Jessmine Whide Története-56. Fejezet

*11:12*

Ismét a rendelőben ülök és várakozom, annyi különbséggel, hogy most Petnek nem kellet erősködnie. De csakúgy mint tegnap, ma sem kísért el, mert még aludt mikor eljöttem. Tíz perc várakozás után sorra kerültem.
-Jó napot.
-Jó napot.-köszönt a doktor nő is.-Hogy van?
-Hát szerintem jobban, de még ma is volt egy kis hányingerem.
-Nos akkor most elvégzünk pár vizsgálatot.
-Rendben, de pontosan mire?
-Az majd kiderül, lehet csak stressz miatt... Van valami ami mostanában aggasztja?
-Hát tulajdonképpen van egy dolog, de eddig nem gondoltam abba bele, hogy emiatt esetleg izgulnom kellene.
-Értem, de inkább kezdjük el a vizsgálatokat.
-Rendben.
Egy tucat vizsgálatot végeztek rajtam. Nem is tudom pontosan felsorolni, ha jól emlékszem akkor a hasam biztos megvizsgálták csak az indokot nem mondták. Még vizelet mintást és vér mintát is vetek ez is biztos.
-Hát semmi olyan dolog nincs ami miatt aggódni kellene...- mondta a doktor nő.
-Ez jó.-fújtam ki a levegőt.
-Vagyis egy van, de ez inkább jó mint rossz.
-Mi az?
-Maga 3 hetes állapotos.
-Hogy mi?- döbbentem le teljesen.
-Gyermeke lesz.
-Ez biztos?
-Nem örül neki?
-De, csak.... Ez sokkolt... Akkor emiatt voltak a rosszullétek is?
-Igen, tegnap is erre gondoltam azért írtam fel a vitaminokat, de azért hívtam vissza ma, hogy megbizonyosodjam erről.
-Aha...- igen ezt már kezdem megszokni, hogy a fontos pillanatokban hagy el a szókincsem.
-Szerintem menjen haza és pihenjen egy kicsit.
-Megpróbálok. Háta akkor a viszont látásra.
-Viszlát, és nyugodjon meg.- mosolygott felém bíztatóan Amanda.

*Délután*

Mikor visszaértem Pete nem volt a szobában, de kaptam egy üzenetet tőle, hogy el kellet mennie mert valami komplikáció adódott. És hogy ha végeztem akkor hívjam fel. Az utóbbit nem tettem meg, nem tudom, hogy miért, nem mintha nem lennék boldog, csak fogalmam, nincs, hogy hogyan kel ezt közölni. Meg amúgy is személyes téma, nem telefonon kellene ezt megbeszélni. Beállítottam az ébresztőt 14:15-re és egy kicsit ledőltem aludni.
Mikor eljött az idő elmentem sminkeshez és fodrászhoz, hogy valahogy kinézzek. Igen, tudom hogy ez csak egy koncert nem is ezért mentetem. Vagyis csak részben nem. Ez a szülinapi ajándékom magamnak.

A hajam lenyírattam és be is festettem olyan természetes vörösre, amire már évek óta készülök. Festés után még párszor átmosta a fodrász, hogy ne legyen annyira erős színe. Majd megszárította a hajam, kivasalta és elől két tincset begöndörített. A végeredmény sokkal jobb lett mit vártam. A fodrásznál 16:25-kor a sminkesnél pedig 17:12-kor végeztem. A sminkre semmi extrát nem kell elképzelni, csak egy kis füstös sminket meg száj fényt. Mivel a koncert 19:00-kor kezdődik és míg oda érek az 20 perc, előregondolkodva magammal hoztam a fellépő ruhám ( egy piros szoknya, egy fehér felső, farmer dzseki, bakancs, fekete harisnya és néhány kiegészítő.) A taxiból még felhívtam Petet.
-Szia, csak szólni akartam hogy már úton vagyok a helyszínre.
-Szia Jess már én is, hol voltál?
-Megajándékoztam magam.
-Vásároltál?
-Nem.
-Akkor fodrász?
-Is.
-Milyen lett?
-Majd meglátod.
-Jó, kb hány percre vagy?
-Ha minden igaz akkor még 5 perc ha nem kapunk pirosat.-ismételtem el amit a Daniel nevű aktuális taxi sofőr mondott nekem.- És ti?
-Még úgy 15 perc. Mit mondott az orvos?
-Hát, majd személyesen elmondom rendben?
-Rossz?
-Nem tudom... Nem, szerintem nem rossz.
-Jessmine mond már meg!
-Most és így nem! Majd személyesen. De most le kell tennem. Nemsokára találkozunk. Szia.
-A barátja volt az?- kérdezte a sofőröm.
-Igen. Maga hallgatózik?
-Nem direkt...
-Mindegy, inkább az utat nézze.
-Nem kell rögtön gorombának lenni.
-Nem vagyok goromba, csak ideges és feszült és tanácstalan és ideges.-magyaráztam.
-Oke...
Ezek után már nem sokat beszéltünk a sofőrrel. Ő az utat nézte én pedig a saját gondolataimba merültem, mert azt próbáltam kitalálni, hogy mit fogok mondani Petenek és hogyan fogom elkezdeni. Várjam ki a tökéletes pillanatot? De olyan nincs, vagy ha mégis akkor amennyire ismerem magam azt is el tudnám rontani, vagy csak simán hagynám elmúlni. Vagy esetleg egyszerűen álljak elé és mondjam ezt:"Szia Pete, képzeld azt mondta az orvos, hogy gyermekem lesz és te vagy az apja. Mellesleg hogy vagy?". Az mondjuk igaz, hogy ezzel biztos döbbentet tudok kiváltani, de nem az a célom. Pontosabban már azt sem tudom mi a célom, vagy hogy még van e egyáltalán. Az elmúlt időszakban annyi miden megváltozott. Ha az ábrándjaim nézem akkor jó úton haladok.
Megállt az autó és én pedig kiszálltam - persze fizetés után- egy hatalmas sport csarnok előtt. És akkor tudatosult bennem nagyon, hogy CSOMÓ EMBER  ELŐTT FOGOK FELLÉPNI A KEDVENC ZENEKAROMMAL EGY SZÍNPADON, ÉS GYEREKEM LESZ A ZENEKAR EGYIK TAGJÁTÓL. Így. Egyszerre.
Elmentem a déli kapuhoz, és megmutattam a fellépő jegyem. Kaptam egy "idegen vezetőt", aki segített eligazodnom, és akit Lacy-nek hínak. 10 perccel később a saját öltözőmben voltam, a táskám egy széken én pedig a tükör előtt álltam és néztem magam. Próbáltam észrevennie az esetleges változásokat, de közben azt is próbáltam elképzelni, hogy milyen leszek nagy hassal, igaz, hogy addig még van egy kis időm. Lassan elkezdtem öltözni. Már egy ideje olvastam, igen még könyvet is vittem, mikor valaki kopogtatott az ajtón.

Jessmine Whide Története-57. Fejezet (Azt hiszem itt a vége)

Nyílt az ajtó és Pete lépett be rajta.
-Szia.-üdvözöltem, majd felálltam és gyorsan megcsókoltam.
-Szia. Mi ez a stílus váltás?-kérdezte mosolyogva, miközben alaposan végignézett rajtam.
-Hát nem történt nagy, csak a hajam festettem be, már régóta tervezem.
-Nagyon szép vagy.
-Köszönöm. Hol voltál?
-Még elkellette intéznem valamit.-tért ki a pontos válasz megadásától, de nem nagyon foglalkoztatott a dolog, ha szerinte fontos a dolog akkor biztosan elmondaná. Eközben a szívem olyan vadul kalapált, mintha most futottam volna le a maratont.
-Jól vagy? Mit mondott az orvos?
-Jól vagyok.
-Mit mondott az orvos?- kérdezte miközben finoman lehúzott az ölébe.
-Hát... Nem tudom hogy mondjam el.
-Esetleg szavakkal?
-Ez nem rossz ötlet, pedig úgy akartam, hogy elmutogatom, de így is megfelel.
-Na?
-Azt mondta, hogy gyerekem lesz... Gyerekünk lesz Pete.- mondtam ki fel lélegezve.
-Ez most komoly?
-Igen.
-Akkor nekünk gyerekünk lesz???
-Igen!
-Imádlak!-mondta olyan boldogan, ahogy még eddig nem hallottam beszélni, majd megcsókolt. Így töltöttük ez elkövetkező perceket...

*18:58*

Brendonék voltak az előzenekar, és ők 18:30-kor kezdtek. Most fognak lejönni a színpadról. Félek, hányingerem van és ideges vagyok. Elsötétedett a színpad, mi pedig gyorsan elfoglaltuk rajta a helyünket. Pettel még nem mondtuk el senkinek "a hírt". Most ott álltam mellette, Patrickal a másik oldalamon, egy csomó ember előtt akik maximum a körvonalaink láthatták és vártam a fényekre. Hírtelen világosság, elindul az első akkord ami a Death Valley volt. A közönség már örjöngött, Patrick pedig elkezdett énekelni, Mikor intette a kezével akkor én is beszálltam és akkor már nem izgultam, csak csináltam mindent úgy mint a próbákon.
Lement az első szám, miután a fiúk bemutatkoztak és engem is bemutattak, majd következett a következő dal az pedig az Alone Together volt. Majd így sorban egészen a 20 dollar nose bleed-ig ami alatt Brendon ismét csatlakozott hozzánk. Miután minden számot eljátszottunk ami alatt nekem is kell énekelnem elmentem a VIP részlegre és onnan néztem tovább a koncertet, ami (nem meglepő módon) fenomenális volt!
Eljátszották az utolsó számot is, de természetesen a rajongók visszakövetelték őket a színpadra. Ennek a követelésnek a fiúk persze eleget is tettek, de akkor Pete megszólalt.
-Hogy tetszik a koncert?- kérdezte a közönséget. Nagy kiáltás volt erre a kérdésre a válasz.
-Akarjátok, hogy eljátsszuk a Miss Missing You-t?
-Igeeeen!!!- hangzott a válasz.
-Remek. Akkor megkérném Jessmine Whide-ot, hogy jöjjön vissza a színpadra.-lesápadtam, de azért felmentem.
-Mit csinálsz?- kérdeztem suttogva.
-Nyugi, nem lesz gond egy csomót gyakoroltuk, mikor csak melegítettünk be a próbákon.-súgta vissza.- Na, most hogy már te is ismét itt vagy,szeretnénk megköszönni a munkát, és azt hogy nem akadtál ki teljesen tőlünk. És szeretnénk ezt amolyan "bocshogyelőszörnemhagytukhogyelénekeldeztaszámotdeközbenrájöttünkhogynemlehetbelőlegond" ajándéknak, vagy nem is tudom minek adni.
-Hát köszönöm, azt hiszem.-feleltem. Most erre őszintén mit lehet mondani?
Elkezdtek játszani a fiúk, nekem pedig nem maradt más dolgom, mint hogy Patrick segítségével elénekeljem ezt a számot. Közben egyszer néztem rá Petre, aki a szájával egy "szeretlek" szót formált. Imádom ezt a számot és úgy énekelni, hogy közben több száz ember is élvezi, valami hihetetlenül nagy élmény, ami garantáltan feltölt adrenalinnal. Miután vége lett a számnak, megpróbáltam észre vehetetlenül távozni, de nem sikerült. Szóval így még három számot énekeltem a fiukkal, majd végletért a koncert. A színpadot megvilágító fények kialudtak, a nézőtér pedig lassan kiürült.
Visszamentem az öltözőmbe összepakolni, mikor ismét Pete kopogtatott az ajtón.
-Igen?
-Gyere velem.- mondta, majd megfogta a kezem és elvezetett a kilátó tetejére, ahonnan mindent tökéletesen belehetett látni. A színpadon valami világított. Miután jobban megnéztem rájöttem mi is az. Egy felirat.
-Jessmine hozzám jössz?-olvasta fel Pete, miközben letérdelt.
-Igen!- válaszoltam különös módon 5 perc fázis késés helyett csak 2 perc fázis késéssel, és nagy lendülettel belékapazkottam, amitől majdnem hátraestünk, de a majd nemhez még sok kell.
-Mellesleg... Boldog szülinapot.- mondta mosolyogva, miközben elővett egy kis fekete bársonnyal bevont dobozt. Gondolom nem kell fejtegetnem, hogy mi volt benne. Hát ezt az ajándékot is nehéz lesz űberelni.
Miután visszamentünk a többiekkel együtt elindultunk a szállodába. Nem keltett nagyon nagy izgatottságot a gyűrű a kezemen a fiuk körében, mivel be voltak avatva. A szállodába visszaérve 1még egy kicsit beszélgettünk és Andy, Joe és Patrick átadták az ajándékukat, ami egy minket ábrázoló kép volt bekereteztetve. Pont egy olyan próbán készült, ami nem a komolyságról volt híres a körünkben. Ha jól emlékszem az egész 8 órás próba alatt ha összesen 2 órát gyakoroltunk, a többit elhülyéskedtünk, például olyan dolgokkal mint a vegyük el Patrick kalapját, vágjunk (elnézést kifejezésért) pofákat, miközben valaki iszik, vagy más hasonló néha ovis viselkedést súroló dolgokkal szórakoztattuk magunkat.

*Az esküvő*

Az elmúlt időben sok minden megváltozott. Például az, hogy gyakran járok fellépni a fiúkkal, vagy hogy megtudtuk, hogy kislányunk lesz, várhatóan augusztusban. Legalább is ez orvos ezt mondta. Dóriéknak már megvolt az esküvőjük, ami csodálatosan szép volt. Ja, és a hajam is visszafestetem barnára, bár nem tudom, hogy ez mennyire fontos. Na de most néhány szó az esküvőről.
Március 26. Ez az a bizonyos dátum. Már mindenki a templomban van és várja a bevonulásom. Természetesen apa kísér az oltárhoz. Mikor visszautaztunk, és elmondtunk mindent akkor nagy volt a döbbenet...
Az én tanúm Dóri, Pete tanúja pedig Patrick. A nász nép nem olyan nagy, nagyjából 50 fő. Csak a család és néhány barát. A hasam még nem annyira feltűnő, de akiknek tudniuk kell erről azok tudnak. Akinek meg van egy kis szeme az észreveszi, de a ruhám elégé takar, mert nem szűk fazonú, hanem inkább ilyen görög szabású esküvői ruha.
Belekaroltam apuba és elindultunk. Annyira izgatott voltam, hogy ha magssarku lett volna rajtam biztosan lesek, mivel a térdem felkészülte mondani a szolgálatot. Mikor elértünk ahhoz a helyhez ahol Pete és a többiek álltak, apa átadott a vőlegényemnek. Elkezdődött a ceremónia, aminek nem sok szavára emlékszem, úgy zakatolt a szívem közben. Elhangoztak a varázslatos: Mostantól férj és feleség vagytok! Csókold meg a menyasszonyt. mondatok. Az utóbbinak nagyon szívesen engedelmeskettünk, majd kivonultunk a templomból. A lépcsőn már ott álltak a vendéken és előszeretettel dobáltak meg minket rizzsel. Persze ez Andy és Joe ötlete volt. Nem lehetett őket lebeszélni erről, hiába erősködtem, hogy a rózsaszirom is jó, és azt könnyebb kiszedni a hajból, hathatatlanok maradtak.
A vacsora helyszíneként egy hotel bálterme szolgált, ami levendula lila és fehér színekben volt feldíszítve. Meg hangulat világítás is volt. Miután elfogyasztottuk az előétel következhetett az első közös tánc.
-Szabad?-kérdezte Pete.
-Igen, ha nem lépsz rá a lábamra.
-Ezt nem tudom garantálni.-mosolyogott.-Na milyen a feleségemnek lenni?-kérdezte Pete.
-Edd ugyan olyan mint a barát nődnek, csak ez most már hivatalos, Meg mostantól már moshatok is rád.-feleltem nevetve.- És milyen érzés hogy a feleséged vagyok?
-Nagyon jó, főleg ha majd valamelyik tahó rád akar mászni, csak azt mondom neki, hogy: Hé, ő a feleségem! és már el is tűnt. Persze ezt mind dühös tekintettel fogom mondani, valahogy így.- Mutatta meg az arcot ami szerinte dühös. Hát nem tudom, hogy más pároknál hogy van ez az első tánc férj és feleség ként, de szerintem nem ilyen témákat szoktak közben boncolgatni.
-Jessmine.-mondta, komoly tekintettel.
-Igen?
-Tele van a hajad rizzsel.-nevette el magát.
-Gondolom.- nevettem, majd megcsókoltam.-Tudod mi jutott eszembe?
-Mi?
-Hogy a gyerekszoba falán lehetne narancs sárga tapéta, és hogy megcsinálhatnád már a csapot a fürdőben, állandóan csepeg.
-Még csak durván 3 órája vagyunk házasok de máris rendezkedsz?
-Ez a dolgom nem?
-Hát nem tudom, de ha házisárkány lesz belőled beadom a váló pert.
-Ha belőled, meg egy mogorva vénember akkor én adom be a váló pert.
-Hogy jutunk el ezekhez a témákhoz?-kérdezte nevetve.
-Őszintén, gőzöm sincs.
-De remélem tudod, hogy szeretlek.-mondta Pete.
-Remélem tudod, hogy én is szeretlek.- feleltem, majd összeölelkezve táncoltunk, pontosan nem is tudom hány számon át, amíg a nász nép rá nem jött arra, hogy  akkor most rajtuk a sor és egymás után táncolták velem a köröket. Először apa kért fel, Pete pedig addig táncolt anyával. Majd jött Joe, Andy, Patrick, Bob, Daniel nagybácsi, Martin, Josh, Dylan, Derek, Jensen és az egész rokonság, meg még talán egy felszolgáló is. De hogy vele miért táncoltam arról fogalmam nincs. Minden esetre nagyon jó hangulatban telt az este.
Kicsivel később következett a torta felvágása, majd már nem volt más dolgunk, mint hogy élvezzük egymás társaságát, és eltöltsük az első közös esténket úgy mint Mr és Mrs Wentz.

Sosem gondoltam volna, hogy egy hónap így megváltoztatja valaki élete, persze ez attól is függ, hogy az ember kikkel találkozik vagy jókor van e jó helyen. Az én esetemben véleményem szerint minden jól alakult. Egy olyan ember vagyok, aki már koncerteken lép fel, nemsokára anya lesz és nem mellesleg férjhez ment, egy bizonyos hónap eseményeinek köszönhetően. Lehet hogy azt mondják páran, hogy ez korai, de annyi mindenen átmentünk egy hónap alatt Pettel, hogy az felér szerintem akár két év legizgalmasabb eseményeivel is. Ha egy dolog van amit decemberben megtanultam az a következő: soha nem tudhatjuk mi vár ránk holnap, hogy kivel fogunk találkozni. Mert az az illető meg is változtat hatja az életünk.
 
Hát ennyi lenne a történet. Köszönöm mindenkinek aki olvasta a bejegyzéseim, és azoknak is akik bíztattak, hogy megosszam az írásom egy blogon. Ha minden jó, nemsokára jelentkezem egy újabb történettel:) Addig is sziasztok:)))

Carpe Diem - Cavalier Youth - You Me At Six [jamesssmeatsix]

Nem tudom, hogy ki mennyire ismeri a You Me At Six-et de én imádom őket és ez a szám különösen tetszik. :)