-Oh, bocsánat...- mondta anya, kissé elkerekedett szemekkel.
-Ööööhh..- kezdte Pete miközben az ajtó felé tartott.- Én most megyek, mert a szobán maradt a telefon töltöm..- rögtönzött.
-Ok, szia.- köszöntem el.
-Viszlát Mrs. Whide...- köszönt el anyutól Pete, pedig le is tegeződtek.
-Szia.- köszönt el anya, kicsit ridegebben mint máskor szokott.- Ez meg mi volt?- kérdezte mikor Pete már valószinüleg a lépcső aljánál járt.
-Semmi....
-Hát én nem nevezném azt semminek, ha egy nálam jóval idősebb férfi a számban matatna a nyelvével.. De úgy tűnik, hogy ebben a világban amelyikben te felnőssz mér minden máshogy van.- mondta kicsit ingerülten.
-Nem is matatott a számban!- ragadtam meg a lényeget.
-Kislányom azért csak tudom, hogy mit láttam.
-De én mégis valamivel jobban tudom, mivel velem történt és én éreztem.
-Jó, mindegy...
-Milyért is jöttél? Mert gondolom, hogy nem azért, hogy erről beszéljünk.
-Hát ebben igazad van valamennyire. Köze van az előbbihez... Gyere üljünk le.
Na ennek nem lesz jó vége. Ha most fel akar világosítani akkor elkésett egy kicsit.
És kezdetét vette a két órás hegyi beszéd! A miben szó volt e szexről, védekezésről, felelősségről és persze azt sem hagyta ki, hogy ha Chicagóban esetleg megtörténne akkor legalább védekezzünk (?????), meg az is, ha Pete nyomulna én pedig nem akarom, akkor rúgjak oda ahol a legjobban fáj, és rögtön telefonáljak nekik haza, és a lehető legkorábbi géppel induljak is el haza... Nem mintha ez megtörténne, gondolom én, de anyának biztos jót tesz a lelki ismeretének, hogy ezt megbeszélhette velem, és egy nem kevesebb mint két órás kínos beszélgetés után kezdőthetett az ajándékozás, amire már Pete is visszaért.
Nem gondoltam volna, hogy ez a napa a reggeli ajándékom és a beszélgetés után anyuval lehet még érdekesebb. De mint sok más alkalommal, most is érnek meglepetések. Olyan meglepetések,amikre nem vagyok felkészülve.
Az ajándékozás úgy nézett ki, hogy először én és Dóri átadtuk a fénykép válogatást, amit anyuéknak késztettünk. Majd odaadtam Dórinak azt a becsomagolt feslőt, amit már vagy fél éve meg szeretne venni. Mellesleg ezt Pettől, Bobtól és tőlem kapta. Nem kel gondolom feszegetnem, hogy mennyire örült neki. Majd következtek apuék, akik nekem azt a táskát vették amit vagy ezer éve meg szeretnék venni, dórinak pedig egy smink készletet, ami jól is jött neki, mivel az övé már a végét járta, így az enyémet használta. Gondolom anya vásárolt. Majd végül jöttek Dóriék, akiktől egy fekete bőrkabátot kaptam ami tökéletesen passzol a táskámhoz. A következő ajándék anyáéknak ment ezzel a szöveggel:
-Hát nem tudom mit fogtok hozzá szólni, de mi nagyon örülnénk, ha tetszene.- mondta Dóri, miközben átadta a dobozt.
-Milyért ne tetszene?- kérdezte apa.
-Várd ki a végét.- válaszolt Dóri idegesen felnevetve, majd leölt Bob mellé a kanapéra és alig észrevehetően megfogta a kezét. Eközben anya elkezdte kibontani a szallagal átkötött arany ajándék dobozt. Egy kék, kisbaba cipő volt benne. Apa csak hitetlenkedve meredt a doboz tartalmára, míg anya egy fél percig csak nézte a két kis cipőt majd hirtelen felállt és megölelte a nő vérem.
-Gratulálok!- mondtam, Bobnak és Dórinak egyaránt, majd megöleltem mind a kettőjüket.- Akkor ezért etted meg a multkor a maradék pizzát?!- mondtam nevetve.
-Részben.- mosolygott.
Apa felállt és odament Bobhoz, majd megállt előtte és ezt mondta neki:
-Remélem, hogy vigyázni fogsz a lányomra és az unokámra is.
-Igen.
A délután további részében Dóri, anya és én arról beszéltünk, hogy a gyerekek mennyire aranyosak, meg neki is biztos nagyon aranyos babája lesz, és a többi....
De eljött az öt óra így nekünk indulnunk kellett a reptérre. Búcsúzkodás, néhány be nem tartható ígéret jóváhagyása, és szorgalmas bólogatás a ne igyál sokat, ne cigizz, hívj ha odaértetek, hívj ha valami történne, ne csinálj olyat amit megbánnál, vigyázzatok egymásra és még ezekhez hasonló szülői tanácsok után ki is értünk az ajtón a bőröndökkel együtt.
-Tudsz róla, hogy egy nagyon érdekes családod van?- kérdezte Pete, mikor már az autóban ültünk, és felhajtott az autópályára.
-Igen, és még a beszélgetésről nem is tudsz semmit...- sóhajtottam egy nagyot.
-Milyen beszélgetés?
-Az amit anyával folytattam miután te "visszamentél a töltőért".
-Jaj.. Elmondod mi volt?
-A lényeg az, hogy fel vagyok világosítva, és hogy ha Chicágban úgymond egymásnak esnénk akkor használjunk gumit, amiből egy egész dobozt be kellet pakolnom a táskába.- számoltam be neki.
-Ez most komoly?- kérdezte nevetve.
-Igen!- nevettem vele én is.
-Nem késtek el egy kicsit?
-De, de jobb, ha úgy tudják, hogy nem. Mert ha megmondtam volna neki, akkor nem hiszem, hogy itt ülök veled most az autóban.
-Lehet.- mondta, majd megfogta a kezem.-Legalább azt nem kellesz venni.
-Hülye!!!- mondta nevetve.
-Megkaptam már párszor, tölled is.
-Tudom....
-Ööööhh..- kezdte Pete miközben az ajtó felé tartott.- Én most megyek, mert a szobán maradt a telefon töltöm..- rögtönzött.
-Ok, szia.- köszöntem el.
-Viszlát Mrs. Whide...- köszönt el anyutól Pete, pedig le is tegeződtek.
-Szia.- köszönt el anya, kicsit ridegebben mint máskor szokott.- Ez meg mi volt?- kérdezte mikor Pete már valószinüleg a lépcső aljánál járt.
-Semmi....
-Hát én nem nevezném azt semminek, ha egy nálam jóval idősebb férfi a számban matatna a nyelvével.. De úgy tűnik, hogy ebben a világban amelyikben te felnőssz mér minden máshogy van.- mondta kicsit ingerülten.
-Nem is matatott a számban!- ragadtam meg a lényeget.
-Kislányom azért csak tudom, hogy mit láttam.
-De én mégis valamivel jobban tudom, mivel velem történt és én éreztem.
-Jó, mindegy...
-Milyért is jöttél? Mert gondolom, hogy nem azért, hogy erről beszéljünk.
-Hát ebben igazad van valamennyire. Köze van az előbbihez... Gyere üljünk le.
Na ennek nem lesz jó vége. Ha most fel akar világosítani akkor elkésett egy kicsit.
És kezdetét vette a két órás hegyi beszéd! A miben szó volt e szexről, védekezésről, felelősségről és persze azt sem hagyta ki, hogy ha Chicagóban esetleg megtörténne akkor legalább védekezzünk (?????), meg az is, ha Pete nyomulna én pedig nem akarom, akkor rúgjak oda ahol a legjobban fáj, és rögtön telefonáljak nekik haza, és a lehető legkorábbi géppel induljak is el haza... Nem mintha ez megtörténne, gondolom én, de anyának biztos jót tesz a lelki ismeretének, hogy ezt megbeszélhette velem, és egy nem kevesebb mint két órás kínos beszélgetés után kezdőthetett az ajándékozás, amire már Pete is visszaért.
Nem gondoltam volna, hogy ez a napa a reggeli ajándékom és a beszélgetés után anyuval lehet még érdekesebb. De mint sok más alkalommal, most is érnek meglepetések. Olyan meglepetések,amikre nem vagyok felkészülve.
Az ajándékozás úgy nézett ki, hogy először én és Dóri átadtuk a fénykép válogatást, amit anyuéknak késztettünk. Majd odaadtam Dórinak azt a becsomagolt feslőt, amit már vagy fél éve meg szeretne venni. Mellesleg ezt Pettől, Bobtól és tőlem kapta. Nem kel gondolom feszegetnem, hogy mennyire örült neki. Majd következtek apuék, akik nekem azt a táskát vették amit vagy ezer éve meg szeretnék venni, dórinak pedig egy smink készletet, ami jól is jött neki, mivel az övé már a végét járta, így az enyémet használta. Gondolom anya vásárolt. Majd végül jöttek Dóriék, akiktől egy fekete bőrkabátot kaptam ami tökéletesen passzol a táskámhoz. A következő ajándék anyáéknak ment ezzel a szöveggel:
-Hát nem tudom mit fogtok hozzá szólni, de mi nagyon örülnénk, ha tetszene.- mondta Dóri, miközben átadta a dobozt.
-Milyért ne tetszene?- kérdezte apa.
-Várd ki a végét.- válaszolt Dóri idegesen felnevetve, majd leölt Bob mellé a kanapéra és alig észrevehetően megfogta a kezét. Eközben anya elkezdte kibontani a szallagal átkötött arany ajándék dobozt. Egy kék, kisbaba cipő volt benne. Apa csak hitetlenkedve meredt a doboz tartalmára, míg anya egy fél percig csak nézte a két kis cipőt majd hirtelen felállt és megölelte a nő vérem.
-Gratulálok!- mondtam, Bobnak és Dórinak egyaránt, majd megöleltem mind a kettőjüket.- Akkor ezért etted meg a multkor a maradék pizzát?!- mondtam nevetve.
-Részben.- mosolygott.
Apa felállt és odament Bobhoz, majd megállt előtte és ezt mondta neki:
-Remélem, hogy vigyázni fogsz a lányomra és az unokámra is.
-Igen.
A délután további részében Dóri, anya és én arról beszéltünk, hogy a gyerekek mennyire aranyosak, meg neki is biztos nagyon aranyos babája lesz, és a többi....
De eljött az öt óra így nekünk indulnunk kellett a reptérre. Búcsúzkodás, néhány be nem tartható ígéret jóváhagyása, és szorgalmas bólogatás a ne igyál sokat, ne cigizz, hívj ha odaértetek, hívj ha valami történne, ne csinálj olyat amit megbánnál, vigyázzatok egymásra és még ezekhez hasonló szülői tanácsok után ki is értünk az ajtón a bőröndökkel együtt.
-Tudsz róla, hogy egy nagyon érdekes családod van?- kérdezte Pete, mikor már az autóban ültünk, és felhajtott az autópályára.
-Igen, és még a beszélgetésről nem is tudsz semmit...- sóhajtottam egy nagyot.
-Milyen beszélgetés?
-Az amit anyával folytattam miután te "visszamentél a töltőért".
-Jaj.. Elmondod mi volt?
-A lényeg az, hogy fel vagyok világosítva, és hogy ha Chicágban úgymond egymásnak esnénk akkor használjunk gumit, amiből egy egész dobozt be kellet pakolnom a táskába.- számoltam be neki.
-Ez most komoly?- kérdezte nevetve.
-Igen!- nevettem vele én is.
-Nem késtek el egy kicsit?
-De, de jobb, ha úgy tudják, hogy nem. Mert ha megmondtam volna neki, akkor nem hiszem, hogy itt ülök veled most az autóban.
-Lehet.- mondta, majd megfogta a kezem.-Legalább azt nem kellesz venni.
-Hülye!!!- mondta nevetve.
-Megkaptam már párszor, tölled is.
-Tudom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése