Reggel vidáman ébredtem az álmomnak köszönhetően. Álmomban épp zuhanyoztam, mikor megcsörrent a telefonom és Pete Wentz hívott, majd pár perccel később, mikor le mentem ajtót nyitni, ott állt a kezében egy szál vörös rózsával. Majd, mikor indulni készült meg csókolt, kétszer is! Még visszagondolni is jó volt az álmomra... meg akartam nézni, hogy hány óra van, de az ébresztő órám kijelzője helyett egy másik dolgon akadt meg a a szemem. Az éjjeli szekrényemen egy vázában egy szál vörös rózsa volt, és minden világossá vált a számomra! Az "álmom" nem is volt álom! Ha lehet még boldogabb voltam mint közvetlenül ébredés után. Szökdécselve (!!!) vettem az irányt a fürdőszoba felé...
______________
Ma is, hasonlóan mint tegnap gyalog indultam az iskola felé. Az előtt a kávézó előtt jártam, ahol tegnap forró csokit vettünk. Mivel jól álltam idő ügyben, megajándékoztam magam egy kapucsínóval és egy friss pék sütivel, ami még meleg volt. Miért nem fedeztem fel hamarabb ezt a helyet? Már lassan 18 éve élek ezen a környéken de még nem ismerek mindent. Van ez így! A meleg csokis csigámat majszolgattam, mikor megcsörrent a telefonom. Tom hívott.
-Ihen?- kérdeztem tele szájal. Vagy akkor nem is ettem? Lehet logopédushoz kéne járnom?
-Szia Jessmine te vagy az?-kérdezte a fiú.
-Szia, igen.
-Már elindultál a suliba?
-Igen.- válaszoltam- Miért?
-Hol vagy?
-Az előtt a kávézó előtt ami közel van a lakásunkhoz. Te tudta, hogy ez itt van?
-Persze!- nevette- Már látlak is.- ezzel megszakította a vonalat és fél perc múlva, pedig ott állt mellettem.
-Szia.- köszöntem, most már szemtől szembe.
-Helló.- mondta, majd elkezdett nevetni.
-Most meg mi van?- tettem csípőre a kezem amolyan mi bajod van stílusban.
-Semmi...- felelte még mindig röhögve.- Csak..
-Csak?
-Tiszta csokis vagy.- nyögte ki végül.
-Mi? Hol?- fehéredtem le.
-Itt-felelte, miközben egy nagy adag hideg hógolyót nyomott az arcomba.
-Te állat!- estem neki. Gyorsan le csekkoltam a legközelebb található kirakat ablakában, hogy mennyire ment tönkre a sminkem menyire ment tönkre. Úgy néz ki, feleslegesen babráltam vele fél órát...!-Ezt még visszakapod!- fenyegetőztem.
-Na gyere!-heccelt. Ami nagy hiba volt... Látszik, hogy még nem ismer régóta. Még utoljára belekortyoltam a kapucsínómba, majd a tartalmával együtt (körülbelül a felével) meglendítettem, majd ellengettem. A pohár a lábánál robbant szét, beterítve sáros, kapucsínós hóval az egész nadrágját, amit én mosolyogva nyugtáztam.
-Ez meg mi volt?- nézett rám hitetlenkedő és mérges arccal.
-Kapucsínó.- válaszoltam nevetve.
-Azt tudom, de miért dobtad nekem?
-Mondtam, hogy visszaadom.
-De nem gondoltam , hogy így! Most hogy menjek így suliba?
-Hé nem szabtad meg a határokat! Nekem meg a fél órás munkám ment tönkre 5 másodperc alatt! Köszönhetően kinek is? Várj meg van! Neked!
-Mindegy...! Nem éri meg vitatkozni veled!
-Örülök, hogy meg jött az eszed.- feleltem, majd elindultunk ketten a suli felé. út közben megbeszéltük a dolgokat, és olyan volt mintha nem történt volna semmi.
-Olyan álmom volt...
-Mien?
-Áhh, mindegy.. hagyjuk.
-Nem mond csak.
-De ki fogsz nevetni
-Olyannak ismersz?- tettetett sértődötséget.
-Nem, de jobb félni mint megijedni.
-Nyugi, nem foglak.
-Rendben. Akkor kezdem.- és elmeséltem neki. Azt kihagytam, hogy ez nem csak egy álmom volt. Éljen az őszinteség!
-Értem.- nyugtázta mosolyogva- Miért hitted azt, hogy ki foglak nevetni?
- Azt hittem, hogy egy kis álmodozó kis "fangörlnek" fogsz tartani.
-Annak is tartlak.- nevette.
-Hééééé!-bokszoltam bele a vállba.
-Áuuuu!- jajdult fel.- Te szoktál edzeni?
-Mindenki ezt kérdi tőlem?
-Szóval szoktál?
-Nem! Csak ha rá tudom venni magam. Fényévenként egyszer.
-Persze!- mondta, majd átléptük az iskola kaput.
______________
Ma is, hasonlóan mint tegnap gyalog indultam az iskola felé. Az előtt a kávézó előtt jártam, ahol tegnap forró csokit vettünk. Mivel jól álltam idő ügyben, megajándékoztam magam egy kapucsínóval és egy friss pék sütivel, ami még meleg volt. Miért nem fedeztem fel hamarabb ezt a helyet? Már lassan 18 éve élek ezen a környéken de még nem ismerek mindent. Van ez így! A meleg csokis csigámat majszolgattam, mikor megcsörrent a telefonom. Tom hívott.
-Ihen?- kérdeztem tele szájal. Vagy akkor nem is ettem? Lehet logopédushoz kéne járnom?
-Szia Jessmine te vagy az?-kérdezte a fiú.
-Szia, igen.
-Már elindultál a suliba?
-Igen.- válaszoltam- Miért?
-Hol vagy?
-Az előtt a kávézó előtt ami közel van a lakásunkhoz. Te tudta, hogy ez itt van?
-Persze!- nevette- Már látlak is.- ezzel megszakította a vonalat és fél perc múlva, pedig ott állt mellettem.
-Szia.- köszöntem, most már szemtől szembe.
-Helló.- mondta, majd elkezdett nevetni.
-Most meg mi van?- tettem csípőre a kezem amolyan mi bajod van stílusban.
-Semmi...- felelte még mindig röhögve.- Csak..
-Csak?
-Tiszta csokis vagy.- nyögte ki végül.
-Mi? Hol?- fehéredtem le.
-Itt-felelte, miközben egy nagy adag hideg hógolyót nyomott az arcomba.
-Te állat!- estem neki. Gyorsan le csekkoltam a legközelebb található kirakat ablakában, hogy mennyire ment tönkre a sminkem menyire ment tönkre. Úgy néz ki, feleslegesen babráltam vele fél órát...!-Ezt még visszakapod!- fenyegetőztem.
-Na gyere!-heccelt. Ami nagy hiba volt... Látszik, hogy még nem ismer régóta. Még utoljára belekortyoltam a kapucsínómba, majd a tartalmával együtt (körülbelül a felével) meglendítettem, majd ellengettem. A pohár a lábánál robbant szét, beterítve sáros, kapucsínós hóval az egész nadrágját, amit én mosolyogva nyugtáztam.
-Ez meg mi volt?- nézett rám hitetlenkedő és mérges arccal.
-Kapucsínó.- válaszoltam nevetve.
-Azt tudom, de miért dobtad nekem?
-Mondtam, hogy visszaadom.
-De nem gondoltam , hogy így! Most hogy menjek így suliba?
-Hé nem szabtad meg a határokat! Nekem meg a fél órás munkám ment tönkre 5 másodperc alatt! Köszönhetően kinek is? Várj meg van! Neked!
-Mindegy...! Nem éri meg vitatkozni veled!
-Örülök, hogy meg jött az eszed.- feleltem, majd elindultunk ketten a suli felé. út közben megbeszéltük a dolgokat, és olyan volt mintha nem történt volna semmi.
-Olyan álmom volt...
-Mien?
-Áhh, mindegy.. hagyjuk.
-Nem mond csak.
-De ki fogsz nevetni
-Olyannak ismersz?- tettetett sértődötséget.
-Nem, de jobb félni mint megijedni.
-Nyugi, nem foglak.
-Rendben. Akkor kezdem.- és elmeséltem neki. Azt kihagytam, hogy ez nem csak egy álmom volt. Éljen az őszinteség!
-Értem.- nyugtázta mosolyogva- Miért hitted azt, hogy ki foglak nevetni?
- Azt hittem, hogy egy kis álmodozó kis "fangörlnek" fogsz tartani.
-Annak is tartlak.- nevette.
-Hééééé!-bokszoltam bele a vállba.
-Áuuuu!- jajdult fel.- Te szoktál edzeni?
-Mindenki ezt kérdi tőlem?
-Szóval szoktál?
-Nem! Csak ha rá tudom venni magam. Fényévenként egyszer.
-Persze!- mondta, majd átléptük az iskola kaput.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése