
-És merre tovább?
-Szerintem visszamegyek a szállodába, mert most valamiért fáradt vagyok.
-Ahogy akarod, majd megyek ha végeztünk.
-Rendben szia.
-Szeretlek.
-Szeretlek.
Vissza mentem a szállodába, bevettem a vitaminokat és lefeküdtem aludni.
Akkor ébredtem fel mikor Pete már mellettem feküdt és belepuszilt a nyakamba.
-Szia.- mondtam kábán.
-Szia.
-Hány óra van?-kérdeztem szemdörzsölgetés közben.
-17:52
-Komolyan?
-Igen, átaludtad az egész napot.
-Hát ilyen sincs gyakran. De most meg éhes vagyok.
-Szoba szerviz?
-Igen.
20 perccel később megérkezett a nutellás palacsinta meg gofri amit rendeltem, meg Petenek a pizza. Inni ő sört én meg narancs levet és vizet kértem.
-Kapok pizzát?-kérdeztem.
-És én gofrit?
-Igen.
-Most nem akarsz megküzdeni érte?
-Nem, mert meg szeretném kóstolni a pizzádat.
A kaja csere és annak az elfogyasztása után még beszélgettünk egy kicsit majd lefeküdtünk aludni. Tulajdonképpen az egész napom alvásból állt. Lassan olyan leszek mint egy 80 éves ember vagy nem tudom. De ennek ellenére hamar elnyomott az álom.
