Körülbelül öt óráig zajlott a próba. Kissed nagyobb szünetekkel. A próba után mégy egy kicsit beszélgettünk. Ment a téma váltás rendesen. Először a koncertekről beszéltünk, majd a filmekről, családról, könyvekről és mindez valamilyen érthetetlen oknál fogva a focinál kötött ki. Persze nem csodálkozom, hiszen hatunk közül csak én vagyok lány, szóval ez a fordulat várható volt. Mikor már javában benne voltak az utolsó meccs elemzésében, Pete megfogta a kezem és egy picit hátravonultunk a többiektől.
-Mi az valami baj van?- kérdeztem, mikor megálltunk az egyik ablak mellett.
-Hát nem tudom, hogy mennyire számit bajnak, de van valami amit muszáj tudnod.
-Mi volna az?
-Holnap este indulunk Chicagóba.
-Erről tudok.- mondtam mosolyogva, hogy oldjam a hangulatot.
-Honnan?- kérdezte csodálkozva.
-Hallottam mikor beszélgettetek ma ebéd után. De van egy jó hírem. Pontosabban szerintem jó hír azt nem tudom, hogy te mit fogsz gondolni, de szerintem neked is fog tetszeni.
-És mi lenne az a jó hír?
-Beszéltem anyuval, és ma nem megyek haza...- közöltem vele (enyhén pszichopata) vigyorral az arcomon.
-Hát az biztos jó, ha meg akarsz fagyni kint az utcán.-mondta nevetve.
-Nem fogok, mivel már van hely ahol alhatok, vagy valami mást csinálhatok.
-Igazán és hol?
-Egy nagyon jóképű, szexi, humoros embernél.
-Ismerősnek tűnik a leírás. Van rá esély, hogy ismerem?
-Jobban mint bárki más.
-Majd egyszer igazán bemutathatsz neki.
-Feltétlen.- mondtam majd gyorsan megcsókoltam, mert Patrick pont nem figyelt.
Még vagy fél órát beszélgettünk de utána lassan mindenki elindult hazafelé.
-Mit szeretnél csinálni?- kérdezte mikor már a nappaliban voltunk.
-Hát, lenne pár tippem mivel üssük el az időt reggelig.- feleltem nevetve.
-Mi lenne ha....- mondta Pete, majd megcsókolt.
-Ez jó lesz.- válaszoltam két lélegzet vétel között. Gondolom, ami ezután történt, azt nem kellesz részletezni.
_____
Másnap reggel egy viszonylag ismeretlen helyen ébredtem. Pete lakosztályán voltunk. Olyan mintha ezer év telt volna el azóta, hogy hideg vizet öntöttem volna az arcába, pedig csak 20 napja történt. Ő mellettem feküdt és még aludt. Odakuporodtam hozzá és a vállába fúrtam a fejem, majd elnyomott az álom.
Egy órával később ébredtem fel, mert a "párnám" mocorogni kezdett.
-Jó reggelt!- mondta mosolyogva.
-Jó reggelt!- köszöntöttem én is, majd megcsókoltam. Eddig nem is tűnt fel, hogy mennyire megszoktam azt, hogy reggelente velem van mikor felébredek és, hogy csókkal köszöntjük egymást. Csak tegnap nem volt rá alkalmunk, így mint most, de már akkor is hiányzott.
-Tudod milyen nap van ma?- kérdezte, mikor csak annyira hátrahúzta a fejét, hogy megnézhesse az arcom.
-Nem.... Várj csak! KARÁCSONY VAN?- kérdeztem elkerekedett szemekkel. Eddig fel sem tűnt, pedig máskor alig bírom kivárni ezt a napot.
-Igen! Gyere mutatok neked valamit.-mondta majd megfogta a kezem és a nappali felé húzott, ahol egy karácsony fa állt. Nem rémlik, hogy tegnap is ott lett volna, igaz nem a berendezéssel voltam akkor elfoglalva.
-Mi az?
-Nyisd ki és meglátod.- nyomott a kezembe egy becsomagolt kis dobozt. Nekem sem kel kétszer mondani, mert ilyenkor (mint azt már említettem) olyan vagyok mint egy kisgyerek. Fél perccel később ott ültem a fa mellet a földön, és csak néztem a kezemben tartott repülő jegyekre, amik ma estére szólnak Chicagóba.
-Ez most komoly?- kérdeztem halkan.
-Igen.... Nem tetszik?
-Ez meg milyen kérdés már? Persze hogy tetszik!
-Szóval akkor jössz?
-Igen! Annyira szerettem volna veled menni.....
-Hát most jöhetsz.
-Köszönöm.- mondtam majd megcsókoltam.
-Lassan el kellene kezdeni pakolni.- mondta Pete 10 perccel később.
-Rendben.-egyeztem bele.
45 perc múlva Pete bőröndje már az ajtóban volt indulásra készen. A bökkenő csak az, hogy nekem itt nincs semmi ruhám így haza kell mennem, hogy be tudjak pakolni.
-Mindened meg van?- kérdeztem, mire bólintott. Megragadtam a kilincset és kitártam az ajtót. Indulni kell, ha elakarjuk érni a gépet, ami 5 óra múlva indul, és még egy pakolás és egy karácsony is előttünk áll....
-Mi az valami baj van?- kérdeztem, mikor megálltunk az egyik ablak mellett.
-Hát nem tudom, hogy mennyire számit bajnak, de van valami amit muszáj tudnod.
-Mi volna az?
-Holnap este indulunk Chicagóba.
-Erről tudok.- mondtam mosolyogva, hogy oldjam a hangulatot.
-Honnan?- kérdezte csodálkozva.
-Hallottam mikor beszélgettetek ma ebéd után. De van egy jó hírem. Pontosabban szerintem jó hír azt nem tudom, hogy te mit fogsz gondolni, de szerintem neked is fog tetszeni.
-És mi lenne az a jó hír?
-Beszéltem anyuval, és ma nem megyek haza...- közöltem vele (enyhén pszichopata) vigyorral az arcomon.
-Hát az biztos jó, ha meg akarsz fagyni kint az utcán.-mondta nevetve.
-Nem fogok, mivel már van hely ahol alhatok, vagy valami mást csinálhatok.
-Igazán és hol?
-Egy nagyon jóképű, szexi, humoros embernél.
-Ismerősnek tűnik a leírás. Van rá esély, hogy ismerem?
-Jobban mint bárki más.
-Majd egyszer igazán bemutathatsz neki.
-Feltétlen.- mondtam majd gyorsan megcsókoltam, mert Patrick pont nem figyelt.
Még vagy fél órát beszélgettünk de utána lassan mindenki elindult hazafelé.
-Mit szeretnél csinálni?- kérdezte mikor már a nappaliban voltunk.
-Hát, lenne pár tippem mivel üssük el az időt reggelig.- feleltem nevetve.
-Mi lenne ha....- mondta Pete, majd megcsókolt.
-Ez jó lesz.- válaszoltam két lélegzet vétel között. Gondolom, ami ezután történt, azt nem kellesz részletezni.
_____
Másnap reggel egy viszonylag ismeretlen helyen ébredtem. Pete lakosztályán voltunk. Olyan mintha ezer év telt volna el azóta, hogy hideg vizet öntöttem volna az arcába, pedig csak 20 napja történt. Ő mellettem feküdt és még aludt. Odakuporodtam hozzá és a vállába fúrtam a fejem, majd elnyomott az álom.
Egy órával később ébredtem fel, mert a "párnám" mocorogni kezdett.
-Jó reggelt!- mondta mosolyogva.
-Jó reggelt!- köszöntöttem én is, majd megcsókoltam. Eddig nem is tűnt fel, hogy mennyire megszoktam azt, hogy reggelente velem van mikor felébredek és, hogy csókkal köszöntjük egymást. Csak tegnap nem volt rá alkalmunk, így mint most, de már akkor is hiányzott.
-Tudod milyen nap van ma?- kérdezte, mikor csak annyira hátrahúzta a fejét, hogy megnézhesse az arcom.
-Nem.... Várj csak! KARÁCSONY VAN?- kérdeztem elkerekedett szemekkel. Eddig fel sem tűnt, pedig máskor alig bírom kivárni ezt a napot.
-Igen! Gyere mutatok neked valamit.-mondta majd megfogta a kezem és a nappali felé húzott, ahol egy karácsony fa állt. Nem rémlik, hogy tegnap is ott lett volna, igaz nem a berendezéssel voltam akkor elfoglalva.
-Mi az?
-Nyisd ki és meglátod.- nyomott a kezembe egy becsomagolt kis dobozt. Nekem sem kel kétszer mondani, mert ilyenkor (mint azt már említettem) olyan vagyok mint egy kisgyerek. Fél perccel később ott ültem a fa mellet a földön, és csak néztem a kezemben tartott repülő jegyekre, amik ma estére szólnak Chicagóba.
-Ez most komoly?- kérdeztem halkan.
-Igen.... Nem tetszik?
-Ez meg milyen kérdés már? Persze hogy tetszik!
-Szóval akkor jössz?
-Igen! Annyira szerettem volna veled menni.....
-Hát most jöhetsz.
-Köszönöm.- mondtam majd megcsókoltam.
-Lassan el kellene kezdeni pakolni.- mondta Pete 10 perccel később.
-Rendben.-egyeztem bele.
45 perc múlva Pete bőröndje már az ajtóban volt indulásra készen. A bökkenő csak az, hogy nekem itt nincs semmi ruhám így haza kell mennem, hogy be tudjak pakolni.
-Mindened meg van?- kérdeztem, mire bólintott. Megragadtam a kilincset és kitártam az ajtót. Indulni kell, ha elakarjuk érni a gépet, ami 5 óra múlva indul, és még egy pakolás és egy karácsony is előttünk áll....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése