Jessmine Whide Története-8. Fejezet

Merengő arc kifejezéssel dőltem neki az ajtónak, ha jól sejtem körűlbelűl: 10 perce. Nem hiszem el, hogy ez mind velem történt! Reggel, még azt gondoltam, hogy nem fogom túlélni a mai napot... És mégis! Ez volt Életem egyik legszebb, ha nem a legszebb napja!!! Még 5 percig támasztottam az ajtót, hogy ki ne essen a helyéről, mikor kulcs zörgését hallottam a zárban. Erőnek erejével  rávettem magam, jobban mondva rá kényszerítettem magamat és a lábaim, hogy elbotorkáljak a lépcsőig ahova aztán leültem és vártam , ki érkezik haza. Kattant a zár, ki nyílt az ajtó és belépett rajta a nő vérem: Dóri.
-Szia- köszönt- Mizu?.... Jess?... Jess?!.... JESSMINE!!!!!
-Mit ordibálsz?- kérdeztem értetlenkedtem.
-Ha normálisan beszélek hozzád, meg sem hallod!
-Bocs, csak elgondolkodtam- feleltem merengő tekintettel nézve az előttem lévő levegőt....
-Jól vagy? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott, vagy mint akit lesmároltak!
-Soha jobban!A szellemes részt hagyd ki....
-MI? KI? MIKOR?
-Ha megmondom úgy sem hiszed el....
-Ilyennek ismersz?- tette csípőre a kezét.
-Igen!
-Na mond már!
-Hát...... Pete Wentz....-kezdtem félénken. De meglepetésemre a testvérem nem akadt ki azon, hogy egy hírességgel csókolóztam- Úgy 20 perce... Talán 30.- pár perc csend következett. Miután összeszedte magát ennyit kérdezett: -És hol találkoztál te Pete Wentz-el?
- A gitár órámon.
-Mit keresett a gitár órádon?
-Ez egy jó kérdés.
-És az órán csókolt meg?- értetlnekdett.
-Neeeem! Mikor hazakísért.
-Miért kísért haza?
-Ezt írd fel "Az Univerzum megválaszolatlan kérdései" listára.
-Erre mit kel reagálni?? Vagyis úgy értem te mit reagálnál a helyemben, ha azzal állnák eléd, hogy: hé figyelj csak, xy pont mos csókolt meg?
-Nem én álítodtam eléd! Te kérdezte mi történt, én meg csak válaszoltam. És szerintem ugyanígy reagáltam volna mint te.
-Ez jogos.Hol találkoztál vele?
-Reggel suliba menet.
-Várj egy kicsit...... Ez most azt jelenit??????
-Igeeennn!!!- kezdtem el óvodás módjára ugrálni, visítva. Remélem jó a szigetelés a házon...
-Kérdezhetek valamit?- szegeztem neki a kérdést, mikor már nem ugráltam és az oldalam sem szúrt annyira....
-Persze.
-El jönnél velem, vagyis velünk a koncertre?
-Persze!- ugrott a nyakamba- Szívesen!
-Koszi!
-Na most már elég lesz ebből az ölelkezésből.- mondta és tudtam, hogy visszatért az "undok" testvérem.
-Hol vannak anyuék?
-Nem tudom!-kiáltott le az emeletről. Levettem magamról a mostanra már rámelegedett kabátot,sapkát, kesztyűt, sálat és a téli bakancsom, majd a konyha felé vettem az irányt. Senkit sem találtam ott. A hűtő szekrényből kivettem a tegnapról megmaradt pudingot és azt kezdtem el enni. Pont kifelé tartottam a konyhából, mikor észrevettem egy papír darabot a hűtőre ragasztva. Anyu üzent.  papíron ez állt:
"Ma nagyon későn érünk haza, mert egy céges bálba kellet mennünk. Talán 2 órára leszünk otthon. Kaja a hűtőben. Ne öljétek meg egymást! Szeretünk benneteket. Anyu." Levettem az ajtóról a papír darabot és az emelet felé vettem az irányt. Dóri szobája előtt megálltam, bekopogtam és átadtam neki az üzenetet anyu írásával.
-Ez komoly?- kérdezte.
-Aha- feleltem tele szájal.
-Ez csodás! Én mentem a csajokkal vásárolni majd jövök
-Oké.
-Te meg ne engedj be semmién híres basszus gitárost akármien helyes is!
-Minek jönne ide?- értetlenkedtem
-Nem tudom, csak a biztonság kedvéért.
-Ja értem, de ezt nem tudom megígérni.- feleltem nevetve.
-Akkor mentem.
-Rendben szia!-köszöntem el. És így történt, hogy egyedül maradtam otthon életem egyik legszebb napja után....