Hetedik

*10:04*

Útközben még felhívtam Clarat amolyan biztos ami biztos alapon. Második próbálkozásra felvette.
-Igen?-kérdezte bágyadt hangon.
-Ash otthon van?
-Nem tudom, gondolom. Miért?
-Beszélnem kell vele.
-Akkor meg minek engem hívsz? Még aludtam!
-Bocsi. Azért mert nem biztos hogy nekem felvenné. Hol vagy most?
-Ágyban.
-Otthon?
-Nem, szálloda...
-Kivel beszélsz?- hallottam a vonal túlsó végéről egy fáradt férfi hangot.
-Ellával.-válaszolt a kérdésre Clara.
-Bocsi! Akkor én hagylak is titeket. Szia.
-Szia.-köszönt el Clara is majd megszakadt a vonal.

Az út fennmaradó részében nem volt semmi említésre méltó dolog. Csak mentem rádió hallgatás közben azon izgulva, hogy Ash otthon lesz-e és ha igen akkor majd fog velem beszélni. Illetve egy említésre méltó dolog mégis csak van. Váratlanul megszólalt a Fall Out Boy - The Phoenix, ami kicsit javított a hangulatomon,de a szorongás (vagy mi) még megmaradt. Pár perc múlva már Clara-ék udvarán álltam és valamennyire megnyugodva fedeztem fel, hogy az Impala a garázsban van, szóval Ashnek is itthon kell lennie, mivel az autója nélkül nem megy sehová. Max motorral, de mivel az is a garázsban volt minden jel arra utalt, hogy a házban meg fogom találni. Az is nyilvánvaló volt hogy egyedül van itthon, mert a szülei elutaztak a testvére meg... Nos a testvére meg el volt.
Leparkoltam, majd becsengettem. Egy perccel később Ash nyitott ajtót.
-Minek jöttél ide?- Kérdezte barátságosnak távolról sem mondható hangon.
-Mert beszélni szeretnék veled.
-Akkor mond.
-Most komolyan az ajtóban állva beszélgessünk? 
-Jó, mindegy gyere be.- Invitált, majd felmentünk a szobájába.
-Minek köszönhetem a látogatásod? De most szólok ja azért jöttél,mert unatkozol miután Andy már nem ér rá akkor el is mehetsz.
-Nem azért vagyok itt mert Andy nem ér rá, hanen mert beszélni szeretnék veled.
-Ne várakoztas.
-Tudom hogy láttad ahogy Andyvel csókolózom és tudom hogy rögtön el is mentél, de ezt tegnap este nem tudtam mivel teljesen kiütöttem magam a hírnevemet méltón megőrizve, amire nem vagyok büszke. Csak ma reggel mondta meg Dan.
-Miért pont Dan? Mikor?
-Reggel miután felkeltem...
-Szóval vele töltötted az éjszakát 
-Igen, de nem úgy ahogy gondolod.
-Akkor nem feküdtél le vele?
-Dehogy! Csak ő vitt haza miután elmentél mert Clara meg Mattel volt, és olyan részeg voltam hogy, hogy lehánytam és azért nem volt rajta póló reggel, de csak azért maradt reggelig, mert párnának használtam és ő is elaludt.
-És ezt mos hoggyem is el?
-Az már csak tőled függ én elmondtam mi történt.
-Végeztél? Mert méh lenne pár dolgom.
-Ennyire haragszol?
-Igen. Vagyis nem, nem tudom. Azt megérten hogy részeg voltál meg minden de nagyon szarul esett, mivel tegnap beszéltük meg hogy mi is van köztünk, és úgy volt hogy majd ma elmondod hogyan döntöttél.
-Ha még kíváncsi vagy rá elmondhatom.
-Mond, legalább megúszok még egy beszélgetést vagy találkozást.
-Oké. De lenne pár kérdésem. Szerinted ha nem számítanál nekem akkor az lenne másnaposan az első dolgom,hogy idejövök és bocsánatot kérek a tegnap esti viselkedésemért? Hogy akkor is sokat számítana a véleményed? Hogy megbíznék benned? Hogy te vagy az egyetlen és egyben a legjobb fiú barátom? Hogyha nem számítanál nekem akkor most itt beszélnék az érzéseimről? Hát ha nem számítanál, akkor most otthon lennék és kezelném a fejfájásom és valószínüleg felszednék valakit és nem is törődnék veled. De itt vagyok és csak annyit akarok még mondani, hogy szeretlek, és nem úgy mint egy testvért vagy egy jó barátot. És tudom hogy néha önző vagyok és makacs, meg hülye és gyakran van agy menésem, de te vagy az első, akit ez nem zavar. Legalább is remélem, hogy nem zavar... Már azt sem tudom hogy mit beszélek itt.-Törölt az izzadt tenyerem  nadrágomba.-Szerintem jobb ha most megyek...

Hatodik

*07:01*

És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan az egész történetet elkezdtem mesélni, vagyis a koncert utáni reggelhez. Pontosan ott fejeztem be, hogy átakartam volna fordulni az ágyam másik oldalára, csak ebben megakadájozott valaki. Nos miután kinyitottam a szemem rájöttem, hogy nem Clara az mint reméltem, hanem Dan. Mondjuk nem tudom hogy honnan gondoltam, hogy Clara az mert neki messziről sincs ilyen izmos hasa és ezzel most nem azt akarom mondani, hogy kövér, csak... ebből nem jöhetek ki jól. OKÉ. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj (kit hülyítek ez nagyon nagy baj és bizarr is) ha lett volna rajta felső, de nem volt. Valamennyire nyugtató tény, hogy rajtam voltak a tegnap viselt ruháim. Kevésbé nyugtató az a dolog, hogy a fejem szétrobbanni készült és nem sok mindenre emlékszem. Így jár az, aki sokat iszik és mindenféle szeszes italt összekever.
A következő percben két lehetőség suhant át az agyamon. Az egyik az, hogy vagy szépen felkeltem Dant, vagy lelököm az ágyról. Mivel a másik azért mégis durva ha azt a tényt nézzük, hogy a kedvenc együttesem dobosáról van szó, aki egy poszter formájában az ágyam feletti plafont díszíti a zenekar többi tagjával együt, és akivel csak tegnap találkoztam nem éppen szerencsés azzal indítani egy napot hogy lelököm az ágyról. De még ott van a mások dolog, hogy mit keres az ágyamban félmeztelenül. Lökni vagy nem lökni, ez itt a nagy kérdés! Én sem leszek egy Hamlet az is biztos.
Először gyengén belebokszoltam a vállába, de ezzel semmit nem értem el. A következő lépésben már kicsit erősebben ütöttem a vállát, aminek az lett az eredménye hogy elkezdett motyogni. Mivel egy idő után rájöttem hogy azzal ha a vállát fogom ütlegelni nem megyek semmire áttértem az arcára, ami már hatásosabbnak bizonyult.
-Mi a fene... Te mindig ilyen erőszakos vagy?- kérdezte Dan idegesen, mert valószinüleg nem tetszett neki az ébresztési mód.
-Nem csak akkor ha híres dobosok indokulatlanul fekszenek félmeztelenül az ágyamban.
-Hát akkor ideje közölnöm veled, hogy ez a te hibád!
-Miért lenne az én hibám?
-Mert nem tudsz mértéket tartani és részegen rámásztál Andyre...
-Milyen Andyre?-értetlenkedtem.
-Hurley.
-Hogy mi van?
-Nem emlékszel?
-Ha emlékeznék megkérdezném, hogy mi van?-kérdeztem idegesen.
-Ne kiabálj velem! Ha én nem lettem volna akkor valószínüleg még mindig ott lennél a házban mivel a barátod és a barát nőd nem törődtek veled. Monjukd Claranak jobb dolga volt.
-És Ash?
-Ő elment mikor látta hogy rámásztál Andyre.
-Basszus! Nem kellene ennyit innom.
-Ez a legokosabb dolog amit eddig mondtál.
-Olyan szép dolgokat tudnák neked mondani... Mindegy. Szóval a lényeg hogy te hoztál haza miután rendesen eláztam.
-Igen, a lényeg pontosan ez.
-De azt nem értem, hogy miért maradtál itt és miért nincs rajtad póló.
-Mivel olyan részeg voltál, hogy a lépcsőn sem tudtál feljönni ezért felkísértelek, te meg köszönet képen lehánytál.
-Oh... Bocsi.
-Sok negatív kritikát kaptam, de eddig ez a hányás a legrosszba.- mondta Dan.
-Bocsi.-válaszoltam nevetve amitől még jobban megfájdult a fejem.- Csak még azt mond meg, hogy miért maradtál itt.
-Mert párnának használtál és valószínüleg akkor engedtél el amikor már én is bealudtam.
-Ez minden.
-Igen. Vagyis nem teljesen. Beszélned kellene a pasiddal, elég ideges volt mikor távozott.
-Nem a pasim.
-Pedig nagyon úgy nézett ki. Akkor meg ki ő neked?
-Egy barátom. Több mint barát. De ezt miért is veled fogom megbeszélni.
-Mert olcsóbb vagyok mint egy pszihológus és most még pénzt sem fogok tőled kérni, ha kimosod e felsőm.
-Kimosom, de nem fogok veled erről beszélni. Hol van?
-A fürdőben.
10 perccel később már a mosógépben volt a koszos ruhadarabbot, én pedig átöltözve kajáltam a konyhába Dannal.
-A felsőd majd eljuttatom neked Claraval rendben?
-Aha.
-Ash nagyon ki volt akadva?
-Igen beszélned kellene vele.
-Szerinted erre nem jöttem rá magamtól is?
-Most minden egyes javaslatom után le fogod harapni a fejem?
-Bocsi csak ideges vagyok.
-Nem mondod.
-Addig maradsz ameddig akarsz, de én most elmegyek mert rendbe kell hoznom a dolgokat.
-Én nem maradok itt egyedül. Adj kölcsön egy felsőt és itt sem vagyok.
-Jó, várj egy kicsit.
Gyorsan felszaladtam az emeletre és kerestem egy felsőt, ami apura már kicsit szűk. Miután megtaláltam visszasiettem és átadtam Dannek a sima féket rövid ujjú pólót.
-Kösz.-mondta, majd gyorsan fel is vette.- Akkor én megyek is.
-Oké én is.- felvettem egy balerina cipőt  meg a táskám amiben mindig minden bent van. Leakasztottam a kocsi kulcsom és már indulásra készen várta Dant aki még a cipőjével időzött.
-Kösz hogy hazahoztál.
-Kösz hogy adtál egy felsőt mivel a másikat lehánytad.
-Ne szokd meg, de gyere már mert sietek.
-Ennyire fontos az a fiú?
-Igen, ha nem jössz most azonnal becsuklak a lakásba.
-Jó megyek, csak nem találom a kulcsokat.
-Nadrágzseb?
-Ott nincs.
-Akkor a szekrényen.
-Kösz.
Gyorsan becsuktam a házat, majd beszálltam a Mercedes-embe (Mercedes Benz GLK) és elindultam Ash-hez.