Jessmine Whide Története-18. Fejezet

-Pontosan hol is vagyunk?- tette fel azt a kérdés Tom, ami engem is foglalkoztatott. Úgy utálom ilyenkor...
-Egy épületben, ahol kifejezetten próba termek vannak.- válaszolt Pete.- A mi termünk a 111-es szám alatt található.- adta át az információkat, miközben elindultunk a bejárat felé.
109,110 és végül 111. Megérkeztünk, nyugtáztam magamban. És ebben a pillanatban a gyomrom 10x kisebb lett a normális méreténél. Pete kinyitotta az ajtót és beterelt minket a terembe. Egész kis barátságos próba teremnek bizonyult vörös falakkal, egy fogassal az ajtó mellet, a nagy jobboldali fal előtt egy hatalmas, kinézetre puhának tűnő, fekete ülő garnitúrával, bolyhos szőnyegekkel. Persze a hangszerek sem hiányoztak. A teremben rajtunk kívül négyen tartózkodtak, Joe, Andy, Patrick és még egy idegen akinek nem láttam az arcát mivel a terem másik végében állt, háttal nekünk, de így is olyan ismerősnek tűnt...
-Helló skacok!- köszönt Pete.- Meghoztam Jessminet és egy barátját Tomot aki Jess osztály társa és ő is hívta meg.
-Szia Patrick Stump.- nyújtott kezet Patrick a megilletődött(??) Tomnak.
-Tom McColt.- mutatkozott be ő is majd kezet rázott Patrickkal, Joe-val és Andy-vel is. De mikor elért a negyedik emberhez, aki eddig háttal állt nekünk, nem csak ő lepődött meg,mikor megfordult...
-Brendon Urie.- mutatkozott be az eddig ismeretlen férfi. Na így már értem honnan volt olyan ismerős... Ő is kezet fogott Tommal, majd megállapodott rajtam a tekintete. Engem nézett! Engem, aki per pillanat elkerekedett szemmel, kicsit tátott szájal és falfehéren,- habár ennek a teremnek a falát nem éppen lehetett fehérnek nevezni.- bámultam őt!
-Gondolom  te vagy Jessmine Whide.- vonta le a kivetkeztetést.
-Igen.- feleltem rekedten.
-Pete mesélt rólad...- folytatta.- Állítása szerint cuki a malackás bugyid.- Na erre az egy mondatra végképp nem számítottam pont BRENDON URIE(!!!!) szájából, pláne nem akkor amikor a kedvenc zenekarom összes tagja, plusz még az egyik osztály társam aki egyben jó barátom is egy teremben vannak! Meg más élet szituációban sem számítottam erre a mondatra Berndon Urie szályából! És ez volt az a pillanat amikor kaméleon lettem és felvettem a szoba falának a színét.
-Hát.- kezdtem mikor már tudtam beszélni.- Ha ő mondja biztos úgy van nem?kérdeztem vissza.
-Van önbizalmad!- nevetett.
-Valakinek az is kell.-feleltem mosolyogva, miközben átöleltem Pete nyakát és a fülébe súgtam:
-Ezt feltétlen muszáj volt megosztanod vele!Kinek mondta még el? Ne is válaszolj! Ha itt végeztünk neked véged!
-Na!- csapta össze a tenyerét Patrick.- Kiválasztottátok tegnap milyen számokat szeretnél énekelni, vagy csak az alsóneműiddel voltatok elfoglalva?- kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
-Hahaha! Nagyon vicces! Igen kiválasztottuk!- feleltem.
-Remek! És meg is osztod velünk?
-Hát lenne a Death Valley-t, Fom Now On We Are Enemies-t, Miss Missing You-t, Jus One Yesterday-t, Young Vulcanoes-t, meg az Alone Together-t.- soroltam.
- Aha, de szerintem a Miss Missing You-t nem kéne játszanunk.- mondta fél perccel később.
-Mi? De... Miért nem????- értetlenkedtem elkeseredetten.
-Azért mert még sohasem énekelhettem Jessmine Whide-al közösen és ki szeretném próbálni.- felelte Berndon, nem kis meglepetésemre.
-Jó.- adtam be a derekam, mivel nem volt más választásom.De pont az agyik kedvenc számom? Ez olyan nagy kicseszés! Mondja ezt az a lány aki esélyt kap a kedvenc zenekarával egy közös koncerten...Most magammal veszekszem? Igen! Nem! Mi? Lehet hogy igaza van Pete nek és tényleg skizofrén vagyok...
-Akkor kezdjük is a próbát.- sürgettek a fiúk.
-Részemről mehet!
-Nagyszerű!
-Jess- hallottam Pete hangját.
-Igen?- fordultam hátra, mire megcsókolt, gyorsan és puhán, de ennek ellenére a többiek érkeztek ó-zni.
-Ez meg mi volt?- kérdeztem csodálkozva.
-Amolyan nehogy elrondzsd puszi.- mondta váll rándítva.
- Köszi a bíztatást! De ennyivel még nem úszod meg...
                                                                       _______
Nagyon élveztem a próbát, olyan jó volt énekelni úgy, hogy azzal - remélhetőleg.- nem megyek senki agyára. Néha éneklés közben Tomra néztem. csak azért, mert kíváncsi voltam hogy érzi magát. Úgy vettem észre, rendesen megbarátkozott BRENDON URIE-val. Ha valaki egy héttel korábban azt mondja nekem, hogy:
-Hé, nyersz 5 VIP jegyet, 5 repülő jegyet a Chicagói FOB koncertre, együtt fogsz énekelni velük egy színpadom, Pete Wentz lesz a pasid és még Brendon Urie val is énekelhetsz a koncert estéjén!- egyszerűen azt mondom neki, hogy bolond és menjen orvoshoz.... De ebben a pillanatban... Meggondolandó...
-Nagyon jók voltatok!-Tapsolt meg minket Tom és Brendon mivel időközben véget ért a próba.
-Köszi.- feleltük mind az 5-en egyszerre mire kitört belőlünk a nevetés.

Jessmine Whide Története-17. Fejezet

Az iskolából kilépve fagyos levegő csapta meg a három fős kis csoportunkat.Szerencsére az autó ott állt ahol reggel is: Szemben az iskola kapuval. Ennek örültem, mivel az egy pántosból, farmer dzsekiből, sálból, téli kabátból és sapkából álló szettetem számomra nem bizonyult elég melegnek, fázós típus vagyok, a nyár az én évszakom! A lehető leggyorsabban, ahogy a tükör jég járdán lehetett megközelítettem az autót és gyorsan beszálltam a járműbe. Tom és Pete mosolyogva követtek. Nem tudom, hogy azon mosolyogtam ahogy rekord idő alatt a kocsiban teremtem, vagy valamin beszélgettek. Megdörzsöltem a kezem, hogy egy kicsi felmelegedjen és már érezzem, hogy ott van. Meg afelől is meg akartam bizonyosodni, hogy nem csak odaképzelem magamnak...
-Csak nem fázol?-kérdezte Pete.
-Nem *azd meg pont azon gondolkodtam, hogy felveszek egy bikinit és abban fogok sétifikálni a városban!- feleltem kapásból.
-Azt megnézném!- jelentette ki Pete és Tom egyszerre, aminek a hatására kitört belőlem a nevetés.
-Mikor hangolódtatok így egymásra?- kérdeztem a nevetéstől könnyező szemekkel.
-Amikor te a fény sebesség határait súrolva be szálltál, vagyis inkább berepültél az autóba.-felelte Tom.
-Oh, így már értem.- feleltem majd elgondolkodtam valamin... Talán azon, hogy a hó olyan mint a cukor máz..
Miközben ezt a FONTOS(!) témát boncolgattam, öntudatlanul átöleltem magam. Ez nálam egy rossz szokás amiről nem tudok leszokni.
-Jess.
-Igen?- tértem vissza a földre Jessmine Whide álom világából.- Szóltál?
-Nem csak magamban beszélek.- felelte Tom.
-Nem mondtam még neked, hogy  ne állj szóba minden hülyével akivel találkozol?- kérdeztem Tomtól.
-Ti mindig így kommunikáltok?- kérdezte a mellettem ülő Pete.
-Igen.- felelte a (szemből nézve) baloldali ablaknál ülő Tom.
-Általában.-nevettem.
-Értem.- nyugtázta Pete.
-Valaki nem akart kérdezni tőlem valamit?- utaltam arra, hogy a  nevem kimondás miatt félbehagytam egy nagyon fontos témán való gondolat menetem.
-Jah, de!-felelte Pete.-Fázol?
-Nem.
-Akkor miért öleled magad?
-Jaj az csak egy rossz szokásom.- magyaráztam.
-Oké..- hagyták inkább rám a dolgot.
-Ott vagyunk már?- kérdeztem fél perccel később, és ezzel átmentem Szamárba a Shrek-ből.
-Ha azt mondom, hogy nem megkérded megint?- kérdezte Pete.
-Nem.
-Remek, nem.-mondta, majd csendben folytattuk az utunk. Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy csendes típus és utálok csendben utazni. Ilyenkor vagy dudorászom, vagy beszélek. Most az utóbbi volt a soron..
-Ott vagyunk már?
-Azt mondtad, hogy nem kérded meg megint!
-Tudom, de utálok csendben utazni.- mondta durcásan.
-Hallgass zenét.- ajánlotta fel Tom.
-Az jó lenne, csak az a baj, hogy a telefonom a táskámban van, a táskám pedig a hátamon és ahhoz, hogy le tudjam venni minimum orrba vágnám Pete-et...-magyaráztam.
-Nehéz egy eset vagy!- mondat Tom.
-Megkaptam már párszor.
-Úgy veszekedtek, mint a 30 éves házasok.-nevetett Pete.
-Hé, ha napokon, heteken  és hónapokon keresztű be lennél vele zárva egy épületbe azon belül is egy osztályba vagy terembe te is így viselkednél!- Magyarázta Tom Pete nek, aki a monológ végére nevetésben tört ki.
-Azért te sem vagy egy könnyű eset. Nem is tudom kinek van meg a telefonján az I´m a Barbie Girl...
-Hát én sem!- felelte Tom.
-Volt már a kezemben a telefonod és ott volt az összes szám nevű aktában!
-Hát már nincs!- tolta a telefonját az arcomba.
-Kitörölted!!!!
-Ha befejeztétek a civakodást ki is szállhatnánk az autóból.- mondta Pete. Igen időközben meg is érkeztünk. Tom szált ki elsőnek.
-Bocsi!- szabadkoztam a viselkedésem miatt.
-Semmi gond.- felelte mosolyogva Pete, miközben a fülem mögé igazított egy kósza tincset...
-Khm!- szakította félbe a pillanatot(!!!) Tom.- Ha befejeztétek az enyelgést ki is szállhatnátok, elvégre én csak egy néző vagyok. Nem próbálhatok helyettetek.
-Mikor lettél te ilyen idegesítő?- kérdeztem tőle, miközben kiszáltam az autóból.
-Nem tudom, te mikor lettél ilyen szerelmes típus?
-Mindig is ilyen voltam, csak nem mutattam ki ennyire.- feleltem.
-Javíthatatlan vagy!- felelte.
-Tudom.
-Na akkor mehetünk.- jelentette ki Pete, aki éppen hogy csak lemaradt a "30 éves házasok veszekedéséről"...