Jessmine Whide Története-43. Fejezet

Hát a vacsora az elégé furcsa és eseménydús lett.... Jó ez egy dolog, hogy apa végigmérte a tekintetével többször is Petet, hogy egész este úgy nézet rá, mint akit meg akar ölni, és hogy állandóan faggattak. Erre fel is voltam készülve valamilyen szinten. De arra a bejelentésre, amit a 20 éves testvérem közölt a családdal, arra nem hogy én, de még anyu sem volt felkészülve....
 (Az egyik) kínos csendben, Dóri nagyon feszengett és állandóan Bobra nézet. Nem mondott senki semmit, de Bob bólintott - valószinüleg mind a ketten tudták, hogy mire gondol a másik, csak úgy mint sok szerelmes pár akik nagyon jól ismerik egymást szemmel beszélgettek.- és megfogta Dóri kezét, és fölálltak, majd Dóri pedig megköszörülte a torkát, mire mind rájuk néztünk.
-Anya, Apa, Jess, és persze Pete szeretnénk mondani valamit.- kezdte Dóri, de végig csak a szüleinket nézte.- Bob megkérte a kezem, míg távol voltatok és igent mondtam...
-De most úgy szeretném felenni ezt a kérdést, hogy előtte megkérdem magát Mr. Whide, hogy nekem adja e a lányát.- mondta kicsit félve Bob, amit meg is értek. Ha apa így nézne rám, ahogy most rá én is be lennék tojva, de rendesen...... Mint amikor rossz jegyet viszek haza, és akkor mondom miközben meccset néz, de nem tudom ki a kedvence és véletlenül az ellenfél góljának örülök és azután közlöm vele a jegyet.
3 perc csend következett, majd apa megszólalt:
- Nos akkor had halljam.- mondta apa, mire Bob fellélegzett és feltette a kérdést amire mind a ketten igent mondtak, apa is és Dóri is, csak Dóri más kérdésre válaszolt.
-Na ha már úgyis ilyen jó kedvem van, Jessmine te nem akarsz mondani valamit?
-Mi? Nekem nem kérték meg a kezem...
-Nem erre gondoltam.
-Hát lenne itt valami.... Pete 35 éves...
-Ezt tudjuk.- mondta anya.
-Honnan?
-21-ik század. Wikipédia, Internet, tudod az amivel állandóan zsugorítod az agyad! mondta apa.
-Nem is zsugorítom vele az agyam!
-Mit tanultál meg az interneten?
-Sok mindent sok hírességről.- válaszoltam.
-És az mikor lesz hasznodra?- kérdezte Anya.
-Ha elmegyek egy vetélkedőbe! És amúgy nem akartam semmit sem közölni veletek.
-Akkor jó, ha nem kell semmit sem eltitkolnod.
-Nem nem kell.- na ez így egészen nem igaz, mert eltitkoltam vagy 6/7 "dolgot", de azt nem a vacsora asztalnál kellene közölni, meg nem is most.
A vacsora utána jó hangulatban telte. 22:12- kor én és Pete felmentünk a szobámba, persze csak úgy engedték ezt meg, hogy apa azt mondta fog járni ellenőrizni és Pete nem öltözhet le. Arról meg nem tehetnek, hogy ezzel picit már elkéstek. De sikerült lebeszélni, hogy nem járnak majd ellenőrzésre mivel bízhatnának annyira bennünk, hogy nem járnak ellenőrizgetni minket, meg Pete amúgy is felnőtt. Igen, fontolgatom az ügyvédi, vagy ingatlan eladási szakmát is.
-Na akkor mi lesz azzal az ellenőrzéssel?- kérdeztem a szobámban.
-Milyen ellenőrzéssel?- kérdezte.
-Amit megígértél Brendonnak, mert mindig legyőztem kártyában.
-Jaj, add a kártyát és mehet is.
15 perccel később ott ültem az ágyamon velem szemben Pete ő egy ujjatlan trikóban én pedig fehérneműben...
-Na akkor, hogy is van ez a csalás dolog?-kérdezte vigyorogva.
-Nem csaltam, csak jobb vagyok mint Berndon, ennyi.
-De nálam nem vagy jobb.
-Hát azért még fejlődnöm kell na. Látható a különbség, szó szerint.
-Ezt hogy érted?
-Hát hogy ha úgy van te elmehetsz pókerezni, én meg modellnek.-mutattam a viszonylag lapos hasamra.- De nem tudom kinek kellene egy 168 cm magas modell.
-Nekem kellesz és nem érdekel, hogy modell vagy e vagy nem!- mondta majd megcsókolt.......

Jessmine Whide Története-42. Fejezet

Vagy 2 órán keresztül próbáltunk mind a hatan, majd kikövetkeztek a fiuk négyen, mivel sem Brendon, sem pedig én nem lépek fel velük a jótékonysági koncerten. Pontosabban csak én nem lépek fel, mivel ugye Brendonnak ott van a saját zenekara. Hogy ne unatkozzunk amíg tart a próba, pókereztünk, és állandóan én nyertem! Még szerencse (Brendon szemszögéből nézve), hogy nem pénzért játszottunk. Kár, mert biztosan összejött volna a pénz arra a fekete hátizsákra amit kinéztem magamnak. De még nem volt karácsony, szóval hátha a Jézuska megkapta a levelem.
- Ennyi, én nem játszom veled többet! Tuti, hogy csalsz!
-Nem csalok! Veszíteni is tudni kell, az pedig neked nagyon megy.- Vigyorogtam elégedetten.
-Pete mond meg a barát nődnek, hogy ne csaljon a pókerben!- mondta Brendenon, az időközben mellénk érő Petenek.
-Barát nőm, ne csalj a pókerben.
-De én nem csalok.- feleltem sértődötten.
-Nem csal.- mondta Brendonnak.
-Honnan tudod?
-Mert látom rajta, és hogy ha nem mondana most igazat akkor azt benézte mivel tesztelni fogom.
-Ugye tudjátok, hogy én is itt vagyok, szóval legyetek olyan kedvesek, hogy nem beszéltek rólam tárgyként. És hogy érted azt, hogy le fogsz tesztelni?
-Majd meglátod.
-És ha nem felelek meg a teszten akkor elégtelent kapok?
-Most hogy így mondod nem rossz ötlet.- mondta, majd megcsókolt.
-Hé ti ott! Azonnal szakadjaot szét! Megállapodtunk!
-Jó, bocsi.- mondtam Patricknak nevetve.
-Rendben.- tette fel védekezően a kezét Pete, majd mind a hatunkból kitört a nevetés.
                                                                _____
-Megérkeztünk!- kiáltottam beérve az elő térbe. Valami isteni illat terjengett a levegőben, betöltve ezzel az egész házat.
-Sziasztok!- hallottam Dóri hangját a konyhából, így egyenesen oda indultunk. Mikor beléptem a helységbe a következő látvány fogadott: Bob és Dóri asztalt terítenek, anya a tűzhelynél tevékenykedik, apa pedig az asztal végén ül és olvas. Az egy dolog, hogy azon meglepődtem, hogy Dóri asztalt terit de az meg a másik hogy jobban érdekeltek most a szüleim, mint az hogy csináljak egy képet és feltegyem Facebook-ra a következő szöveggel : A "kis tesónak" nagy a hatalma 3:D ! vagy valami hasonló.
-Anya!!!- kiáltottam el magam és gyorsan odaszaladtam megölelni anyut, aki majdnem elesett a becsapódás ereje miatt. Nos igen, lehet, hogy 10 nap múlva már 18 éves leszek, de vannak alkalmak (általában mindég) mikor egy 3 éves szintjén vagyok, és néha nem csak viselkedésben....
-Szia Jessmine!- üdvözült anyu, miután elengedtem. Eddig, míg távol volt nem tűnt fel, hogy hiányoztak volna, csak most hogy itthon vannak.
-És velem mi lesz?- állt meg mellettem apa.
-Szia apu!! MIkor jöttetek haza?
-Vagy egy fél órája.- felelte apu.- És te hol voltál?
-Nem én, hanem mi.- utaltam arra, hogy Pete is velem volt. Csak volt. Most meg nincs sehol.
-Mi?
-Egy pillanat.- szabadkoztam, majd kimentem az előtérbe, de ott sem találtam. Felnéztem az emeletre és a szobám ajtaja nyitva volt és fény áradt ki rajta. Gyorsan felszaladtam és bementem a szobámba, ahol reményeim szerint Pete fog várni. Vagy ha nem is vár legalább ott lesz. És nem csalódtam, mivel ott volt!
-Hát te?- kérdeztem, mikor helyet foglaltam mellette.
-Feljöttem ide, mert úgy láttam, hogy csak felesleges plusz egy fő lennék, te meg amúgy is a szüleiddel voltál elfoglalva...-mondta Pete halkan, mire én finoman megcsókoltam...
-Igen mert már jó ideje nem láttam őket, és hiányoztak...- feleltem mikor elszakadtunk.
-Hiányoztak?
-Igen, csak nem akartam még magamnak sem beismerni. De mi az hogy szerinted nem kell oda plusz egy fő? Kell oda az az egy fő, hogy ne legyen hiányos a család.......
-Hogy mi?
-Hát, mivel a barátom vagy és én mindennél jobban szeretlek, azt hiszem, hogy már a családba tartozol. Legalább is számomra igen..... Uhh, bocsi.. Nem tudom ezt most miért mondtam, vagy hogy honnan jött csak szeretném ha lejönnél velem és megismernéd a családom. Meg lemártana már nekem is bemutatnom téged a szüleimnek, mert te már bemutattál a rokonaidnak.....
-Hát nem ártana.- mondta kedves mosollyal az arcán..
-Akkor jössz?- kérdeztem miközben felálltam, és kinyújtottam felé a kezem.
-Persze.- válaszolta a kezem megfogása közben, majd elindultunk vissza a konyhába. Amint beértünk a konyhába, mindenki ránk szegezte a tekintetét. Dóri és Bob közönyösen, mint akik már megszokták a látványunkat így együtt. Anya kíváncsian. Apánál pedig a védelmező oroszlán tekintete keveredett a kíváncsisággal...
-Na szóval apa, mi próbán voltunk. Egyébként ő itt a barátom Pete Wentz.....
Na ez  érdekes lesz....