Oldalak

2014. augusztus 5., kedd

Jessmine Whide Története-28. Fejezet, 1. rész.

Legközelebb a sötétítő résein beáramló napfényre ébredtem fel. Ki nyitottam a szemem és automatikusan az órára néztem, ami nagy meglepetésemre 11:30-at mutatott. Ha anyu itthon lenne, biztosan nem engedné meg nekem ezt a luxust még annak ellenére sem, hogy szünet van. Kényelmesen el kezdtem nyújtózkodni és csak fél perc késéssel esett le, hogy valamiféle akadályba kellet volna ütköznöm.... Pete már nem feküdt mellettem.
Hirtelen még az is át ment a fejemen, hogy amiről azt hittem. hogy igaz volt, csak egy álom volt... az egész hét.
Lekászálódtam az ágyról és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Csak, mikor kinyitottam az ajtó Petettel találtam szemben magam, aki nagy lendülettel akart benyitni és már nem tudott megállni, ezért rám esett, én pedig a földre és nem kaptam levegőt. Pete nevetve kászálódott fel és így végre jutott oxigén a tüdőmbe(!!!). A kezében egy tálcát tartott, aminek nem esett semmi baja a nagy esés közepette. Le tette a tálcát az éjjeli szekrényemre és még mindig nevetve felsegített a földről.
-Köszi... - mosolyogtam.- Ez meg mi?-kérdeztem a tálcára mutatva.
-Reggeli.- jelentette ki határozottan.- Vagy inkább ebéd.
-Így már minden világos.
-Akkor jó.
A tálcán volt minden. Nutella, narancslé, kávé, tea, kalács, pirítós kenyér, tejszín hab de még eper (!!!) is. Hogy hol talált friss epret a tél közepén? Rejtély. Lehet, hogy Sherlock Holmes rájönne.
-Nem vagy éhes?
-De csak.. Mindegy.
-Ehetünk?
-Persze.- azzal helyet foglaltam az ágyon törökülésben Petettel szemben és jóízűen el kezdtem enni. Pete pár perc múlva se szó se  beszéd felpattant és kiviharzott a szobámból, én meg értetlenül bámultam utána. 3 perccel később mikor visszaért, én még mindig bamba mimikával néztem az ajtót.
-Bocs...- szabdkozott.- Csak elkészült a gofri.-mondta a kezében egy tányérral, ami meg volt pakolva, friss aranyló gofrival.
-Meg van bocsátva, de csak azért, mert van gofrid. Szirupot is hoztál meg csoki öntet?- estem neki, mint egy pszichopata.
-Igen.- azzal elővette a hátamögűl a juha szirupos és csoki önetes üvegeket.
-Köszi.- kaptam ki a kezéből a két üveget és két gofrit a tányérról, és neki is kezdtem a specialitásomnak, amit senki az egész családban nem tud olyan jól megcsinálni mint és. Ezért is ez a specialitásom!
A két gofrira került: egy réteg nutella, tejszín hab, nutella, eper, juhar szirup és csoki öntet. Mikor elkészült a két gyöynörü, ragacsos gofri volt a tányéromon.
-Nagyon guszta.- mondta Pete.
-Tudom.
-Kapok?- kérdezte.
-Nem.
-Milyért nem?
-Mert magamnak csináltam és ezek az én drágaszágaim!
-De én csináltam a gofrikat!- mondta felháborodottan.
-Én meg ezt hoztam ki belőle!- böktem a tányéromra.
Még biztosan vitatkoztunk volna tovább, ha nem nyillik ki a bejárati ajtó.......

2014. augusztus 4., hétfő

Nagyon szépen köszönöm az 1000-ren felüli kattintást mindenkinek! ♥♥♥

2014. augusztus 3., vasárnap

Jessmine Whide Története-27. Fejezet

Reggel nem is tudom, mire ébredtem fel. Csak úgy megszokásból... De így, ahogy ezen a reggel még sosem ébredtem fel. Pete karjára hajtott fejjel, a szó szoros értelmében rajta aludtam el és ébredtem fel....
Ahogy szétnéztem a szobában meglepetten láttam, hogy a ruhák szerte szét hevernek a padlón. És minden bevillant! Pete testének súlya felettem... A csókjai és a szája íze... A keze érintés a derekamon, mikor benyúlt a pólóm alá, majd a hátamon mikor már le került a póló... A hát íve, ahogy végig futtattam rajta a tenyerem és éreztem ahogy megfeszülnek az izmok az érintésem alatt... A meleg leheletét a vállamon és az érintését, amint követi a lábam ívét egészen a hasamig... A gyengéd csókok amikkel a nyakamon egészen a számig ajándékozta meg a bőröm és engem is... A hasa és a mellkasa formája.....
Az emlékek hatására mondhatni transzba estem. Nem tudom felfogni, hogy ez mind megtörtént! Ráadásul VELEM! Még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténhet.. Na jó ott azért igen, de melyik FOB azon belül is Pete Wentz fan ne ábrándozna hasonló dolgokról?
Ez az egész olyan hihetetlen.(...) Csodálatos és egyben ijesztő is, de mégis valamiféle boldogsággal töltenek el az emlékek.
Az órára pillantva megállapítottam, hogy 7:59 van. Mások szombaton ilyenkor alszanak, pláne azok akik a szerelmükkel lehetnek, csak én vagyok ilyen hülye, hogy hajnalban hitetlenkedem azon ami tegnap este történt velem!
Próbáltam visszaaludni, de valahogy nem jártam sikerrel. Egyre csak kattogott az agyam. Én komolyan meg tettem ezt? Pete Wentz-el? A 18 adik szülinapom előtt? Ezt meg kell beszélnem vele...
Önző dolog, de muszáj volt felkeltenem szegényt. Megráztam a vállát de semmi reakció... Megint nem önt le hideg vízzel. 10 perccel később kifogyva az ötletekből csak simán megcsókoltam és csodák csodája ez hatott! Milyért nem jutott ez 10 perccel hamarabb eszembe?
-Jó reggelt! - köszönt mosolyogva.
-Jó reggelt Csipkerózsika! Milyen volt a 100 éves alvás? Remélem kipihented magad.
-Nagyon vicces vagy ma.- mondta elmélázva.
-Mint általában.- nevettem.- És mit álmodtál 100 év alatt?
-Ha te azt tudnád...- válaszolt egy NAGY sóhaj kíséretében.
-Szerintem tudom.- mosolyogtam.- Te figyelj csak... Nem siettük mi ezt el egy kicsit?
-Nem tudom... Miért szerinted igen?- kérdezte miközben le sem vette rólam a szemét.
-Jobban belegondolva még csak körülbelül 1 hete járunk... És én csak 18 leszek... Te meg 35 vagy...
-Meg bántad.
-Te hülye vagy! Nem dehogy! Csak most olyan ribancnak érzem magam, aki akárkivel összefekszik 5 napi ismeretség után!
-Hé azért nem akárkivel! És ha most azzal jössz nekem, hogy nem is nagyon ismersz akkor nem tudom mit csinálok veled! Mert ez hülyeség lenne. És nem igaz, amit mondasz... Csak akkor, ha már máskor is csináltad...
-Mi? Nem! Bolond vagy? És miért mondanám azt, hogy nem ismerlek, mikor egy csomó mindent tudom rólad! És te kiismertél egy hét alatt?
-Lehet...-válaszolta. - Szerintem igen. - válaszolt mosolyogva.- Megnyugodtál?
-Igen.. Köszönöm.- mondtam és lesmároltam.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.- válaszoltam.
-Hogy hogy nem volt még barátod?
-Ez most miért fontos?
-Csak érdekel..
-Tudod nem mindenki bukik a humoromra vagy a stílusomra... A mai fiúk általában a "mindent kirakok még azt is amim nincs" stílusú pláza picsákra buknak akik, 8 kiló make uppal, 7 kiló púderrel, 6 kiló szem festékkel és spirállal meg száj fénnyel a fejükön, kurva nagy push-up melltartóban és mini,legrosszabb esetben neon színben pompázó ruhákban kelletik magukat. Most nem mindenkire gondolok csak a mai lányok többségére. Akinek nem inge, ne vegye magára!-válaszoltam.
-Aha. Nem nagyon bírod az ilyen lányokat mi?- kérdezte mosolyogva.
-Hát nem. Szerinted nem sok ez a 17 év? -kérdeztem.
-Nem.- vágta rá határozottan.- És aki  20 évesen hozzá megy egy 70 éveshez?
-De lehet, hogy csak a pénze miatt egy hozzá.- gondolkodtam hangosan.
-Lehet, de én tudom ,hogy te nem a pénzem miatt jársz velem se a hírnév miatt.
-Akkor miért? - kérdeztem vigyorral a fejemen.
-Mert szeretsz!
-Ezt ilyen nagy önbizalommal ki tudod jelenteni?- kérdeztem.
-Milyért, nem így van?
-De.... Azért annak örülök,
-Hogy?
-Azzal töltöttem az éjszakám, akit nagyon szeretek.- fejeztem be a mondatom.
-Örülök.
-Minek?
-Annak, hogy örülsz!
-Ez cuki.- mondtam, majd megcsókoltam, a mellkasára hajtottam a fejem, ő átkarolta a vállam a másik kezével pedig megfogta a mellkasán pihentetett kezem, és visszaaludtunk.