Mozi után haza sétáltunk, és mivel mire haza értünk már az idő későre járt és fáradtak is voltunk, megbeszéltük, hogy itt az ideje az alvásnak.
A telefonom kapcsoltam volna ki mikor észrevettem, hogy villog az a kis pont a felső jobb sarokban, ami azt jelzi, hogy van nem fogadott hívásom, vagy SMS-em. Hát, nem fogadott hívásom volt, anyutól, 27....
-Én meghaltam!- mondtam ki hangosan azt ami eszembe jutott.
-Mi? Milyért?- érdeklődött Pete.
-27 nem fogadott hívás anyutól elég ok?- kérdeztem, miközben tárcsáztam a számot.
-Így már más.- nevetett.
-Halló?- vette fel azonnal a telefont anya.
-Anyu? Te vagy az?- tettem úgy, mint aki most kelt fel, amivel nem kis nevetést csaltam ki Peteből.
-Jessmine jól vagy? Ki nevet a háttérben.
-Igen jól vagyok, csak most keltem fel, mert Dóri vicces videókat néz nyitott ajtónál és ide hallatszik a nevetése, ő nevet.-füllentettem.- Bocsi, hogy nem vettem fel, csak nagyon fáradt voltam így hamar el mentem aludni és most vettem észre, mert mikor felkeltem Dórinak köszönhetően meg akartam nézni, hogy hány óra van és csak most vettem észre, hogy hívtál párszor...- hadartam olyan gyorsa, hogy ne nagyon érthesse meg mit mondok, mert fogalmam nem volt arról, abban a pillanatban, hogy milyen mondat áradat hagyja el a számat.
-Semmi gond, akkor hagylak is aludni, csak azt akartam tudni, hogy hogy vagy.- mondta anyu.
-Jól vagyok.-feleltem.
-Rendben, légy jó, vigyázz magadra és aludj jól! Szeretünk titeket.-mondta majd azzal le is rakta a telefont.
-Bele se kezdj!- raktam fel fenyegetően a mutató ujjam, a visszafojtott nevetéstől rázkódó vállú Petnek.
-Jó, de....
-Csitt..
-De....
-Pszt!
-Oké nyertél!- adta végül fel, amit én egy ördögi mosollyal nyugtáztam, majd bebújtam az ágyba. És a mosoly rá is fagyott az arcomra, mert nem épp szerencsés dolog délután háromtól éjszaka fél tizenkettőig nyitva hagyni az ablakot. Pláne nem télen... Idő közben Pete is bemászott mellém és átölelt hátulról, így érezhettem a testéből áradó meleget, ami nagyon jól esett. Megfogtam, a kezét így ha még lehet még közelebb kerültem hozzá...
-Jess....
-Igen?- kérdeztem hátrafordulva. A tenyere közé fogta az arcom, gyengéden simogatta és csak nézett...- Mi az?
-Jó éjt puszi!- válaszolta majd megcsókolt. Mindig így akarok elaludni, hogy ő az utolsó ember, aki aznap megcsókol, az ő ölelésében alszom el és lehetőleg ott is ébredem majd fel, ha eljön a reggel.....
_____
Reggel korán ébredtem fel. Pete még aludt mellettem. Óvatosan felültem, nehogy felébresszem és leszálltam az ágyról. Majd 10 perccel később a reggeli rutin elvégzése után, lementem a konyhába. A hűtőben nem volt semmi ehető, így egy gyors levél írása után, amit az asztalon hagytam Petnek, felvettem a cipő, kabátom meg sapkám és elindultam a közeli éjjel nappali felé.
10 perc alatt be is szereztem minden szükséges élelmiszert és innivalót, majd további 5 perc a sorban való várakozás után, már kint is voltam az utcán. A nyugtát tanulmányoztam mikor valakinek véletlen neki mentem. Hát persze, hogy Tomnak! Milyért is mentem volna neki, az idegen emberekkel zsúfolt utcán neki egy idegennek? Nem egy ismerősnek kellet neki mennem. Jellemző....
-Nehogy megpróbálj elmenni.- kezdett bele Tom.- Megígérted, hogy akkor találkozunk amikor szeretném, és én most szeretném.- emlékeztette a nagyon régen tett és azóta elfelejtette ígéretemre.
-Milyért is kell nekem felelőtlen ígéreteket tennem?- kérdeztem.- Ne válaszolj, költői kérdés volt.- mondtam, mivel láttam rajta, hogy már valami frappáns választ szeretne mondani.
-Szóval ezt vehet igennek?
-Igen veheted, csak siessünk mert haza kell mennem.-válaszoltam kicsit kedvesebben.
-Jó. Szóval azt akarom mondani, hogy nem bántam meg, hogy megcsókoltalak, mert akkor jöttem rá, hogy számít a barátságunk és, hogy tetszik nekem valaki.- kezdett bele a mesélésbe az utca közepén.
-Tudom, Tiffani.
-Honnan ....?
-Láttam ahogy ránéztél tegnap a moziban. Nem vagyok vak!
-Ennyire nyilvánvaló?
-Nem csak nekem. Meg mindenkinek aki volt már szerelmes.-feleltem.
-Értem. De van még valami. Utolsó nap suliba menet megfogattam, hogy el fogok mondani neked valamit, de mikor láttam, hogy nézel Petere, nem vettem rá magam, hogy elmondjam, hanem inkább megtartottam magamnak.
-Mit?
-Azt, hogy szeretlek, vagyis hogy azt hittem szeretlek, de lehet, hogy csak a csók utóhatása volt...
-Értem..... Szóval láttad hogy nézek Petere, és ezért nem mondta el?
-Igen.
- Akkor gondolj bele, hogy te is valahogy úgy nézel Tiffanira.-mondtam.
-Szóval bocs a csók miatt...
-Bocs a viselkedésem miatt...
-Barátok?
-Barátok.- feleltem, majd megöleltem, amiben nem volt a segítségemre a csomag a kezemben.
-Bocsi, de nekem már muszáj mennem.
-Semmi gond majd még beszélünk, szia.- köszönt le Tom.
-Szia.-búcsúztam én is és felpakolva elindultam hazafelé.
A telefonom kapcsoltam volna ki mikor észrevettem, hogy villog az a kis pont a felső jobb sarokban, ami azt jelzi, hogy van nem fogadott hívásom, vagy SMS-em. Hát, nem fogadott hívásom volt, anyutól, 27....
-Én meghaltam!- mondtam ki hangosan azt ami eszembe jutott.
-Mi? Milyért?- érdeklődött Pete.
-27 nem fogadott hívás anyutól elég ok?- kérdeztem, miközben tárcsáztam a számot.
-Így már más.- nevetett.
-Halló?- vette fel azonnal a telefont anya.
-Anyu? Te vagy az?- tettem úgy, mint aki most kelt fel, amivel nem kis nevetést csaltam ki Peteből.
-Jessmine jól vagy? Ki nevet a háttérben.
-Igen jól vagyok, csak most keltem fel, mert Dóri vicces videókat néz nyitott ajtónál és ide hallatszik a nevetése, ő nevet.-füllentettem.- Bocsi, hogy nem vettem fel, csak nagyon fáradt voltam így hamar el mentem aludni és most vettem észre, mert mikor felkeltem Dórinak köszönhetően meg akartam nézni, hogy hány óra van és csak most vettem észre, hogy hívtál párszor...- hadartam olyan gyorsa, hogy ne nagyon érthesse meg mit mondok, mert fogalmam nem volt arról, abban a pillanatban, hogy milyen mondat áradat hagyja el a számat.
-Semmi gond, akkor hagylak is aludni, csak azt akartam tudni, hogy hogy vagy.- mondta anyu.
-Jól vagyok.-feleltem.
-Rendben, légy jó, vigyázz magadra és aludj jól! Szeretünk titeket.-mondta majd azzal le is rakta a telefont.
-Bele se kezdj!- raktam fel fenyegetően a mutató ujjam, a visszafojtott nevetéstől rázkódó vállú Petnek.
-Jó, de....
-Csitt..
-De....
-Pszt!
-Oké nyertél!- adta végül fel, amit én egy ördögi mosollyal nyugtáztam, majd bebújtam az ágyba. És a mosoly rá is fagyott az arcomra, mert nem épp szerencsés dolog délután háromtól éjszaka fél tizenkettőig nyitva hagyni az ablakot. Pláne nem télen... Idő közben Pete is bemászott mellém és átölelt hátulról, így érezhettem a testéből áradó meleget, ami nagyon jól esett. Megfogtam, a kezét így ha még lehet még közelebb kerültem hozzá...
-Jess....
-Igen?- kérdeztem hátrafordulva. A tenyere közé fogta az arcom, gyengéden simogatta és csak nézett...- Mi az?
-Jó éjt puszi!- válaszolta majd megcsókolt. Mindig így akarok elaludni, hogy ő az utolsó ember, aki aznap megcsókol, az ő ölelésében alszom el és lehetőleg ott is ébredem majd fel, ha eljön a reggel.....
_____
Reggel korán ébredtem fel. Pete még aludt mellettem. Óvatosan felültem, nehogy felébresszem és leszálltam az ágyról. Majd 10 perccel később a reggeli rutin elvégzése után, lementem a konyhába. A hűtőben nem volt semmi ehető, így egy gyors levél írása után, amit az asztalon hagytam Petnek, felvettem a cipő, kabátom meg sapkám és elindultam a közeli éjjel nappali felé.
10 perc alatt be is szereztem minden szükséges élelmiszert és innivalót, majd további 5 perc a sorban való várakozás után, már kint is voltam az utcán. A nyugtát tanulmányoztam mikor valakinek véletlen neki mentem. Hát persze, hogy Tomnak! Milyért is mentem volna neki, az idegen emberekkel zsúfolt utcán neki egy idegennek? Nem egy ismerősnek kellet neki mennem. Jellemző....
-Nehogy megpróbálj elmenni.- kezdett bele Tom.- Megígérted, hogy akkor találkozunk amikor szeretném, és én most szeretném.- emlékeztette a nagyon régen tett és azóta elfelejtette ígéretemre.
-Milyért is kell nekem felelőtlen ígéreteket tennem?- kérdeztem.- Ne válaszolj, költői kérdés volt.- mondtam, mivel láttam rajta, hogy már valami frappáns választ szeretne mondani.
-Szóval ezt vehet igennek?
-Igen veheted, csak siessünk mert haza kell mennem.-válaszoltam kicsit kedvesebben.
-Jó. Szóval azt akarom mondani, hogy nem bántam meg, hogy megcsókoltalak, mert akkor jöttem rá, hogy számít a barátságunk és, hogy tetszik nekem valaki.- kezdett bele a mesélésbe az utca közepén.
-Tudom, Tiffani.
-Honnan ....?
-Láttam ahogy ránéztél tegnap a moziban. Nem vagyok vak!
-Ennyire nyilvánvaló?
-Nem csak nekem. Meg mindenkinek aki volt már szerelmes.-feleltem.
-Értem. De van még valami. Utolsó nap suliba menet megfogattam, hogy el fogok mondani neked valamit, de mikor láttam, hogy nézel Petere, nem vettem rá magam, hogy elmondjam, hanem inkább megtartottam magamnak.
-Mit?
-Azt, hogy szeretlek, vagyis hogy azt hittem szeretlek, de lehet, hogy csak a csók utóhatása volt...
-Értem..... Szóval láttad hogy nézek Petere, és ezért nem mondta el?
-Igen.
- Akkor gondolj bele, hogy te is valahogy úgy nézel Tiffanira.-mondtam.
-Szóval bocs a csók miatt...
-Bocs a viselkedésem miatt...
-Barátok?
-Barátok.- feleltem, majd megöleltem, amiben nem volt a segítségemre a csomag a kezemben.
-Bocsi, de nekem már muszáj mennem.
-Semmi gond majd még beszélünk, szia.- köszönt le Tom.
-Szia.-búcsúztam én is és felpakolva elindultam hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése