Másnap migrénnel ébredtem, pedig csak egy Martinit és egy Gin-tonikot ittam. Legalább is erre emlékszem. Délután 2 óra volt de még mindig fáradt voltam, ami nem csoda hiszen talán 6 órakor értünk haza. Mi az a 12 óra bulizás egy helyen? Pete mellettem feküdt nyitott szemmel.
-Jó reggelt!
-Inkád kellemes délutánt.-mosolyodtam el.- Hogy aludtál?
-Mint akit ki ütődtek.
-Lehet hogy ehhez volt köze annak a 4-5 Vodkának amit este benyomtál.
-Meglehet, de azért te sem voltál semmi.- terült szét az arcán az a kaján mosolya amit most letörölnék a képéről (de nem tudom, hogy miért) máskor pedig imádom.
-Arra is megvan az esély,-feleltem.-de tudod az egy másik dolog hogy nem sok mindenre emlékszem. Addig minden meg van hogy táncoltunk egy Nickelback számra utána meg az a következő kép kocka, hogy kilépünk az utcára.
-Szerintem ez a 3 pohár Gin-toniknak köszönhető.
-Valószínű. Te nem vagy éhes?- kérdeztem pár perc csend után.
-De.
-Van még Pizza.....- mondtam, majd gyorsan felpattantam az ágyból, kinyitottam az ajtót és leszaladtam a lépcsőn, hogy meg előzzem Pete-et aki mindent beleadott, hogy ő érjen oda hamarabb. Beértünk a konyhába és eszeveszettek módjára felrántottuk a hűtő ajtót, de a Pizzának színét sem láttuk.
-Mindig így közlekedtek?- hallottunk egy hangot a hátunk mögüll.
-Nem, csak ha Pizzáról van szó!
-Hát azt már lekéstétek.- mondta Dóri.- Ugyanis már megettük.
-Akkor én mit fogok enni?- akadt ki Pete.
-Tojást vagy sonkás kenyeret, lekváros kenyeret, müzlit, pírítós kenyeret vagy amit akarsz.
-De én Pizzát akarok enni!
-Süthetünk ha gondolod.- mondtam.
-De sokára készül el.
-Ha rendeled akkor is sokára jön meg minimum 1 óra és annyi idő alatt én is meg tudom csinálni.
-Jó de addig muszáj valamit ennem.
-Tele van a hűtő!- szált be a beszélgetésbe ismételten Dóri is.
-Jó!- mondta Pete és elkezdett keresni valami kaját, én pedig felmentem, gyorsan átöltöztem és nekiláttam a sütésnek.
-A nagyi receptje alapján csinálod?-kérdezted Dóri.
-Igen.
-Segítek.- jelentette ki, maga elé rakott egy kötényt és nekilát ő is.
45 percel később ki is sült az első pizza ami 5 perc alatt el is fogyott. Majd 10 perc múlva a második is elkészült, 15 perccel később már az utolsó adag pizzát vettük ki a sütőből.
Rend rakás után is még csak 15:15 volt és nem ment semmi érdekes film a televízióban így felvonultunk Pete-el a szobámba.
-Mivel szeretnéd tölteni az időt?- kérdezte Pete.
-Mit szolnál, ha elmennénk valahová?
-Hová?
-Nem tudom, mondjuk korcsolyázni vagy sétálni.
-Úgy mintha a második randink lenne?-kérdezte.
-Akár.
-Rendben, akkor szerintem menjünk korcsolyázni.
-Jól van.
-Olyan rámenős vagy.
-Valakinek ezt a szerepet is be kell vállalnia.
-Mindenre van válaszod?
-Persze, mert ha nem lenne akkor egy unalmas ember lennék.
-És mindenre fel vagy készülve?
-Nem vagyok felkészülve mindenre de vannak helyzetek amikre igen.
-Például olyan helyzetre mint ez?-kérdezte mielőtt megcsókolt volna.
-Erre nem voltam 100%-osan felkészülve.
-És mi a válaszod?
-Hogy még egy kicsit lehetne gyakorolni, az ilyen helyzeteket, hogy fel legyek rá készülve..
Normális is idő szerint 10 perccel később (mi nekem megfelelt 1 órának) ajtó csapódásnak köszönhetően elszakadtunk egymástól, és el indultunk a földszintre. Az előtérben Bob állt és Dórival beszélhetett.
-Helló.
-Halli.
-Sziasztok.
-Csá.-köszöntött mindenki mindenkit.
-Mere?- kérdezte Dóri mikor látta hogy öltözünk.
-Korcsolyázni.
-Randi.-mondta velem egy időben Pete.
-Értem, jó mulatást.
-Meglesz, remélhetőleg.-feleltem.
-Akkor indulhatunk?-kérdezte Pete.
-Persze.-feleltem.-Sziasztok!- köszöntünk el majd ki léptünk a lassan esti homályba boruló utcára.....
-Jó reggelt!
-Inkád kellemes délutánt.-mosolyodtam el.- Hogy aludtál?
-Mint akit ki ütődtek.
-Lehet hogy ehhez volt köze annak a 4-5 Vodkának amit este benyomtál.
-Meglehet, de azért te sem voltál semmi.- terült szét az arcán az a kaján mosolya amit most letörölnék a képéről (de nem tudom, hogy miért) máskor pedig imádom.
-Arra is megvan az esély,-feleltem.-de tudod az egy másik dolog hogy nem sok mindenre emlékszem. Addig minden meg van hogy táncoltunk egy Nickelback számra utána meg az a következő kép kocka, hogy kilépünk az utcára.
-Szerintem ez a 3 pohár Gin-toniknak köszönhető.
-Valószínű. Te nem vagy éhes?- kérdeztem pár perc csend után.
-De.
-Van még Pizza.....- mondtam, majd gyorsan felpattantam az ágyból, kinyitottam az ajtót és leszaladtam a lépcsőn, hogy meg előzzem Pete-et aki mindent beleadott, hogy ő érjen oda hamarabb. Beértünk a konyhába és eszeveszettek módjára felrántottuk a hűtő ajtót, de a Pizzának színét sem láttuk.
-Mindig így közlekedtek?- hallottunk egy hangot a hátunk mögüll.
-Nem, csak ha Pizzáról van szó!
-Hát azt már lekéstétek.- mondta Dóri.- Ugyanis már megettük.
-Akkor én mit fogok enni?- akadt ki Pete.
-Tojást vagy sonkás kenyeret, lekváros kenyeret, müzlit, pírítós kenyeret vagy amit akarsz.
-De én Pizzát akarok enni!
-Süthetünk ha gondolod.- mondtam.
-De sokára készül el.
-Ha rendeled akkor is sokára jön meg minimum 1 óra és annyi idő alatt én is meg tudom csinálni.
-Jó de addig muszáj valamit ennem.
-Tele van a hűtő!- szált be a beszélgetésbe ismételten Dóri is.
-Jó!- mondta Pete és elkezdett keresni valami kaját, én pedig felmentem, gyorsan átöltöztem és nekiláttam a sütésnek.
-A nagyi receptje alapján csinálod?-kérdezted Dóri.
-Igen.
-Segítek.- jelentette ki, maga elé rakott egy kötényt és nekilát ő is.
45 percel később ki is sült az első pizza ami 5 perc alatt el is fogyott. Majd 10 perc múlva a második is elkészült, 15 perccel később már az utolsó adag pizzát vettük ki a sütőből.
Rend rakás után is még csak 15:15 volt és nem ment semmi érdekes film a televízióban így felvonultunk Pete-el a szobámba.
-Mivel szeretnéd tölteni az időt?- kérdezte Pete.
-Mit szolnál, ha elmennénk valahová?
-Hová?
-Nem tudom, mondjuk korcsolyázni vagy sétálni.
-Úgy mintha a második randink lenne?-kérdezte.
-Akár.
-Rendben, akkor szerintem menjünk korcsolyázni.
-Jól van.
-Olyan rámenős vagy.
-Valakinek ezt a szerepet is be kell vállalnia.
-Mindenre van válaszod?
-Persze, mert ha nem lenne akkor egy unalmas ember lennék.
-És mindenre fel vagy készülve?
-Nem vagyok felkészülve mindenre de vannak helyzetek amikre igen.
-Például olyan helyzetre mint ez?-kérdezte mielőtt megcsókolt volna.
-Erre nem voltam 100%-osan felkészülve.
-És mi a válaszod?
-Hogy még egy kicsit lehetne gyakorolni, az ilyen helyzeteket, hogy fel legyek rá készülve..
Normális is idő szerint 10 perccel később (mi nekem megfelelt 1 órának) ajtó csapódásnak köszönhetően elszakadtunk egymástól, és el indultunk a földszintre. Az előtérben Bob állt és Dórival beszélhetett.
-Helló.
-Halli.
-Sziasztok.
-Csá.-köszöntött mindenki mindenkit.
-Mere?- kérdezte Dóri mikor látta hogy öltözünk.
-Korcsolyázni.
-Randi.-mondta velem egy időben Pete.
-Értem, jó mulatást.
-Meglesz, remélhetőleg.-feleltem.
-Akkor indulhatunk?-kérdezte Pete.
-Persze.-feleltem.-Sziasztok!- köszöntünk el majd ki léptünk a lassan esti homályba boruló utcára.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése