A próbáig fennmaradó idő hamar elrepült. Jó társasággal csak úgy repülnek a percek. A próba 16:00- kor kezdődött, így 15:30 kor elkezdtünk készülődni. Pete 3 perc (????) alatt el is készült. Nekem ez 10 perc volt de meg is lett az eredménye csak narancs sárga sál és sapka is párosult hozzá, na meg persze kapát ami a -10 fokos hidegben nem is csoda. Amint bezártam magunk mögött az ajtót odafordultam Petehez, aki ott állt a lépcső tetején, a szélnek köszönhetően borzos hajjal, amiben fehér hópelyhecskék pihentek... Nem kell hangsúlyoznom, hogy milyen ész veszejtően jól néz(ett) ki. Óráik elbírtam volna nézni, még a hidegről is megfeledkeztem. Csak mikor Pete szólogatott akkor tértem magamhoz..
-Akkor indulhatunk?- kérdezte.
-Persze.- válaszoltam még mindig elvarázsoltan, majd elindultunk lefelé, jeges lépcső fokokon, le a járdára, ahol korcsolya pályát megszégyenítő jég réteg takarta az aszfaltot, egészen az autóig.
Amilyen a szerencsém, és az egyensúly érzékem, el is tanyáztam volna pont az autó előtt, ha Pete-nek nem jobbak a reflexei mint nekem, és szerencsére el kapott.
-Köszönöm.
-Szívesen, már hozzászoktam a bambaságodhoz.- válaszolta nevetve.
-A kedvesség csak úgy árad ma belőled.
-Ne panaszkodja.- mondta miközben kinyitotta az ajtót.- Csak ön után.
-Köszönöm kedves...- próbáltam felidézni, mit is mondanak ilyenkor a fő hős nők a kosztümös filmekben. Nem nagy sikerrel, de legalább kicsaltam belőle egy mosolyt.
Az autóban való utazás csendesen telet, de nem nyomasztó csendben, hanem olyan csendben ami néha szükséges és nagyon kellemes is egyben.
Az ablakon keresztül figyeltem a lassan sötétségbe boruló város részt. Mindig a karácsonyi időszak volt a kedvencem egész évben. Ilyenkor a kirakatok megtelelnek díszekkel, a nagy tereken gyönyörűen feldíszítette fákat állítanak fel és mindenütt kellemes karácsonyi zenéket lehet hallani. És mézeskalács, forró csokoládé és pirított gesztenye illat tölti meg az utcákat.Meg természetesen fenyő illat. Ebben az időszakban általában mindenki boldog, mivel együtt van a család, megajándékoz hatják egymást és értékes időt tölthetnek együtt. Ahogy közeledik a karácsony egyre szebbnek tűnik a szememben a város....
És meg érkeztünk a célhoz! Pete gyorsan kiszállt, és nyújtotta a kezét, hogy lesegítsen.
De mivel mindig történnie kell valaminek, most a saját lábamban akadtam meg és estem Petere, akinek (ismét) sikerült megtartani az egyensúlyát. Hogy csinálja ezt?
-Tudom, hogy jól nézek ki, de azt nem gondoltam volna, hogy ha meglátsz még járni is elfelejtesz...
-Csak szeretnéd!
-Hát az biztos.
-Nem szép tőled, hogy kigúnyolod azt, hogy nincs jó egyensúly érzékem!
-Bocsáss meg.
-Még átgondolom....- válaszoltam, mire ő megcsókolt.
-Na megbocsátasz?- kérdezte pár perccel később.
-Mit is kel megbocsátanom?
-Hülye vagy!
-Tudom.- nevettem el magam, majd elindultunk az épület felé.
_____
A terembe beérve 16:13-at mutatott az óra. Elsőnek Patrick látott meg minket.
-Na végre elszakadtatok egymástól és úgy döntöttetek, hogy megtiszteltek minket a jelenlétetekkel?- kérdezte Patrick nevetve, egy kis éllel a hangjában, amit nem fedeztem fel rögtön.
-Valahogy úgy.- nevettem.
-Ez csodálatos! Tisztázzunk valami. A pórba ideje alatt nem fogtok "nyalakodni" és semmi egyéb "látványos bemutatót" tartani világos?
-Persze!- válaszoltam rögtön.
-A próba ideje alatt, vagy inkább előtted?- incselkedett vele Pete.
-Is-is.
-Akkor mondjuk a próba termen kívül lehet?- faggatta tovább Patricket Pete.
-Ha nem látom nekem tökéletesen megfelel.- válaszolt az ingerült Patrick.
-Mi baja van?- kérdeztem suttogva Petetől.
-Nem tudom.
-Akkor kezdhetünk?
-Persze.- feleltem, majd gyorsan levettem a kabátom és lefoglaltam a helyem a mikrofonnál.
-Jessmine...
-Igen?
-Nem szeretnéd levenni a sapkát, sálat és a kesztyűt?- kérdezte Andy furcsán nézve.
-Jah de...- nevettem el magam, majd gyorsan levettem a fent említette ruhadarabokat magamról és elvittem a kabátomhoz.
-Most már tényleg mehet.- mondtam, nevetve, mikor vissza értem.
-Akkor kezdjük. Egy, két, há, és!
-Akkor indulhatunk?- kérdezte.
-Persze.- válaszoltam még mindig elvarázsoltan, majd elindultunk lefelé, jeges lépcső fokokon, le a járdára, ahol korcsolya pályát megszégyenítő jég réteg takarta az aszfaltot, egészen az autóig.
Amilyen a szerencsém, és az egyensúly érzékem, el is tanyáztam volna pont az autó előtt, ha Pete-nek nem jobbak a reflexei mint nekem, és szerencsére el kapott.
-Köszönöm.
-Szívesen, már hozzászoktam a bambaságodhoz.- válaszolta nevetve.
-A kedvesség csak úgy árad ma belőled.
-Ne panaszkodja.- mondta miközben kinyitotta az ajtót.- Csak ön után.
-Köszönöm kedves...- próbáltam felidézni, mit is mondanak ilyenkor a fő hős nők a kosztümös filmekben. Nem nagy sikerrel, de legalább kicsaltam belőle egy mosolyt.
Az autóban való utazás csendesen telet, de nem nyomasztó csendben, hanem olyan csendben ami néha szükséges és nagyon kellemes is egyben.
Az ablakon keresztül figyeltem a lassan sötétségbe boruló város részt. Mindig a karácsonyi időszak volt a kedvencem egész évben. Ilyenkor a kirakatok megtelelnek díszekkel, a nagy tereken gyönyörűen feldíszítette fákat állítanak fel és mindenütt kellemes karácsonyi zenéket lehet hallani. És mézeskalács, forró csokoládé és pirított gesztenye illat tölti meg az utcákat.Meg természetesen fenyő illat. Ebben az időszakban általában mindenki boldog, mivel együtt van a család, megajándékoz hatják egymást és értékes időt tölthetnek együtt. Ahogy közeledik a karácsony egyre szebbnek tűnik a szememben a város....
És meg érkeztünk a célhoz! Pete gyorsan kiszállt, és nyújtotta a kezét, hogy lesegítsen.
De mivel mindig történnie kell valaminek, most a saját lábamban akadtam meg és estem Petere, akinek (ismét) sikerült megtartani az egyensúlyát. Hogy csinálja ezt?
-Tudom, hogy jól nézek ki, de azt nem gondoltam volna, hogy ha meglátsz még járni is elfelejtesz...
-Csak szeretnéd!
-Hát az biztos.
-Nem szép tőled, hogy kigúnyolod azt, hogy nincs jó egyensúly érzékem!
-Bocsáss meg.
-Még átgondolom....- válaszoltam, mire ő megcsókolt.
-Na megbocsátasz?- kérdezte pár perccel később.
-Mit is kel megbocsátanom?
-Hülye vagy!
-Tudom.- nevettem el magam, majd elindultunk az épület felé.
_____
A terembe beérve 16:13-at mutatott az óra. Elsőnek Patrick látott meg minket.
-Na végre elszakadtatok egymástól és úgy döntöttetek, hogy megtiszteltek minket a jelenlétetekkel?- kérdezte Patrick nevetve, egy kis éllel a hangjában, amit nem fedeztem fel rögtön.
-Valahogy úgy.- nevettem.
-Ez csodálatos! Tisztázzunk valami. A pórba ideje alatt nem fogtok "nyalakodni" és semmi egyéb "látványos bemutatót" tartani világos?
-Persze!- válaszoltam rögtön.
-A próba ideje alatt, vagy inkább előtted?- incselkedett vele Pete.
-Is-is.
-Akkor mondjuk a próba termen kívül lehet?- faggatta tovább Patricket Pete.
-Ha nem látom nekem tökéletesen megfelel.- válaszolt az ingerült Patrick.
-Mi baja van?- kérdeztem suttogva Petetől.
-Nem tudom.
-Akkor kezdhetünk?
-Persze.- feleltem, majd gyorsan levettem a kabátom és lefoglaltam a helyem a mikrofonnál.
-Jessmine...
-Igen?
-Nem szeretnéd levenni a sapkát, sálat és a kesztyűt?- kérdezte Andy furcsán nézve.
-Jah de...- nevettem el magam, majd gyorsan levettem a fent említette ruhadarabokat magamról és elvittem a kabátomhoz.
-Most már tényleg mehet.- mondtam, nevetve, mikor vissza értem.
-Akkor kezdjük. Egy, két, há, és!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése