Jessmine Whide Története-6. Fejezet

Még fél órát beszélgettünk, mikor ránéztem az órámra...
-Jézusom!-pattantam, fel hírtelen- Már ennyi az idő?
-Mi a baj?
-Basszus...Figyelj Tom sietnem kell, mert lekésem a gitárt... Vagyis már 20 perce ott kellene lennem. Nagyon köszönöm a beszélgetést....
-Felhívsz?- szakított félbe.
-Nincs meg a számod.
-Akkor majd én- felelte és ő is fel állt.
-Rendben, még egyszer köszi a beszélgetést.- nyomtam egy puszit az arcára, majd ott hagytam , egyedül, hitetlenkedő arc kifejezéssel a pad előtt.
                                                                       ________
Fél perc múlva már az osztály terem ajtaja előtt találtam magam. Hogy sikerült 30 másodperc alatt felérnem? Fogalmam nincs. Az ajtón egy papír lógott. Mivel én voltam a z utolsó diák aznap, ez állt rajta :
"Jessmine! El kellet mennem valahová. Nagyon fontos és sürgős. De ne aggódj az órád meg lesz tartva. Tanár Úr."
-Hát ez remek!- mormogtam az orrom alatt. Nem volt választásom, benyitottam. Beléptem a terembe és csodálkoztam, hogy el van oltva a villany. Kis keresés után megtaláltam a kapcsolót és felkapcsoltam a lámpát. Az osztályban egy zenekar volt.... De nem is akár mien zenekar....!
-Ez meg mi?- értetlenkedtem.
-Meglepetést- harsogta a Fall Out Boy összes tagja.
-Nekem?
-Amennyiben te vagy Jessmine Whide. Igen.
-Én vagyok Jessmine Whide, de mire fel?
-Miért? Nem tetszik?-kérdezte Andy
-De, csak....Ma már kaptam tőletek egy jó nagy meglepetést. Én nem...... Nem számítottam erre se most, se reggel.
-Akkor mi akár el is mehetünk. -vette fel Joe.
-Azt nem mondtam, hogy nem tetszik!
-Nagyszerű-csapta össze a tenyerét Patrick.
-Akkor akár el is kezdhetjük.- folytatja Pete.
-Mit?-értetlenkedtem,  ne  tudom hányadszor a nap folyamán.
-Hát a próbát. -nevettek.
-Az én gitár órám alatt? Csak nyugodtan,  azt csináltok, amit akaratok amíg nekem semmi dolgom.- mondtam.
-Nem egészen. -kezdte Patrick.
-Miért? -kezdtem megint az értetlenkedtést.
-Azt szeretnénk,-mondta Joe
-Ha énekelnél.-fejezte be Andy.
-Én???????? Meghülyültetek???
-Nem, nem hülyültünk meg.-mondtam Pete.-Reggel hallottalak énekelni és nagyon jó hangod van. Azt szeretnénk, ha beállnál vokalistanak.... meg ilyenek.
-Hát, nem is tudom. -tépelodtem.- Mivel nekem lámpalázam van...-próbálkoztam.
-Nekünk is! Mégis azt csináljuk,  amit szeretünk!-mondta Andy, a többiek pedig helyeslően bólogattak.
-De az más!!!!
-Miben lenne más? Mi is ugyanolyan emberek vagyunk mint te, csak egy kicsit híresebbek.- mondta Pete- Vagy talán nem szeretnél velünk egy színpadon állni?- kérdezte.
- Most viccelsz ugye?- értetlenkedtem.. megint- Ki  ne akarna veletek egy színpadon állni?
- Úgy tűnik, hogy te.- mondta Joe-Na jól van.- feleltem pár perc gondolkodás után. A fiúk nagyon örültek.
-Ez remek!- lelkendezett Andy.
-Hol? Mikor? És mit?- kérdeztem.
-Chicagóban, dec.31-én. Amit szeretnél.- válaszolta Patrick.
-De arra a koncertre kaptam 5VIP jegyet...
-Tudjuk és sajnáljuk, hogy elrontottuk azt a napot...
-Elrontani? Így csak még jobb lesz a 18-adik szülinapom.- vigyorogtam.
-Ez remek...- mondta Pete.- Jó, hogy ezt megbeszéltük.- Rápillantott az órájára- Hát lassan végeztünk... Messze laksz?
-8 saroknyira- feleltem.
-Akkor elkísérlek.-mondta- Megoldjátok nélkülem is ugye?- fordult a tobbiekhez.
-Naná!- felelték.
-Remek... Akkor indulhatunk?- fordult vissza hozzám.
-Persze.- És így indultam el, Pete Wentz társaságában (ma már másodszor) az utcán......