A hotel szoba, vagyis lakosztály nagyon nagynak és barátságosnak bizonyult. Ahogy felértünk meglepődtem, hogy nem is volt olyan nagy rend: a ruhák szerte szét, pizzás és sörös dobozok az asztalon... Csak azért imádkoztam, hogy ne találkozzam egy piszkos alsóval, meg egyáltalán bármilyen alsóval! Na jó azért ennyire nem volt rossz a helyzet, de pont én beszélek akinek a szobája látott már szebb napokat is... Végül a másik helyiségben foglaltunk helyet, ami ebédlőnek volt berendezve.
-Mit kérsz inni?- kérdezte Pete a konyhából.- Van narancs-,alma-, fekete ribizlis gyümölcslé, tonik, gyömbér tonik...
-Fekete ribizli jó lesz.-feleltem. Amíg a konyhában volt én lepakoltam a cuccom és levettem a kabátom.
-Itt is van.
-Köszönöm.- vettem el a kezében tartott poharat.
-Na akkor kezdjünk is bele. Hány számot szeretnél énekelni?
-Mennyit lehet?
-Amennyit szeretnél. Te mond meg.
-Hú, hát lenne a Death Valley-t, Fom Now On We Are Enemies-t, Miss Missing You-t, Jus One Yesterday-t, Young Vulcanoes-t, meg az Alone Together-t... Talán ennyi. Vagy sok?- kérdeztem rémülten.
-Nem ennyi szerintem elég lesz.-felelte.-Se több se kevesebb, mert még be is kell gyakorolnunk.
-Igaz.-helyeseltem.
-Szeretnék kérdezni valamit...
-Persze, kérdezz csak.-feleltem, miközben nyúltam a poharamért.
-Azt szeretném kérdezni, hogy lennél e a barát nőm?
Ahogy ezt kimondta a kezemben tartott pohár megbillent és a tartalmának a fele a FEHÉR(!) trikómon kötött ki.
-Basszus!- kiáltottam dühödten.- Ez nem jön ki.... Anyu meg fog ölni! Hol van a mosdó?
-Megmutatom.-felelte, majd gyorsan elkísért a folyosó végén lévő fürdőszoba ajtóig, amit 3 másodperccel később az arcába vágtam. Gyorsan levettem a felsőm és a csap alá tettem, majd leültem a kád szélére, mivel az agyam még mindig nem dolgozta fel teljesen a kapott információt. Ez már túl sok volt nekem... Komolyan! Mindenki más rögtön rávágta volna, hogy: IGEN! csak én vagyok olyan hülye és szerencsétlen, hogy leöntöm magam gyümölcslével. A gondolataimat egy kopogás szakította félbe.
-Bejöhetek?
-Nem!- vágtam rá azonnal. Nem az volt a baj, hogy csak egy melltartó meg egy nadrág volt rajtam, na jó az is, de nem akartam, hogy így lásson! Víz csobogását hallottam és épp időben zártam el a csapot.
-De hoztam egy trikót is..- A válaszom erre az volt, hogy résnyire kinyitottam az ajtót, kidugtam a kis résen a kezem és elvettem tőle a felsőt. Az egyik GN´R-es felső volt az. Magamra kaptam és beengedtem Pete-et.
-Mondtam, hogy jól fogsz kinézni az egyik kedvenc felsőmben.-jegyezte meg.- Na...?
-Mi na?- értetlenkedtem.
-Mi a válaszod?
-Nem tudom..- vallottam be őszintén.-Még át kell gondolnom.
-Ahogy szeretnéd.
-Köszönöm.- feleltem a lehető leghálásabban. A válasz egy mosoly volt, ami távolról sem nevezf´hető őszintének, de meg is értem.
-Még van valami terved már?
-Szerintem kezdjünk el próbálni.- felelte Pete.
-Rendedben.- egyeztem bele, mivel nem tudtam más ötlettel előállni.
Miközben próbáltunk mindenről megfeledkeztem... Tomról, Pete megválaszolótlan kérdéséről... Csak én voltam és a zene! Nagyon élveztem a próbát, és Pete sem panaszkodott a hangom miatt. Épp szüntetett tartottunk, mikor megnéztem a telefonomon, hogy hívott e valaki. Elszörnyedve néztem a kijelzőm amin 21:59-et mutatott az óra.
-Hány óra van?- kérdeztem meg Pete-et.
-21:59- felelte.- Miért?
-Csak meg akartam tudni, hogy pontos-e az órám... Muszáj beszélnem anyuval...
-Csak nyugodtan.-felelte, én pedig a lehető leggyorsabban tárcsáztam anyu számát.
-Haló?- vette fel a készülékét anyu.
-Szia anyu itt Jessmine...- mondtam óvatosan.
-Kis asszony maga meg hol van?- kérdezte olyan hang erővel, hogy el kellet tartanom a telefonom a fülemtől...
-Egy próbán..
-Próbán? És mégis milyen próbán? És kivel vagy azon a próbán? És hol?
-Ha megmondom úgy sem hiszed el..
-Tényleg? Tégy próbára!
-Hát jó... énekelni fogok FOB-al egy színpadon a Dec.31-ei Chicagói koncerten, amire nyertem 5 VIP és repülő jegyet és most arra gyakorlunk a zenekar basszus gitárosával...
-Kislányom nem most jöttem le a falvédőről!
-De ez az igazság!-feleltem hevesen.
-Persze, akkor ad a telefonhoz azt a fiút akivel próbálsz!
-JÓ!-mondtam anyának.-Pete anyu szeretne veled beszélni.
-Velem? Minek?
-Mert nem hisz nekem!
-Ez biztos valami családi vonás. A testvérednek is az kellet, hogy beszélhessen velem és utána hitt neked, lehet, hogy anyukádnak is ennyi kell.
-Lehet.-feleltem, majd odaadtam e kezébe a telefonom.
-Jó estét Mrs.Whide.- köszönt Pete. A beszélgetés többi részét nem hallottam, mert Pete kiment a helyiségből. Tíz perc múlva visszakaptam a készüléket.
-Na?- szóltam bele.- Most már hiszel nekem?
-Majdnem.-felelte anyu.- Csak még azt mond meg, hogy hol vannak a jegyek, hogy megbizonyosodhassak afelől, amit az a kedves fiatalembertől(?) és tőled hallottam.
-A szobámban az asztalomon az 5 repülő jegy alatt.
-Rendben... Jessmine! Igazán rendet rakhatnál már a szobádban!
-Jó! Na meg van?
-Igen.
-Még nem tudom, hogy mikor érek haza.
-Semmi gond, megbeszéltük, hogy ma ott alszol. Jó gyakorlást! Szeretlek szia!-Mondta majd lerakta a telefont.
-Most miért nézel úgy, mint aki először lát monbiltelefont?- kérdezte Pete.
-Anyu azt mondta, hogy itt alkudhatok és lerakta a telefont meg sem várva a válaszom... Mit mondtál neki?
-Maradjunk annyiban, hogy jó hatással vagyok a nőkre.- vigyorgott.
-Kezdem tapasztalni.-mosolyodtam el.
-Nem vagy éhes?- kérdezte. Az éhes szó hallatára a gyomrom hangosan kordút egyet, így válaszol helyettem.-Ezt vehetem igennek?
-Igen.- nevettem.
-Mit szeretnél enni?
-Mi a választék?
-Van: tojás, lekvár,nutella,liszt,cukor,tej meg tejszín.- sorolta a hűtő és a szekrények tartalmát.
-Csináljunk palacsintát!- tért vissza az 5 éves énem.
-Rendben.
Ezzel nekilátunk a palacsinta sütésnek. Közben engedhettem zenét a telefonomról: P!ATD-Bittersweet. Énekelve kezdtem el a palacsinták kisütését. Már 5 perce sütöttem, mikor Pete mögém osont és összelisztezte az arcom.
-Te szemét!-mondtam, mikörzben le akartam ütni.
-Hah! Nem sikerült!
-Tényleg?-Kérdeztem, miközben a kezembe vettem a palacsinta tésztás szedő kanalat. Én azzal támadtam, nem is sikertelenül. A tésztás kanállal összekentem az egész arcát!
-Ez nem ér! Vigasz díjat követelek!
-Én is!- vágtam rá.-De nem mindig jön össze minden.
-De én vigasz díjat követelek!
- És mi lenne az?
-Egy csók!- mondta és már hajolt is közelebb.
-Na.- Próbáltam távol tartani magamtól- Ezzel meg akarsz vesztegetni?
-Ilyet feltételezel rólam?
-Igen.-feleltem nevetve.
-Mondtam már, hogy nagyon okos vagy?- kérdezte.
-Nem..
-Akkor most mondom.-jelentette ki, majd megcsókolt. Szerintem ez volt életem egyik legromantikusabb csókja..
-Huuh..- mondtam, miután elszakadtam tőle.
-Mi az?-kérdezte.
-Megyek megsütöm a maradék tésztát...
-Jess, várj!
-Igen?
-Még mindig nem tudom a válaszod...
-Hát... És ha együtt járnánk mi változna meg? Most is bármikor lecsókolsz!
-Akkor minden más lenne. Miért te nem szeretnéd?
-Nem tudom, egy részem rohanna feléd, hogy a karjaidba vethesse magát, a másik pedig...
-Skizofrén vagy?- próbált viccelni.
-Ez nem vicces!
-Tényleg nem.. Bocsi. Talán félsz valamitől?- tért vissza a tárgyhoz.
-Tessék?
-Félsz valamitől, és azért nem szeretnél velem lenni...-mondta lemondóan.
-Én nem....
-Jess!
-Igen!-mondtam a sírás küszöbén.
-De nem kell!-felelte.-Majd én megvédlek.
-A saját érzelmi világomtól nem tudsz...- mondtam szipogva.
-El mondod, hogy mi az amitől össze vagy zavarodva?- kérdezte, miközben óvatosan átkarolta a derekam és elvezettet a kanapéig, amin utána helyet is foglaltunk.
-Igen-mondtam miután lehuppantunk a kanapéra.- Az van..- kezdem bele, mikor meg csörrent a telefonom. Jobb nem, is lehetet volna az időzítés, komolyan... Tom hívott.
-Bocsi, 1 perc.-majd gyorsan felálltam és kimentem a folyosóra.
-Szia Jess zavarlak?- köszönt Tom.
-Nem ez a legjobb pillanat a telefonálásra...
-Még mindig a próbán vagy?
-Igen..
-Értem, bocsi a zavarásért.
-Majd suliban beszélünk.
-Rendben szia.
-Szia.
-Ki volt az?-kérdezte Pete. miután visszaültem mellé a kanapéra.
-Csak egy osztály társam..
-Értem. Akkor elmondod?
-Aha.- és bele is kezdtem.- Az van, hogy van egy barátom, akivel az utóbbi időben sokat voltunk együtt és én úgy éreztem, mintha valami kezdett volna kalakúlni. Mert mostanában teljesen más lett a baráti kapcsolatunk, mivel sokall több időt töltöttünk együtt, és nem tudom mit szólna ahhoz, ha azt mondanám neki, hogy veled vagyok, mert most olyan jó és nem akarom hogy vége legyen ennek az időszaknak.-mondtam félve.- Nem szeretném, ha eltávolodnánk egymástól, mert most úgy érzem nem kell mindennel egyedül megbirkóznom...-fejeztem be szipogva, mire Pete átölelt és nyomott egy puszit a hajamba.
-Jess..-mondta ki halkan a nevem, miközben a hajamat babrálta.-Nem kell ezzel terhelned magad! Ha annyira jóban vagytok, ahogy azt elmesélted biztos megért majd, hogy velem vagy, és elfogadja a döntésed bármi legyen is!
-Remélem igazad van.- feleltem.
-Nekem?- kérdezte.-Mindig!
-Önbizalomból hiányt te sem szenvedsz.- mondtam neki.
-Nem hát!-felelte. Valószínüleg folytatta volna, de nem tudta mivel megcsókoltam...-Huh.-mondta miután végre tudod venni levegőt...-Ezt vehetem igennek?-mosolyodott el.
-Szerinted?- kérdeztem vissza hasonló széles mosollyal az arcomon.
-Szeretlek!
-Engem? Ki nem?- nevettem el magam, mire ő nevetve visszacsókolt....
-Mit kérsz inni?- kérdezte Pete a konyhából.- Van narancs-,alma-, fekete ribizlis gyümölcslé, tonik, gyömbér tonik...
-Fekete ribizli jó lesz.-feleltem. Amíg a konyhában volt én lepakoltam a cuccom és levettem a kabátom.
-Itt is van.
-Köszönöm.- vettem el a kezében tartott poharat.
-Na akkor kezdjünk is bele. Hány számot szeretnél énekelni?
-Mennyit lehet?
-Amennyit szeretnél. Te mond meg.
-Hú, hát lenne a Death Valley-t, Fom Now On We Are Enemies-t, Miss Missing You-t, Jus One Yesterday-t, Young Vulcanoes-t, meg az Alone Together-t... Talán ennyi. Vagy sok?- kérdeztem rémülten.
-Nem ennyi szerintem elég lesz.-felelte.-Se több se kevesebb, mert még be is kell gyakorolnunk.
-Igaz.-helyeseltem.
-Szeretnék kérdezni valamit...
-Persze, kérdezz csak.-feleltem, miközben nyúltam a poharamért.
-Azt szeretném kérdezni, hogy lennél e a barát nőm?
Ahogy ezt kimondta a kezemben tartott pohár megbillent és a tartalmának a fele a FEHÉR(!) trikómon kötött ki.
-Basszus!- kiáltottam dühödten.- Ez nem jön ki.... Anyu meg fog ölni! Hol van a mosdó?
-Megmutatom.-felelte, majd gyorsan elkísért a folyosó végén lévő fürdőszoba ajtóig, amit 3 másodperccel később az arcába vágtam. Gyorsan levettem a felsőm és a csap alá tettem, majd leültem a kád szélére, mivel az agyam még mindig nem dolgozta fel teljesen a kapott információt. Ez már túl sok volt nekem... Komolyan! Mindenki más rögtön rávágta volna, hogy: IGEN! csak én vagyok olyan hülye és szerencsétlen, hogy leöntöm magam gyümölcslével. A gondolataimat egy kopogás szakította félbe.
-Bejöhetek?
-Nem!- vágtam rá azonnal. Nem az volt a baj, hogy csak egy melltartó meg egy nadrág volt rajtam, na jó az is, de nem akartam, hogy így lásson! Víz csobogását hallottam és épp időben zártam el a csapot.
-De hoztam egy trikót is..- A válaszom erre az volt, hogy résnyire kinyitottam az ajtót, kidugtam a kis résen a kezem és elvettem tőle a felsőt. Az egyik GN´R-es felső volt az. Magamra kaptam és beengedtem Pete-et.
-Mondtam, hogy jól fogsz kinézni az egyik kedvenc felsőmben.-jegyezte meg.- Na...?
-Mi na?- értetlenkedtem.
-Mi a válaszod?
-Nem tudom..- vallottam be őszintén.-Még át kell gondolnom.
-Ahogy szeretnéd.
-Köszönöm.- feleltem a lehető leghálásabban. A válasz egy mosoly volt, ami távolról sem nevezf´hető őszintének, de meg is értem.
-Még van valami terved már?
-Szerintem kezdjünk el próbálni.- felelte Pete.
-Rendedben.- egyeztem bele, mivel nem tudtam más ötlettel előállni.
Miközben próbáltunk mindenről megfeledkeztem... Tomról, Pete megválaszolótlan kérdéséről... Csak én voltam és a zene! Nagyon élveztem a próbát, és Pete sem panaszkodott a hangom miatt. Épp szüntetett tartottunk, mikor megnéztem a telefonomon, hogy hívott e valaki. Elszörnyedve néztem a kijelzőm amin 21:59-et mutatott az óra.
-Hány óra van?- kérdeztem meg Pete-et.
-21:59- felelte.- Miért?
-Csak meg akartam tudni, hogy pontos-e az órám... Muszáj beszélnem anyuval...
-Csak nyugodtan.-felelte, én pedig a lehető leggyorsabban tárcsáztam anyu számát.
-Haló?- vette fel a készülékét anyu.
-Szia anyu itt Jessmine...- mondtam óvatosan.
-Kis asszony maga meg hol van?- kérdezte olyan hang erővel, hogy el kellet tartanom a telefonom a fülemtől...
-Egy próbán..
-Próbán? És mégis milyen próbán? És kivel vagy azon a próbán? És hol?
-Ha megmondom úgy sem hiszed el..
-Tényleg? Tégy próbára!
-Hát jó... énekelni fogok FOB-al egy színpadon a Dec.31-ei Chicagói koncerten, amire nyertem 5 VIP és repülő jegyet és most arra gyakorlunk a zenekar basszus gitárosával...
-Kislányom nem most jöttem le a falvédőről!
-De ez az igazság!-feleltem hevesen.
-Persze, akkor ad a telefonhoz azt a fiút akivel próbálsz!
-JÓ!-mondtam anyának.-Pete anyu szeretne veled beszélni.
-Velem? Minek?
-Mert nem hisz nekem!
-Ez biztos valami családi vonás. A testvérednek is az kellet, hogy beszélhessen velem és utána hitt neked, lehet, hogy anyukádnak is ennyi kell.
-Lehet.-feleltem, majd odaadtam e kezébe a telefonom.
-Jó estét Mrs.Whide.- köszönt Pete. A beszélgetés többi részét nem hallottam, mert Pete kiment a helyiségből. Tíz perc múlva visszakaptam a készüléket.
-Na?- szóltam bele.- Most már hiszel nekem?
-Majdnem.-felelte anyu.- Csak még azt mond meg, hogy hol vannak a jegyek, hogy megbizonyosodhassak afelől, amit az a kedves fiatalembertől(?) és tőled hallottam.
-A szobámban az asztalomon az 5 repülő jegy alatt.
-Rendben... Jessmine! Igazán rendet rakhatnál már a szobádban!
-Jó! Na meg van?
-Igen.
-Még nem tudom, hogy mikor érek haza.
-Semmi gond, megbeszéltük, hogy ma ott alszol. Jó gyakorlást! Szeretlek szia!-Mondta majd lerakta a telefont.
-Most miért nézel úgy, mint aki először lát monbiltelefont?- kérdezte Pete.
-Anyu azt mondta, hogy itt alkudhatok és lerakta a telefont meg sem várva a válaszom... Mit mondtál neki?
-Maradjunk annyiban, hogy jó hatással vagyok a nőkre.- vigyorgott.
-Kezdem tapasztalni.-mosolyodtam el.
-Nem vagy éhes?- kérdezte. Az éhes szó hallatára a gyomrom hangosan kordút egyet, így válaszol helyettem.-Ezt vehetem igennek?
-Igen.- nevettem.
-Mit szeretnél enni?
-Mi a választék?
-Van: tojás, lekvár,nutella,liszt,cukor,tej meg tejszín.- sorolta a hűtő és a szekrények tartalmát.
-Csináljunk palacsintát!- tért vissza az 5 éves énem.
-Rendben.
Ezzel nekilátunk a palacsinta sütésnek. Közben engedhettem zenét a telefonomról: P!ATD-Bittersweet. Énekelve kezdtem el a palacsinták kisütését. Már 5 perce sütöttem, mikor Pete mögém osont és összelisztezte az arcom.
-Te szemét!-mondtam, mikörzben le akartam ütni.
-Hah! Nem sikerült!
-Tényleg?-Kérdeztem, miközben a kezembe vettem a palacsinta tésztás szedő kanalat. Én azzal támadtam, nem is sikertelenül. A tésztás kanállal összekentem az egész arcát!
-Ez nem ér! Vigasz díjat követelek!
-Én is!- vágtam rá.-De nem mindig jön össze minden.
-De én vigasz díjat követelek!
- És mi lenne az?
-Egy csók!- mondta és már hajolt is közelebb.
-Na.- Próbáltam távol tartani magamtól- Ezzel meg akarsz vesztegetni?
-Ilyet feltételezel rólam?
-Igen.-feleltem nevetve.
-Mondtam már, hogy nagyon okos vagy?- kérdezte.
-Nem..
-Akkor most mondom.-jelentette ki, majd megcsókolt. Szerintem ez volt életem egyik legromantikusabb csókja..
-Huuh..- mondtam, miután elszakadtam tőle.
-Mi az?-kérdezte.
-Megyek megsütöm a maradék tésztát...
-Jess, várj!
-Igen?
-Még mindig nem tudom a válaszod...
-Hát... És ha együtt járnánk mi változna meg? Most is bármikor lecsókolsz!
-Akkor minden más lenne. Miért te nem szeretnéd?
-Nem tudom, egy részem rohanna feléd, hogy a karjaidba vethesse magát, a másik pedig...
-Skizofrén vagy?- próbált viccelni.
-Ez nem vicces!
-Tényleg nem.. Bocsi. Talán félsz valamitől?- tért vissza a tárgyhoz.
-Tessék?
-Félsz valamitől, és azért nem szeretnél velem lenni...-mondta lemondóan.
-Én nem....
-Jess!
-Igen!-mondtam a sírás küszöbén.
-De nem kell!-felelte.-Majd én megvédlek.
-A saját érzelmi világomtól nem tudsz...- mondtam szipogva.
-El mondod, hogy mi az amitől össze vagy zavarodva?- kérdezte, miközben óvatosan átkarolta a derekam és elvezettet a kanapéig, amin utána helyet is foglaltunk.
-Igen-mondtam miután lehuppantunk a kanapéra.- Az van..- kezdem bele, mikor meg csörrent a telefonom. Jobb nem, is lehetet volna az időzítés, komolyan... Tom hívott.
-Bocsi, 1 perc.-majd gyorsan felálltam és kimentem a folyosóra.
-Szia Jess zavarlak?- köszönt Tom.
-Nem ez a legjobb pillanat a telefonálásra...
-Még mindig a próbán vagy?
-Igen..
-Értem, bocsi a zavarásért.
-Majd suliban beszélünk.
-Rendben szia.
-Szia.
-Ki volt az?-kérdezte Pete. miután visszaültem mellé a kanapéra.
-Csak egy osztály társam..
-Értem. Akkor elmondod?
-Aha.- és bele is kezdtem.- Az van, hogy van egy barátom, akivel az utóbbi időben sokat voltunk együtt és én úgy éreztem, mintha valami kezdett volna kalakúlni. Mert mostanában teljesen más lett a baráti kapcsolatunk, mivel sokall több időt töltöttünk együtt, és nem tudom mit szólna ahhoz, ha azt mondanám neki, hogy veled vagyok, mert most olyan jó és nem akarom hogy vége legyen ennek az időszaknak.-mondtam félve.- Nem szeretném, ha eltávolodnánk egymástól, mert most úgy érzem nem kell mindennel egyedül megbirkóznom...-fejeztem be szipogva, mire Pete átölelt és nyomott egy puszit a hajamba.
-Jess..-mondta ki halkan a nevem, miközben a hajamat babrálta.-Nem kell ezzel terhelned magad! Ha annyira jóban vagytok, ahogy azt elmesélted biztos megért majd, hogy velem vagy, és elfogadja a döntésed bármi legyen is!
-Remélem igazad van.- feleltem.
-Nekem?- kérdezte.-Mindig!
-Önbizalomból hiányt te sem szenvedsz.- mondtam neki.
-Nem hát!-felelte. Valószínüleg folytatta volna, de nem tudta mivel megcsókoltam...-Huh.-mondta miután végre tudod venni levegőt...-Ezt vehetem igennek?-mosolyodott el.
-Szerinted?- kérdeztem vissza hasonló széles mosollyal az arcomon.
-Szeretlek!
-Engem? Ki nem?- nevettem el magam, mire ő nevetve visszacsókolt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése