Jessmine Whide Története-51. Fejezet

 *Még mindig a reakcióra várva*

Pete arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Most nem tudom, hogy mérgesen vagy inkább szánakozva néz rám...

- És most őszintén mit vársz tőlem? Azt hogy ezután a kis monológod után megbocsássak neked mindent?-kérdezte normális hang erővel.- Amikor ok nélkül kiabálsz velem. Vagy számon kérsz rajtam dolgokat, amiket nem követtem el? Néha nagyon úgy érzem, hogy félre ismertelek. Mostanában nagyon gyerekes vagy tudod? Mindenen kiakadsz, és az utolsó két napban nem volt olyan beszélgetés ami nem veszekedéssel végződött volna, és én ezt már nem bírom!
- Őszintén? Nem várom el hogy megbocsáss, csak reménykedem benne. Nem akarom, hogy úgy érezd, hogy mindent számon kérek rajtad. Csak .... Nem is tudom mit akarok ebből kihozni... Tudom, hogy gyerekes vagyok. Mindig is az voltam és az is maradok. Egy olyan ember aki lélekben mindig gyerek marad, ritka felnőtt pillanatokkal. De most komolyan, szerinted én örülök annak, hogy mindene beszélgetés veszekedésbe torkollik. Csak mikor láttam azt a lányt a bárban melletted, akkor féltékeny lettem.... Mert ő sokkal szebb mint én, csinosabb is, és a haja sem emlékeztet széna kazalra, mint sokszor az enyém. És most ezt nem azért mondom, hogy belemerüljek az ön sajnálatba, hanem, hogy megpróbáljam valahogyan megmagyarázni, miért akadtam ki. Mert tudtam, hogy sokkal jobb nálam.- mondtam, a végére már dideregve. Lehet, hogy mégis meg kellet volna törölközni....
- Szerintem ez így egy napra nekem sok.- mondta Pete amire nem tudtam mit válaszolni.- Mármint az sok, hogy, igazat adsz nekem, beismered a féltékenykedésed, a hülye viselkedésed, azt hogy neked is sok részed volt a veszekedésekben, és még bocsánatot is kérsz. Ha így folytatod, akkor még elfogsz kényeztetni.
- Szóval akkor nem haragszol rám?
- Ezt nem mondtam...
- Akkor most mi legyen? Költözlek át valaki máshoz hogy egyedül lehess, vagy vegyek ki egy szobát magamnak?
- Ilyet sem mondtam.
- Akkor mégis mit akarsz, mit csináljak?-kérdeztem nagyon vékony hangon.
- Hát nem bánnám, ha megtörölköznél, mert senkinek sem jó ha megfázol. Pláne nem a koncert előtt. Meg akkor még ápolgatnom is kellene téged.
- Ezt most azért mondod mert törődsz velem, vagy csak nem akarod, hogy az esetleges lebetegedésem miatt elmaradjon a koncertnek egy sok időd igénylő része?- kérdeztem vissza.
- Mind a kettő, de az jobban dominál, hogy törődöm veled.- mondta, miközben egyre közelebb jött hozzám.
- Szóval ez most azt jelenti, hogy nem olyan lesz mint régen? Mint amikor elmentünk az első hivatalos randira?- kérdeztem, mikor egy kar nyújtásnyira megállt tőlem.
- Már sosem lesz olyan mint akkor. A múltat nem lehet visszahozni. Ha lehet akkor még jobb lesz, de akkor neked is segítened kell.
- Fogok is, csak majd a havi néha öt napos hisztijeim nézd el nekem rendben?
- Azt hiszem annyit kibírok, de csak akkor, ha nem egyfajtában fogsz hisztizni.- felelte nevetve Pete, ami már egy jó jel!
- Nem, majd spontán jön.- mondtam neki nevetve.
- Jaj, az még rosszabb, mert arra nem lehet felkészülni...- közölte még mindig mosolyogva. De akkor már nem bírtam magammal és megcsókoltam.
- Ahogy erre se.- mondta pár perccel később.
Ránéztem az órára, és még mindig csak 09:24 volt.
- Hány órára kell mennetek a helyszínre?
- Hát a koncert 19:00-kor kezdődik szóval szerintem olyan 17:30-ra fogunk menni.
- Akkor addig még van egy kis időnk...
- Mit tervezel?- kérdezte sokat sejtető mosollyal az arcán, amit már nagyon jól ismerek.
- Hát először is megtörölközöm, hogy meg ne fázzak, majd felöltözöm...
- A második részt azt nem lehetne kihagyni?- kérdezte.
- Ez csak tőled függ.- válaszoltam, mire a térdem alá nyúlt és besietett velem a hálóba.
Hát valahogy így indult a jótékonysági koncert reggele.

Jessmine Whide Története-50. Fejezet

 Hát ezt is elérkezett. Az 50-ik fejezet... Nem tudom hogy még olvassa-e valaki az írásom, de ez nagy részben az én hibám, mivel csak nagyon ritkán hozok részeket. Ennek több oka is van, de a legnagyobb az, hogy mostanában csak ritkán van ihletem.... Na de ez nem a ti problémátok, sz´val nem is fogom ezzel húzni a drága időtöket. Jó olvasást és kellemes karácsonyi készülődést vagy aki holnap olvassa annak bolog karit :)

*A jótékonysági koncert napja*

Reggel 8 óra van de én már ezerrel pörgök, és nem a sok koffein miatt. Na jó az is közrejátszik, de a mai jótékonysági koncert még jobban. Meg persze az is hogy tegnap sikeresen összevesztem Pettel, ami nagyon ritka dolog, és sosem tart pár óránál tovább,de  ebben a helyzetben már majdnem egy napja mondhatni háborús övezetben élünk. Hogy pontosan min is kezdtünk el veszekedni? Fogalmam nincs de ami a legjobban fájt az a következő volt:

*Tegnap reggel 05:13*

- Miért kellet ezt csinálnod azzal a lánnyal lent a bárban?- kérdeztem a dühtől vörös arccal.
- Most meg megint mi bajod van? Csak egy KÉPET csináltam vele mert megkért! Ne tégy úgy mintha veled nem csináltam volna sose.
- Nem is a képpel van bajom!
- Hanem mivel?
- Azzal hogy hol volt a kezed közben!
- Hogy hogy hol volt a kezem? A derekán!
- Hát én nem úgy láttam!
- Mi van veled mostanában?
- Semmi nincs velem, csak nem szeretem, ha idegen lányok seggét fogdosod!
- Ez most komoly? Szerinte csak úgy letaperolnák egy idegen lányt aki kb 19 évvel fiatalabb nálam a közelben áll a barátja és nem mellesleg a rajongónk? Ilyennek ismersz?
- Igen komoly! Most őszintén én már nem tudom, mit higgyek. Nem ilyennek ismertelek.
- Mondja ezt az a lány aki részegen smárol a barátjával. Tudod én sem ilyennek ismertelek!
- Ez most komoly? Tudod milyen vagyok hogyha többet iszom mint kellene. Ez övön aluli volt!
- Mondod ezt pont te! Nem tudod milyen érzés ha megbízol valakiben, beleszeretsz és egyszer csak azt mondja neked, hogy részegen csókolózott egy fiúval, aki nem én voltam! Megcsaltál! Tudod mit éreztem mikor elmondtad nekem? Nem, nem tudod. Miután kibékültünk még azután sem kérdezted meg, hogy mit éreztem, csak az érdekelt, hogy még járunk-e! És tudod, hogy ez hogy jön le nekem? Úgy hogy csak a hírnév miatt akarsz velem járni!
- Remélem hogy most csak az alkohol beszél belőled..
- Milyen alkohol? Amit te ittál azon a bulin?
- Szerinted fair dolog ezzel előhozakodni miután már megbeszéltük a dolgot és túlléptünk rajta?
- Azok után amit mondtam szerinted túlléptem rajta?-kérdezte Pete.
- Nem tudom, nekem a viselkedésedből ez jött le. Vagy mindenkivel lefekszel miközben haragudsz rá?
- Tudod, most valahogy elment a kedvem nem hogy a szeretkezéstől, de még az egy ágyban alvástól is veled.Szóval én most visszamegyek a bárba. Ne várj meg!- mondta Pete, majd hangos ajtó becsapással távozott.

Nos igen ebben a kis nevezzük közjátéknak nekem is nagyon sok részem volt ebben ay egészben, tudom. És most jön az ön sajnáltatás, mert szerintem nem volt fair dolog Pettől, hogy még mindig a Tomos esettet hozta fel védelemképpen. De mégis igaza van. Mostanában mindenért kiabálok vele, pedig nem vagyok egy olyan ordibálós típus. De ez nem fer vele szemben és ezt tudnia kell. Bocsánatot kell kérnem, de ahhoz ő is kelen és most még sehol nincs a telefont meg nem veszi...
Egyszerre csak rezegni kezd az asztal. Valószínüleg a papír halom alatt volt valahol a telefonom, amit nem tudom, hogy mikor csináltam és hogy pontosan miről is szolnak azok a dokumentumok, de ebben a pillanatban egyáltalán nem is érdekelt, mert pszichopatákat megszégyenítő arc kifejezéssel meg (talán) hörgésekkel kezdtem el keresni a telefonom. Meg is lett, de nem Pete hívott hanem anyu.
- Szia anya.
- Szia Jessmine hogy vagy? Nem zavarok?
- Hát most nincs sok időm. Tudod ma lesz a jótékonysági koncert.
- Tudom, tudom. Akkor majd felhívlak holnap rendben?
- Igen.
- Csak még azt mond meg hogy hogy vagy.
- Jól vagyok.- füllentettem.
- Rendben, szia Jessmine
- Szia.- mondtam majd megszakítottam a vonalt.
08:35- volt, és én ideges voltam, feszült, és bűntudatom volt. Pete meg még mindig sehol sem volt. Így elmentem zuhanyozni. Mondjuk lehet, hogy nem annyira világos, hogy ez a két dolog hogyan függ egymástól, csak annyit tudok, hogy a víz érintése megnyugtatott. A kabinból léptem ki, mikor ajtó csapódást hallottam. gyorsan magamra tekertem a kendőt és kisiettem a nappaliba. Pete a helyiség közepén állt és csak nézett engem dühös tekintetével. Így álltunk vagy 5 percig, egymásra meredve, én minden reménységem szerint könyörgő arccal, Pete pedig kifejezéstelennel.
- Sajnálom! Mindent nagyon sajnálok! Az incidenst Tommal, azt hogy mostanában egy csomót kiabálok rád, pedig nem érdemled meg. Sajnálom, hogy mindenen kiakadok és ordibálással próbálom megoldani,de tudom hogy csak azt érem el vele, hogy megharagudj rám.. Sajnálok mindenit amivel megbántottalak, vagy bármi mást tettem. Nagyon SAJNÁLOM!- mondtam a végére elhaló hangon.
- Ennyit akartál mondani?
- Nem, még azt is akartam mondani neked, hogy nagyon fájt hogy azt vágtad a fejemhez, hogy részegen csókolóztam Tomal, mikor tudom, hogy milyen vagyok ha kicsit többet iszom a kelleténél. Az sem esett valami jól amikor azzal vádoltál, hogy miután bevallottam neked, szerinted engem csak az érdekelt, hogy még mindig járunk-e. Ez valahol igaz volt, mert nem akartalak elveszíteni és ez nem a hírnév miatt volt. Jó persze mondhatni néha még most is önkívületi állapot kerülget ha belegondolok abba, hogy az a férfi akiről ábrándozok, aki egy híres zenekar bassusgitárosa, ami ráadásul a kedvenc zenekarom is, az a férfi ugyanaz a férfi aki reggelente mellettem van mikor felébferedem, bókol, és ami a legfontosabb szeret. Vagyis azt hittem hogy szeret,de nem tudom komolyan gondoltad-e azt amit tegnap este mondtál. Mondjuk az sem esett valami jól, hogy azzal vádoltál, hogy nem voltam kíváncsi az érzéseidre. De miután átgondoltam rájöttem, hogy igazad volt, mert nem kérdeztem meg tőled, hogy hogy érzed magad csak elvártam hogy te foglalkozz az én érzelmeimmel én meg elhanyagoltalak. Szóval ezt nem róhatom fel neked és nem is akarom, mert tudom hogy én is sokat hibáztam és nagyon sajnálom....-fejeztem be a monológom, elszorult torokkal, miközben Pete reakciójára vártam.