Hű, hát már ez a harmincadik fejezet. Nem gondoltam volna, hogy sikerül eddig eljutnom. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki olvassa a bejegyzéseim és értékeli is azokat:) Na de térjünk is a tárgyra....
_____
A havas utcát aranyló fénnyel árasztottak el a lámpák. A járó kelők gyorsan haladtak el mellettünk. Valószinüleg mihamarabb a biztonságot adó melegben szeretek volna lenni. Az egyik földszinti lakásból lágy nevetés hallatszott ki az utcára. A jeges járdán gyerekek csúszkáltak,kipirult arccal, versengve azon ki tud messzebb elcsúszni. Az utcát mézeskalács illat járta át.... Akár egy tökéletes jelenet egy tökéletes karácsonyi, romantikus filmben...
A gyalog átkelő mellet egy kedves arcú nénike árusított meleg italokat és mézeskalácsot. Mivel el is húzódott a próba és hideg is volt, ezért megajándékoztuk magunkat egy-egy pohár forralt borral és mézeskaláccsal. Pete fizetett, de csak azért, mert én még nem vehet alkoholt.
-Köszönjük.-adta át a pénzt Pete a néninek.
-Szívesen kedveskéim, egészségetekre.- válaszolt kedvesen a néni, miközben én meg kóstoltam a kalácsom. Annyit biztosan kijelenthetek, hogy ilyen finom mézeskalácsot még életemben nem esdtem. Ezt meg is mondtam a néninek, akinek nagyon jól esett a dicséret, de kinek ne esne jól a dicséret, főleg akkor, ha a kezének a "gyümölcsét" dicsérik meg? Azt is megtudtam, hogy a néni még karácsonyig itt fog árusítani minden nap 15 órától 20 óráig. Ide még feltétlenül vissza kellesz jönnöm! Még egy kicsit beszélgettünk a nénivel, de már lassan indulni kelet, mert idő közben felgyülemlett a sor mögöttünk. Lehet, hogy Pete miatt, de lehet, hogy nem... Minden esetre jó kis reklámot csináltunk a néninek, és folytatód ott az utunk hazafelé.... Egy kis kitérővel.
A park nagyon csendes volt. A fő útvonal mentén gyönyörű kivilágításban díszelegtek a fák amik a lassan szitáló hóesésben míg szebbnek bizonyult.
Nemsokára elértünk a befagyott tóhoz ami most jég korcsolya pályaként funkcionált. Az út közben elfogyott a kalács és a forralt bor is.
-Olyan kellemes ez az este.-mondtam, majd Pete vállára hajtottam a fejem, mire ő puszit nyomott a sapkával eltakart hajamba.
-Szerintem is. Pont tökéletes egy első randihoz nem?- kérdezte a felém fordulva a szemembe nézve.
-De?- mondtam/kérdeztem.
-Jaj te...- nevette el magát Pete a válaszomon.
-Mi az?
-Semmi csak olyan TE vagy!-mondta mosolyogva.
-Még jó hogy én vagyok! Kinek másnak kéne lennem?
-Senkinek! Te így vagy tökéletes!- válaszolt szelíd mosollyal az arcán, majd megcsókolt.
Pár perccel később ezt mondtam neki.
-Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen rámenős vagy, hogy még el sem kezdődött az első randink, de te máris lecsókoltál!
-Hülye.- nevettet.
-Megkaptam már párszor... Tőled is.-mosolyogtam.- Na akkor hol is lesz az első hivatalos randink?- érdeklődtem.
-Mindjárt megtudod.- válaszolt nagy mosollyal az arcán, majd elindultunk a déli kijárat felé, miközben megfogta a kezem, és a lehető leggyengébben olyan közel húzott magához amilyen közel csak tudott.
A kijárattal szemben volt egy mozizó.
-Bemegyünk?- kérdezte Pete átkarolva a derekam.
-Az nagyon jó lenne! Azt sem tudom mikor voltam utoljára moziban!-lelkesedtem be.
-De nem is tudod mit játszanak.- értetlenkedett Pete.
-Az nem lényeg! Számomra az élmény a fontos, és az hogy veled lehet összezárva egy teremben.... Meg sok más idegen emberel.
-Akkor menjünk be.- válaszolt, majd gyorsan át szaladtunk az utca másik oldalára és megnéztük a kínálatot.
Adták a Titanicot, meg egy vígjátékot, még egy romantikus filmet,egy akció filmet és egy akció vígjátékot.
A Titanic már a könyökömön jön ki, romantikus filmre nincs hangulatom, az akció filmet meg nem szeretem, de Pete meg szereti, szóval közös megegyezés alapján az akció vígjáték mellet tettük le a szavazatainkat.
Megevttükk a jegyeket, amik a legfelső sor közepére szóltak, vettünk popkornt és innivalót, majd el is foglaltuk a helyünk a teremben várva a film kezdetére....
U.í.:Imádom az olvasóim!:3
_____
A havas utcát aranyló fénnyel árasztottak el a lámpák. A járó kelők gyorsan haladtak el mellettünk. Valószinüleg mihamarabb a biztonságot adó melegben szeretek volna lenni. Az egyik földszinti lakásból lágy nevetés hallatszott ki az utcára. A jeges járdán gyerekek csúszkáltak,kipirult arccal, versengve azon ki tud messzebb elcsúszni. Az utcát mézeskalács illat járta át.... Akár egy tökéletes jelenet egy tökéletes karácsonyi, romantikus filmben...
A gyalog átkelő mellet egy kedves arcú nénike árusított meleg italokat és mézeskalácsot. Mivel el is húzódott a próba és hideg is volt, ezért megajándékoztuk magunkat egy-egy pohár forralt borral és mézeskaláccsal. Pete fizetett, de csak azért, mert én még nem vehet alkoholt.
-Köszönjük.-adta át a pénzt Pete a néninek.
-Szívesen kedveskéim, egészségetekre.- válaszolt kedvesen a néni, miközben én meg kóstoltam a kalácsom. Annyit biztosan kijelenthetek, hogy ilyen finom mézeskalácsot még életemben nem esdtem. Ezt meg is mondtam a néninek, akinek nagyon jól esett a dicséret, de kinek ne esne jól a dicséret, főleg akkor, ha a kezének a "gyümölcsét" dicsérik meg? Azt is megtudtam, hogy a néni még karácsonyig itt fog árusítani minden nap 15 órától 20 óráig. Ide még feltétlenül vissza kellesz jönnöm! Még egy kicsit beszélgettünk a nénivel, de már lassan indulni kelet, mert idő közben felgyülemlett a sor mögöttünk. Lehet, hogy Pete miatt, de lehet, hogy nem... Minden esetre jó kis reklámot csináltunk a néninek, és folytatód ott az utunk hazafelé.... Egy kis kitérővel.
A park nagyon csendes volt. A fő útvonal mentén gyönyörű kivilágításban díszelegtek a fák amik a lassan szitáló hóesésben míg szebbnek bizonyult.
Nemsokára elértünk a befagyott tóhoz ami most jég korcsolya pályaként funkcionált. Az út közben elfogyott a kalács és a forralt bor is.
-Olyan kellemes ez az este.-mondtam, majd Pete vállára hajtottam a fejem, mire ő puszit nyomott a sapkával eltakart hajamba.
-Szerintem is. Pont tökéletes egy első randihoz nem?- kérdezte a felém fordulva a szemembe nézve.
-De?- mondtam/kérdeztem.
-Jaj te...- nevette el magát Pete a válaszomon.
-Mi az?
-Semmi csak olyan TE vagy!-mondta mosolyogva.
-Még jó hogy én vagyok! Kinek másnak kéne lennem?
-Senkinek! Te így vagy tökéletes!- válaszolt szelíd mosollyal az arcán, majd megcsókolt.
Pár perccel később ezt mondtam neki.
-Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen rámenős vagy, hogy még el sem kezdődött az első randink, de te máris lecsókoltál!
-Hülye.- nevettet.
-Megkaptam már párszor... Tőled is.-mosolyogtam.- Na akkor hol is lesz az első hivatalos randink?- érdeklődtem.
-Mindjárt megtudod.- válaszolt nagy mosollyal az arcán, majd elindultunk a déli kijárat felé, miközben megfogta a kezem, és a lehető leggyengébben olyan közel húzott magához amilyen közel csak tudott.
A kijárattal szemben volt egy mozizó.
-Bemegyünk?- kérdezte Pete átkarolva a derekam.
-Az nagyon jó lenne! Azt sem tudom mikor voltam utoljára moziban!-lelkesedtem be.
-De nem is tudod mit játszanak.- értetlenkedett Pete.
-Az nem lényeg! Számomra az élmény a fontos, és az hogy veled lehet összezárva egy teremben.... Meg sok más idegen emberel.
-Akkor menjünk be.- válaszolt, majd gyorsan át szaladtunk az utca másik oldalára és megnéztük a kínálatot.
Adták a Titanicot, meg egy vígjátékot, még egy romantikus filmet,egy akció filmet és egy akció vígjátékot.
A Titanic már a könyökömön jön ki, romantikus filmre nincs hangulatom, az akció filmet meg nem szeretem, de Pete meg szereti, szóval közös megegyezés alapján az akció vígjáték mellet tettük le a szavazatainkat.
Megevttükk a jegyeket, amik a legfelső sor közepére szóltak, vettünk popkornt és innivalót, majd el is foglaltuk a helyünk a teremben várva a film kezdetére....
U.í.:Imádom az olvasóim!:3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése