Jessmine Whide Története-4. Fejezet

Nagy vigyorral a fejemen, Ziávaba karolva léptünk be az osztályba, ahol a szokásos reggeli káosz uralkodott.A tekintetemmel ösztönösen Csabát kerestem, aki már várt minket....Pontosabban Ziát...Köszönés képen rám mosolygott majd megcsókolta a barát nőét. A szívem szakadt  meg mikor ezt kellet látnom!"Hagyd ezt abba! Miért fáj neked a boldogságuk? Nem hogy örülnél neki, hogy egymásra találtak!" szidtam magam. Ép abban a pillanatban mikor befejeztem a gondolat menetem Csabi és Zia (végre) elszakadtak egymástól.
-Na hogy indult a napod?- kérdezte Csabi sokat sejtető mosollyal az arcán.
-Szerintem tudod, hogy jól és nem csak azért mert nyertetek nekem 5 VIP koncert és 5 repülő jegyet a dec. 31-ei Fall Out Boy koncertre Chicago-ba....
-Szívesen-mondta nevetve- Mi a másik ok?
- Az, hogy PETE WENTZ elkísért a suliig,át atta a nyereményt közös képet csináltunk, megölelt,- wííííííí ezt nem mondtam... talán...)- és még PUSZIT IS KAPTAM! Nagyon köszönöm srácok. - fordultam oda Ziához is.
-Nincs mit- felelte Zia.
-De tényleg- erősködtem.-Már csak azt kell eldöntenem ki az a 4 ember, akit magammal viszek.
-Gondolom minket- vette fel Csaba.
-Igen - feleltem- de még így is marad 2 szabad hely...
-Szerintem...- kezdte a mondanivalóját félénken Zia- Dórit is el kén vinned...
-Miért?
- Hát, mert ő volt az aki fel vetette az ötletet, mivel rosszul érzi magát a viselkedése miatt.
-Rendben, jöhet- adtam be kelletlen a derekam- És ki legyen a negyedik személy?
-Azt már döntsd el te- felelte Csaba- Végtére is a te születésnapodról van szó.
-Oké...
A nap hátra lévő részében Tommal kellet ülnöm. Tom , Csabi  pad társa. KB. 185 cm magas, barna hajú, zöld szemű, enyhén szeplős , se nem túl izmos se nem  vézna testalkatú, más lányok által helyesnek titulált jó fej srác. Ahhoz képes, hogy sosem bírtam , mivel állandóan taplósodott egész elviselhető társaságnak bizonyult.Mivel Zia és Csabi számára  nem létezett senki más a földön csak ők ketten, kénytelen- kelletlen Tommal "ketten" maradtunk.
Nagyszünetben nem volt valami jó kedvem, ő meg zenét hallgatott. Már éppen a fülhalgatóm kerestem a táskámban, amikor megérintette a vállam így kivettem a fejem és a kezem a táskámból.
-Hmmm? -kérdeztem nagyon "kúltúráltan".
-Akarsz zenét hallgatni?- nyújtotta felém a fölhallgatóját.
-Aham.- feleltem és elfogadtam a felkínált fühallgatót. Be raktam a fülembe és megdöbbentem. A zene amit hallottam nem volt más mint. Fall Out Boy:SAVE ROCK AND ROLL!!!!!
-Az egyik kedvenc számom!!
-Nekem is-mondta mosolyogva.
-MI?- hüledeztem- KOMOLY?
-Persze- nevetett- Tudod nem csak te szereted őket..
-Tudom, persze hogy tudom, csak...
-Nem gondoltad volna, hogy pont én hallgatok FOB-ot.- fejezte be helyettem a mondatot.
-Ahogy mondod... Ez a kedvenc részem!
"SO FUCK YOU, YOU CAN GO CRY ME AN OCEAN, AND LEAVE ME BE!- ordítottuk egyszerre. A hogy vége lett a számnak pár perc csend következett mivel nem volt hangunk, mert az egész számot végig énekeltük.. Pontosabban ordítottuk..
-Nem tudtam, hogy ilyen jó hangod van..- törte meg a csendet Tom.
-Nekem? Nekem nincs, biztos csak Patrickot hallotad...
-Nem...- nevette-Azért csak fel ismerem a kedvenc zenekarom énekesének a hangját.-mondta mosolyogva., Ez más volt, olyan mint....- Egy beteg oroszlán, aki próbál ordítani de csak rekedt hörgést hallani?- próbáltam lefesteni a hangom az én véleményem szerint.
-Nem ... Olyan furcsa, semmihez sem hasonlítható...- mondta elmélázva.
-Mert olyan felismerhetetlen?
-Mert olyan szép- felelte
Csodálkoztam. Még senki sem  dicsérte meg a hangom. Na jó csak a nagyi, de az más...
-Jess..?- kezdte volna Tom, de ebben a pillanatban megszólalt a csengő... Szerencsémre.
-oh.. Törink lessz? Akkor pakloj ki, tudod mien a tanár.- vágtam ki magam, mivel kicsit  elpirultam...
-Igen, tudom.- mért végig aggódó (aggódó???) szemeivel.