Hatodik

*07:01*

És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan az egész történetet elkezdtem mesélni, vagyis a koncert utáni reggelhez. Pontosan ott fejeztem be, hogy átakartam volna fordulni az ágyam másik oldalára, csak ebben megakadájozott valaki. Nos miután kinyitottam a szemem rájöttem, hogy nem Clara az mint reméltem, hanem Dan. Mondjuk nem tudom hogy honnan gondoltam, hogy Clara az mert neki messziről sincs ilyen izmos hasa és ezzel most nem azt akarom mondani, hogy kövér, csak... ebből nem jöhetek ki jól. OKÉ. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj (kit hülyítek ez nagyon nagy baj és bizarr is) ha lett volna rajta felső, de nem volt. Valamennyire nyugtató tény, hogy rajtam voltak a tegnap viselt ruháim. Kevésbé nyugtató az a dolog, hogy a fejem szétrobbanni készült és nem sok mindenre emlékszem. Így jár az, aki sokat iszik és mindenféle szeszes italt összekever.
A következő percben két lehetőség suhant át az agyamon. Az egyik az, hogy vagy szépen felkeltem Dant, vagy lelököm az ágyról. Mivel a másik azért mégis durva ha azt a tényt nézzük, hogy a kedvenc együttesem dobosáról van szó, aki egy poszter formájában az ágyam feletti plafont díszíti a zenekar többi tagjával együt, és akivel csak tegnap találkoztam nem éppen szerencsés azzal indítani egy napot hogy lelököm az ágyról. De még ott van a mások dolog, hogy mit keres az ágyamban félmeztelenül. Lökni vagy nem lökni, ez itt a nagy kérdés! Én sem leszek egy Hamlet az is biztos.
Először gyengén belebokszoltam a vállába, de ezzel semmit nem értem el. A következő lépésben már kicsit erősebben ütöttem a vállát, aminek az lett az eredménye hogy elkezdett motyogni. Mivel egy idő után rájöttem hogy azzal ha a vállát fogom ütlegelni nem megyek semmire áttértem az arcára, ami már hatásosabbnak bizonyult.
-Mi a fene... Te mindig ilyen erőszakos vagy?- kérdezte Dan idegesen, mert valószinüleg nem tetszett neki az ébresztési mód.
-Nem csak akkor ha híres dobosok indokulatlanul fekszenek félmeztelenül az ágyamban.
-Hát akkor ideje közölnöm veled, hogy ez a te hibád!
-Miért lenne az én hibám?
-Mert nem tudsz mértéket tartani és részegen rámásztál Andyre...
-Milyen Andyre?-értetlenkedtem.
-Hurley.
-Hogy mi van?
-Nem emlékszel?
-Ha emlékeznék megkérdezném, hogy mi van?-kérdeztem idegesen.
-Ne kiabálj velem! Ha én nem lettem volna akkor valószínüleg még mindig ott lennél a házban mivel a barátod és a barát nőd nem törődtek veled. Monjukd Claranak jobb dolga volt.
-És Ash?
-Ő elment mikor látta hogy rámásztál Andyre.
-Basszus! Nem kellene ennyit innom.
-Ez a legokosabb dolog amit eddig mondtál.
-Olyan szép dolgokat tudnák neked mondani... Mindegy. Szóval a lényeg hogy te hoztál haza miután rendesen eláztam.
-Igen, a lényeg pontosan ez.
-De azt nem értem, hogy miért maradtál itt és miért nincs rajtad póló.
-Mivel olyan részeg voltál, hogy a lépcsőn sem tudtál feljönni ezért felkísértelek, te meg köszönet képen lehánytál.
-Oh... Bocsi.
-Sok negatív kritikát kaptam, de eddig ez a hányás a legrosszba.- mondta Dan.
-Bocsi.-válaszoltam nevetve amitől még jobban megfájdult a fejem.- Csak még azt mond meg, hogy miért maradtál itt.
-Mert párnának használtál és valószínüleg akkor engedtél el amikor már én is bealudtam.
-Ez minden.
-Igen. Vagyis nem teljesen. Beszélned kellene a pasiddal, elég ideges volt mikor távozott.
-Nem a pasim.
-Pedig nagyon úgy nézett ki. Akkor meg ki ő neked?
-Egy barátom. Több mint barát. De ezt miért is veled fogom megbeszélni.
-Mert olcsóbb vagyok mint egy pszihológus és most még pénzt sem fogok tőled kérni, ha kimosod e felsőm.
-Kimosom, de nem fogok veled erről beszélni. Hol van?
-A fürdőben.
10 perccel később már a mosógépben volt a koszos ruhadarabbot, én pedig átöltözve kajáltam a konyhába Dannal.
-A felsőd majd eljuttatom neked Claraval rendben?
-Aha.
-Ash nagyon ki volt akadva?
-Igen beszélned kellene vele.
-Szerinted erre nem jöttem rá magamtól is?
-Most minden egyes javaslatom után le fogod harapni a fejem?
-Bocsi csak ideges vagyok.
-Nem mondod.
-Addig maradsz ameddig akarsz, de én most elmegyek mert rendbe kell hoznom a dolgokat.
-Én nem maradok itt egyedül. Adj kölcsön egy felsőt és itt sem vagyok.
-Jó, várj egy kicsit.
Gyorsan felszaladtam az emeletre és kerestem egy felsőt, ami apura már kicsit szűk. Miután megtaláltam visszasiettem és átadtam Dannek a sima féket rövid ujjú pólót.
-Kösz.-mondta, majd gyorsan fel is vette.- Akkor én megyek is.
-Oké én is.- felvettem egy balerina cipőt  meg a táskám amiben mindig minden bent van. Leakasztottam a kocsi kulcsom és már indulásra készen várta Dant aki még a cipőjével időzött.
-Kösz hogy hazahoztál.
-Kösz hogy adtál egy felsőt mivel a másikat lehánytad.
-Ne szokd meg, de gyere már mert sietek.
-Ennyire fontos az a fiú?
-Igen, ha nem jössz most azonnal becsuklak a lakásba.
-Jó megyek, csak nem találom a kulcsokat.
-Nadrágzseb?
-Ott nincs.
-Akkor a szekrényen.
-Kösz.
Gyorsan becsuktam a házat, majd beszálltam a Mercedes-embe (Mercedes Benz GLK) és elindultam Ash-hez.