Vagy 2 órán keresztül próbáltunk mind a hatan, majd kikövetkeztek a fiuk négyen, mivel sem Brendon, sem pedig én nem lépek fel velük a jótékonysági koncerten. Pontosabban csak én nem lépek fel, mivel ugye Brendonnak ott van a saját zenekara. Hogy ne unatkozzunk amíg tart a próba, pókereztünk, és állandóan én nyertem! Még szerencse (Brendon szemszögéből nézve), hogy nem pénzért játszottunk. Kár, mert biztosan összejött volna a pénz arra a fekete hátizsákra amit kinéztem magamnak. De még nem volt karácsony, szóval hátha a Jézuska megkapta a levelem.
- Ennyi, én nem játszom veled többet! Tuti, hogy csalsz!
-Nem csalok! Veszíteni is tudni kell, az pedig neked nagyon megy.- Vigyorogtam elégedetten.
-Pete mond meg a barát nődnek, hogy ne csaljon a pókerben!- mondta Brendenon, az időközben mellénk érő Petenek.
-Barát nőm, ne csalj a pókerben.
-De én nem csalok.- feleltem sértődötten.
-Nem csal.- mondta Brendonnak.
-Honnan tudod?
-Mert látom rajta, és hogy ha nem mondana most igazat akkor azt benézte mivel tesztelni fogom.
-Ugye tudjátok, hogy én is itt vagyok, szóval legyetek olyan kedvesek, hogy nem beszéltek rólam tárgyként. És hogy érted azt, hogy le fogsz tesztelni?
-Majd meglátod.
-És ha nem felelek meg a teszten akkor elégtelent kapok?
-Most hogy így mondod nem rossz ötlet.- mondta, majd megcsókolt.
-Hé ti ott! Azonnal szakadjaot szét! Megállapodtunk!
-Jó, bocsi.- mondtam Patricknak nevetve.
-Rendben.- tette fel védekezően a kezét Pete, majd mind a hatunkból kitört a nevetés.
_____
-Megérkeztünk!- kiáltottam beérve az elő térbe. Valami isteni illat terjengett a levegőben, betöltve ezzel az egész házat.
-Sziasztok!- hallottam Dóri hangját a konyhából, így egyenesen oda indultunk. Mikor beléptem a helységbe a következő látvány fogadott: Bob és Dóri asztalt terítenek, anya a tűzhelynél tevékenykedik, apa pedig az asztal végén ül és olvas. Az egy dolog, hogy azon meglepődtem, hogy Dóri asztalt terit de az meg a másik hogy jobban érdekeltek most a szüleim, mint az hogy csináljak egy képet és feltegyem Facebook-ra a következő szöveggel : A "kis tesónak" nagy a hatalma 3:D ! vagy valami hasonló.
-Anya!!!- kiáltottam el magam és gyorsan odaszaladtam megölelni anyut, aki majdnem elesett a becsapódás ereje miatt. Nos igen, lehet, hogy 10 nap múlva már 18 éves leszek, de vannak alkalmak (általában mindég) mikor egy 3 éves szintjén vagyok, és néha nem csak viselkedésben....
-Szia Jessmine!- üdvözült anyu, miután elengedtem. Eddig, míg távol volt nem tűnt fel, hogy hiányoztak volna, csak most hogy itthon vannak.
-És velem mi lesz?- állt meg mellettem apa.
-Szia apu!! MIkor jöttetek haza?
-Vagy egy fél órája.- felelte apu.- És te hol voltál?
-Nem én, hanem mi.- utaltam arra, hogy Pete is velem volt. Csak volt. Most meg nincs sehol.
-Mi?
-Egy pillanat.- szabadkoztam, majd kimentem az előtérbe, de ott sem találtam. Felnéztem az emeletre és a szobám ajtaja nyitva volt és fény áradt ki rajta. Gyorsan felszaladtam és bementem a szobámba, ahol reményeim szerint Pete fog várni. Vagy ha nem is vár legalább ott lesz. És nem csalódtam, mivel ott volt!
-Hát te?- kérdeztem, mikor helyet foglaltam mellette.
-Feljöttem ide, mert úgy láttam, hogy csak felesleges plusz egy fő lennék, te meg amúgy is a szüleiddel voltál elfoglalva...-mondta Pete halkan, mire én finoman megcsókoltam...
-Igen mert már jó ideje nem láttam őket, és hiányoztak...- feleltem mikor elszakadtunk.
-Hiányoztak?
-Igen, csak nem akartam még magamnak sem beismerni. De mi az hogy szerinted nem kell oda plusz egy fő? Kell oda az az egy fő, hogy ne legyen hiányos a család.......
-Hogy mi?
-Hát, mivel a barátom vagy és én mindennél jobban szeretlek, azt hiszem, hogy már a családba tartozol. Legalább is számomra igen..... Uhh, bocsi.. Nem tudom ezt most miért mondtam, vagy hogy honnan jött csak szeretném ha lejönnél velem és megismernéd a családom. Meg lemártana már nekem is bemutatnom téged a szüleimnek, mert te már bemutattál a rokonaidnak.....
-Hát nem ártana.- mondta kedves mosollyal az arcán..
-Akkor jössz?- kérdeztem miközben felálltam, és kinyújtottam felé a kezem.
-Persze.- válaszolta a kezem megfogása közben, majd elindultunk vissza a konyhába. Amint beértünk a konyhába, mindenki ránk szegezte a tekintetét. Dóri és Bob közönyösen, mint akik már megszokták a látványunkat így együtt. Anya kíváncsian. Apánál pedig a védelmező oroszlán tekintete keveredett a kíváncsisággal...
-Na szóval apa, mi próbán voltunk. Egyébként ő itt a barátom Pete Wentz.....
Na ez érdekes lesz....
- Ennyi, én nem játszom veled többet! Tuti, hogy csalsz!
-Nem csalok! Veszíteni is tudni kell, az pedig neked nagyon megy.- Vigyorogtam elégedetten.
-Pete mond meg a barát nődnek, hogy ne csaljon a pókerben!- mondta Brendenon, az időközben mellénk érő Petenek.
-Barát nőm, ne csalj a pókerben.
-De én nem csalok.- feleltem sértődötten.
-Nem csal.- mondta Brendonnak.
-Honnan tudod?
-Mert látom rajta, és hogy ha nem mondana most igazat akkor azt benézte mivel tesztelni fogom.
-Ugye tudjátok, hogy én is itt vagyok, szóval legyetek olyan kedvesek, hogy nem beszéltek rólam tárgyként. És hogy érted azt, hogy le fogsz tesztelni?
-Majd meglátod.
-És ha nem felelek meg a teszten akkor elégtelent kapok?
-Most hogy így mondod nem rossz ötlet.- mondta, majd megcsókolt.
-Hé ti ott! Azonnal szakadjaot szét! Megállapodtunk!
-Jó, bocsi.- mondtam Patricknak nevetve.
-Rendben.- tette fel védekezően a kezét Pete, majd mind a hatunkból kitört a nevetés.
_____
-Megérkeztünk!- kiáltottam beérve az elő térbe. Valami isteni illat terjengett a levegőben, betöltve ezzel az egész házat.
-Sziasztok!- hallottam Dóri hangját a konyhából, így egyenesen oda indultunk. Mikor beléptem a helységbe a következő látvány fogadott: Bob és Dóri asztalt terítenek, anya a tűzhelynél tevékenykedik, apa pedig az asztal végén ül és olvas. Az egy dolog, hogy azon meglepődtem, hogy Dóri asztalt terit de az meg a másik hogy jobban érdekeltek most a szüleim, mint az hogy csináljak egy képet és feltegyem Facebook-ra a következő szöveggel : A "kis tesónak" nagy a hatalma 3:D ! vagy valami hasonló.
-Anya!!!- kiáltottam el magam és gyorsan odaszaladtam megölelni anyut, aki majdnem elesett a becsapódás ereje miatt. Nos igen, lehet, hogy 10 nap múlva már 18 éves leszek, de vannak alkalmak (általában mindég) mikor egy 3 éves szintjén vagyok, és néha nem csak viselkedésben....
-Szia Jessmine!- üdvözült anyu, miután elengedtem. Eddig, míg távol volt nem tűnt fel, hogy hiányoztak volna, csak most hogy itthon vannak.
-És velem mi lesz?- állt meg mellettem apa.
-Szia apu!! MIkor jöttetek haza?
-Vagy egy fél órája.- felelte apu.- És te hol voltál?
-Nem én, hanem mi.- utaltam arra, hogy Pete is velem volt. Csak volt. Most meg nincs sehol.
-Mi?
-Egy pillanat.- szabadkoztam, majd kimentem az előtérbe, de ott sem találtam. Felnéztem az emeletre és a szobám ajtaja nyitva volt és fény áradt ki rajta. Gyorsan felszaladtam és bementem a szobámba, ahol reményeim szerint Pete fog várni. Vagy ha nem is vár legalább ott lesz. És nem csalódtam, mivel ott volt!
-Hát te?- kérdeztem, mikor helyet foglaltam mellette.
-Feljöttem ide, mert úgy láttam, hogy csak felesleges plusz egy fő lennék, te meg amúgy is a szüleiddel voltál elfoglalva...-mondta Pete halkan, mire én finoman megcsókoltam...
-Igen mert már jó ideje nem láttam őket, és hiányoztak...- feleltem mikor elszakadtunk.
-Hiányoztak?
-Igen, csak nem akartam még magamnak sem beismerni. De mi az hogy szerinted nem kell oda plusz egy fő? Kell oda az az egy fő, hogy ne legyen hiányos a család.......
-Hogy mi?
-Hát, mivel a barátom vagy és én mindennél jobban szeretlek, azt hiszem, hogy már a családba tartozol. Legalább is számomra igen..... Uhh, bocsi.. Nem tudom ezt most miért mondtam, vagy hogy honnan jött csak szeretném ha lejönnél velem és megismernéd a családom. Meg lemártana már nekem is bemutatnom téged a szüleimnek, mert te már bemutattál a rokonaidnak.....
-Hát nem ártana.- mondta kedves mosollyal az arcán..
-Akkor jössz?- kérdeztem miközben felálltam, és kinyújtottam felé a kezem.
-Persze.- válaszolta a kezem megfogása közben, majd elindultunk vissza a konyhába. Amint beértünk a konyhába, mindenki ránk szegezte a tekintetét. Dóri és Bob közönyösen, mint akik már megszokták a látványunkat így együtt. Anya kíváncsian. Apánál pedig a védelmező oroszlán tekintete keveredett a kíváncsisággal...
-Na szóval apa, mi próbán voltunk. Egyébként ő itt a barátom Pete Wentz.....
Na ez érdekes lesz....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése