Jessmine Whide Története-46. Fejezet

10 perccel később a bejárati ajtónk előtt ácsorogtunk, majd miután megtaláltam a kulcsaim ki is tudtam nyitni az ajtót így bemehettünk a házba ahol mézeskalács illat és meleg fogadott minket.
-Sziasztok!- kiáltottam, amint beértünk az előszobába.
-Sziasztok.- érkezett a válasz.
 Anyát a konyhában, aput a nappaliban találtuk. Dóriék pedig nem voltak sehol.
-Anya, mikor lesz az ajándék nyitás?- kérdeztem miközben a mézeskalácsom mártogattam az előttem lévő pohár tejbe. Idő közben ezt is kaptam.
-Este mint mindig.
-Az nem lesz jó...- feleltem.
-Milyért ne lenne? Eddig minden évben így volt.
-Tudom, de ha nyolc óra után terveztétek akkora én már nem leszek itt.
-Hogy hogy?
-Hát úgy, hogy a fióknak lesz egy jótékonysági koncertjük a szilveszteri előtt 4 nappal, és Pete ma repül Chicagóba...
-És ez téged miben érint? Egyébként mit kaptál tőle?- kérdezte anya.
-Hát egy repülő jegyet, ami ma estére szól Chicagóba.- feleltem.
-Ó, értem. Részemről elmehetsz, csak beszéld meg apáddal, és akkor háromkor megtartjuk az ajándékozást.- mondta mosolyogva anya.
-Köszönöm!- ugrottam a nyakába.
-Ne örülj annyira, még apád hátra van...
-Megyek is beszélek vele!- mondtam izgatottan.
Apa a nappaliban volt Pete társaságában. Nevette, ami jó jel.
-Apa kérdezhetek valamit?
-Persze kincsem, mi lenne az?
-Hát, nem tudom, hogy Pete említett e neked, de ma repül Chicagóba és én tőle karácsonyra egy repülő jegyet kaptam, ami szintén ugyanarra a járatra szól mint az övé. És azt szeretném kérdezni, hogy elengednél e, mert anya már megengedte de azt mondta, hogy neked is bele kell egyezned....
-Mindig ezt csinálja velem! Rám hagyja a döntést... Rendben, elengedlek, de csak akkor ha beszélsz valamiről anyáddal. Ő tudni fogja, hogy mi az.
-Köszönöm!!! Rendben, csak bepakolok. Pete jössz vagy beszélgetsz apu.....- nem tudtam befejezni a mondatot mert ekkor megérkeztek Dóriék.
-Sziasztok!- köszöntek ők is.
-Helló. Dóri van most valami dolgod?- kérdeztem.
-Nem milyért?
-Akkor gyere velem pakolni!
-Jó, megyek. Hová is mész?
-Chicagóba, de gyere már mert háromig be kell pakolni.
-De addig még van négy óránk.
-Nem ismered te a húgodat? Tudod, hogy nem tudok dönteni.
-Ez igaz, mindjárt utánad megyek.- felelte, majd elment a konyha irányába.
-Majd esetleg, ha gondolod felnézhetsz...- mondtam halkan Pete-nek.
-Esetleg...-felelte, mire én elengedtem a kezét és felmentem a szobámba.
Pár perc múlva Dóri is csat lakozott hozzám, és kezdetét vehette a pakolás.
Én alapvetően egy szoknyás/ ruhás lánynak tartom magam, de ezt nem olyan szinten kell értelmezni, hogy az életem minden egyes percében szoknyát vagy ruhát viselek, hanem csak simán úgy, hogy néha jó nadrágon kívül mást is felvenni. Meg van pár szoknyám és ruhám is amit szeretek és még télen is fel lehet venni.
Mivel pontosan nem tudom hogy mennyire időre megyünk, csak annyi biztos hogy a mai nappal együtt 7 nap van a koncertig, a 8-ik pedig már a koncert napja, ezért 9 napra pakoltam. Körül belül a fél szekrényem bepakoltam, mert nem tudtam dönteni, de Dóri azért segített így vagy 3 darab felsővel, 4 nadrággal, 2 szoknyával és 1 ruhával lett könnyebb a bőröndöm. Ennek ellenére nem maradt benne sok hely.
A becibzározással bajlódtunk, amikor Pete nyitott be.
-Kész is vagy?- kérdezte csodálkozva.
-Ez még nem a végleges változat,  mivel nem tudjuk becibzározni a bőröndömet.
-Segítesz neki?- kérdezte Dóri.
-Persze.- felelte Pete, mire Dóri távozott a szobámból.- Na mutasd mid van.- mondta Pete.
-Ez lenne az.- nyitottam szét a bőröndöt.
-Akkor kezdjünk neki. Ezt a fekete ruhát hoznod kell.- mutatott az egyik kedvenc, hosszú ujjú, koktél ruhámra amit csak azért nem hordok sokat, mert szemtelenül (vagy pont szembeszökően) rövid.
-De nem lesz rövid? Körülbelül ilyen hosszú.- mutattam meg a kezemmel a ruha hosszát.
-Nem, jó lesz.
-De ha majd valaki mással fogok elmenni ebben a ruhában, akkor legyen eszedben, hogy te akartad, hogy ezt a ruhát is vigyem.
-És mégis kivel mennél el?
-Nem tudom. Jensen Ackles-el?
-És mit keresne Jensen Ackles Chicagóban?
-Sosem tudhatod... -nevettem fel vidáman.
20 (!!!!!!!!!!) perc alatt átnéztük a holmikat és kiraktuk azokat amik Pete szerint feleslegesek voltak.
-Kész is vagyunk.- mondta Pete.
-Ez gyorsan ment. Köszi, hogy segítettél.- mosolyogtam.
-Nincs mit.- felelte majd megcsókolt.
Pár perccel később valaki kopogtatott az ajtómon....

Jessmine Whide Története-45. Fejezet

Körülbelül öt óráig zajlott a próba. Kissed nagyobb szünetekkel. A próba után mégy egy kicsit beszélgettünk. Ment a téma váltás rendesen.  Először a koncertekről beszéltünk, majd a filmekről, családról, könyvekről és mindez valamilyen érthetetlen oknál fogva a focinál kötött ki. Persze nem csodálkozom, hiszen hatunk közül csak én vagyok lány, szóval ez a fordulat várható volt. Mikor már javában benne voltak az utolsó meccs elemzésében, Pete megfogta a kezem és egy picit hátravonultunk a többiektől.
-Mi az valami baj van?- kérdeztem, mikor megálltunk az egyik ablak mellett.
-Hát nem tudom, hogy mennyire számit bajnak, de van valami amit muszáj tudnod.
-Mi volna az?
-Holnap este indulunk Chicagóba.
-Erről tudok.- mondtam mosolyogva, hogy oldjam a hangulatot.
-Honnan?- kérdezte csodálkozva.
-Hallottam mikor beszélgettetek ma ebéd után. De van egy jó hírem. Pontosabban szerintem jó hír azt nem tudom, hogy te mit fogsz gondolni, de szerintem neked is fog tetszeni.
-És mi lenne az a jó hír?
-Beszéltem anyuval, és ma nem megyek haza...- közöltem vele (enyhén pszichopata) vigyorral az arcomon.
-Hát az biztos jó, ha meg akarsz fagyni kint az utcán.-mondta nevetve.
-Nem fogok, mivel már van hely ahol alhatok, vagy valami mást csinálhatok.
-Igazán és hol?
-Egy nagyon jóképű, szexi, humoros embernél.
-Ismerősnek tűnik a leírás. Van rá esély, hogy ismerem?
-Jobban mint bárki más.
-Majd egyszer igazán bemutathatsz neki.
-Feltétlen.- mondtam majd gyorsan megcsókoltam, mert Patrick pont nem figyelt.
Még vagy fél órát beszélgettünk de utána lassan mindenki elindult hazafelé.
-Mit szeretnél csinálni?- kérdezte mikor már a nappaliban voltunk.
-Hát, lenne pár tippem mivel üssük el az időt reggelig.- feleltem nevetve.
-Mi lenne ha....- mondta Pete, majd megcsókolt.
-Ez jó lesz.- válaszoltam két lélegzet vétel között. Gondolom, ami ezután történt, azt nem kellesz részletezni.
                                                                     _____
 Másnap reggel egy viszonylag ismeretlen helyen ébredtem. Pete lakosztályán voltunk. Olyan mintha ezer év telt volna el azóta, hogy hideg vizet öntöttem volna az arcába, pedig csak 20 napja történt.  Ő mellettem feküdt és még aludt. Odakuporodtam hozzá és a vállába fúrtam a fejem, majd elnyomott az álom.
Egy órával később ébredtem fel, mert a "párnám" mocorogni kezdett.
-Jó reggelt!- mondta mosolyogva.
-Jó reggelt!- köszöntöttem én is, majd megcsókoltam. Eddig nem is tűnt fel, hogy mennyire megszoktam azt, hogy reggelente velem van mikor felébredek és, hogy csókkal köszöntjük egymást. Csak tegnap nem volt rá alkalmunk, így mint most, de már akkor is hiányzott.
-Tudod milyen nap van ma?- kérdezte, mikor csak annyira hátrahúzta a fejét, hogy megnézhesse az arcom.
-Nem.... Várj csak! KARÁCSONY VAN?- kérdeztem elkerekedett szemekkel. Eddig fel sem tűnt, pedig máskor alig bírom kivárni ezt a napot.
-Igen! Gyere mutatok neked valamit.-mondta majd megfogta a kezem és a nappali felé húzott, ahol egy karácsony fa állt. Nem rémlik, hogy tegnap is ott lett volna, igaz nem a berendezéssel voltam akkor elfoglalva.
-Mi az?
-Nyisd ki és meglátod.- nyomott a kezembe egy becsomagolt kis dobozt. Nekem sem kel kétszer mondani, mert ilyenkor (mint azt már említettem) olyan vagyok mint egy kisgyerek. Fél perccel később  ott ültem a fa mellet a földön, és csak néztem a kezemben tartott repülő jegyekre, amik ma estére szólnak Chicagóba.
-Ez most komoly?- kérdeztem halkan.
-Igen.... Nem tetszik?
-Ez meg milyen kérdés már? Persze hogy tetszik!
-Szóval akkor jössz?
-Igen! Annyira szerettem volna veled menni.....
-Hát most jöhetsz.
-Köszönöm.- mondtam majd megcsókoltam.
-Lassan el kellene kezdeni pakolni.- mondta Pete 10 perccel később.
-Rendben.-egyeztem bele.
45 perc múlva Pete bőröndje már az ajtóban volt indulásra készen. A bökkenő csak az, hogy nekem itt nincs semmi ruhám így haza kell mennem, hogy be tudjak pakolni.
-Mindened meg van?- kérdeztem, mire bólintott. Megragadtam a kilincset és kitártam az ajtót. Indulni kell, ha elakarjuk érni a gépet, ami 5 óra múlva indul, és még egy pakolás és egy karácsony is előttünk áll....