Jessmine Whide Története-26. Fejezet

Az elkövetkezendő 20 percben Pete ölében ültem, átkaroltam a nyakát és csak néztem... Csodáltam...
Ezt a pillanatot Pete a21-ik percben szakította meg..
-Mi az, van valami az arcomon?
-Nincs csak csodállak...- mondat szerelmesen....
-Van  is mit!
-Elrontotta a pillanatot! - tetettem szomorúságot.
-Tudom!- nevetett.
-Szeretlek.
-Tudom.
-Hiányoztál....
-Tudom.
-Egy jegesmedve van a szobámban...
-Tudom.
-Mi? Honnan tudsz Mr. Wandsbeki-ről?- csodálkoztam.
-Mi?
-Csak vicceltem.- nevettem el magam az éretlenkedő arcán....
-Hülye vagy... - nevetett velem.
-Tudom.
-De ezért is szeretlek.
-Tudom.
-Ez idegesítő!
-Tudom.... Nincs kedved hazakísérni?
-Persze hogy van! De figyelmeztetlek nagyon drága az óra bérem, nem hiszem. hogy ki tudnál fizetni.
-Szerintem meg tudunk egyezni.- mondtam majd megcsókoltam.
-Kezdetnek nem rossz.- húzta féloldalas mosolyra a szályát.
-Tudom.
-Ne kezd megint! -emelte fel fenyegetően a mutató ujját.
-Akkor indulhatunk?- kérdezte.
-Persze.
-Remek, csak tudod le kellene szállnod a lábamról. ha azt akarod, hogy fel tudjak állni....
-Azt hittem,hogy hazaviszel ölben...
-Még mit nem! Hogy meghúzzam  a  hátam? Meg nincs is annyi pénzed amiért ezt megtenném.
-De van a mi a pénznél is jobb.
-Például?
-Hát én!
-Önbizalomból nincs hiány!
-Hát per pillanat nincs....- feleltem, majd lassan elindultunk.
   Hazafelé lassan sétáltunk kézen fogva és beszélgetve. Így észre sem vettük, mikor túlmentünk a célon.
-Itt is vagyunk.- mondtam miután bezártam az ajtót.
-Jessmine te vagy az?- ordított le Dóri az emeletről.
-Igen!!!- kiáltottam vissza.
-Oh, szóval ez nálatok örökletes.- mondta Pete
-Micsoda?
-Hát, hogy így kommunikáltok, kiabálva.- mondat úgy, mintha ez magától érthetödő dolog lenne.
-Lehet a génjeinkben van, mert az ük, ük, ük, ük, ük, ük nagyszüleinek Olaszok voltak.
-Így már minden világos.- válaszolt.
A beszélgetésünk alatt levettük a benti melegben feleslegessé vált ruhadarabokat.
-Kivel beszélsz?- kérdezte Dóri, aki a lépcsőn közeledett le , de mikor meglátta kivel vagyok megtorpant..-Jess....
-Igen?
-Ez ki?
-Pete Wentz?
-Azt látom, de miért van itt?
-Mert meghívtam magunkhoz?
-De minek?
-Mert a barátom.
-Mit mondtam neked.
-Nem tudom... Anyu mit is mondott a tetoválásokról derék tájt?
-Ha megmondod megöllek!
-Vedd úgy, hogy nem láttam semmit és te meg nem mondtál semmit.
-Jó! Na mentem!
-Hová?
-Bobhoz.
-Az meg ki?
-A pasim.
-Aha és mikor jössz?
-Nem tudom, majd. Na csá!
-Szia!- integettem kedves mosollyal az arcomon.
-Hogy neked milyen kedves nővéred van!- mondat Pete, miután becsapódott az ajtó a testvérem mögött.
-Lát nád reggelente.... -sóhajtottam.
-Inkább ne...- nevetett Pete.
-Hány óra van?
-17:25
-Mit csináljunk?
-Nem tudom... Nézzünk filmet?
-Rendben.- egyeztem bele.
 Készítettünk popkornt és levágódtunk a TV elé és kerestünk valami jó filmet. Végül az egyik csatornán pont akkor kezdődött a Nagyfiúk, szóval azt néztük.
Mivel nem neten ment a film, a 93 percből 4 óra lett, éljenek a reklám blokkok! Így csak egy kicsit voltam álmos mikor vége lett a filmnek...
-Meddig leszel?- fordultam Pete felé.
-Nem tudom. Meddig legyek?- kérdezett vissza mosollyal az arcán.
-Örökre?
-Hát nagyon nagy számla lesz...
-Nem baj, de megéri!
-Szerintem is.- mondat, majd megcsókolt.
-Mi lenne...- kezdtem 5 perccel később.- ha felmennénk a szobámba?
Válaszul azt kaptam, hogy Pete felállt, a kezét a derekam alá csúsztatta, megemelt, én pedig a nyaka köré fontam a kezem és hagytam, hagy vigyen fel a lépcsőn. Mikor az ajtóm elé értünk én kinyitottam azt, majd ő pedig berúgta mögöttünk és óvatosan lefektetett az ágyamra.
-Na most nem féltél, hogy meghúzódik a derekad?- heceltem.
-Nagyon vicces vagy!- válaszolt, mikörzben kivett valamit a háta alól.Szóval ezért mondja azt anyu, hogy rendet kell rakni, mert nem tudhatjuk ki fog bejönni a szobánkba... Ezt most megtanultam.
-Ez nagyon  cuki!- mondta röhögve kezében a melltartómmal....
-Add azt vissza!- ültem rá a derekára, hogy elérjem a tulajdonom. A következő pillanatban azt éreztem, hogy dőlök és már csak Petet láttam magam felett.
-Mit adsz érte?- kérdezte.
-Az emléket, hogy a kezedben volt. Tudod nem mindenki mondhatja el magáról. Rajtad kívül csak az én és anyu kezében van. És az ő kezében is csak akkor, hogy ha mos. Ez egy megtiszetlettés.
-Ez tényleg nagyon jó,....
-Na látod!- vágtam a szavába.
-De még mindig nem elég.- fejezte be a mondatot.
-Mit akarsz még?- kérdeztem halkan, kiszáradt szájjal.
Nem kaptam választ. Csak mosolyra húzta a száját, megcsókolt , s elfedett a testével........

Jessmine Whide Története-25. Fejezet

A séta közben nem  beszélgettünk. Én csendben, a gondolataimba merülve lépdeltem a park felé, Pete pedig aggódó tekintettel sétált mellettem és próbálta leolvasni az arcomról a gondolataimat. Sikertelenül...
Lassan megérkeztünk a parkba, ahol Pete az első szabad lócára lecsapott és lerántott az ölébe.
-Jessmine mi a baj? Történt valami? -kérdezősködött.
-Nagy hibát követtem el... - mondtam könnyes szemmel.
-Mit? Kérlek mond el, mert nem vall rád, hogy ilyen szótlan vagy és ez ... kikészít!
- Tegnap este próba után, miután hazakísértél felívott Zia, hogy menjünk el érte Tommal egy buliba, ami Csabáéknál van megtartva. És olyan hangon beszélt, mint aki kétségbe van esve, szóval én eszeveszetten rohantam Tomhoz és ketten elmentünk Ziáért...
-És ebben mi a nagy hiba?
-Még nem fejeztem be. Mikor odaértünk Ziaának semmi baja nem volt, csak azt akarta elérni, hogy elmenjünk a buliba.. És a nagy hiba azzal kezdődött, hogy elfogattam a felkínált italt, amire azt mondák, hogy nincs benne alkohol. Hát mégis volt, de nem tűnt fel nekem. Megittam belőle vagy 3 pohárral, talán...
Arra emlékszem, hogy táncolok az egyik osztály társalammal aki letapizott és utána meg a földön terült ki, mivel Tom leütötte. Utána a teraszon voltam Tommal, és volt felettünk egy fagyöngy, amire én részegen fel is hívtam a figyelmét... - mondtam könnyező szemmel. - Sajnálom! Én nem akartam! Kérlek, ne haragudj....
-Élvezted? -kérdezte pár perc szünet után Pete színtelen hangon, ami rosszabb volt, mintha dühöngött volna.
-Nem!!!!!
-Minek neveznéd: csóknak vagy inkább szájra puszinak?
-Inkább csók volt..- feleltem lesütött szemmel.
-Nyelves?
-Mi? Fúj! NEM!
-Hosszú?
-Nem tudom.... Nem.
-Próbáld meg betippelni, mennyi lehetett.
-2-3 másodperc talán. Nagyon sajnálnom! Ha nem fogadtam volna el az innivalót biztosan nem történt volna meg velem. Hidd el, hogyha vissza tudnám csinálni megtenném, mert nem akarlak megbántani...
-Ezt akartad elmondani nekem már reggel is, mikor felhívtalak?- kérdezte halkan, zihálva, mintha most futotta volna le a maratont.
-Igen... - feleltem elhaló hangon.
-Akkor jó... Mármint az nem jó, hogy részegen csókolóztál Tommal, de az meg jó, hogy el akartad mondani nekem, mert ismerek olyan embereket, akik nem mondanák el mert féltenék a hírnevet amit miattam kapnak, vagy kitalálnának valami nevetséges kifogást.... És ez az egyik dolog amit szeretek benned, az, hogy mindig elmondod ha valami bánt....Nem tudom, hogy érted e amit mondok, de jobban most nem tudom kifejezni magam..
-Értelek.- mosolyodtam el kedvesen, majd fél perc után így folytattam - Várj! Akkor most nem dobsz?- kerekedett el a szemem és esett le mi történt.... Csak 10 erőségü földrengést okozott....
-Nem....Miért kéne? Ha szeretnéd meggondolhatom magam....- kezdett el poénkodni.
-Nem vagy vicces!
-Mások szerint jó a humorom.- nevetett.
-Szeretlek! És nem azét mondom most, hogy megváltoztassam a véleményed, csak azt akarom,hogy tud mik az érzéseim!- Hadartam.
-Én is szeretlek.- mondtam mosolyogva, majd a kezébe fogta az arcom, gyengéden letörölte a könnyeim és megcsókolt....
Nem ez volt az első csókunk, de számomra ez volt a legemlékezetesebb.....