Éppen olvastam, mikor megcsörrent a telefonom. Nézem a kijelzőt: Ismeretlen szám. Felveszem.
-Igen?
-Szia Jess te vagy az?- hallottam Tom hangját.
-Szia Tom! Minek köszönhetem a hívásod?
-Mondtam, hogy felhívlak.- nevetett.- Na mien volt a gitár?- kérdezte.
-El sem fogod hinni mi történt velem!- lelkesedtem be.-Kezdjem?
-Ha megkérhetlek..
-Na jó, kapaszkodj- és ezzel bele is kezdtem a történet mesélésbe. Elmondtam, hogy mien cetli volt az ajtón, hogy mi állt rajta és hogy rekord idő alatt értem fel a sulihoz. Vagy is elmondta a kevésbé fontos történéseket.
-Feleslegesen!- jegyezte meg nevetve.
-Csak figyelj!- ezzel folytattam a mondandóm. Mindent elmeséltem neki! Na jó, azért nem mindent. A csókot és azt, hogy Pete hazakísért nem említettem, bár nem tudom miért... Röpke fél óra alatt elmeséltem a "publikus" részeket, és vártam a reakciót.
-Na mit szólsz?
- Ugye mondtam, hogy jó hangod van! De nem ! Ne hogy elhidd nekem! Te csak a hírességeknek hiszed el!
-Nekik sem hiszem el! De mikor ma azt mondta, hogy jó a hangom.... Nem tudtam mit kezdjek ezzel az információval.
-És most már tudod?
-Nem!- nevettem.
-De azért örülsz, hogy megdicsérték a hangod....nem?
-Persze, hogy örülök! De annak jobban örültem, mikor te dicsérted meg a hangom.... Köszi.
-Ne köszöngess nekem állandóan!-Nevetett Tom.- Ha Joe, Pete, Andy és Patrcik is azt mondta, hogy jó a hangod, csak nincs olyan bot fülem. Vagy tévednék?
-Nem tudom, elvégre ők profik nem?-nevettem.
-De, de. És várod a próbákat?
-Naná! Ki az a hülye aki ne várná!-feleltem- Megkérhetlek valamire?
-Persze.
-Elkísérsz holnap a próbára?
-Hogyne!- lelkesedett Tom.- Legalább megtudom mien a hangod , hogy ha izgulsz!- nevettet- Meg persze jó lenne találkozni a kedvenc bandámmal.
-Akkor jó. De ha nevetni fogsz ledoblak egy mikrofonnal, vagy egy gitárral és hazaküldelek!
- Mondták már neked, hogy vicces vagy mikor fenyegetőzöl?
-Ahogy gondolod- feleltem- ha nem akarsz elkísérni, nem fogom rád erőszakolni...
-Jól van- hagyott fel a keszkődéssel.-Nem mondtam semmit!
-Helyes! Én is így gondoltam.- Még beszélgettünk egy kicsit jelentéktelen dolgokról. Plédáúl: politikáról, időjársáról.... Arról, hogy mien nagy *ibancok járnak a sulinkba, meg hasonlók.
-Jess...
-Tessék?
-Bocsi, de sajnos mennem kell.Holnap beszélünk. Aludj jól! Szia
-Rendben... Szia- köszöntem el, majd letettem a készüléket. Az órára pillantva elszörnyedve láttam, hogy már 22:59 volt. Gyorsan elmentem tusolni és átgondoltam mit veszek fel holnap. Pont kiléptem a zuhany kabinból, mikor megcsörrent a telefonom. Szaladtam a készülékért: Ismeretlen szám.- Mi ez? Ez ilyen forgalmas nap?- kérdeztem magamtól, majd felvettem a telefont.
-Igen?-szóltam bele dideregve. Lehet nem ártott volna ha megtörölközöm...
-Jessmine Whide?- szólt bele az ismeretlen hívó, aki nem is volt olyan ismeretlen...
-Pete Wentz?
-Igen- hallottam a vonal túls´p felén nevető basszus gitáros hangját.-Nem zavarok?
-Őszintén? Nem ez a legalkalmasabba pillanat a telefonálásra. Tartod egy kicsit?
-Persze.-felelte. majd ismét rekord idő allat megtörölköztem, kifésültem a hajam, fogat mostam és felvettem a pizsim.
-Na itt is vagyok- szóltam bele ismét e mobil telefonba.- Pete?-semmi válasz. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Felkaptam a köntösöm és szaladtam ajtót nyitni. Az ajtóban Pete állt egy vörös rózsával a kezében...
-Beengedsz?- érdeklődött.
-Hát... a testvérem azt mondta, hogy ne engedjek be semmien híres basszus gitáros akérmien helyes is..- mondtam ártatlan hangon és arc kifejezéssel, ami megneveltette a fut.
-És a testvéred itthon van?- kérdezte.
-Nincs- vallottam be.
-Amit nem tud az nem fáj neki-mondta ismét azzal a bizonyos mosollyal az arcán.
-Na jó! Te vagy a kivétel. De csak azért mert vettél nekem forró csokit!
-Gondoltam- felelte nevetve majd belépett az ajtón...
___________
Vagy egy órát volt a szobámban Pete. Beszélgettünk. Úgy láttam rajta, hogy még szívesen maradna, de amikor látta, hogy ásítok (16 ásítás/ perc) felajánlott, hogy lassan elmegy, hogy ki tudjam pihenni magam a holnapi próbára.
-Köszönöm a beszélgetést.... és a rózsát- szagoltam meg az eddig ölemben heverő virágot.
-Szívesen-mosolygott.- Jó éjszakát.- mondta, majd megcsókolt.
-Ez meg mi volt?- néztem rá hietetlenkedő arccal.
-Jó éjszakát puszi.
-Meg tudnám szokni.- vallottam be egy sóhaj kíséretében.
-Én is. Jó éjszakát Jess.
-Neked is....- feleltem, majd én is adtam neki egy jó éjszakát puszit.
Ahogy visszagondolok már hivataloss! Ez életem legjobb napja! A valóság sokkal szebb mint az álom. Nagyon remélem , hogy ez a valóság.
A mai nap történésein elmélkedve talált rám a fáradság és az álmok csodálatos világa.....
-Igen?
-Szia Jess te vagy az?- hallottam Tom hangját.
-Szia Tom! Minek köszönhetem a hívásod?
-Mondtam, hogy felhívlak.- nevetett.- Na mien volt a gitár?- kérdezte.
-El sem fogod hinni mi történt velem!- lelkesedtem be.-Kezdjem?
-Ha megkérhetlek..
-Na jó, kapaszkodj- és ezzel bele is kezdtem a történet mesélésbe. Elmondtam, hogy mien cetli volt az ajtón, hogy mi állt rajta és hogy rekord idő alatt értem fel a sulihoz. Vagy is elmondta a kevésbé fontos történéseket.
-Feleslegesen!- jegyezte meg nevetve.
-Csak figyelj!- ezzel folytattam a mondandóm. Mindent elmeséltem neki! Na jó, azért nem mindent. A csókot és azt, hogy Pete hazakísért nem említettem, bár nem tudom miért... Röpke fél óra alatt elmeséltem a "publikus" részeket, és vártam a reakciót.
-Na mit szólsz?
- Ugye mondtam, hogy jó hangod van! De nem ! Ne hogy elhidd nekem! Te csak a hírességeknek hiszed el!
-Nekik sem hiszem el! De mikor ma azt mondta, hogy jó a hangom.... Nem tudtam mit kezdjek ezzel az információval.
-És most már tudod?
-Nem!- nevettem.
-De azért örülsz, hogy megdicsérték a hangod....nem?
-Persze, hogy örülök! De annak jobban örültem, mikor te dicsérted meg a hangom.... Köszi.
-Ne köszöngess nekem állandóan!-Nevetett Tom.- Ha Joe, Pete, Andy és Patrcik is azt mondta, hogy jó a hangod, csak nincs olyan bot fülem. Vagy tévednék?
-Nem tudom, elvégre ők profik nem?-nevettem.
-De, de. És várod a próbákat?
-Naná! Ki az a hülye aki ne várná!-feleltem- Megkérhetlek valamire?
-Persze.
-Elkísérsz holnap a próbára?
-Hogyne!- lelkesedett Tom.- Legalább megtudom mien a hangod , hogy ha izgulsz!- nevettet- Meg persze jó lenne találkozni a kedvenc bandámmal.
-Akkor jó. De ha nevetni fogsz ledoblak egy mikrofonnal, vagy egy gitárral és hazaküldelek!
- Mondták már neked, hogy vicces vagy mikor fenyegetőzöl?
-Ahogy gondolod- feleltem- ha nem akarsz elkísérni, nem fogom rád erőszakolni...
-Jól van- hagyott fel a keszkődéssel.-Nem mondtam semmit!
-Helyes! Én is így gondoltam.- Még beszélgettünk egy kicsit jelentéktelen dolgokról. Plédáúl: politikáról, időjársáról.... Arról, hogy mien nagy *ibancok járnak a sulinkba, meg hasonlók.
-Jess...
-Tessék?
-Bocsi, de sajnos mennem kell.Holnap beszélünk. Aludj jól! Szia
-Rendben... Szia- köszöntem el, majd letettem a készüléket. Az órára pillantva elszörnyedve láttam, hogy már 22:59 volt. Gyorsan elmentem tusolni és átgondoltam mit veszek fel holnap. Pont kiléptem a zuhany kabinból, mikor megcsörrent a telefonom. Szaladtam a készülékért: Ismeretlen szám.- Mi ez? Ez ilyen forgalmas nap?- kérdeztem magamtól, majd felvettem a telefont.
-Igen?-szóltam bele dideregve. Lehet nem ártott volna ha megtörölközöm...
-Jessmine Whide?- szólt bele az ismeretlen hívó, aki nem is volt olyan ismeretlen...
-Pete Wentz?
-Igen- hallottam a vonal túls´p felén nevető basszus gitáros hangját.-Nem zavarok?
-Őszintén? Nem ez a legalkalmasabba pillanat a telefonálásra. Tartod egy kicsit?
-Persze.-felelte. majd ismét rekord idő allat megtörölköztem, kifésültem a hajam, fogat mostam és felvettem a pizsim.
-Na itt is vagyok- szóltam bele ismét e mobil telefonba.- Pete?-semmi válasz. Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Felkaptam a köntösöm és szaladtam ajtót nyitni. Az ajtóban Pete állt egy vörös rózsával a kezében...
-Beengedsz?- érdeklődött.
-Hát... a testvérem azt mondta, hogy ne engedjek be semmien híres basszus gitáros akérmien helyes is..- mondtam ártatlan hangon és arc kifejezéssel, ami megneveltette a fut.
-És a testvéred itthon van?- kérdezte.
-Nincs- vallottam be.
-Amit nem tud az nem fáj neki-mondta ismét azzal a bizonyos mosollyal az arcán.
-Na jó! Te vagy a kivétel. De csak azért mert vettél nekem forró csokit!
-Gondoltam- felelte nevetve majd belépett az ajtón...
___________
Vagy egy órát volt a szobámban Pete. Beszélgettünk. Úgy láttam rajta, hogy még szívesen maradna, de amikor látta, hogy ásítok (16 ásítás/ perc) felajánlott, hogy lassan elmegy, hogy ki tudjam pihenni magam a holnapi próbára.
-Köszönöm a beszélgetést.... és a rózsát- szagoltam meg az eddig ölemben heverő virágot.
-Szívesen-mosolygott.- Jó éjszakát.- mondta, majd megcsókolt.
-Ez meg mi volt?- néztem rá hietetlenkedő arccal.
-Jó éjszakát puszi.
-Meg tudnám szokni.- vallottam be egy sóhaj kíséretében.
-Én is. Jó éjszakát Jess.
-Neked is....- feleltem, majd én is adtam neki egy jó éjszakát puszit.
Ahogy visszagondolok már hivataloss! Ez életem legjobb napja! A valóság sokkal szebb mint az álom. Nagyon remélem , hogy ez a valóság.
A mai nap történésein elmélkedve talált rám a fáradság és az álmok csodálatos világa.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése