Jessmine Whide Története- 1. Fejezet.

Fekszem az ágyamon. Este van és sötét. Nem pazarolom az áramot. MINEK?! A könnyeimmel küzdöm és azon gondolkodom: Mindenkinek ilyen tapló nővére van vagy csak nekem? Szerintem már művészet az, ahogy egyikpillanatról a másikra el tudja „tünteni“ a JÓkedvem. Nem kellene ilyen érzékenynek lennem. Utálok sírni de mégis a kelleténél érzékenyebb vagyok.... Nem tehetek róla. Kitapogatom a mobilom és keresek egy zenét. Tíz percig semmit sem találok, ami megnyugtatna. Előadok → Fall Out Boy→Albumok →Folie A Deux→ Számok→ What a catch, donnie. Ahogy ezt a számot hallgatom megnyugszom, és újra fellángol bennem valami. Valami , ami már lassan kezdett kialudni és elveszni az emlékek sokaságában. Valami amit próbáltam pótólni, sikertelenül. Ráébredtem –ismét-, hogy miért is szeretem a FOB-ot:mert imádom Patrick hangyját, Andy dobszólóit, Joe szólóit, és imádom azt, amikor az egész „hangzavarból“ ki tudom venni Pete basszusgitárának a hangját. Imádom azt, hogy mindíg akad egy a kedvemhez illő zenéjük. És én ezt kezdtem ELFELEJTENI???? Mikor kezdtem megőrűlni??? Gyorsan kézbe vettem a telefont. Muszály volt beszélnem Anasztáziával! 3 csörgés után fel is vette.
- Igeen ?- olyan volt a hangja mint egy nyolcvan éves nőnek, aki a halálán van...
- Szia Zia, zavarlak?-Zia az egyik legjobb barátnőm, és az egyetlen jó barátnő...
-Nem, dehogy...
-Felébresztetelek?
-Neem...Igen.
-Bocsi, nem akarlak zavarni. Ha esetleg le szeretnéd tenni megértem...
-Hülye vagy? Biztos van valami oka annak. Hogy 00:05 perckór felhívtál.Megint Dóri?- ő a nővérem-.
-Igeen,... vagyis nem egésszen, nem csak ő..
-Na  mesélj!
Elmondtam neki mindent, hogy kiborúltam,depiztem,sírta,zenéthallgattam,jobbanlettem és, hogy ismét beleszeredtem a FOB-ba. Mindeszt fél perc alatt. Szokásomhoz híven hadarva.
-Jess! Lassabban, kérlek. Így alig értek valamit!
-Zia, nem tudom mi történik velem. Teljesen kivagyok!
-Hányas fokozatú?-mármint kiborulás az amin most keresztűl megyek.....
-Szerintem 8...
-MIVAN? MOST UGYE CSAK SZÓRAKOZOL VELEM?
-Szerinted, ha szórakoznék felhívtalak volna hajnali félegykor?
-Jó bocsi... Szeretnék mondani neked valamit,hogy jobban érezd magad...
-Rendben halgatom.
-Csak... Olyan nehéz...!
-Nyugi, nem foglak bántani.
-Rendben. Én és a Cs.., Jaj olyan nehéz ez...
-Relax!
-Én és a Csabi összejöttünk.
Hogy mi van? Teljesen lefagytam. Megöllek! Hogy tehedted ezt velem, azok után amiken átmentünk???? Legszívesebben megtéptem volna Ziát!
-Na mit szólsz?
-Ez... ez remek hír!- de nehéz ez!- Mikor és hol és miért most szólsz?
Csabi és Zia a két legjobb barátom. És ÉN nem örülök a boldogságunak?! Mikor lettem én szörnyeteg? Mondjuk Zia nem tudhatha, hogy szerelmes vagyok Csabába. Ezt  senkinek sem mondtam el , és ezek után nem is fogom! Megtartom ezt a TITKOT magamnak, és hagyom, hogy boldogok legyenek.
- ..... és tegnap-mondta Zia- a Mekiben kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője! Jess én olyan boldog vagyok!
-Ez nagyon cuki! Gratulálok neketek!
-Köszi.
- Figyi Zia  lassan mentem , mert holnap suli! Köszi a beszélgetést. Aludj jól. SZIA!
-Szia és nyugi!
-OKE.
Ezzel letettem a telefont, befordultam a falhoz és sírtam. Tudom, hogy örülnöm kéne  nekik, csak olyan nehéz! Holnap suli és találkozom velük. Muszálylessz természetesen viselkednem! Még mindíg sírtam. Nem tudom mikor hagytam abba a sírást. Valószínüleg sírva aludtam el.