Legközelebb a sötétítő résein beáramló napfényre ébredtem fel. Ki nyitottam a szemem és automatikusan az órára néztem, ami nagy meglepetésemre 11:30-at mutatott. Ha anyu itthon lenne, biztosan nem engedné meg nekem ezt a luxust még annak ellenére sem, hogy szünet van. Kényelmesen el kezdtem nyújtózkodni és csak fél perc késéssel esett le, hogy valamiféle akadályba kellet volna ütköznöm.... Pete már nem feküdt mellettem.
Hirtelen még az is át ment a fejemen, hogy amiről azt hittem. hogy igaz volt, csak egy álom volt... az egész hét.
Lekászálódtam az ágyról és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Csak, mikor kinyitottam az ajtó Petettel találtam szemben magam, aki nagy lendülettel akart benyitni és már nem tudott megállni, ezért rám esett, én pedig a földre és nem kaptam levegőt. Pete nevetve kászálódott fel és így végre jutott oxigén a tüdőmbe(!!!). A kezében egy tálcát tartott, aminek nem esett semmi baja a nagy esés közepette. Le tette a tálcát az éjjeli szekrényemre és még mindig nevetve felsegített a földről.
-Köszi... - mosolyogtam.- Ez meg mi?-kérdeztem a tálcára mutatva.
-Reggeli.- jelentette ki határozottan.- Vagy inkább ebéd.
-Így már minden világos.
-Akkor jó.
A tálcán volt minden. Nutella, narancslé, kávé, tea, kalács, pirítós kenyér, tejszín hab de még eper (!!!) is. Hogy hol talált friss epret a tél közepén? Rejtély. Lehet, hogy Sherlock Holmes rájönne.
-Nem vagy éhes?
-De csak.. Mindegy.
-Ehetünk?
-Persze.- azzal helyet foglaltam az ágyon törökülésben Petettel szemben és jóízűen el kezdtem enni. Pete pár perc múlva se szó se beszéd felpattant és kiviharzott a szobámból, én meg értetlenül bámultam utána. 3 perccel később mikor visszaért, én még mindig bamba mimikával néztem az ajtót.
-Bocs...- szabdkozott.- Csak elkészült a gofri.-mondta a kezében egy tányérral, ami meg volt pakolva, friss aranyló gofrival.
-Meg van bocsátva, de csak azért, mert van gofrid. Szirupot is hoztál meg csoki öntet?- estem neki, mint egy pszichopata.
-Igen.- azzal elővette a hátamögűl a juha szirupos és csoki önetes üvegeket.
-Köszi.- kaptam ki a kezéből a két üveget és két gofrit a tányérról, és neki is kezdtem a specialitásomnak, amit senki az egész családban nem tud olyan jól megcsinálni mint és. Ezért is ez a specialitásom!
A két gofrira került: egy réteg nutella, tejszín hab, nutella, eper, juhar szirup és csoki öntet. Mikor elkészült a két gyöynörü, ragacsos gofri volt a tányéromon.
-Nagyon guszta.- mondta Pete.
-Tudom.
-Kapok?- kérdezte.
-Nem.
-Milyért nem?
-Mert magamnak csináltam és ezek az én drágaszágaim!
-De én csináltam a gofrikat!- mondta felháborodottan.
-Én meg ezt hoztam ki belőle!- böktem a tányéromra.
Még biztosan vitatkoztunk volna tovább, ha nem nyillik ki a bejárati ajtó.......
Hirtelen még az is át ment a fejemen, hogy amiről azt hittem. hogy igaz volt, csak egy álom volt... az egész hét.
Lekászálódtam az ágyról és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Csak, mikor kinyitottam az ajtó Petettel találtam szemben magam, aki nagy lendülettel akart benyitni és már nem tudott megállni, ezért rám esett, én pedig a földre és nem kaptam levegőt. Pete nevetve kászálódott fel és így végre jutott oxigén a tüdőmbe(!!!). A kezében egy tálcát tartott, aminek nem esett semmi baja a nagy esés közepette. Le tette a tálcát az éjjeli szekrényemre és még mindig nevetve felsegített a földről.
-Köszi... - mosolyogtam.- Ez meg mi?-kérdeztem a tálcára mutatva.
-Reggeli.- jelentette ki határozottan.- Vagy inkább ebéd.
-Így már minden világos.
-Akkor jó.
A tálcán volt minden. Nutella, narancslé, kávé, tea, kalács, pirítós kenyér, tejszín hab de még eper (!!!) is. Hogy hol talált friss epret a tél közepén? Rejtély. Lehet, hogy Sherlock Holmes rájönne.
-Nem vagy éhes?
-De csak.. Mindegy.
-Ehetünk?
-Persze.- azzal helyet foglaltam az ágyon törökülésben Petettel szemben és jóízűen el kezdtem enni. Pete pár perc múlva se szó se beszéd felpattant és kiviharzott a szobámból, én meg értetlenül bámultam utána. 3 perccel később mikor visszaért, én még mindig bamba mimikával néztem az ajtót.
-Bocs...- szabdkozott.- Csak elkészült a gofri.-mondta a kezében egy tányérral, ami meg volt pakolva, friss aranyló gofrival.
-Meg van bocsátva, de csak azért, mert van gofrid. Szirupot is hoztál meg csoki öntet?- estem neki, mint egy pszichopata.
-Igen.- azzal elővette a hátamögűl a juha szirupos és csoki önetes üvegeket.
-Köszi.- kaptam ki a kezéből a két üveget és két gofrit a tányérról, és neki is kezdtem a specialitásomnak, amit senki az egész családban nem tud olyan jól megcsinálni mint és. Ezért is ez a specialitásom!
A két gofrira került: egy réteg nutella, tejszín hab, nutella, eper, juhar szirup és csoki öntet. Mikor elkészült a két gyöynörü, ragacsos gofri volt a tányéromon.
-Nagyon guszta.- mondta Pete.
-Tudom.
-Kapok?- kérdezte.
-Nem.
-Milyért nem?
-Mert magamnak csináltam és ezek az én drágaszágaim!
-De én csináltam a gofrikat!- mondta felháborodottan.
-Én meg ezt hoztam ki belőle!- böktem a tányéromra.
Még biztosan vitatkoztunk volna tovább, ha nem nyillik ki a bejárati ajtó.......