Jessmine Whide Története-11. Fejezet

Még az öltözőben is folytattuk a beszélgetést. Épp a Golden-t hallgattuk, amikor e fejem ráhajtottam a vállára. Azt vettem észre, hogy a fejem rendkívül jól illeszkedik a válla ívébe, vagy hajlatába, nem tudom minek nevezik... Éreztem a meleget, ami árad belőle, az illatát: tus fürdő, arc szesz és tél illata van. Majd azon kaptam magam, hogy örülnék, ha bármikor ráhajthatnám a vállára a fejem és csak érezném őt! Élveztem ezt a pillanatot,amíg tartott. Ezt a szinte tökéletes pillanatot két osztály társam érkezése szakította félbe.. Zia és Csaba. Hirtelen felültem ,amivel magam is és Tom-ot is megleptem.
-Sziasztok- köszönt Csabi.
-Helló-feleltem.
-Szia- üdvözölte a barátját Tom. Míg ők ketten beszélgettek volt időm  gondolkodni, és rá jöttem valamira. Valamire amit, ha tegnap mond nekem valaki reflexből azt felelem rá:Kizárt dolog! De most mégis itt ülök és arra jöttem rá, hogy már nem érzek semmit barátságon kívül Csaba iránt. Mégis hogy változhatott meg bennem minden ennyi idő alatt? Lehet, hogy az események sűrűsége, a Tommal való beszélgetések, és a csókok Pete-el megtették a hatásukat...
-Szia- zökkentett ki a gondloat menetemből Zia.
-Szia-feleltem- Mizu?
-Semmi. Naaaaa?
-Mi naaaaa?
-Látom jól meg vagytok Tommal
-Aha, kiderült, hogy még sem olyan nagy bunkó!- emeltem meg a hangom az utolsó szónál.
-Héééé! Ez fájt!- reagált Tom.
-Bocs. És szereti a FOB-ot.-fordultam vissza Ziához.
-Ez remek.Mi volt zenén?
-Nem fogod elhinni!-pörögtem fel és rábeszéltem , hogy menyünk el az osztályba, hogy mindent el mondhassak neki.
-Mond, hogy csak szívatsz!- az első reakció a beszámoló után.
-Nem!-feleltem mosolyogva.
-Te és PETE WENTZ? Csókolóztatok? Komolyan???
-Igen..
-És fel fogsz lépni velük egy szinpadon azon a koncerten, amire nyerted a jegyeket?
-Úgy ahogy mondod.
-Hallod, te ki*aszott mázlista vagy!-jelentette ki.
-Jah és ez még nem minden!-majd elmeséltem neki az "álmom".
-Mondtam már hogy ki*aszott mázlista vagy?!
-Igen-feleltem- De várd meg a végét.
-Ha most azzal jössz nekem, hogy szerenádot adott neked Pete akkor én minimum megverlek!-mondat, enyhe dükitörési rohammal.
-Nem, csak össze vagyok zavarodva...
-Miért is?-kérdezte.
-Mert,a tegnapi nap folyamán nagyon jóban lettünk Tommal, és...
-És?-sietettet Zia.
-És most úgy érzem, hogy kicsit beleestem.... És most nem tudom, hogy mi van. Tegnap 3 órán át beszélgettünk és még este is felhívott... Az a baj, hogy nem tudom Pete mit akar és nem szeretném egyiket sem megbántani...
-Oh... Ez esetben nem lennék a helyedben.
-Nem is kell! Ez az én életem, majd csak kialakul nem?-feleltem.-Te csak légy boldog Csabával.-bíztattam, és erőltettem magamra egy hitelesnek messziről sem nevezhető mosolyt.
-Rendben, de ugye nem baj ha Csabával fogok ülni?
-Hülyéskedsz? Persze hogy nem!
-Köszi-mosolygott.- Te vagy a legjobb...
-Tudom!- nevettem el magam.
-És a legszerényebb- nevetett velem.
-Hogy a külsőmről már ne s beszéljünk.- mutattam végig magamon.
-Na igen, már értem, hogy csavartad el Pete fejét...
-Hülye- csaptam a vállára a kezemben lévő angol könyvel.
-Na ez fájt!-mondta.- Te szoktál edzeni?
-Komolyan ezt fogja kérdezni tőlem most mindenki?
-Csak ha rájuk ütsz!-nevetett.
-Nem -feleltem-, nem szoktam edzeni. Miért eltudnál képzelni egy konditeremben 30 kilós súlyokat emelgetve?- Erre mind a kettőnkből kitört a nevetés, pont mikor belépett az osztályba Tom és Csaba.
-Veletek meg mi a fene van?-érdeklődött Csabi.
A válsz az volt, hogy én sírva röhögök úgy, hogy nem jön ki hang a torkomon és a lábaimat csapkodom, miközben mutatok az ugyanilyen állapotban lévő barát nőmre. Szóval inkább ránk hagyták. A nevető roham még 2-3 percig tartott. Miután tudtunk beszélni, Zia oda ment Csabához és egy kicsit turbékoltak még csengetésig. Mosolyogva nyugtáztam, hogy jól megvannak egyűt.
-Legalább ők boldogak.-mondtam magamban, vagyis azt hittem, hogy nem mondom ki hangosan... Tévedtem!
-Miért te nem vagy az?- lépett mellém Tom- Elvégre azt hinné az ember, hogy örülsz annak, hogy megnyertél egy olyan versenyt amire te saját magad be sem jelentkeztél, amin nyertél 5 VIP jegyet a kedvenc zenekarod koncertjére... És, hogy közösen énekelhetsz velük?
- Örülök neki- feleltem- Ha már  jegyeknél tartunk. Szeretném, ha te lennél az 5-ik személy aki elkísér Chicagóba...- mondtam kicsit félve.
-Persze, a legnagyobb örömmel.- ami hatására kifúlytam azt a levegőt amiről nem is tudtam, hogy bent tartom.-Van egy olyan érzésem, hogy valamit még titkolsz előlem.-Mondta Tom. Hogy neked mien jók a megérzéseid, mondtam most már tényleg magamban.
-Énnn???? Neeeeem!!!!
-Jessmine!- ment át atyáskodóba.
-Addig nem akarok erről beszélni, amíg nem tudom, hogy mi van.De ha rájöttem szólok.
-Oke, de az első akarok lenni akinek szólsz.
-Az a dolgok alakulásán fog múlni.
-Rendben, ha esetleg....
-Szeretnék valakivel beszélni, tudom, hogy hozzád fordulhatok-fejeztem be helyette a mondatot.
-Honnan tudtad, hogy ezt fogom mondani?
-Nem tudod? Én jós nő vagyok!
-Nem- nevette- De minden nap tanulunk valami ujjat.Nem ?
-Most nagyon okosat mondtál.- nevettem
-Nem tudtad, hogy én meg bölcs vagyok?
-Nem, de minden nap tanulunk valami ujjat. Majd megcsörrent a csengő és kezdetét vehette a csodálatos Angol óra...

Jessmine Whide Története-10. Fejezet

Reggel vidáman ébredtem az álmomnak köszönhetően. Álmomban  épp zuhanyoztam, mikor megcsörrent a telefonom és Pete Wentz hívott, majd pár perccel később, mikor le mentem ajtót nyitni, ott állt a kezében egy szál vörös rózsával. Majd, mikor indulni készült meg csókolt, kétszer is! Még visszagondolni is jó volt az álmomra... meg akartam nézni, hogy hány óra van, de az ébresztő órám kijelzője helyett egy másik dolgon akadt meg a a szemem. Az éjjeli szekrényemen egy vázában  egy szál vörös rózsa volt, és minden világossá vált a számomra! Az "álmom" nem is volt álom! Ha lehet még boldogabb voltam mint közvetlenül ébredés után. Szökdécselve (!!!) vettem az irányt a fürdőszoba felé...
                                                                ______________
Ma is, hasonlóan mint tegnap gyalog indultam az iskola felé. Az előtt a kávézó előtt jártam, ahol tegnap forró csokit vettünk. Mivel jól álltam idő ügyben, megajándékoztam magam egy kapucsínóval és egy friss pék sütivel, ami még meleg volt. Miért nem fedeztem fel hamarabb ezt a helyet? Már lassan 18 éve élek ezen a környéken de még nem ismerek mindent. Van ez így! A meleg csokis csigámat majszolgattam, mikor megcsörrent a telefonom. Tom hívott.
-Ihen?- kérdeztem tele szájal. Vagy akkor nem is ettem? Lehet logopédushoz kéne járnom?
-Szia Jessmine te vagy az?-kérdezte a fiú.
-Szia, igen.
-Már elindultál a suliba?
-Igen.- válaszoltam- Miért?
-Hol vagy?
-Az előtt a kávézó előtt ami közel van a lakásunkhoz. Te tudta, hogy ez itt van?
-Persze!- nevette- Már látlak is.- ezzel megszakította a vonalat és fél perc múlva, pedig ott állt mellettem.
-Szia.- köszöntem, most már szemtől szembe.
-Helló.- mondta, majd elkezdett nevetni.
-Most meg mi van?- tettem csípőre a kezem amolyan mi bajod van stílusban.
-Semmi...- felelte még mindig röhögve.- Csak..
-Csak?
-Tiszta csokis vagy.- nyögte ki végül.
-Mi? Hol?- fehéredtem le.
-Itt-felelte, miközben egy nagy adag hideg hógolyót nyomott az arcomba.
-Te állat!- estem neki. Gyorsan le csekkoltam a legközelebb található kirakat ablakában, hogy mennyire ment tönkre a sminkem menyire ment tönkre. Úgy néz ki, feleslegesen babráltam vele fél órát...!-Ezt még visszakapod!- fenyegetőztem.
-Na gyere!-heccelt. Ami nagy hiba volt... Látszik, hogy még nem ismer régóta. Még utoljára belekortyoltam a kapucsínómba, majd a tartalmával együtt (körülbelül a felével) meglendítettem, majd ellengettem. A pohár a lábánál robbant szét, beterítve sáros, kapucsínós hóval az egész nadrágját, amit én mosolyogva nyugtáztam.
-Ez meg mi volt?- nézett rám hitetlenkedő és mérges arccal.
-Kapucsínó.- válaszoltam nevetve.
-Azt tudom, de miért dobtad nekem?
-Mondtam, hogy visszaadom.
-De nem gondoltam , hogy így! Most hogy menjek így suliba?
-Hé nem szabtad meg a határokat! Nekem meg a fél órás munkám ment tönkre 5 másodperc alatt! Köszönhetően kinek is? Várj meg van! Neked!
-Mindegy...! Nem éri meg vitatkozni veled!
-Örülök, hogy meg jött az eszed.- feleltem, majd elindultunk ketten a suli felé. út közben megbeszéltük a dolgokat, és olyan volt mintha nem történt volna semmi.
-Olyan álmom volt...
-Mien?
-Áhh, mindegy.. hagyjuk.
-Nem mond csak.
-De ki fogsz nevetni
-Olyannak ismersz?- tettetett sértődötséget.
-Nem, de jobb félni mint megijedni.
-Nyugi, nem foglak.
-Rendben. Akkor kezdem.- és elmeséltem neki. Azt kihagytam, hogy ez nem csak egy álmom volt. Éljen az őszinteség!
-Értem.- nyugtázta mosolyogva- Miért hitted azt, hogy ki foglak nevetni?
- Azt hittem, hogy egy kis álmodozó kis "fangörlnek" fogsz tartani.
-Annak is tartlak.- nevette.
-Hééééé!-bokszoltam bele a vállba.
-Áuuuu!- jajdult fel.- Te szoktál edzeni?
-Mindenki ezt kérdi tőlem?
-Szóval szoktál?
-Nem! Csak ha rá tudom venni magam. Fényévenként egyszer.
-Persze!- mondta, majd átléptük az iskola kaput.

Jessmine Whide Története-9. Fejezet

Éppen olvastam, mikor megcsörrent a telefonom. Nézem a kijelzőt: Ismeretlen szám. Felveszem.
-Igen?
-Szia Jess te vagy az?- hallottam Tom hangját.
-Szia Tom! Minek köszönhetem a hívásod?
-Mondtam, hogy felhívlak.- nevetett.- Na mien volt a gitár?- kérdezte.
-El sem fogod hinni mi történt velem!- lelkesedtem be.-Kezdjem?
-Ha megkérhetlek..
-Na jó, kapaszkodj- és ezzel bele is kezdtem a történet mesélésbe. Elmondtam, hogy mien cetli volt az ajtón, hogy mi állt rajta és hogy rekord idő alatt értem fel a sulihoz. Vagy is elmondta a kevésbé fontos történéseket.
-Feleslegesen!- jegyezte meg nevetve.
-Csak figyelj!- ezzel folytattam a mondandóm. Mindent elmeséltem neki! Na jó, azért nem mindent. A csókot és azt, hogy Pete hazakísért nem említettem, bár nem tudom miért... Röpke fél óra alatt elmeséltem a "publikus" részeket, és vártam a reakciót.
-Na mit szólsz?
- Ugye mondtam, hogy jó hangod van! De nem ! Ne hogy elhidd nekem! Te csak a hírességeknek hiszed el!
-Nekik sem hiszem el! De mikor ma azt mondta, hogy jó a hangom.... Nem tudtam mit kezdjek ezzel az információval.
-És most már tudod?
-Nem!- nevettem.
-De azért örülsz, hogy megdicsérték a hangod....nem?
-Persze, hogy örülök! De annak jobban örültem, mikor te dicsérted meg a hangom.... Köszi.
-Ne köszöngess nekem állandóan!-Nevetett Tom.- Ha Joe, Pete, Andy és Patrcik is azt mondta, hogy jó a hangod, csak nincs olyan bot fülem. Vagy tévednék?
-Nem tudom, elvégre ők profik nem?-nevettem.
-De, de. És várod a próbákat?
-Naná! Ki az a hülye aki ne várná!-feleltem- Megkérhetlek valamire?
-Persze.
-Elkísérsz holnap a próbára?
-Hogyne!- lelkesedett Tom.- Legalább megtudom mien a hangod , hogy ha izgulsz!- nevettet- Meg persze jó lenne találkozni a kedvenc bandámmal.
-Akkor jó. De ha nevetni fogsz ledoblak egy mikrofonnal, vagy egy gitárral és hazaküldelek!
- Mondták már neked, hogy vicces vagy mikor fenyegetőzöl?
-Ahogy gondolod- feleltem- ha nem akarsz elkísérni, nem fogom rád erőszakolni...
-Jól van- hagyott fel a keszkődéssel.-Nem mondtam semmit!
-Helyes! Én is így gondoltam.- Még beszélgettünk egy kicsit jelentéktelen dolgokról. Plédáúl: politikáról, időjársáról.... Arról, hogy mien nagy *ibancok járnak a sulinkba, meg hasonlók.
-Jess...
-Tessék?
-Bocsi, de sajnos mennem kell.Holnap beszélünk. Aludj jól! Szia
-Rendben... Szia- köszöntem el, majd letettem a készüléket. Az órára pillantva elszörnyedve láttam, hogy már 22:59 volt. Gyorsan elmentem tusolni és átgondoltam mit veszek fel holnap. Pont kiléptem a zuhany kabinból, mikor megcsörrent a telefonom. Szaladtam a készülékért: Ismeretlen szám.- Mi ez? Ez ilyen forgalmas nap?- kérdeztem magamtól, majd felvettem a telefont.
-Igen?-szóltam bele dideregve. Lehet nem ártott volna ha megtörölközöm...
-Jessmine Whide?- szólt bele az ismeretlen hívó, aki nem is volt olyan ismeretlen...
-Pete Wentz?
-Igen- hallottam a vonal túls´p felén nevető basszus gitáros hangját.-Nem zavarok?
-Őszintén? Nem ez a legalkalmasabba pillanat a telefonálásra. Tartod egy kicsit?
-Persze.-felelte. majd ismét rekord idő allat megtörölköztem, kifésültem a hajam, fogat mostam és felvettem a pizsim.
-Na itt is vagyok- szóltam bele ismét e mobil telefonba.- Pete?-semmi válasz. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Felkaptam a köntösöm és szaladtam ajtót nyitni. Az ajtóban Pete állt egy vörös rózsával a kezében...
-Beengedsz?- érdeklődött.
-Hát... a testvérem azt mondta, hogy ne engedjek be semmien híres basszus gitáros akérmien helyes is..- mondtam ártatlan hangon és arc kifejezéssel, ami megneveltette a fut.
-És a testvéred itthon van?- kérdezte.
-Nincs- vallottam be.
-Amit nem tud az nem fáj neki-mondta ismét azzal a bizonyos mosollyal az arcán.
-Na jó! Te vagy a kivétel. De csak azért mert vettél nekem forró csokit!
-Gondoltam- felelte nevetve majd belépett az ajtón...
                                                                   ___________
Vagy egy órát volt a szobámban Pete. Beszélgettünk. Úgy láttam rajta, hogy még szívesen maradna, de amikor látta, hogy ásítok (16 ásítás/ perc) felajánlott, hogy lassan elmegy, hogy ki tudjam pihenni magam a holnapi próbára.
-Köszönöm a beszélgetést.... és a rózsát- szagoltam meg az eddig ölemben heverő virágot.
-Szívesen-mosolygott.- Jó éjszakát.- mondta, majd megcsókolt.
-Ez meg mi volt?- néztem rá hietetlenkedő arccal.
-Jó éjszakát puszi.
-Meg tudnám szokni.- vallottam be egy sóhaj kíséretében.
-Én is. Jó éjszakát Jess.
-Neked is....- feleltem, majd én is adtam neki egy jó éjszakát puszit.
Ahogy visszagondolok már hivataloss! Ez életem legjobb napja! A valóság sokkal szebb mint az álom. Nagyon remélem , hogy ez a valóság.
A mai nap történésein elmélkedve talált rám a fáradság és az álmok csodálatos világa.....

Jessmine Whide Története-8. Fejezet

Merengő arc kifejezéssel dőltem neki az ajtónak, ha jól sejtem körűlbelűl: 10 perce. Nem hiszem el, hogy ez mind velem történt! Reggel, még azt gondoltam, hogy nem fogom túlélni a mai napot... És mégis! Ez volt Életem egyik legszebb, ha nem a legszebb napja!!! Még 5 percig támasztottam az ajtót, hogy ki ne essen a helyéről, mikor kulcs zörgését hallottam a zárban. Erőnek erejével  rávettem magam, jobban mondva rá kényszerítettem magamat és a lábaim, hogy elbotorkáljak a lépcsőig ahova aztán leültem és vártam , ki érkezik haza. Kattant a zár, ki nyílt az ajtó és belépett rajta a nő vérem: Dóri.
-Szia- köszönt- Mizu?.... Jess?... Jess?!.... JESSMINE!!!!!
-Mit ordibálsz?- kérdeztem értetlenkedtem.
-Ha normálisan beszélek hozzád, meg sem hallod!
-Bocs, csak elgondolkodtam- feleltem merengő tekintettel nézve az előttem lévő levegőt....
-Jól vagy? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott, vagy mint akit lesmároltak!
-Soha jobban!A szellemes részt hagyd ki....
-MI? KI? MIKOR?
-Ha megmondom úgy sem hiszed el....
-Ilyennek ismersz?- tette csípőre a kezét.
-Igen!
-Na mond már!
-Hát...... Pete Wentz....-kezdtem félénken. De meglepetésemre a testvérem nem akadt ki azon, hogy egy hírességgel csókolóztam- Úgy 20 perce... Talán 30.- pár perc csend következett. Miután összeszedte magát ennyit kérdezett: -És hol találkoztál te Pete Wentz-el?
- A gitár órámon.
-Mit keresett a gitár órádon?
-Ez egy jó kérdés.
-És az órán csókolt meg?- értetlnekdett.
-Neeeem! Mikor hazakísért.
-Miért kísért haza?
-Ezt írd fel "Az Univerzum megválaszolatlan kérdései" listára.
-Erre mit kel reagálni?? Vagyis úgy értem te mit reagálnál a helyemben, ha azzal állnák eléd, hogy: hé figyelj csak, xy pont mos csókolt meg?
-Nem én álítodtam eléd! Te kérdezte mi történt, én meg csak válaszoltam. És szerintem ugyanígy reagáltam volna mint te.
-Ez jogos.Hol találkoztál vele?
-Reggel suliba menet.
-Várj egy kicsit...... Ez most azt jelenit??????
-Igeeennn!!!- kezdtem el óvodás módjára ugrálni, visítva. Remélem jó a szigetelés a házon...
-Kérdezhetek valamit?- szegeztem neki a kérdést, mikor már nem ugráltam és az oldalam sem szúrt annyira....
-Persze.
-El jönnél velem, vagyis velünk a koncertre?
-Persze!- ugrott a nyakamba- Szívesen!
-Koszi!
-Na most már elég lesz ebből az ölelkezésből.- mondta és tudtam, hogy visszatért az "undok" testvérem.
-Hol vannak anyuék?
-Nem tudom!-kiáltott le az emeletről. Levettem magamról a mostanra már rámelegedett kabátot,sapkát, kesztyűt, sálat és a téli bakancsom, majd a konyha felé vettem az irányt. Senkit sem találtam ott. A hűtő szekrényből kivettem a tegnapról megmaradt pudingot és azt kezdtem el enni. Pont kifelé tartottam a konyhából, mikor észrevettem egy papír darabot a hűtőre ragasztva. Anyu üzent.  papíron ez állt:
"Ma nagyon későn érünk haza, mert egy céges bálba kellet mennünk. Talán 2 órára leszünk otthon. Kaja a hűtőben. Ne öljétek meg egymást! Szeretünk benneteket. Anyu." Levettem az ajtóról a papír darabot és az emelet felé vettem az irányt. Dóri szobája előtt megálltam, bekopogtam és átadtam neki az üzenetet anyu írásával.
-Ez komoly?- kérdezte.
-Aha- feleltem tele szájal.
-Ez csodás! Én mentem a csajokkal vásárolni majd jövök
-Oké.
-Te meg ne engedj be semmién híres basszus gitárost akármien helyes is!
-Minek jönne ide?- értetlenkedtem
-Nem tudom, csak a biztonság kedvéért.
-Ja értem, de ezt nem tudom megígérni.- feleltem nevetve.
-Akkor mentem.
-Rendben szia!-köszöntem el. És így történt, hogy egyedül maradtam otthon életem egyik legszebb napja után....