*10:22*
15 perccel azután, hogy hazaértem Ash már a házunk előtt állt az autójával és őrült módjára dudált. Mint ahogy mindig, ha megyünk valahová. Kimentem az ajtón amit a szomszéd néni szúrós tekintetétől kísérve bezártam, majd gyors léptekkel közeledtem az autóhoz, ahol egy olyan helyes fiú várt aki már nem haragszik rám annyira és akivel a barátságnál már több minden van köztünk, de nem tudom hogy ezt lehet e szerelemnek nevezni. Jaj még azt elfelejtettem, hogy miután hazaértem felhívott, hogy pakoljak be melegebb ruhákat is mert esni fog vagy mi, és hogy nyugodtan vigyek magammal több ruhát. Ezt nem tudtam mire vélni, de mivel általában mindig többet pakolok mint ő szeretné, valamennyire felvidított a tudat, hogy még tehetek oda ruhákat. Igaz, hogy csak a strandra megyünk, de akkor is szeretem ha van miből válogatni Főleg ruha téren. Elvégre nőből vagyok vagy mi.
-Szia.- Köszöntem vidáman, mikor beültem az anyós ülésre.
-Szia, még zuhanyozni is volt időd?- kérdezte mosolyogva, mikor látta a nedves hajam.
-Aha, kivételesen gyorsabb voltam mint máskor.
-Az nekem csak jó mert nem kell a 38 fokos melegben egy fekete autóban várnom rád.
-Meg lehet köszönni.
-Várhatod.- nevetett, majd felpörgött a motor és elindultunk.
-Szia.- Köszöntem vidáman, mikor beültem az anyós ülésre.
-Szia, még zuhanyozni is volt időd?- kérdezte mosolyogva, mikor látta a nedves hajam.
-Aha, kivételesen gyorsabb voltam mint máskor.
-Az nekem csak jó mert nem kell a 38 fokos melegben egy fekete autóban várnom rád.
-Meg lehet köszönni.
-Várhatod.- nevetett, majd felpörgött a motor és elindultunk.
Útközben megszólalt a Survivor - Eye Of The Tiger. Mivel mindketten szeretjük ezt a számot egyszerre nyúltunk a rádióhoz, hogy adjunk rá hang erőt, aminek az lett a következménye, hogy összeért a kezünk.
Ezt a hihetetlenül cuki pillanatot eggyikőnk sem szakította meg mert innentől kezdve kézen fogva ültünk a kocsiban.
Minden olyan ismerős volt. Az akkordok a zenében, az énekes hangja, a fiú aki a mellettem lévő ülésben ül és a kezem fogja, a nap ami melegen süt és semmi jelét nem adja az esetleges rossz időnek amire Ash figyelmeztettet. És ez az egész annyira kellemes volt és biztonságot adó.
45 perccel később egy erdőben található eldugott fa háznál voltunk, ami valami elképesztően nézett ki, már csak így kívülről is.
-Hát ez nem a strand.- Osztottam meg Ashel az észrevételem.
-Hát nem, ez jobb annál.- Válaszolt mosolyogva.- De menjünk be és meglátod, csak előbb leparkolok a garázsba.
-Itt még az is van?- Csodálkoztam.
-Ha már egy erdőben lévő üdülő háznak a garázsán is csodálkozol mi lesz veled ha meglátod a pezsgő fürdőt?
-Pezsgő fürdő? Komolyan? Úgy hogy nem kel azon versenyezni az öreg nénikkel, hogy ki foglalja el az utolsó helyet? Te fiú nekem ez elég szülinapi ajándéknak!
-Komolyan az öreg nénikkel versenyzel?
-Igen, van egy aki nem szeret mert kiskoromban állítólag áthajtottam triciklivel a cicája lábán, hozzáteszem 3 évesen, véletlenül.
-Azt hiszem nem vagyok kíváncsi a részletekre.- Mondta nevetve.
Leparkolta az autót, majd kiszedtük a csomagokat és bementünk a házba. Annyira családias, és romantikus meg kellemes az egész ház, hogy az hihetetlen! Még kandalló is van. És a konyha sem semmi, hogy a fürdőről már ne is beszéljek. De azért a hálószobák! Főleg a fő hálószoba, amiben van az óriási franciaágy, ami olyan puha, mintha felhőn feküdnék. Mondjuk az nem nagyon lehetséges, de elképzelésem szerint a felhők biztos nagyon puhák lennének, ha nem gáznemű anyag alkotná őket.
-Hogy lesznek a szobák?- Kérdeztem.
-Szerintem pakoljuk le ide a cuccunkat és majd kialakul.
-Oké.
-Lenne kedved fürödni?- Kérdezte.
-Ezzel az indokkal csaltál el erre a helyre szóval most már muszáj, hogy megfürödjek, ha már az új fürdőruhám is elhoztam.
-Azt mit velem vettél?
-Igen azt.
-Abban nagyon jól nézel ki, nem mintha másban nem. De csak azért mert velem vetted.
-Még fényezd magad egy kicsit.
-Inkább hagylak átöltözni.
-Oké.- Válaszoltam, majd 3 perccel később az ajtó előtt találkoztunk újra és elindultunk a kint található pezsgő fürdőhöz. 20 percek később egy hatalmas villámlás és mennydörgés kíséretében megérkezett az a bizonyos rossz idő is amiről Ash beszélt. Ez a fürdés végét jelentette és azt, hogy ha a suliban futnám ilyen gyorsan le a 100 métert biztos rekordot döntenék az eredménnyel. Miután Ash is utolért bezárta maga mögött az ajtót, amivel valamennyire tompította a kint tomboló vihar zaját. Majd nevetésben törtünk ki, amire nem volt különösebb okunk annál, hogy egy újabb közös és valamennyire vicces emlékkel lettünk gazdagabbak.
Egy újab hatalmas villámlás amit mennydörgés követett és az áramnak vége. Az egész ház sötét, és mi meg még mindig az ajtóban állunk vizesen, csak már nem nevettünk, de a mosoly még mindkettőnk arcán ott volt.
-Van valahol zseblámpa vagy gyertya?- kérdeztem.
-A konyhában van az egyik szekrényben pár gyertya, valamelyik fiókban meg zseblámpa is.
-Nálam meg van öngyújtó!- mutattam fel a kezemben tartott fekete tárgyat.
-Csodás. Gyere velem.
-Oké.
5 perccel később már a nappaliban ültünk a kandalló előtt, a vizes fürdőruha helyett én egy meleg pulcsiban Ash pedig egy fekete nadrágban és vörös felsőben. A kandallóban a tűz lobogott, körülöttünk a gyertyák világítottak. Még egy gyertyákkal kirakott ösvény is jelezte a felfelé vezető utat. Rádió és internet hiányában a telefon szolgáltatta a zenei aláfestést.
-Ez így annyira kellemes.- mondtam nekitámaszkodva Ash vállának.
-Szerintem is.
-Elmondod, hogy miért hoztál ide?
-Szülinapi ajándékként.
-Semmi hátsó szándékod nem volt?
-Ezt így nem,jelenteném ki.- Válaszolt mosolyogva.
-Aha, értem.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Ha most megcsókolnálak mit tennél?- Nézett rám azokkal a nagy szemeivel. A kandallóban eldőlt egy fahasáb, aminek következőében apró szikták szálak felfelé.
-Meglepődnék és visszacsókolnék.
-Igen?
-Igen.
-Akkor ezt akár engedélynek is vehetem?
-Mióta kérsz engedélyt arra hogy megcsókolj valakit?
-Amióta tudom, hogy szeretlek. Muszáj megkérdeznem mert nem vagyok biztos a dolgomban.
-De hiszen tegnap elmondtam neked hogy mit érzek...
-Tudom.
-Veheted engedélynek. - Fejeztem be a mondatom, és közelebb hajoltam hozzá, hogy csókolózhassunk.
Nem tudom meddig tartott, talán csak 5-10 perc volt, talán egy óra, fogalmam nincs. Ilyenkor az embereknek általában nincs idő érzékük, legalábbis nekem egyáltalán nincs. Csak azt érzékeltem, hogy az ölébe húz, majd valahogy feltornázott minket a kanapéra. Mikor már ismét eltelt egy kis idő a térdem alá nyúlt és felállt a díványról.
-Menjünk fel...- mondta miközben az ajkai az ajkaim súrolták gyengéden.
-Rendben...- Válaszoltam neki ugyanezzel a módszerrel.
Folyosó, lépcső, folyosó, bal kéznél lévő harmadik ajtó, fő háloszoba, puha ágy, párnák. Ruhák a földön, éberség, szenvedély, vágy, érzelmek, szerelem. Szerintem nem kell továbbragoznom a történteket.
Minden olyan ismerős volt. Az akkordok a zenében, az énekes hangja, a fiú aki a mellettem lévő ülésben ül és a kezem fogja, a nap ami melegen süt és semmi jelét nem adja az esetleges rossz időnek amire Ash figyelmeztettet. És ez az egész annyira kellemes volt és biztonságot adó.
45 perccel később egy erdőben található eldugott fa háznál voltunk, ami valami elképesztően nézett ki, már csak így kívülről is.
-Hát ez nem a strand.- Osztottam meg Ashel az észrevételem.
-Hát nem, ez jobb annál.- Válaszolt mosolyogva.- De menjünk be és meglátod, csak előbb leparkolok a garázsba.
-Itt még az is van?- Csodálkoztam.
-Ha már egy erdőben lévő üdülő háznak a garázsán is csodálkozol mi lesz veled ha meglátod a pezsgő fürdőt?
-Pezsgő fürdő? Komolyan? Úgy hogy nem kel azon versenyezni az öreg nénikkel, hogy ki foglalja el az utolsó helyet? Te fiú nekem ez elég szülinapi ajándéknak!
-Komolyan az öreg nénikkel versenyzel?
-Igen, van egy aki nem szeret mert kiskoromban állítólag áthajtottam triciklivel a cicája lábán, hozzáteszem 3 évesen, véletlenül.
-Azt hiszem nem vagyok kíváncsi a részletekre.- Mondta nevetve.
Leparkolta az autót, majd kiszedtük a csomagokat és bementünk a házba. Annyira családias, és romantikus meg kellemes az egész ház, hogy az hihetetlen! Még kandalló is van. És a konyha sem semmi, hogy a fürdőről már ne is beszéljek. De azért a hálószobák! Főleg a fő hálószoba, amiben van az óriási franciaágy, ami olyan puha, mintha felhőn feküdnék. Mondjuk az nem nagyon lehetséges, de elképzelésem szerint a felhők biztos nagyon puhák lennének, ha nem gáznemű anyag alkotná őket.
-Hogy lesznek a szobák?- Kérdeztem.
-Szerintem pakoljuk le ide a cuccunkat és majd kialakul.
-Oké.
-Lenne kedved fürödni?- Kérdezte.
-Ezzel az indokkal csaltál el erre a helyre szóval most már muszáj, hogy megfürödjek, ha már az új fürdőruhám is elhoztam.
-Azt mit velem vettél?
-Igen azt.
-Abban nagyon jól nézel ki, nem mintha másban nem. De csak azért mert velem vetted.
-Még fényezd magad egy kicsit.
-Inkább hagylak átöltözni.
-Oké.- Válaszoltam, majd 3 perccel később az ajtó előtt találkoztunk újra és elindultunk a kint található pezsgő fürdőhöz. 20 percek később egy hatalmas villámlás és mennydörgés kíséretében megérkezett az a bizonyos rossz idő is amiről Ash beszélt. Ez a fürdés végét jelentette és azt, hogy ha a suliban futnám ilyen gyorsan le a 100 métert biztos rekordot döntenék az eredménnyel. Miután Ash is utolért bezárta maga mögött az ajtót, amivel valamennyire tompította a kint tomboló vihar zaját. Majd nevetésben törtünk ki, amire nem volt különösebb okunk annál, hogy egy újabb közös és valamennyire vicces emlékkel lettünk gazdagabbak.
Egy újab hatalmas villámlás amit mennydörgés követett és az áramnak vége. Az egész ház sötét, és mi meg még mindig az ajtóban állunk vizesen, csak már nem nevettünk, de a mosoly még mindkettőnk arcán ott volt.
-Van valahol zseblámpa vagy gyertya?- kérdeztem.
-A konyhában van az egyik szekrényben pár gyertya, valamelyik fiókban meg zseblámpa is.
-Nálam meg van öngyújtó!- mutattam fel a kezemben tartott fekete tárgyat.
-Csodás. Gyere velem.
-Oké.
5 perccel később már a nappaliban ültünk a kandalló előtt, a vizes fürdőruha helyett én egy meleg pulcsiban Ash pedig egy fekete nadrágban és vörös felsőben. A kandallóban a tűz lobogott, körülöttünk a gyertyák világítottak. Még egy gyertyákkal kirakott ösvény is jelezte a felfelé vezető utat. Rádió és internet hiányában a telefon szolgáltatta a zenei aláfestést.
-Ez így annyira kellemes.- mondtam nekitámaszkodva Ash vállának.
-Szerintem is.
-Elmondod, hogy miért hoztál ide?
-Szülinapi ajándékként.
-Semmi hátsó szándékod nem volt?
-Ezt így nem,jelenteném ki.- Válaszolt mosolyogva.
-Aha, értem.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Ha most megcsókolnálak mit tennél?- Nézett rám azokkal a nagy szemeivel. A kandallóban eldőlt egy fahasáb, aminek következőében apró szikták szálak felfelé.
-Meglepődnék és visszacsókolnék.
-Igen?
-Igen.
-Akkor ezt akár engedélynek is vehetem?
-Mióta kérsz engedélyt arra hogy megcsókolj valakit?
-Amióta tudom, hogy szeretlek. Muszáj megkérdeznem mert nem vagyok biztos a dolgomban.
-De hiszen tegnap elmondtam neked hogy mit érzek...
-Tudom.
-Veheted engedélynek. - Fejeztem be a mondatom, és közelebb hajoltam hozzá, hogy csókolózhassunk.
Nem tudom meddig tartott, talán csak 5-10 perc volt, talán egy óra, fogalmam nincs. Ilyenkor az embereknek általában nincs idő érzékük, legalábbis nekem egyáltalán nincs. Csak azt érzékeltem, hogy az ölébe húz, majd valahogy feltornázott minket a kanapéra. Mikor már ismét eltelt egy kis idő a térdem alá nyúlt és felállt a díványról.
-Menjünk fel...- mondta miközben az ajkai az ajkaim súrolták gyengéden.
-Rendben...- Válaszoltam neki ugyanezzel a módszerrel.
Folyosó, lépcső, folyosó, bal kéznél lévő harmadik ajtó, fő háloszoba, puha ágy, párnák. Ruhák a földön, éberség, szenvedély, vágy, érzelmek, szerelem. Szerintem nem kell továbbragoznom a történteket.
