A szórakozó hely ahová mentünk az az utca végén volt. Dóri és én már jártunk ott párszor és tudtuk, hogy jó, meg kinek akaródzik 30 percet buszozni, mert ugye autóval nem mehetünk, mivel mindenkinek szándékában állt inni, még ha nekem nem is, de mivel nincs jogsim ez a terv elbukott, így maradt a 3 perc séta a PUB-ig (igen így hívják). Azt is tudtuk, hogy a zenei felhozatal egész jó, mivel itt minden nap más téma szerint játszanak. Mi a Pop-Rock-DJ estet fogtuk ki.
Hogy meglegyen az alap hangulat Bob és Pete rábeszéltek minket, hogy igyunk meg egy kört. Én egyáltalán nem akartam, de azt mondták, ha ilyen makacs leszek akkor hazaküldenek vagy ők választanak nekem inni, így kénytelen voltam engedni. Én Martinival a kezemben,(míg a többiek vodkát ittak jéggel) kerestünk asztalt. Pár perc keresés után találtunk is egyet, amire le is csaptunk. Kicsit olyan hangulatom volt mint mikor ebéd szünetben az osztállyal egy helyre akarunk ülni azzal a különbséggel, hogy ott van asztal de szék viszont nincs, így a; vagy kivárunk, mint a vadállatok vadászat közben és a tökéletes pillanatban lecsapunk, vagy b; egymás ölében ülve fogyasszuk el az ebédet (volt már rá példa!). Asztal foglalás után egy kicsit még beszélgettünk, de mivel Dóri és Bob elmentek táncolni már csak ketten maradtunk.
-Basszus!
-Mi van?- kérdezte Pete.
-Ez a DO OR DIE!-mondtam szinte visítva majd felpattantam és el rángattam Petet a táncparkettig, aki nem is nagyon ellenkezett a táncolás ötletével, de én annyira elmerültem a zenében, hogy ezt nem vetem észre, így szegénynek kicsit megnyullot a felsője egyik ujja....
Végig "énekeltem" és táncoltam a számot,és a következőt is mivel az meg Kings Of Leon -Temple volt, amit szintén végig énekeltem. Majd következett Arctic Monkeys, You Me At Six és még pár szám amire nem nagyon emlékszem mivel idő közben visszamentünk az asztalunkhoz, pontosabban visszamentem és ott vártam meg Petet aki innivalót szerzett.
-Tessék.- tett le elém egy poharat.
-Ez mi?
-Gin tonik.
-Mondtam, hogy csak tonikot kérek.
-Azt is kaptál egy kis Ginnel felhígítva.
-Na jó, nem leszek ünnep rontó.- válaszoltam nevetve.
-Ezt a választ vártam tőled.- felelte, majd helyet foglalt mellettem és átkarolta a vállam, én pedig kényelmesen elhelyezkedhettem mellette és úgy kortyolgattam lassan az italom.
10 perc ülés után úgy gondoltuk, hogy vissza mehetünk táncolni és nem is időzíthetünk volna jobban. Mikor elfoglaltuk a helyünk körülbelül a parkett közepén, pont akkor indult el egy új szám. De még milyen jó szám! Nickelback- Far Away! Mindenki elkezdett a párjával lasúzni, csak mi álltunk ott 15 másodperc fázis késéssel, babán. Van ez így. De mikor felkért táncolni(!) már nem volt olyan kínos a helyzet.
Emlékszem minden egyes érintésére. Ahogy gyengéden a derekamra rakta a kezét, és hogy ilyen könnyűnek éreztem maga a karjaiban. Arra hogy azt éreztem elolvadok (és nem csak azért mert szorosan egymáshoz simulva táncoltunk!). Sokáig élvezni tudtam volna ezeket a perecek, csak kár, hogy a szám kicsivel több mint 4 perces.
-Szeretlek.- mondtam sutoggva.
-Én is szeretlek!- felelt, majd megcsókolt.
Nem tudom, hogy hallotta meg a hangom abban a nagy hangzavarban de nem is érdekelt! Csak élveztem, hogy ott van velem és hogy szeret.
Hogy meglegyen az alap hangulat Bob és Pete rábeszéltek minket, hogy igyunk meg egy kört. Én egyáltalán nem akartam, de azt mondták, ha ilyen makacs leszek akkor hazaküldenek vagy ők választanak nekem inni, így kénytelen voltam engedni. Én Martinival a kezemben,(míg a többiek vodkát ittak jéggel) kerestünk asztalt. Pár perc keresés után találtunk is egyet, amire le is csaptunk. Kicsit olyan hangulatom volt mint mikor ebéd szünetben az osztállyal egy helyre akarunk ülni azzal a különbséggel, hogy ott van asztal de szék viszont nincs, így a; vagy kivárunk, mint a vadállatok vadászat közben és a tökéletes pillanatban lecsapunk, vagy b; egymás ölében ülve fogyasszuk el az ebédet (volt már rá példa!). Asztal foglalás után egy kicsit még beszélgettünk, de mivel Dóri és Bob elmentek táncolni már csak ketten maradtunk.
-Basszus!
-Mi van?- kérdezte Pete.
-Ez a DO OR DIE!-mondtam szinte visítva majd felpattantam és el rángattam Petet a táncparkettig, aki nem is nagyon ellenkezett a táncolás ötletével, de én annyira elmerültem a zenében, hogy ezt nem vetem észre, így szegénynek kicsit megnyullot a felsője egyik ujja....
Végig "énekeltem" és táncoltam a számot,és a következőt is mivel az meg Kings Of Leon -Temple volt, amit szintén végig énekeltem. Majd következett Arctic Monkeys, You Me At Six és még pár szám amire nem nagyon emlékszem mivel idő közben visszamentünk az asztalunkhoz, pontosabban visszamentem és ott vártam meg Petet aki innivalót szerzett.
-Tessék.- tett le elém egy poharat.
-Ez mi?
-Gin tonik.
-Mondtam, hogy csak tonikot kérek.
-Azt is kaptál egy kis Ginnel felhígítva.
-Na jó, nem leszek ünnep rontó.- válaszoltam nevetve.
-Ezt a választ vártam tőled.- felelte, majd helyet foglalt mellettem és átkarolta a vállam, én pedig kényelmesen elhelyezkedhettem mellette és úgy kortyolgattam lassan az italom.
10 perc ülés után úgy gondoltuk, hogy vissza mehetünk táncolni és nem is időzíthetünk volna jobban. Mikor elfoglaltuk a helyünk körülbelül a parkett közepén, pont akkor indult el egy új szám. De még milyen jó szám! Nickelback- Far Away! Mindenki elkezdett a párjával lasúzni, csak mi álltunk ott 15 másodperc fázis késéssel, babán. Van ez így. De mikor felkért táncolni(!) már nem volt olyan kínos a helyzet.
Emlékszem minden egyes érintésére. Ahogy gyengéden a derekamra rakta a kezét, és hogy ilyen könnyűnek éreztem maga a karjaiban. Arra hogy azt éreztem elolvadok (és nem csak azért mert szorosan egymáshoz simulva táncoltunk!). Sokáig élvezni tudtam volna ezeket a perecek, csak kár, hogy a szám kicsivel több mint 4 perces.
-Szeretlek.- mondtam sutoggva.
-Én is szeretlek!- felelt, majd megcsókolt.
Nem tudom, hogy hallotta meg a hangom abban a nagy hangzavarban de nem is érdekelt! Csak élveztem, hogy ott van velem és hogy szeret.
