Már elég sötét volt, mikor befordultunk a park fő bejáratán. Gyenge hűvös szél fújt. Decemberhez képest kellemes este köszöntött ránk.
-Nem fázol? - kérdezte Pete.
-Nem és te?
-Nem... Menyire vagy jó korcsolyás?
-Semennyire. 5 évesen volt a lábamon utoljára korcsolya, és akkor is csukló zúzódással mentünk kórházba. - meséltem el röviden az első látogatásom a kórházba karácsony előtt 1 nappal.
-Akkor milyért mondtad, hogy korcsolyázói szeretnél menni második randi gyanánt?
-Nem tudom, vannak pillanatok, amikor elkap a hév és akkor azt mondom, amit csinálni szeretnék.
-Értem. De azért vicces, hogy csak most jövök rá, hogy te olyan hangulat ember vagy.
-Nézőpont kérdése, de azért tényleg vicces. - feleltem.
Mire elértük a korcsolya pályaként működő tavat, a park közén, mindenütt feketeség vett volna körbe bennünket, ha nem világítottak volna, az égők a fákon. Csodálatos látványt nyújtva ezzel nekünk, és még emlékezetesebbé téve a második randevúnkat.
Megérkeztünk a tóhoz, és kölcsönöztünk két pár korcsolyát, majd leültünk, az áthuzakodáshoz kikészített padra. Az aszfalton, vagy nem tudom min, még könnyű is volt a járás, de mikor a jégre léptem, hát ugyan ezt nem mondhatom el.
Csak óvatosan, lassan, a lábam mindössze csak a jégen húzogatva haladtam a pálya közepe felé. Pete pedig követett. Végig mögöttem, volt így biztonságban érezhetem magam. Neki sem ment verseny szinten, de látható volt a különbség, az ő és az én korcsolyázásom között.
-Megy ez neked..- mondta pár perc elteltével Pete.
-Komolyan? - kérdeztem, reménykedve, gyorsan hátrafordulva, aminek köszönhetően a remény helyét fájdalom vette át.
-Vagy mégsem. - mondta, miközben letérdelt mellém.
-Ez mind a te hibád.
-Már, hogy lenne, az én hibám, ha te akartál korcsolyázni jönni?
-Úgy, hogy, te mondta azt, hogy megy ez nekem, ezáltal felbiztattál és meg akartam nézni az arcod, hogy komolyan gondolod e amit mondasz vagy sem, de ez nem jött össze és ezért estem el. - jelentettem ki határozottan.
-Nem kenheted rám, a bambaságodat. - mondta, azzal a cuki kis félmosolyal az arcán.
-Miért ne?
-Mert.
- Mert?
-Csak.
-Csak?
-Mert ezt mondtam, és kész. Szóval ne vitatkozzon velem hölgyem, ki jár nekem a tisztelet.
-Ha neked a tisztelet jár ki akkor nekem mi?
-A segítségem?
-Megteszi. - válaszoltam, mire kinyújtotta felém a kezét, amit én egy cseppnyi habozás nélkül megfogtam, és próbáltam felállni. Nem jött össze, ugyanis Pete végül melettem kötött ki a jégen, és szó szerint sírt a nevetéstől, akárcsak én.
Végül 10 perc kemény küzdés után, valahogy sikerült felállnunk és folytatód hatott a korcsolyázás. Most más stratégiával vettük fel a harcot az ügyetlenségem ellen, ami a következő volt.
-Megfogod a derekam, és ugyanabban az időben rakod ugyanazt a lábad mint én. Rendben?
-Igen.
-Jól van. Nyugi nem fogok gyorsan menni.
-Oké.
És így korcsolyáztunk egy darabig. Néztem, hogy Pete mikor rakja a lábát és én is akkor raktam. Egy kis idő után ment is a dolog, így az lett a stratégia, hogy nem fogom Pete derekát, csak a lábát fogom nézni. Ez is bevált, és 1 óra elteltével, azon kaptam magam, hogy Pete kezét fogva korcsolyázunk a befagyott tavon, amin második randink helyszineként fungcionált.
-Nem fázol? - kérdezte Pete.
-Nem és te?
-Nem... Menyire vagy jó korcsolyás?
-Semennyire. 5 évesen volt a lábamon utoljára korcsolya, és akkor is csukló zúzódással mentünk kórházba. - meséltem el röviden az első látogatásom a kórházba karácsony előtt 1 nappal.
-Akkor milyért mondtad, hogy korcsolyázói szeretnél menni második randi gyanánt?
-Nem tudom, vannak pillanatok, amikor elkap a hév és akkor azt mondom, amit csinálni szeretnék.
-Értem. De azért vicces, hogy csak most jövök rá, hogy te olyan hangulat ember vagy.
-Nézőpont kérdése, de azért tényleg vicces. - feleltem.
Mire elértük a korcsolya pályaként működő tavat, a park közén, mindenütt feketeség vett volna körbe bennünket, ha nem világítottak volna, az égők a fákon. Csodálatos látványt nyújtva ezzel nekünk, és még emlékezetesebbé téve a második randevúnkat.
Megérkeztünk a tóhoz, és kölcsönöztünk két pár korcsolyát, majd leültünk, az áthuzakodáshoz kikészített padra. Az aszfalton, vagy nem tudom min, még könnyű is volt a járás, de mikor a jégre léptem, hát ugyan ezt nem mondhatom el.
Csak óvatosan, lassan, a lábam mindössze csak a jégen húzogatva haladtam a pálya közepe felé. Pete pedig követett. Végig mögöttem, volt így biztonságban érezhetem magam. Neki sem ment verseny szinten, de látható volt a különbség, az ő és az én korcsolyázásom között.
-Megy ez neked..- mondta pár perc elteltével Pete.
-Komolyan? - kérdeztem, reménykedve, gyorsan hátrafordulva, aminek köszönhetően a remény helyét fájdalom vette át.
-Vagy mégsem. - mondta, miközben letérdelt mellém.
-Ez mind a te hibád.
-Már, hogy lenne, az én hibám, ha te akartál korcsolyázni jönni?
-Úgy, hogy, te mondta azt, hogy megy ez nekem, ezáltal felbiztattál és meg akartam nézni az arcod, hogy komolyan gondolod e amit mondasz vagy sem, de ez nem jött össze és ezért estem el. - jelentettem ki határozottan.
-Nem kenheted rám, a bambaságodat. - mondta, azzal a cuki kis félmosolyal az arcán.
-Miért ne?
-Mert.
- Mert?
-Csak.
-Csak?
-Mert ezt mondtam, és kész. Szóval ne vitatkozzon velem hölgyem, ki jár nekem a tisztelet.
-Ha neked a tisztelet jár ki akkor nekem mi?
-A segítségem?
-Megteszi. - válaszoltam, mire kinyújtotta felém a kezét, amit én egy cseppnyi habozás nélkül megfogtam, és próbáltam felállni. Nem jött össze, ugyanis Pete végül melettem kötött ki a jégen, és szó szerint sírt a nevetéstől, akárcsak én.
Végül 10 perc kemény küzdés után, valahogy sikerült felállnunk és folytatód hatott a korcsolyázás. Most más stratégiával vettük fel a harcot az ügyetlenségem ellen, ami a következő volt.
-Megfogod a derekam, és ugyanabban az időben rakod ugyanazt a lábad mint én. Rendben?
-Igen.
-Jól van. Nyugi nem fogok gyorsan menni.
-Oké.
És így korcsolyáztunk egy darabig. Néztem, hogy Pete mikor rakja a lábát és én is akkor raktam. Egy kis idő után ment is a dolog, így az lett a stratégia, hogy nem fogom Pete derekát, csak a lábát fogom nézni. Ez is bevált, és 1 óra elteltével, azon kaptam magam, hogy Pete kezét fogva korcsolyázunk a befagyott tavon, amin második randink helyszineként fungcionált.
