Jessmine Whide Története-48. Fejezet

A reptéren még röpke 2 órát várakoztunk. Ezt az időt beszélgetéssel, csókokkal (persze nem a legnagyobb "közönség" előtt) és beszélgetéssel töltöttük. Majd 19:01- kor a hangos bemondó közölte velünk, hogy elfoglalhatjuk a helyünk a gépen. A jegyeink az első osztályra szóltak. Ez sokkal de sokkal jobb mint a turista osztály! Itt nagyobbak a székek több a hely, és ami a legfontosabb (legalább is nekem) hogy puha, kényelmes székeink voltak!!!!!!!! Rajtam és Peten kívül csak 5 ember utazott az első osztályon (nem tudom, miért de ki kell emelnem azt hogy első osztály!!!) és ők is messze tőlünk, szóval olyan volt mintha csak ketten lennénk az egész gépen.
Az egész repülőút állat csak annyit beszéltünk, hogy megkérdeztem hol vannak a többiek, erre pedig azt válaszolta, hogy már ott, mivel én elaludtam...
1,5 órával később már Chicagóban ébredtem fel, majd egy óra múlva már a szállodában is voltunk a lakosztályunkon és már javában pakoltunk ki. Majd egy időben kopogtattak az ablakon és kezdett el csörögni a telefonom. Ki más lett volna ha nem más mint anya. Az ajtó előtt meg a szoba szerviz állt egy amolyan " ház ajándéka" nevű halom pezsgővel, és étellel. Anyut 5 (!!!) perc alatt sikerült lerendeznem. Épp, hogy leraktam az ágyra a telefonom mikor ismét kopogtak és ismét elkezdett rezegni a telefonom.
-Nincs olyan furcsa érzésed?- kérdeztem Pettől.
-Dezsvű-re gondolsz? Mert akkor van!- nevettet Pete, majd elment ajtót nyitni, én pedig megnéztem a mobilom.
Egy SMS-t kaptam Tomtól. Ez állt benne: " Boldog Karácsonyt Jessmine! :)"
Persze vissza írtam, hogy "Neked is Tom", majd megnéztem hogy ki kopogott.
Pontosabban kik. Persze hogy a többiek. Már kényelmesen elhelyezkedtek a kanapén.
-Sziasztok.- köszöntem, miközben helyet foglaltam Pete mellet.
-Szia Jessmine.
-Ki volt az?- kérdezte Pete.
-Tom, csak boldog karácsonyt kívánt.
-Aha.
-Figyu ezt nem lehetne megbontani?- jött vissza  Joe egy üveg pezsgővel a kezében.
-Mindent lehet csak akarni kell.-mondta Pete
-De.- mondtam Pettel egyszerre. Így egy-egy pohár pezsgővel a kezünkben folytattuk a beszélgetést.
Olyan éjfél körül mindenki visszatért a szabályába, én pedig elmentem fürdeni. Azt nem is mondtam, hogy a fürdő valami eszméletlen! Pezsgő fürdő van benne! Imádom!
Megengedtem a kádat, és be is kapcsoltam. Persze hab fürdőt készítettem. Már vagy öt perce lehettem a vízben, mikor Pete bejött a fürdőbe egy üveggel a kezében
-Milyen a víz?- kérdeztet.
- Mesés!
-Van még ott nekem is hely?
-Ha nagyon akarom akkor van.
-És nagyon akarod?
-Igen!- ne itt már nem voltam teljesen józan. Csak 95%-ban...
-Kérsz?
-Lehet... Köszi.- vettem ki a kezéből.
Beszélgettünk, majd egy idő után Pete elkezdte puszilgatni a nyakam, majd a vállam, ismét a nyakam és a számig is eljutott.
-Szerintem... Menjünk be a hálóba...
-Remek ötlet!- mondta, majd kiszállt a kádból, és miután én is így tettem, a térdem alá nyúlt, felemelt és bevitt a hálóba..
-Hol is van az a doboz?- kérdezte vigyorogva.
-Az éjjeli szekrény kinyitós részében...
-De ott nincs.
-Oh, hagyd már!- mondtam, majd magamra húztam így az egész testem elfedte és éreztem a rám nehezedő sújt. Ami valahogy megnyugtatott.
Innen kezdve olyan hajnali három óráig nem aludtunk..... 

Jessmine Whide Története-47. Fejezet

-Oh, bocsánat...- mondta anya, kissé elkerekedett szemekkel.
-Ööööhh..- kezdte Pete miközben az ajtó felé tartott.- Én most megyek, mert a szobán maradt a telefon töltöm..- rögtönzött.
-Ok, szia.- köszöntem el.
-Viszlát Mrs. Whide...- köszönt el anyutól Pete,  pedig le is tegeződtek.
-Szia.- köszönt el anya, kicsit ridegebben mint máskor szokott.- Ez meg mi volt?- kérdezte mikor Pete már valószinüleg a lépcső aljánál járt.
-Semmi....
-Hát én nem nevezném azt semminek, ha egy nálam jóval idősebb férfi a számban matatna a nyelvével.. De úgy tűnik, hogy ebben a világban amelyikben te felnőssz mér minden máshogy van.- mondta kicsit ingerülten.
-Nem is matatott a számban!- ragadtam meg a lényeget.
-Kislányom azért csak tudom, hogy mit láttam.
-De én mégis valamivel jobban tudom, mivel velem történt és én éreztem.
-Jó, mindegy...
-Milyért is jöttél? Mert gondolom, hogy nem azért, hogy erről beszéljünk.
-Hát ebben igazad van valamennyire. Köze van az előbbihez... Gyere üljünk le.
Na ennek nem lesz jó vége. Ha most fel akar világosítani akkor elkésett egy kicsit.
És kezdetét vette a két órás hegyi beszéd! A miben szó volt e szexről, védekezésről, felelősségről  és persze azt sem hagyta ki, hogy ha Chicagóban esetleg megtörténne akkor legalább védekezzünk (?????), meg az is, ha Pete nyomulna én pedig nem akarom, akkor rúgjak oda ahol a legjobban fáj, és rögtön telefonáljak nekik haza, és a lehető legkorábbi géppel induljak is el haza... Nem mintha ez megtörténne, gondolom én, de anyának biztos jót tesz a lelki ismeretének, hogy ezt megbeszélhette velem, és egy nem kevesebb mint két órás kínos beszélgetés után kezdőthetett az ajándékozás, amire már Pete is visszaért.
Nem gondoltam volna, hogy ez a napa a reggeli ajándékom és a beszélgetés után anyuval lehet még érdekesebb. De mint sok más alkalommal, most is érnek meglepetések. Olyan meglepetések,amikre nem vagyok felkészülve.
Az ajándékozás úgy nézett ki, hogy először én és Dóri átadtuk a fénykép válogatást, amit anyuéknak késztettünk. Majd odaadtam Dórinak azt a becsomagolt feslőt, amit már vagy fél éve meg szeretne venni. Mellesleg ezt Pettől, Bobtól és tőlem kapta. Nem kel gondolom feszegetnem, hogy mennyire örült neki. Majd következtek apuék, akik nekem azt a táskát vették amit vagy ezer éve meg szeretnék venni, dórinak pedig egy smink készletet, ami jól is jött neki, mivel az övé már a végét járta, így az enyémet használta. Gondolom anya vásárolt. Majd végül jöttek Dóriék, akiktől egy fekete bőrkabátot kaptam ami tökéletesen passzol a táskámhoz. A következő ajándék anyáéknak ment ezzel a szöveggel:
-Hát nem tudom mit fogtok hozzá szólni, de mi nagyon örülnénk, ha tetszene.- mondta Dóri, miközben átadta a dobozt.
-Milyért ne tetszene?- kérdezte apa.
-Várd ki a végét.- válaszolt Dóri idegesen felnevetve, majd leölt Bob mellé a kanapéra és alig észrevehetően megfogta a kezét. Eközben anya elkezdte kibontani a szallagal átkötött arany ajándék dobozt. Egy kék, kisbaba cipő volt benne. Apa csak hitetlenkedve meredt a doboz tartalmára, míg  anya egy fél percig csak nézte a két kis cipőt majd hirtelen felállt és megölelte a nő vérem.
-Gratulálok!- mondtam, Bobnak és Dórinak egyaránt, majd megöleltem mind a kettőjüket.- Akkor ezért etted meg a multkor a maradék pizzát?!- mondtam nevetve.
-Részben.- mosolygott.
Apa felállt és odament Bobhoz, majd megállt előtte és ezt mondta neki:
-Remélem, hogy vigyázni fogsz a lányomra és az unokámra  is.
-Igen.
A délután további részében Dóri, anya és én arról beszéltünk, hogy a gyerekek mennyire aranyosak, meg neki is biztos nagyon aranyos babája lesz, és a többi....
De eljött az öt óra így nekünk indulnunk kellett a reptérre. Búcsúzkodás, néhány be nem tartható ígéret jóváhagyása, és szorgalmas bólogatás a ne igyál sokat, ne cigizz, hívj ha odaértetek, hívj ha valami történne, ne csinálj olyat amit megbánnál, vigyázzatok egymásra és még ezekhez hasonló szülői tanácsok után ki is értünk az ajtón a bőröndökkel együtt.
-Tudsz róla, hogy egy nagyon érdekes családod van?- kérdezte Pete, mikor már az autóban ültünk, és felhajtott az autópályára.
-Igen, és még a beszélgetésről nem is tudsz semmit...- sóhajtottam egy nagyot.
-Milyen beszélgetés?
-Az amit anyával folytattam miután te "visszamentél a töltőért".
-Jaj.. Elmondod mi volt?
-A lényeg az, hogy fel vagyok világosítva, és hogy ha Chicágban úgymond egymásnak esnénk akkor használjunk gumit, amiből egy egész dobozt be kellet pakolnom a táskába.- számoltam be neki.
-Ez most komoly?- kérdezte nevetve.
-Igen!- nevettem vele én is.
-Nem késtek el egy kicsit?
-De, de jobb, ha úgy tudják, hogy nem. Mert ha megmondtam volna neki, akkor nem hiszem, hogy itt ülök veled most az autóban.
-Lehet.- mondta, majd megfogta a kezem.-Legalább azt nem kellesz venni.
-Hülye!!!- mondta nevetve.
-Megkaptam már párszor, tölled is.
-Tudom....