Mire oda jutottunk, hogy megegyük a palacsintát már kihűlt, de hidegen is nagyon finom volt. A megmaradt tésztát meg közösen kisütöttük, majd nekiláttunk a mosogatásnak. Mire végeztünk (és mosogattam Pete törölgettet) már 23:22 volt és én teljesen ki voltam fáradva. Egy kicsit leültünk a televízió elé. Valami háborús film ment. Nem emlékszem a történetre, mivel Pete vállán aludtam el...
________
Reggel egy nagy franciaágyban ébredtem....Fehérneműben!!!!! Ahogy végigmérte magam, teljesen meg feledkeztem az álmosságomról. A mellettem fekvő Pete-re néztem, és megnyugodtam, hogy rajta van ruha. Az idő úgy hat óra felé járhatott. Muszáj volt felkeltenem a fiút.
-Pete...-ráztam meg a karját.
-Hmmm..
-Van egy kérdésem...
-5 perc és felkelek anyu! Hagy egy kicsit még aludni...- motyogta a párnájának. Lassan beláttam, hogy ezzel nem megyek semmire, így drasztikusabb módszerhez kellet folyamodnom... Kimentem a fürdőbe és az ott talált poharat színig engedtem HIDEG vízzel. Közben találtam egy köntöst és azt vettem magamra. Kicsit nagy volt... Miután "elkészült a fegyvere" visszamentem a még mindig alvó Pete-hez.
-Pete!- ismét semmi válasz. Először csak pár apró cseppet kapott, de miután ez sem tette meg a kellő hatást az egész pohárral a fejére a öntöttem.
-Te normális vagy???- semmi jó reggelt, hogy aludtál?Csak ennyi! De meg is értem.- Ez meg mire volt jó?- kérdezte dühösen.
-Fel kellet ébresztenem téged! Muszáj volt....
-De így? Egy kis válrázás is segítette volna.
-Hidd el próbáltam, de csak azt mondtad nekem idézem: 5 perc és felkelek anyu! Hagy egy kicsit még aludni...
-Tényleg?
-Igen.
-Jó tudni... Na miért is keltettél fel hajnalok hajnalán?
-Nincs is hajnalok hajnala!
-6:30-van! Ezt te minek neveznéd?
-Reggelnek. Azt akartam megkérdezni,nem-e tudod, hogy lehet az, hogy ruhában aludtam el és fehérneműben keltem fel???
-Hé..-tette fel védekezően a kezét.- Én nem csináltam semmit! Te öltöztél le! Önszántadból.
-Hogy én? Önszántamból?
-Igen.
-Miért tettem volna?
-Nem mondtad, hogy miért, csak bementél a fürdőbe és már így jöttél ki.-felelte.- De egyébként cuki a Malackás bugyid!- vigyorgott.
-Hülye vagy!- vágtam hozzá a közelben található párnát, de megfogta a kezem.
-Tudom, de ezért szeretsz nem ?
-Igen, meg az önbizalmad és a szerénységed miatt!- nevettem.
-Tudtam!- kiáltottam majd lehúzott magához az ágyba...
-Hány óra van?- kérdeztem egy egy hosszú beszélgetés után.
-7:15-felelte.
-Az jó, akkor még van egy kis időm.
-Meddig?
-Amíg nem kezdődik a tanítás, csak az a baj, hogy nincs mit felvennem, mert a trikó ami tegnap volt rajtam az vizes és nem mellesleg egy lila folt éktelenkedik rajta.
-Nekem trikó nélkül is tetszel.- mondta,´mosolyova, miközben felém hajolt.
-Az egy dolog. A másik pedig az, hogy a tanároknak nem nagyon tetszene a suliban.
-Lehet.-mondta, majd fellát és elmenet valamerre. Utána siettem. Egy gardróbban találtam magam.
-Szerintem ez jó lesz.- mondta, majd a kezembe adott egy másik GN´R-es felsőt, ami kicsit (nagyon) nagy volt. De akkor eszembe jutott. Kirohantam a gardróbból az ebédlőbe a táskámhoz.
-Mi az?- kérdezte Pete, aki idő közben utolért.
-Van nálam egy fekete pántos, amit még Ziával vettem.
-Az jó, de így nem fogsz fázni?
-De..
-Tessék vedd rá ezt.- nyújtotta felém azt a dzsekit, amiről mindig álmodtam! Egy olyan dzsekit, amielyen rajtuk is szokott néha lenni a koncerteken. Nagy mohósággal vettem el a kezéből és kaptam gyorsan magamra. Tökéletes volt!
-Ez az enyém?- kerekedett el a szemem.- Köszönöm!- mondtam, majd hevesen megcsókoltam.
-Ha tudom, hogy így reagálsz adok még hozzá valami ékszert is.
-Az ékszer helyett az is megteszi, hogy elkísérsz a suliba.- mosolyogtam.
________
Egy hideg decemberi, szerdai nap volt. A járdán özönlöttek az emberek. A nagy kavarodás közepén, az iskola kapu előtt két ember állt: Pete és én. Még most is hihetetlennek tűnik, hogy ő a barátom! Ez az egész túl szép, hogy igaz legyen!
-Szeretlek.- súgta a fülembe.
-Én is szeretlek.- súgtam vissza, majd hagytam, hogy megcsókoljon.. Mikor szétváltunk, egy ismerős alakot fedeztem fel a járokelők tömegében.
-Tom- suttogtam.
-Jól vagy?
-Persze, de már lassan kellene mennem...
-Rendben.-mondta, majd magához húzott.-Délután találkozunk.
-Mi?- éretlenkedtem.
-A próba! Eljövök érted.
-Jaj tényleg- esett le.- De nekem már muszáj mennem..
-Csak még valami...
-És mi lenne az?
-Ez- mondta, majd megcsókolta. A csókja édes volt, puha és tökéletes....
________
Reggel egy nagy franciaágyban ébredtem....Fehérneműben!!!!! Ahogy végigmérte magam, teljesen meg feledkeztem az álmosságomról. A mellettem fekvő Pete-re néztem, és megnyugodtam, hogy rajta van ruha. Az idő úgy hat óra felé járhatott. Muszáj volt felkeltenem a fiút.
-Pete...-ráztam meg a karját.
-Hmmm..
-Van egy kérdésem...
-5 perc és felkelek anyu! Hagy egy kicsit még aludni...- motyogta a párnájának. Lassan beláttam, hogy ezzel nem megyek semmire, így drasztikusabb módszerhez kellet folyamodnom... Kimentem a fürdőbe és az ott talált poharat színig engedtem HIDEG vízzel. Közben találtam egy köntöst és azt vettem magamra. Kicsit nagy volt... Miután "elkészült a fegyvere" visszamentem a még mindig alvó Pete-hez.
-Pete!- ismét semmi válasz. Először csak pár apró cseppet kapott, de miután ez sem tette meg a kellő hatást az egész pohárral a fejére a öntöttem.
-Te normális vagy???- semmi jó reggelt, hogy aludtál?Csak ennyi! De meg is értem.- Ez meg mire volt jó?- kérdezte dühösen.
-Fel kellet ébresztenem téged! Muszáj volt....
-De így? Egy kis válrázás is segítette volna.
-Hidd el próbáltam, de csak azt mondtad nekem idézem: 5 perc és felkelek anyu! Hagy egy kicsit még aludni...
-Tényleg?
-Igen.
-Jó tudni... Na miért is keltettél fel hajnalok hajnalán?
-Nincs is hajnalok hajnala!
-6:30-van! Ezt te minek neveznéd?
-Reggelnek. Azt akartam megkérdezni,nem-e tudod, hogy lehet az, hogy ruhában aludtam el és fehérneműben keltem fel???
-Hé..-tette fel védekezően a kezét.- Én nem csináltam semmit! Te öltöztél le! Önszántadból.
-Hogy én? Önszántamból?
-Igen.
-Miért tettem volna?
-Nem mondtad, hogy miért, csak bementél a fürdőbe és már így jöttél ki.-felelte.- De egyébként cuki a Malackás bugyid!- vigyorgott.
-Hülye vagy!- vágtam hozzá a közelben található párnát, de megfogta a kezem.
-Tudom, de ezért szeretsz nem ?
-Igen, meg az önbizalmad és a szerénységed miatt!- nevettem.
-Tudtam!- kiáltottam majd lehúzott magához az ágyba...
-Hány óra van?- kérdeztem egy egy hosszú beszélgetés után.
-7:15-felelte.
-Az jó, akkor még van egy kis időm.
-Meddig?
-Amíg nem kezdődik a tanítás, csak az a baj, hogy nincs mit felvennem, mert a trikó ami tegnap volt rajtam az vizes és nem mellesleg egy lila folt éktelenkedik rajta.
-Nekem trikó nélkül is tetszel.- mondta,´mosolyova, miközben felém hajolt.
-Az egy dolog. A másik pedig az, hogy a tanároknak nem nagyon tetszene a suliban.
-Lehet.-mondta, majd fellát és elmenet valamerre. Utána siettem. Egy gardróbban találtam magam.
-Szerintem ez jó lesz.- mondta, majd a kezembe adott egy másik GN´R-es felsőt, ami kicsit (nagyon) nagy volt. De akkor eszembe jutott. Kirohantam a gardróbból az ebédlőbe a táskámhoz.
-Mi az?- kérdezte Pete, aki idő közben utolért.
-Van nálam egy fekete pántos, amit még Ziával vettem.
-Az jó, de így nem fogsz fázni?
-De..
-Tessék vedd rá ezt.- nyújtotta felém azt a dzsekit, amiről mindig álmodtam! Egy olyan dzsekit, amielyen rajtuk is szokott néha lenni a koncerteken. Nagy mohósággal vettem el a kezéből és kaptam gyorsan magamra. Tökéletes volt!
-Ez az enyém?- kerekedett el a szemem.- Köszönöm!- mondtam, majd hevesen megcsókoltam.
-Ha tudom, hogy így reagálsz adok még hozzá valami ékszert is.
-Az ékszer helyett az is megteszi, hogy elkísérsz a suliba.- mosolyogtam.
________
Egy hideg decemberi, szerdai nap volt. A járdán özönlöttek az emberek. A nagy kavarodás közepén, az iskola kapu előtt két ember állt: Pete és én. Még most is hihetetlennek tűnik, hogy ő a barátom! Ez az egész túl szép, hogy igaz legyen!
-Szeretlek.- súgta a fülembe.
-Én is szeretlek.- súgtam vissza, majd hagytam, hogy megcsókoljon.. Mikor szétváltunk, egy ismerős alakot fedeztem fel a járokelők tömegében.
-Tom- suttogtam.
-Jól vagy?
-Persze, de már lassan kellene mennem...
-Rendben.-mondta, majd magához húzott.-Délután találkozunk.
-Mi?- éretlenkedtem.
-A próba! Eljövök érted.
-Jaj tényleg- esett le.- De nekem már muszáj mennem..
-Csak még valami...
-És mi lenne az?
-Ez- mondta, majd megcsókolta. A csókja édes volt, puha és tökéletes....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése