Jessmine Whide Története-22. Fejezet

Sajnos az éjszaka nem tartott örökké. Ezt onnan tudom, hogy reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Azt hittem, hogy az ébresztőm, de nem :Pete hívott. A gyorom a lehető legkisseb formáját vette fel, a szívem 150 dobbanás/ percet produkált, a torkomba pedig egy nagy gombóc költözött. Nem tudtam, hogy mit kéne tenem. Ha felveszem lehet, hogy nem tudnák vele beszélni.. Ha nem veszem fel akkor meg biztosan újrahív. Most vagy soha alapon megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem a készüléket.
-Igen?
-Szia Jess felkeltettelek?- érdeklődött Pete.
-Nem.-füllentettem.
-Akkor jó.
-Szeretnék veled beszélni...- kezdtem.
-Most is azt csinálod.- nevettet fel.
-Tudom, de személyesen.- válaszoltam a sírás küszöbén.
-Rendben, suli után elmegyek érted és beszélünk.
-Oké.
-Szeretlek.-köszönt el. Nem tudtam viszonozni azt amit modnott nekem, legalább is így nem, és úgz nem szeredtem volna neki mondani, ha nem tiszta szívből monodm. Visszatedtem a készüléket az éjeliszekrényemre és csendesen sírdogáltam.
                                                                    _______
Legközelebb az éresztőm csengésére ébredtem fel. Kimásztam az ágyból és elindultam a fürdö felé. Anyuék már a konyhában sürgölődtek. Körülbelűl úgy néztem ki, mint egy feldagadt szemű, kialvatlan 17 éves lány, akit furdal a lelkiismerete, meg fáj a feje a tegnap elfogyasztott alkoholmenyiség miadt...
Nem sokat foglalkoztam a kinézetemmel. A szobámba visszaérve vakon kezdtem el turkálni a szekrényemben. Egy fekete nadrágot fekete trikót és zold kardigánt haláztam ki és vettem magamra.
Mikor leértem a konyhába anyuék már nem voltak ott, de készítettek reggelit és uzsit is. Beragtam a táskámba és elindúltam. Útközben  elkedztem enni a reggelemi és vettem egy kávét abban a bizonyos kávézóban, és azt keztem el kortyolgatni a fejfájásom ellen (is). Nem sokat segítette.
Lassan ballagtam a suli felé fülhellgatóval a fülemben. Még maradt egy kis kávém, mikor elértem az iskola kapuját. Azt kortyolgatva vártam, mivel nem szerdetem volna bemennei az öltözőbe és ott találkozni Tommal.
5percel később megszólalt az első órít jelző első csengő így kénytelen voltam bemenni a suliba.
Az öltözőben továbra is fülhalgatóval a hülemben öltöztem le, de az eggyik kiesett, mikor tekertem le a sálat a nyakamból. Pont szedtem le magamól a kabátot, mikor a övetkező bejelentést hallotam a sulirádíból.
"Kedves diákok, a mai összes óra elmerad egy rendkivüli esemény midat. A csengetés után kérjük ne a tantermekbe menjenek, hanem a nagy eldóterembe."
-Végre valami jó is történik...- mondtamcsak úgy magamak, de akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám...

Jessmine Whide Története-21. Fejezet

Az utcánk végében jártam mikor Tom felvette a telefont. Rögtön beszámoltam neki a Ziával való beszélgetésről.
-Már is indulok-felelte, a monológom után. A házuk elé érve már beindított motorral várt. Gyorsan beszálltam és indultunk is. Nem számoltam hány piros lámpán hajtottunk át (veszélyeztettve ezzel sok ember életét..), de 3-an biztosan. Nyolc perc alatt oda is értünk Csabáék házához, ahol már javában tartott a buli. Becsengettünk és az egyik részeg osztály társunk nyitott ajtót, aki meglátva minket rögtön a nyakunkba borult. Miután sikeresen levakartuk magunkról Heroldot Zia keresésére indultunk. Nem kellet sokat keresni... A nappaliban volt és önfeledten táncolt Csabával a telefonjában a kezében... Nem, nem lettem ideges.
-Nem azt mondta, hogy érte kell jönnünk?- kérdezte csodálkozva Tom.
-Én is abban a hittben voltam.- válaszoltam, majd a tömegen át odamentem hozzájuk és kiráncigáltam a "táncparketről" a barát nőmet,majd következhetett a számonkérés.
-Mi a francért kellet minket elrángatnod ide? Azt hittem, hogy valami bajod van! Tudod, hogy sietünk? Legszívesebben most felpofoználak. Egy idiótának érzem most magam. Ezek után hogy bízzam majd meg benned?- szegeztem neki a kérdéseket.
-Bocsi.. Én csak...
-Te csak mi?- szált be a beszélgetésbe Tom is.
-Csak azt akartam, hogy ti is itt legyetek!- válaszolta végül.
-Azt máshogy is megmondhattad volna nem gondolod? Mondjuk, esetleg, talán, ha meghívtatok volna minket vagy, ha a telefonba meg kérsz, hogy jöjjünk el elkerülhetted volna ezt a szituációt.- felelt helyettem Tom.
-Tudom, csak már nem voltam kiszámítható.
-Mennyit ittál?- kérdeztem.
-3-4 pohárral... Talán.
-És tulajdonképpen mire is van ez a buli? Utolsó nap a suliban? Arra?
-Valami olyasmi...-felelte.
-Sziasztok!!!-üdvözölt minket Csaba, aki most lépett mellénk két pohárral a kezében.- Mi ez az arc kifejezés?-Kérdezte a poharak átnyújtása közben.
-Kérdezd a barát nőd!-feleltem, miközben elvettem a felém nyújtott poharat.
-Ez mi?-kérdezte Tom- Van benne alkohol, mert én nem iszom, mivel vezetek.
-Nem nincs.- ezt halva, az előbbi állapotomhoz képest nyugodtan kortyoltam bele az italomba.
5 perc múlva már a 3-ik "kólámmal"a kezemben táncoltam Herolddal és elkezdtem szédülni. Mégis volt benne alkohol, amit én egyáltalán nem bírok. Fél perc múlva azt éreztem, hogy az a nyomorék taperol, így a maradék italom az arcán kötött ki. Már ezt sem tudta hová tenni, de akkor lepődött meg csak igazán, mikor Tom behúzott neki egyet, ő pedig egyensújátveszítve terült ki a földön. A következő pillanatban azt éreztem, hogy valaki el kezd húzni. Pá másodpercen belül a teraszon álltam Tommal, aki aggódva figyelt.
-Köszönöm.- mondtam, egy olyan hangszínen, amit eddig sosem hallottam saját magamtól.
-Nincs mit.
-Azt hiszem részeg vagyok..- nevettem el magam.
-Szerintem is az vagy.- válaszolt. Hátrahajtottam a fejem és megpillantottam valamit lefele lógni. Valami fehéret...
-Fagyöngy..-mondtam fél perccel később, miután rájöttem, hogy mi az.
-Hol?- kérdezte Tom.
-Pont feletettük.- válaszoltam szórakozottan, majd visszaállítottam a nyakam a normális pozíciójába. Már csak azt érzékeltem, hogy Tom közeledik felém, a derekamnál fogva óvatosan magához  húz... És már csókol is... Mögöttünk pedig csendben el kezd hullani a hó...
                                                              _______
Ez az egész simán beillet volna egy romantikus film egyik jeleneteként, ha nem húzódom el.
-Jess sajnálom. Nem kellet volna.- Mondta kipirult arccal és szájjal. Nem válaszolok , de nem tudom, hogy miért nem.
-Jól vagy?
-Jól.-hazudtam.- Csak fázom, fáj a fejem és haza a karok menni.
-Rendben akkor induljunk.- válaszolta.
15 perccel később Tom megállt a házunk előtt.
-Köszi a fuvart..- mondtam és már szálltam volna ki.
-Nincs mit. Kérlek várj. Bocs azért ami történt, egyszerűen nem bírtam magammal....
-Én sem voltam a legbeszámíthatóbb... Kérnék valamit.
-Persze,mond.
-Erről többet ne  beszéljünk, se egymással se senkivel... Ha vissza tudnám forgatni az időt, akkor teljesen máshogy csináltam volna a dolgokat, de nem tudom. Nem vagyok büszke arra, hogy becsiccsentve csókolóztam egy fiúval úgy, hogy van egy barátom! Még Lisa is jobb nálam!- egyébként Lisa a suli ringyója.
-Egyáltalán nem vagy olyan mint Lisa!
-De én úgy érzem! Sajnálom, de ezt én már nem bírom!- mondtam és kipattantam az autóból.
-Itthon vagyok!- kiáltottam a házba beérve, majd gyorsan leöltöoztem és felszaladtam a szobámba. Becsaptam magam mögött az ajtót majd felvettem a pizsim és bevágódtam az ágyba és bámulni kezdtem a plafont. Közben eszembe jutott a csókunk Tommal. Az érzés, ahogy összeért az ajkunk... Elég volt ennyire visszagondolni és már jött is a és a gondolataim Petere terelődtek. Az első csókunkra. A helyre ahol álltunk - jobban mondva ő állt és tartott engem is-. A poénra amit elsütött a csók után. Majd az, hogyan kérdezte meg lennék-e a barátnője. Az arcára mikor azt feleltem, hogy időre van szükségem. Majd mikor igent mondtam neki és láttam az örömét.És az amit ma mondott nekem... Nem tudom, mi követkzik holnap vagy, hogy hogy lesz tovább. Fogalmam nincs, de két dolgot tudok: nem akarom, hogy vége legyen ennek az éjszakának és azt, hogy ezt meg kell beszélnem Petettel...