Ezen
a reggelen is úgy keltem fel mint máskor. Ami annyit takar, hogy először
az ágyam felé kirakott posztereket pillantottam meg. Volt ott
minden amit szeretek : You Me At Six, Fall Out Boy, Paramore, Bon Jovi, AC/DC,
30STM, LP, RHCP, Sixx:Am, Artic Monkeys, Nickelback, Panic! At The Disco és még
sorolhatnám. Csak annyi volt a különbség, hogy most fájt is a fejem.
De ahogy megpillantottam a You Me At Six (YMAS) tagjait ábrázoló posztert, akkor eszembe
jutott a tegnap reggeli egyezkedés apuval.
- Akkor sem mehetsz el!
- De miért nem? Apa három nap és 19 éves leszek!Ha ezt is számoljul. Miért akarsz még most is uralkodni rajtam?
- Mert féltelek!
- De ez csak egy koncert! Mégis mi történhetne ott velem? Meg Clara is eljön Ash-el!- Clara meg Ash a két legjobb barátom akik mellesleg ikerek. És az sem egy mellékes dolog, hogy apu bízik bennük, még ha bennem nem is mindig, amire meg is van az oka.
- Csak az a baj, hogy hogy fogsz hazajönni?- kérdezte egy kicsit megenyhülve.- Mert tudod ma tovább kell bent maradnom és lehet hogy még Manchester-be is el kellesz mennem, a nagyfőnökhöz.
- Mint mondtam három nap és 19 éve leszek, tudok vigyázni magamra.
- Rendben van elengedlek, de csak úgy, ha megígéred, hogy nem leszel részeg!
- Jaj, apa olyan vagy. Egy koncertre megyek nem pedig a közeli bárba inni.
- Ella komolyan mondom! Nem akarok még jobban aggódni érted.
- Ott lesznek velem a barátaim, nyugi nem fogják hagyni hogy hülyeséget csináljak!
- Hát ezzel most nagyon meglettem nyugtatva.
- Csak vicceltem.
- Jó nem bánom elmehetsz, de majd figyeld a telefonod, ha írnák, hogy el kellet mennem.
- Megígérem!- mondtam apunak, majd megöleltem.
Nagyon furcsa volt a visszaemlékezni erre a beszélgetésre. Pedig rendes idő szerint még csak 24 órája történ, de a tegnapi nap eseményekben bővelkedett így érthető (legalább is számomra) miért tűnt távolinak ez az emlék. Elvégre azóta voltam egy koncerten amin csak úgy pörögnek az események. Kitapogattam az éjjeli szekrényként szolgáló kis asztalon a telefonom és megnéztem hány óra van. 06:58. Mondjuk arra nem gondoltam hogy ki fog égni a retinám, de ez várható volt, mivel a szobámban éjféli sötétség uralkodott, a telefonnak meg maximumon világított a kijelzője. Gyorsan elsötétítettem és átfordultam a francia ágyam másik oldalára hogy tovább élvezhessem ezeket a csodálatos, reggeli, lustálkodásra alkalmas pillanatokat, mikor még attól sem kell tartanom, hogy ha tovább alszom majd jön apu és felébreszt, mivel nincs itthon. Meg amúgy is NYÁR VAN!
Pontosabban, csak át akartam volna fordulni, de ezt valami megakadályozta. Vagyis inkább valaki...
- De miért nem? Apa három nap és 19 éves leszek!Ha ezt is számoljul. Miért akarsz még most is uralkodni rajtam?
- Mert féltelek!
- De ez csak egy koncert! Mégis mi történhetne ott velem? Meg Clara is eljön Ash-el!- Clara meg Ash a két legjobb barátom akik mellesleg ikerek. És az sem egy mellékes dolog, hogy apu bízik bennük, még ha bennem nem is mindig, amire meg is van az oka.
- Csak az a baj, hogy hogy fogsz hazajönni?- kérdezte egy kicsit megenyhülve.- Mert tudod ma tovább kell bent maradnom és lehet hogy még Manchester-be is el kellesz mennem, a nagyfőnökhöz.
- Mint mondtam három nap és 19 éve leszek, tudok vigyázni magamra.
- Rendben van elengedlek, de csak úgy, ha megígéred, hogy nem leszel részeg!
- Jaj, apa olyan vagy. Egy koncertre megyek nem pedig a közeli bárba inni.
- Ella komolyan mondom! Nem akarok még jobban aggódni érted.
- Ott lesznek velem a barátaim, nyugi nem fogják hagyni hogy hülyeséget csináljak!
- Hát ezzel most nagyon meglettem nyugtatva.
- Csak vicceltem.
- Jó nem bánom elmehetsz, de majd figyeld a telefonod, ha írnák, hogy el kellet mennem.
- Megígérem!- mondtam apunak, majd megöleltem.
Nagyon furcsa volt a visszaemlékezni erre a beszélgetésre. Pedig rendes idő szerint még csak 24 órája történ, de a tegnapi nap eseményekben bővelkedett így érthető (legalább is számomra) miért tűnt távolinak ez az emlék. Elvégre azóta voltam egy koncerten amin csak úgy pörögnek az események. Kitapogattam az éjjeli szekrényként szolgáló kis asztalon a telefonom és megnéztem hány óra van. 06:58. Mondjuk arra nem gondoltam hogy ki fog égni a retinám, de ez várható volt, mivel a szobámban éjféli sötétség uralkodott, a telefonnak meg maximumon világított a kijelzője. Gyorsan elsötétítettem és átfordultam a francia ágyam másik oldalára hogy tovább élvezhessem ezeket a csodálatos, reggeli, lustálkodásra alkalmas pillanatokat, mikor még attól sem kell tartanom, hogy ha tovább alszom majd jön apu és felébreszt, mivel nincs itthon. Meg amúgy is NYÁR VAN!
Pontosabban, csak át akartam volna fordulni, de ezt valami megakadályozta. Vagyis inkább valaki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése