Oldalak

2015. január 10., szombat

Jessmine Whide Története-54. Fejezet

Így álltam egyedül maximum 1 percig, mert nemsokára megjelent egy vöröses barna hajú, zöldes barnás szemű fiatal lány, vagyis Lily Collins.
-Te vagy Jessmine?-kérdezte barátságosan.
-Igen, akkor te pedig Lily Collins. Ugye?
-Igen. Ha nem haragszol akkor kicsit megsürgetlek mivel van 2 perc a műsor kezdetéig.
-Nem dehogy. Jobb lesz ha indulunk.
-És téged, hogy hogy az a megtiszteltetés ér, hogy a színfalak mögött lehetsz?- kérdezte, miközben egy lépcsőn siettünk felfelé.-Mármint nem vagy fellépő, és ha jól tudom még a VIP-s vendégek sem nézhetik onnan ahonnan te fogod.
-Hát, először úgy volt hogy a nézőtéren leszek, de nagy volt a tömeg, szóval egy biztonsági ember meg Brendon Urie segítségével mondhatni kihalásztattam magam onnan. Utána meg Pete azt mondta, hogy szól neked, hogy kísérj el valami üveg szobába vagy mibe.
-Igen abba. Ez annyit takar, hogy a helyiség durván 70%-a üvegből van. Innen irányítják a kamerákat a show alatt. És honnan ismered Peteet meg Brendont?
-Értem, de nem leszek útban? Mert akkor nem muszáj elkísérned oda. Hát nyertem egy versenyen FOB koncert jegyet, pedig nem is jelentkeztem rá. Kiderült, hogy a barátaim és a testvérem jelentkezett helyettem. Majd Pete hallott énekelni és a koncerten velük fogok fellépni. Utána megjelent Berendon. De közben meg összejöttünk Pettel.- próbáltam a fontosabb dolgokat besűríteni 4 mondatba.
-Értem. De, nem, téged nem közvetlenül abba a helységbe kísérlek ahonnan az adást közvetítik, hanem abba ahova majd a fellépők fognak menni, ha befejezték a műsorukat.
-Rendben.
-Meg is vagyunk.- mondta, miután elfordultunk jobbra a folyosón és elértük a bal kézre lévő negyedik ajtót.
-Köszönöm.-mondtam kedvesen Lily-nek aki mondott egy nincs mit-et és már el is siettet a folyosón. A zöld ruhája csak úgy lebegett mögötte...

*19:05*

Elindult a műsor. Ami úgy kezdődött, hogy a műsor vezetők elmondták, mi is ennek a rendezvénynek a célja. Ami nem volt más mint az erre az estére befolyt összeget, szétosztani jótékonysági szervezetek között. Ami a befolyt összeget illeti. Minden megvásárolt jegy megy az adományokhoz. Voltak híres és magán emberek egyaránt, akik még ezen felül is adakoztak. A fellépők nem pénzt kaptak hanem adtak, annyi összeget amennyit szerintük megérdemelnek ezek a szervezetek.
Abból a helységből ahol egyenlőre csak egyedül voltam, jó rálátás nyílt mindenhová, még a VIP-ra is ahol megpillantottam többek között M
atthew Mcconaughey-t, 
Ashton Kutcher-t,  P!nket és Jennifer Lawrence-et is.
A felvezetés után következhettek a fellépők. Elsőnek valami Supernatural nevű sorozatból adtak elő egy részt, ami elég vicces volt.
Majd következett a KOL, Taylor Swift, ha jól melékszem utána a 30STM, a fiúk, LP, PATD, Foo Fighters (akik a meglepetés vendégek voltak), a YMAS majd így tovább egészen az utolsó fellépőkig a Nickelback-ik. Ők csak az utolsó zenekar voltak. A műsor még javában ment tovább.
-Na hogy tetszett?- állt meg mellettem Pete, miután felértek.
-Nagyon jók voltatok!-csókoltam meg gyorsan.
-Köszi.-mosolygott.
-Még sosem voltam "összezárva" ennyi híres zenésszé!-mondtam nevetve.
-Hát valahol el kell kezdeni.-mondta majd átölelt hátulról és így néztük továbbá műsort, amire már nem nagyon emlékszem, mert mint lavina úgy zúdult rám a fáradtság.
-Jól vagy?- kérdezte egy kis idő után Pete.
-Igen, csak úgy érzem, hogy mindjárt elalszom.
-Akkor menjünk vissza a szállásra?
-Az jó lenne, de csak ha nem kell még maradnod.
-Már nem. Gyere.
Az indulás nem sikerült olyan gyorsan mint ahogy azt elképzeltem. De a lényeg az, hogy még hajnali 4 óra előtt visszaértünk. Mondjuk lehet, hogy nem kellet volna elmenni a többiekkel bulizni, de már mindegy...
-Végre.-dőltem le az ágyra.
-Nem is akarsz leöltözni?_ kérdezte Pete nevetve.
-Fáradt vagyok!
-Ez nem akadály.
Levettem  a cipőm a kabátom, majd a sálam meg a nadrágom és így egy felsőben bemásztam az ágyba.
-Most már jó?- kérdeztem fél álomban, mikor még annyit érzékeltem, hogy Pete is befekszik mellém.
-Te tudod. Jó éjszakát.-mondta egy jó éjt puszi kíséretében.
-Jó éjszakát.- feleltem én is majd 04:03-kor elnyomott az álom.

2015. január 4., vasárnap

Jessmine Whide Története-52. Fejezet

*17:16*

 -Pete hol van az alsóneműm?-kérdeztem mint egy ideg beteg, mivel 5 percen belül kéz kell hogy legyünk, de még sehogy sem néztünk ki. Mondjuk neki könnyű, csak felveszi azt amit koncerteken visel.
-Nem  tudom, milyért tőlem kérded?- kiabált vissza a fürdőből, mert jellemzően mindig neki kel hamarabb, és koncert előtt vagy 20 percig bent van. Nem tudom mit csinál ott ennyit férfi létére.
-Mert nálad volt utoljára!
-Melyiket keresed?
-A fekete csipkét.
-Az ágy alatt nézted?
-Igen!
-És a szekrényben az én részemen?
-Milyért lenne ott?
-Nem tudom, lehet elkeveredett.- szolt vissza. Végül igaza lett és ott volt, gyorsan felkaptam és bementem a fürdűbe, hogy csináljak valamit magammal.
-Na megvan?
-Igen a te részeden volt. Nem tudtam, hogy azonosak a méreteink.-mondtam mikörzben, felkentem egy kis alapozót.
-Hát amíg fel nem vettem én sem.- felelte, mire majdnem elrontottam a tus vonalat.
-Hülye! Ha elrontom, nem lesz idom ujjat csinálni!
-Jól van, ne legyél ideg beteg, én kész vagyok. Segítsek valamit?
-Ha kitennéd mit vegyek fel nagyon megköszönném, de azért úgy válogass, hogy nem neked öltözöm ki. Emberek közzé megyünk.
-Jól van megyek, te addig csináld meg a sminked, meg a hajad, vagy nem tudom mit akarsz csinálni.
Hát valahogy így álltunk 17:20 kor. Még szerencse, hogy 10 percre voltunk a koncert helytől.
5 perccel később, mikor visszaértem a hálóba ez a látvány fogadott.
-A felső utalás?- kérdeztem nevetve.
-Részben. Na jó lesz?
-Igen, köszönöm. Megsporóltál nekem 30 percet.- mondtam miközben elkezdtem öltözni.
-Annyi időd nem is lett volna. Mellesleg, jól nézel ki.- Dicsért meg mikor már csak a sál és a bakancs hiányzott.
-Köszi, a te érdemed is.
-Én ezzel nagyon is tisztában vagyok. Na de vedd a kabátot a kezedbe, hozd a táskád, amibe már mindent beraktam és nyomás lefelé! 3 Percünk van, hogy odaérjünk!
-Jó megyek, megyek!- mondtam, majd kiértem a folyosóra ahol 2 másodperccel később hallottam az ajtó csapódását mögöttünk.