Kábult állapotban léptem ne az osztályba, majd levágódtam a padomhoz. Mikor talán 10-15 perccel később Tom belépett, ilyen állapotban talált meg.
-Szia.-köszönt.-Jól vagy?- kérdezte, mikor meglátta bamba pofát vágó arcom.
-Aha.- feleltem rekedten.
-Persze ezért nézel úgy, mint egy félőrült!-nevetett.-Na mesélj, mi történt?
-Hát jó.- mondtam, mivel Tom nem adja fel könnyen.-Az van,...-kezdtem bele.
-Vár egy kicsit.-szakított félbe nem kis megkönyebülésemre- Van a mondandódnak köze ahhoz, miért olvadoztál ma reggel a suli előtt Pete Wentz karajiban és miért csókolóztál vele?-Kérdezte. A kérdés hatására olyan "sokkot" kaptam, hogy nem jött ki hang a torkomon.- Ezt igennek veszem.-felelte pár perc csend után.
-Igen van. Tegnap a próbán megkérdezte, hogy leszek-e a barát nője és én igent mondtam.
-Hát,-felelte, pár másodperccel később-Gratulálok!-fejezte be a mondatot, majd megölelt.-Biztos nagyon boldog vagy.- erőltetett magára egy mosolyt.
-Köszönöm.-feletem.- Igen az vagyok.-mondtam halkan.- De nem haragszol?
-De!-mondta úgy mint egy durcás kisgyerek.- Én akartam vele járniiiiii!!!
-Te jó ég! Jól vagy?- rémüldöztem.-Szívtál valamit?
-Igen.
-Mit?
-Levegőt!
-Megártott!- jelentettem ki nevetve.- Azért örülök.
-Ki ne örülne annak, ha a kedvenc hírességével járna?
-Ez jogos, de nem csak annak örülök...
-Hanem még minek?
-Annak is, hogy eddig úgy néz ki, semmi nem változott meg közöttünk.-mondtam halkan. Tomnak már nem volt ideje válaszolni, mivel megszólalt a csengő és beözönlött a terembe az osztály többi tagja a tanárral együtt...
_______
Azt hittem mindjárt bealszom! Még kipihenten sem tudok figyelni kémián, nem még úgy, hogy 4-5 órát aludtam összesen! Mivel már a halálomat tervezgettem kitéptem e "szép" kémia füzetemből egy papírt és a következő beszélgetést folytattuk Tommal:
"Milyen színű legyen a koporsóm? Én meggy színre gondoltam...."
"Szerintem az jó lesz"
"Akkor jó"
" :)"
"Legyen már végee!!! MEGHALOK!"
"Látom :DD"
"Nem vicces!Alig aludtam!"
"De egy kicsit az:D.... Tanulság: ne aludj a pasidnál úgy, hogy 23:00-ig "próbáltok""
"Héé! Komolyan próbáltunk"
"Igen, és az égből is kaviár eső esik..."
Épp írtam volna valami "nagyon szép és kedves" üzenetet, amikor ezt hallottam:
-Jessmine Whide, kérem hozza ide azt, amin olyan szorgalmasan munkálkodik.
-De tanár nő! Nem csináltam semmit!
-Hozza ki!
-Jó!-majd találomra kihúztam egy papírt a könyvemből. Kémiai számítások voltak benne, ezzel nem foghatok mellé!-Itt is van.-adtam át mosolyogva a papírt.
-De ezt már régen átvettük.
-Tudom, de gyakorlás teszi az embert mesterré nem igaz?-kérdeztem a lehető legkedvesebb/ nyálasabb hangomon.-Meg inkább átismétlem, nehogy elfelejtsem.
-Rendben, de csak figyelmeztetem, hogy figyelem magát és a pad társát!
-Oké.-KIT ÉRDEKEL????-Leülhetek?
-Igen.- felelte. Megfordultam és a lehető leggonoszabb tekintetemmel néztem a padban röhögő Tom-ra.
-Hülye!- mondtam neki nevetve, miközben helyet foglaltam a székemen.
-Tomas McColt-hallottam a tanár hangját.- Magának meg mi baja van?
-Megártott neki a sok kipufogó gáz, amit útközben lélegzett be.- feleltem a még mindig nevető pad társam helyett. A tanár már erre nem tudod mit felelni,mivel megszólalt az életeket mentő, angyali muzsikával felérő, csodálatosan szép , a kémia óra végét jelző csengő!!!! Amit az osztály túlnyomó része, köztük én is amolyan : Na végre vége típusú mosollyal nyugtáztunk.
-Szia.-köszönt.-Jól vagy?- kérdezte, mikor meglátta bamba pofát vágó arcom.
-Aha.- feleltem rekedten.
-Persze ezért nézel úgy, mint egy félőrült!-nevetett.-Na mesélj, mi történt?
-Hát jó.- mondtam, mivel Tom nem adja fel könnyen.-Az van,...-kezdtem bele.
-Vár egy kicsit.-szakított félbe nem kis megkönyebülésemre- Van a mondandódnak köze ahhoz, miért olvadoztál ma reggel a suli előtt Pete Wentz karajiban és miért csókolóztál vele?-Kérdezte. A kérdés hatására olyan "sokkot" kaptam, hogy nem jött ki hang a torkomon.- Ezt igennek veszem.-felelte pár perc csend után.
-Igen van. Tegnap a próbán megkérdezte, hogy leszek-e a barát nője és én igent mondtam.
-Hát,-felelte, pár másodperccel később-Gratulálok!-fejezte be a mondatot, majd megölelt.-Biztos nagyon boldog vagy.- erőltetett magára egy mosolyt.
-Köszönöm.-feletem.- Igen az vagyok.-mondtam halkan.- De nem haragszol?
-De!-mondta úgy mint egy durcás kisgyerek.- Én akartam vele járniiiiii!!!
-Te jó ég! Jól vagy?- rémüldöztem.-Szívtál valamit?
-Igen.
-Mit?
-Levegőt!
-Megártott!- jelentettem ki nevetve.- Azért örülök.
-Ki ne örülne annak, ha a kedvenc hírességével járna?
-Ez jogos, de nem csak annak örülök...
-Hanem még minek?
-Annak is, hogy eddig úgy néz ki, semmi nem változott meg közöttünk.-mondtam halkan. Tomnak már nem volt ideje válaszolni, mivel megszólalt a csengő és beözönlött a terembe az osztály többi tagja a tanárral együtt...
_______
Azt hittem mindjárt bealszom! Még kipihenten sem tudok figyelni kémián, nem még úgy, hogy 4-5 órát aludtam összesen! Mivel már a halálomat tervezgettem kitéptem e "szép" kémia füzetemből egy papírt és a következő beszélgetést folytattuk Tommal:
"Milyen színű legyen a koporsóm? Én meggy színre gondoltam...."
"Szerintem az jó lesz"
"Akkor jó"
" :)"
"Legyen már végee!!! MEGHALOK!"
"Látom :DD"
"Nem vicces!Alig aludtam!"
"De egy kicsit az:D.... Tanulság: ne aludj a pasidnál úgy, hogy 23:00-ig "próbáltok""
"Héé! Komolyan próbáltunk"
"Igen, és az égből is kaviár eső esik..."
Épp írtam volna valami "nagyon szép és kedves" üzenetet, amikor ezt hallottam:
-Jessmine Whide, kérem hozza ide azt, amin olyan szorgalmasan munkálkodik.
-De tanár nő! Nem csináltam semmit!
-Hozza ki!
-Jó!-majd találomra kihúztam egy papírt a könyvemből. Kémiai számítások voltak benne, ezzel nem foghatok mellé!-Itt is van.-adtam át mosolyogva a papírt.
-De ezt már régen átvettük.
-Tudom, de gyakorlás teszi az embert mesterré nem igaz?-kérdeztem a lehető legkedvesebb/ nyálasabb hangomon.-Meg inkább átismétlem, nehogy elfelejtsem.
-Rendben, de csak figyelmeztetem, hogy figyelem magát és a pad társát!
-Oké.-KIT ÉRDEKEL????-Leülhetek?
-Igen.- felelte. Megfordultam és a lehető leggonoszabb tekintetemmel néztem a padban röhögő Tom-ra.
-Hülye!- mondtam neki nevetve, miközben helyet foglaltam a székemen.
-Tomas McColt-hallottam a tanár hangját.- Magának meg mi baja van?
-Megártott neki a sok kipufogó gáz, amit útközben lélegzett be.- feleltem a még mindig nevető pad társam helyett. A tanár már erre nem tudod mit felelni,mivel megszólalt az életeket mentő, angyali muzsikával felérő, csodálatosan szép , a kémia óra végét jelző csengő!!!! Amit az osztály túlnyomó része, köztük én is amolyan : Na végre vége típusú mosollyal nyugtáztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése