Tizenharmadik

A park nagyon szépen festett, így a délutáni napfényben. A madarak csicseregtek, jó idő volt, mi szerelmesek voltunk és séta közben cigiztünk meg beszélgettünk. Kell ennél több? Talán még egy jó kávé.
A park eldugott részén volt egy tisztás, aminek nekem olyan "tvájlájtos" benyomása volt. Tele virágokkal, a nap megvilágította, és nagyon szép volt, olyan romantikus hely a szerelmeseknek.
-Tetszik?
-Igen, nagyon. Kis romantikázós hely.
-Az.- válaszolta Ash.-Tudom, hogy nem vettem neked semmit szülinapod alkalmából, de ne gondold azt, hogy nem is készültem semmivel
-Nem is kellet semmit sem venned.
-De gondoltam, hogy szólok, csak hogy ne legyen félreértés.
-Oké.
-És csak azért nem kaptál semmi más, vagy  nagyobb ajándékot, mert a rossz idő miatt el kellet napolni.
-Mit kellett elnapolni????
-Nem mondom el!- válaszolt mosolyogva.
-Akkor miért kezdtél bele?
-Hogy ne tudj aludni a kíváncsiságtól.
-Ezzel kiérdemelhetnéd a legrosszabb barátnak járó díjat is.
-Komolyan? És mikor kapom meg?
-Ha visszaértünk nyomtatok neked egy oklevelet.- válaszoltam nevetve.
-Az szupi lesz!
-Hogy tudsz egyszerre, buzis, cuki, vicces és egy kicsit idegesítő is lenni?
-Tudod ez már egy külön tudomány ág.
-Hát biztos.- válaszoltam, miközben elnyomtam a cigim.
-Mi az nem kell?
-Igazából nem, fogalmam nincs, miért hoztam.
-Végre megjött az eszed. Ismételten. Már nem kellesz téged leszoktatni.
-Miért kellene engem valamiről is leszoktatni?
-Mert nem akarom, hogy valami bajod legyen.
-Ez nagyon cuki, meg minden, és tisztára olyan mint egy nagyon gagyi jelenet egy full nyálas szerelmes filmből, amikért nem kifejezetten rajongok. De az még furcsább, hogy nem zavar, és olyan mint ha pillangók lennének a gyomromban... Basszus, nem gondoltam volna, hogy ilyet ki mondok valaha is anélkül, hogy valaki kényszerítene rá. A legromantikusabb énem hozod ki belőlem.
-És az olyan rossz?
-Csak fura.
-Nekem bejön, főleg a perverz poénos részek, meg mikor elvörösödsz ha meztelenül látlak, és tudom, hogy libabőrös leszel ha hozzád érek. És ebből a három dologból rám kettő is igaz.
-Gondolom a második a kivétel.
-Aha, mert nekem bejön, ha csak Ádám kosztümben vagy.- válaszolta Ash egy nagyon aranyos mosoly kíséretében.
-Most azon gondolkozom, hogy nevessek vagy megcsókoljalak...
-Szeretem ha nevetsz, de ha megcsókolsz azt még jobban. Az meg egy bónusz ha nevetve csókolsz meg.
-Azt ki kell érdemelni.- válaszoltam mosolyogva.
-Kihozom én belőled, ha csak ennyit szeretnél.-mondta egy szívtiprós fél mosoly kíséretében.
-Itt az alkalom.
-Azt nem mondtam, hogy most.
-Olyan izé vagy.- válaszoltam nevetve, mire ő megcsókolt.
-Sejthettem volna, hisz már ismerlek...
-De mégis bedőltél.
-Mert szeretlek.- adtam egy nyáltól csöpögő választ, majd vissza csókoltam.

*22:49*
-Ella van 7 nem fogadott hívásod édes apádtól.- mondta Ash a fürdőszoba ajtóban megállva.
-'Ho-ho?'- kérdeztem vissza fogmosás közben.
-Nem tudom, nem beszéltem vele. Majd hívd fel, ha ezt befejezted.
-Ohé!
Pár perccel később kijöttem a fürdőszobából, elkértem a telefonom Ashtől és visszahívtam aput, aki elég feszült hangon szolt bele a készülékbe és persze le is szidott amiért nem tudtam fogadni a hívásait. Persze elmagyaráztam neki, hogy sétáltunk és így már elfogadta valamennyire de mondhatni a lelkemre kötötte, hogy mindig legyen nálam a telefonom, mondván: "Minek neked a drága iPhone, ha nem is arra használod, amire a telefonokat kell?". Majd még egy kis beszélgetés után mind a ketten elköszöntünk egymástól és megszakadt a vonal.
-Na mit szeretett volna édesapád?
-Csak helyzet jelentés volt.- Válaszoltam vidáman, majd befeküdtem ez ágyba a meleg pokróc alá.
-És abba az is beletartozik, hogy elmesélsz neki mindent részletesen?
-Nem mindent, ilyet pl.: hogy tegnap éjszaka mit csináltunk nem mondtam el neki.
-Az elmondtad, hogy hol vagy?
-Aha.
-Akkor szerintem kikövetkeztette.- mondta nevetve Ash.
-Nem akarsz végre lefeküdni?
-Nem, mivel nem vagyok álmos.
-Én az vagyok, pedig nem is csináltam semmit egész nap.
-Hát egy lusta dög vagy. Nem is tudom mit szeretek benned.
-Hogy nem keltelek fel hajnali négy órakor?-kérdeztem lecsukódó szemekkel.
-Ez sem egy rossz tulajdonságod, azt meg kell hagyni.
-Ash.
-Igen?
-Ha szépen megkérlek, akkor be bújsz mellém és átkarolsz hátulról???
-De csak azért mert szépen kértél.
-Köszi.
Az alvás és az ébrenlét határán még érzékeltem, hogy hátulról átölel Ash és ahol fel csúszott a felsőm, az ő meleg, izmos és pólót nem viselő felsőteste érinti a hátam. Ez kissé felvillanyozot.
Éreztem  ahogy belefúrj a fejét a párnába és a lélegzete csiklandozza a halántékom. A selymes mégis kemény és pár helyen a munkától bőr keményedéses keze simogatta a karom, ami valami eszméletlenül jól esett, és mosolyra késztetett. Majd elnyomott az álom.

Tizenketedik

* 15:43*

-Na örülsz? - Kérdezte Ash miután befejeztük a filmet.
-Persze. Mindig öröm látni Theo James-t főleg felső nélkül. - Válaszoltam nevetve.
-Most ezzel arra célzol hogy ő sokkal jobban néz ki nálam? -Játszotta meg magát, és közben olyan fejet vágott hogy csak nagyon, nagyon, nagyon nehezen bírtam visszatartani a nevetést.
-Nem sokkal de azért van egy kis különbség. -Válaszoltam, a visszatartott nevetéstől rázkódó vállakkal.

-Ugye tudod, hogy ilyen kor olyan vagy mint egy fuldokló tengeri malac? 

-Tengeri malac? Komolyan? Miért nem lehetek inkább kis cica? Én is tudok ám karmolni.
-Észrevettem, a hátam tele van karmolásokkal. És hogy válaszoljak a kérdésedre azért pont tengeri malac, mart hirtelen az jutott eszembe.
-Most már minden világos. Akkor úgye nem fogsz megsértődni, ha éhesen rád nézek és azt mondom neked hogy sajtos sonkás szendvicsem?
-Nem, mert az finom. - Nevetett fel jóízűen.
-Most hogy szóba hoztam megéheztem. Sajtos szenvidcsem nem csinálsz nekem egy finom szendvicset?
-Tudod hogy ez hozzád képest egy eléggé ergya poén lett?- kérdezte nevetve.
-Tisztában vagyok vele. De neked van egy feladatod.
-Éspedig?
-Kaját kell csinálnod nekem.
-Csak ha csinálsz forró csokit.
-Milyet?
-A kedvencem.
-Rumosra gondolsz? Ja nem az az én kedvencem. Ha jól tudom te nem alkoholizálsz.
-Igen jól tudod, de a rumos forró csokid kivétel.
-Na jó legyen, de nagyon finomnak kell lennie annak a kajának.
-Mintha nem tudnék jó kaját csinálni... - Emelte a tekintetét az ég felé, amit ez esetben a plafon jelképezett.
-Van 15 perced hogy elkészülj.
-Ez egy kihívás?- Kérdeztem.
-Nem ez csak álca.- Mondta nevetve.

20 perccel később már ismét a kanapén tunyultunk jól lakottan a kezünkben egy egy csésze gőzölgő forró csikval.
-Olyanok vagyunk mint a vénemberek.- Törte meg a csendet Ash.
-Ezen könnye változtathatunk.
-Na és hogy?
-Menjünk bulizni.
-Nincs kedvem sokat vezetni meg közben rád is vigyázni nehogy leidd magad a sárgaföldig.
-Nem tenném.
-Nem olyannak ismerlek.
-Egyszer fordult elő!
-Az is elég volt.
-De ha az nincs akkor most nem ülnénk itt. Kettesben.
-Erre nem vennék mérget, mert lehet hogy ha akkor rögtön igent mondasz akkor minden máshogy lenne.
-Ezt már nem tudjuk meg.- Zártam le a beszélgetést. Vagyis próbáltam lezárni.
-Valami más ötlet.
-Fetizzünk körömlakkot!!!- mondtambolyan hagsújjal, mint amikor az ovis kislány könyörög az anyukájának, hogy vegen neki egy Barbiet.
-Mi van?
-Ja nincs nálam, akkor ez is ugrott.
-Bolond vagy?
-Igen de hisz már tudnod kellene.
-És ha csak szimplán elmennénk sétálni? A nap is kisütött.
-Nem rossz ötlet.
-Akkor menj öltözz fel.
-Így nem vagyok jó.
-Vitathatatlan tény, hogy jól áll a felsőm neked de csak ez van rajtad meg egy bugyi ami nem szerencsé párosítás egy alkonyati sétához.
-Akkor kell nekem tíz perc.
-Mégis minek?
-Mert lány vagyok és ezt a sétát vehetjük akár randinak is és hogy arra elkészüljek mindennel együtt kell nekem minimum egy óra. Te döntesz. Egy óra vagy tíz perc?
-Jó akkor tíz perc, de siess. Addig készítek egy kis útravalót.
-Jó. Most szólok hogy viszünk cigit.
-Legyen.
Gyorsan felszaladtam a lépcsőn majd be a hálószobánkba majd az ahhoz tartozó fürdőbe. Itt egy laza fonatot varázsoltam a hajamból és egy kis sminket is felvittem. Ez 5 percembe került. A maradék időben kiválasztottam egy (igazából az egyetlen kéznél lévő hosszú farmer nadrágom volt az) nadrágot, majd hozzá egy sima fehér háromnegyedes ujjú felsőt és arra pedig Ash egyik cipzáros felsőjét vettem kabát gyanánt. Csak egy "kicsit" volt nagy vállban.
Még előszedtem a táskámból a cigis fobozt amiben volt gyújtó is és beraktam a "kabátom" zsebébe, és már mentem is le a lépcsőn a konyha irányába, ahol Ash a mobiljával babrált.
-Kész vagyok. Jó lesz ez így?
-Tökéletes. Indulhatunk?
-Aha csak még felveszek egy cipőt.
-Rendben.
-Nos ha minden igaz kész vagyok. - Mondtam a cipőm felhúzása után.
-Csodás. - Válaszolt miközben kimentünk a tornácra.
-Merre megyünk?
-A közelben van egy park 10 perc gyalog. Arra gondoltan hogy mehetnénk oda.
-Nekem meg felel.
-Akkor induljunk.- Fonta össze az ujjaink.
-Egyébként minek a cigi?
-Hogy elszívjuk.
-Ugye tudod hogy ez egy hülye válasz? - Kérdezte.
-Hülye kérdésre hülye választ kapsz, azt hittem hogy tudod.
-Miért kell állandóan kötekedni?
-Csak azzal kötekszem akit szeretek. Meg néha azzal akit utálok, de azzal máshogy. - Válaszoltam miközben elértük a park bejáratát ahol megálltunk én pedig megcsókoltam.
-Remélem hogy azokkal akiket utálsz nem csinálsz ilyet.
-Pfuj dehogy. Mit szólnál ha mondjuk lekapnám az egyik folyosón Sarat?- Kérdeztem miközben átkaroltam a nyakát
-Hogy én mért nem kapcsolódhatok be?
-Marha vicces vagy.
-Ez egy adottság. -Válaszolta, majd átmentünk a kapun, be a parkba.

Tizenegyedik

Valamikor éjszaka ébredtem fel Ash mellkasán. Hogy pontosan hány óra volt azt nem tudom. Tíz percig próbálkoztam a visszaalvással de kudarcot vallottam. Szóval  inkább felálltam az ágyból és lementem a konyhába, hogy igyak valamit. A gyertyák már elaludtak csak a kandallóban égő parázs fénye szolgáltatott egy kis megvilágítást. A konyhában találtam metaxát amiből töltöttem is egy kicsit magamnak. Segít az elalvásban. A vihar kint még mindig tombolt. Mennydörgés meg villámlások, minden ami kell.
-Hát te meg mit csin6álsz itt?- kérdezte Ash.
-Alkoholizálok. Kérsz?
-Nem kösz. De miért most?
-Nem tudok aludni, és ez segít az elalvásban.
-Értem.
-Mikor jöttél le?
-Vagy két perce. Gyere menjünk fel, mert meg fogsz fázni.
-De nem fogok.
-Egy vékony lepedőt csavartál csak magadra, és nincs is rajtad semmi cipő meg szóval nagy az esélye annak, hogy meg fogsz fázni.
-Mikor változtál át a pasimból az apámmá? Vagy egy okoskodó rokonommá?
-Amikor elkezdtem a saját érdekeim nézni. Mert tudod ha beteg vagy akkor nem lehetek veled mert én is beteg leszek, és lássuk be hogy ha egy csomó takony folyik az orromból nem vagyok ennyire elragadóan szexi.
-Ebben igazad van.- feleltem mosolyogva, majd letettem a poharam a pultra és visszamentünk a hálóba.
-Szóval most már a pasidként gondolsz rám?- kérdezte Ash vagy 5 perccel később, mikor már az ágyban feküdtünk egymás mellett. Pontosabban én a mellkasára hajtottam a fejem és a mellkasát simogattam. Eközben ő pedig a hátam. Nem tudom minek írom le ezt ilyen részletesen. Mindegy is.
-Persze. Miért hogy máshogy kellene rád gondolnom.
-Mondjuk dugipajtás?- kérdezte a nevetéstől visszafojtott hangon.
-Bolond vagy.- nevettem el magam.
-Tudom.
-Úgy érzem, hogy lassan kezd hatni a metaxa..
-Mennyit ittál?
-Csak egy pohárkával...- válaszoltam lecsukódó szemekkel.- De nem is vacsoráztunk, és kimerülten jobban üt.
-Értem, ez esetben jó éjszakát.- puszilt bele a hajamba.
-Jó éjszakát.

*Reggel vagyis 10:49-kor*

Másnap mikor felébredtem Ash még mindig ott feküdt melletem. Az éjszaka tomboló vihar is elvonult. Ha nagypapám a közelben lett volna, biztos célzást tett volna arra, hogy ennek a napnak már annyi. Azt tudni kell róla, hogy ő hajnali 5 órakor már reggelizik, de úgy hogy a házkörüli munkákat már elvégezte. Vagyis egy falusi, korán kelő bácsi, aki nagyon cifrán tud káromkodni. De ezek a dolgok mellékesek. Amit szerintem fontos megemlíteni, hogy szerettem volna felébreszteni Asht a barbár módszereim alkalmazása nélkül. Volt is rá pár jó ötletem, és mind hatásosnak is bizonyult.
-Hogy hogy már fent vagy?- kérdezte mosolyogva, miután visszacsókolt.
-Nem tudom, csak már valahogy nem tudtam aludni.- válaszoltam.
-Hát ezt nehéz elhinni.-mondta nevetve.
-Te nem vagy kimerült?-kérdeztem.
-Miért lennék az?
-Nem is tudom, esetleg a tegnap este után.
-Hát egy kicsit akkor kimerültem, de még lett volna pár ötletem...
-Ebben nem kételkedem.
-Nem vagy éhes?
-Nem vagy te véletlenül gondolatolvasó? -kérdeztem vissza.
-Van rá esély. Na akkor menjünk enni valamit vagy...
-Most inkább a vagyra szavaznék.- Válaszoltam, amid megcsókoltam és a többi már jött magától.

*12:55*

Ez az időpont jelöli a reggelink idejét. Cleveland-i időszámítás szerint pont reggeliző idő volt annak, aki már fent van 6:56-kor. De mi nem vagyunk korán kelők szóval ezért eszünk ezen a napon délután egykor először.

-És mi lesz a mai program?
-Nincs konkrét tervem. - Válaszolta Ash.
-Szóval akkor csak itt leszünk és meg nézünk mondjuk egy filmet? -Kérdeztem.
-Akár. Van valami ötleted, hogy mit nézzünk?
-Van. Nézzük meg a Beavatottat.
-De arra még közösen mentünk el a moziba. Clara, te meg én.
-Tudom de meg szeretném nézni megint.
-Ha ezt akarod...

Tizedik

*10:22*

15 perccel azután, hogy hazaértem Ash már a házunk előtt állt az autójával és őrült módjára dudált. Mint ahogy mindig, ha megyünk valahová. Kimentem az ajtón amit a szomszéd néni szúrós tekintetétől kísérve bezártam, majd gyors léptekkel közeledtem az autóhoz, ahol egy olyan helyes fiú várt aki már nem haragszik rám annyira és akivel a barátságnál már több minden van köztünk, de nem tudom hogy ezt lehet e szerelemnek nevezni. Jaj még azt elfelejtettem, hogy miután hazaértem felhívott, hogy pakoljak be melegebb ruhákat is mert esni fog vagy mi, és hogy nyugodtan vigyek magammal több ruhát. Ezt nem tudtam mire vélni, de mivel általában mindig többet pakolok mint ő szeretné, valamennyire felvidított a tudat, hogy még tehetek oda ruhákat. Igaz, hogy csak a strandra megyünk, de akkor is szeretem ha van miből válogatni  Főleg ruha téren. Elvégre nőből vagyok vagy mi.
-Szia.- Köszöntem vidáman, mikor beültem az anyós ülésre.
-Szia, még zuhanyozni is volt időd?- kérdezte mosolyogva, mikor látta a nedves hajam.
-Aha, kivételesen gyorsabb voltam mint máskor.
-Az nekem csak jó mert nem kell a 38 fokos melegben egy fekete autóban várnom rád.
-Meg lehet köszönni.
-Várhatod.- nevetett, majd felpörgött a motor és elindultunk.

Útközben megszólalt a Survivor - Eye Of The Tiger. Mivel mindketten szeretjük ezt a számot egyszerre nyúltunk a rádióhoz, hogy adjunk rá hang erőt, aminek az lett a következménye, hogy összeért a kezünk. 

Ezt a hihetetlenül cuki pillanatot eggyikőnk sem szakította meg mert innentől kezdve kézen fogva ültünk a kocsiban. 
Minden olyan ismerős volt. Az akkordok a zenében, az énekes hangja, a fiú aki a mellettem lévő ülésben ül és a kezem fogja, a nap ami melegen süt és semmi jelét nem adja az esetleges rossz időnek amire Ash figyelmeztettet. És ez az egész annyira kellemes volt és biztonságot adó.
 45 perccel később egy erdőben található eldugott fa háznál voltunk, ami valami elképesztően nézett ki, már csak így kívülről is.
-Hát ez nem a strand.- Osztottam meg Ashel az észrevételem.
-Hát nem, ez jobb annál.- Válaszolt mosolyogva.- De menjünk be és meglátod, csak előbb leparkolok a garázsba.
-Itt még az is van?- Csodálkoztam.
-Ha már egy erdőben lévő üdülő háznak a garázsán is csodálkozol mi lesz veled ha meglátod a pezsgő fürdőt?
-Pezsgő fürdő? Komolyan? Úgy hogy nem kel azon versenyezni az öreg nénikkel, hogy ki foglalja el az utolsó helyet? Te fiú nekem ez elég szülinapi ajándéknak!
-Komolyan az öreg nénikkel versenyzel?
-Igen, van egy aki nem szeret mert kiskoromban állítólag áthajtottam triciklivel a cicája lábán, hozzáteszem 3 évesen, véletlenül.
-Azt hiszem nem vagyok kíváncsi a részletekre.- Mondta nevetve.
Leparkolta az autót, majd kiszedtük a csomagokat és bementünk a házba. Annyira családias, és romantikus meg kellemes az egész ház, hogy az hihetetlen! Még kandalló is van. És a konyha sem semmi, hogy a fürdőről már ne is beszéljek. De azért a hálószobák! Főleg a fő hálószoba, amiben van az óriási  franciaágy, ami olyan puha, mintha felhőn feküdnék. Mondjuk az nem nagyon lehetséges, de elképzelésem szerint a felhők biztos nagyon puhák lennének, ha nem gáznemű anyag alkotná őket. 
-Hogy lesznek a szobák?- Kérdeztem.
-Szerintem pakoljuk le ide a cuccunkat és majd kialakul.
-Oké.
-Lenne kedved fürödni?- Kérdezte.
-Ezzel az indokkal csaltál el erre a helyre szóval most már muszáj, hogy megfürödjek, ha már az új fürdőruhám is elhoztam.
-Azt mit velem vettél?
-Igen azt.
-Abban nagyon jól nézel ki, nem mintha másban nem. De csak azért mert velem vetted.
-Még fényezd magad egy kicsit.
-Inkább hagylak átöltözni.
-Oké.- Válaszoltam, majd 3 perccel később az ajtó előtt találkoztunk újra és elindultunk a kint található pezsgő fürdőhöz. 20 percek később egy hatalmas villámlás és mennydörgés kíséretében megérkezett az a bizonyos rossz idő is amiről Ash beszélt. Ez a fürdés végét jelentette és azt, hogy ha a suliban futnám ilyen gyorsan le a 100 métert biztos rekordot döntenék az eredménnyel. Miután Ash is utolért bezárta maga mögött az ajtót, amivel valamennyire tompította a kint tomboló vihar zaját. Majd nevetésben törtünk ki, amire nem volt különösebb okunk annál, hogy egy újabb közös és valamennyire vicces emlékkel lettünk gazdagabbak.
Egy újab hatalmas villámlás amit mennydörgés követett és az áramnak vége. Az egész ház sötét, és mi meg még mindig az ajtóban állunk vizesen, csak már nem nevettünk, de a mosoly még mindkettőnk arcán ott volt.
-Van valahol zseblámpa vagy gyertya?- kérdeztem.
-A konyhában van az egyik szekrényben pár gyertya, valamelyik fiókban meg zseblámpa is.
-Nálam meg van öngyújtó!- mutattam fel a kezemben tartott fekete tárgyat.
-Csodás. Gyere velem.
-Oké.
5 perccel később már a nappaliban ültünk a kandalló előtt, a vizes fürdőruha helyett én egy meleg pulcsiban Ash pedig egy fekete nadrágban és vörös felsőben. A kandallóban a tűz lobogott, körülöttünk a gyertyák világítottak. Még egy gyertyákkal kirakott ösvény is jelezte a felfelé vezető utat. Rádió és internet hiányában a telefon szolgáltatta a zenei aláfestést.
-Ez így annyira kellemes.- mondtam nekitámaszkodva Ash vállának.
-Szerintem is.
-Elmondod, hogy miért hoztál ide?
-Szülinapi ajándékként.
-Semmi hátsó szándékod nem volt?
-Ezt így nem,jelenteném ki.- Válaszolt mosolyogva.
-Aha, értem.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Ha most megcsókolnálak mit tennél?- Nézett rám azokkal a nagy szemeivel. A kandallóban eldőlt egy fahasáb, aminek következőében apró szikták szálak felfelé.
-Meglepődnék és visszacsókolnék.
-Igen?
-Igen.
-Akkor ezt akár engedélynek is vehetem?
-Mióta kérsz engedélyt arra hogy megcsókolj valakit?
-Amióta tudom, hogy szeretlek. Muszáj megkérdeznem mert nem vagyok biztos a dolgomban.
-De hiszen tegnap elmondtam neked hogy mit érzek...
-Tudom.
-Veheted engedélynek. - Fejeztem be a mondatom, és közelebb hajoltam hozzá, hogy csókolózhassunk.
Nem tudom meddig tartott, talán csak 5-10 perc volt, talán egy óra, fogalmam nincs. Ilyenkor az embereknek általában nincs idő érzékük, legalábbis nekem egyáltalán nincs. Csak azt érzékeltem, hogy az ölébe húz, majd valahogy feltornázott minket a kanapéra. Mikor már ismét eltelt egy kis idő a térdem alá nyúlt és felállt a díványról.
-Menjünk fel...- mondta miközben az ajkai az ajkaim súrolták gyengéden.
-Rendben...- Válaszoltam neki ugyanezzel a módszerrel.
Folyosó, lépcső, folyosó, bal kéznél lévő harmadik ajtó, fő háloszoba, puha ágy, párnák. Ruhák a földön, éberség, szenvedély, vágy, érzelmek, szerelem. Szerintem nem kell továbbragoznom a történteket.

Kilencedik

*08:51*

Kora reggel ébredtem fel. A nyári szünetet nézve, ez a reggeli majdnem kilenc óra  hajnalnak számít. Ha rajtam múlik a dolog, akkor én alszom még vagy 11 óráig. De ez nem fog összejönni, mert Ashnek maxon kezdett el csörögni a telefonja, vagyis elindult a A Day To Remember- If It Means a Lot to You. Nem az a 'hu most milyen kemény zene' de mikor semmiből semmi elindul a nagy csendben szív rohamot okozhat. Mint az egyik Odaát részben mikor Dean majdnem meghall egy macska miatt. Mindegy, lényegtelen. Miközben én belemerültem a gondolataimba addig Ashnek bővel volt ideje felvenni a telefont, amit nagy megkönnyebülésemre meg is tett. Ami kicsit fura volt, hogy kivonult a szobából, máskor nem szokott. De nem sokat törődtem vele mert idő közben eszembe jutott Dean arca abban a részben. És mint mindig, most is nevetésben törtem ki.

Ez volt az a pillanat, mikor Ash visszaért a szobába.

-Hát te már fent vagy?- Érdeklődött.

-Mivel feléberszetett a telefonod.

-Bocsi.

-Nem gond. Hogy hogy nem kapcsoltad ki, máskor nem lehet téged ezekben a hajnali órákban utolérni.

-Reggel kilenc óra.

-Az még korán van.

-Elfelejtettem.

-Mindegy is. Ki hívott? Talán az eltitkolt barát nőd?- Kérdeztem ilyen nagyon hülye arcot vágva.

-Igen ő. Mellesleg üdvözöl és azt üzeni, hogy majd legközelebb ha félsz, hogy haragszom rád, akkor ne hívd fel kora reggel, mert nem, lesz több potya koncert.

-De hát fizettünk a jegyekért. Gondolom félbeszakítottam valamit aminek sem Clara, sem pedig Max nem örült.

-Meglehet. Nem vagy éhes?

-Ez most kérdés volt? Hát nem ismersz még?

-De nagyonis. Szóval mi legyen a reggeli?

-Melegszenya!

-Oké, remélem van itthon sajt.- Motyogta magában Ash.

-Mindjárt megyek utánad, csak elmegyek a mosdóba.

-Oké. 

Mikor megláttam,magam a tükörben a következő kép fogadott: elfolyt és elkenődött smink, borzos haj és ehhez egy mosolygó arc amitől az egésznek olyan pszichopata benyomása lett. Lemostam a sminkem és megfésülködtem. Tudom, hogy Clara nem haragudna meg, ha használnám az övét, csak most valahogy nincs kedvem azzal vacakolni, hogy egyforma legyen a tuss vonal. Egy kis szempilla spirál és kész is. Ma a természetesnél maradok, a lustaságnak és még a nem tudom minek köszöhetően. Majd miután végeztem a fürdőben, visszamentem Ash szobájába, hogy átöltözzem. A bökkenő az volt, hogy nem hoztam magammal ruhát, a nadrágom, meg tegnap este sikeresen leöntöttem kólával. Ezért felvettem Ash egyik felsőjét, ami csak egy sima vörös rövidujjú volt, de hosszra pont megfelelt.

-Na hogy állsz?- kérdeztem, amikor már leértem a konyhába.
-Boldog szülinapot.- nyomott a kezembe egy tányért amin melegszenya volt benne egy gyertyával.
-Köszönöm. Ilyen tortám sem volt még.
-Tudom, de majd még kapsz valamit.
-Igen? És mit?
-Majd meglátod.
-Oké.
-Egyébként jó a pólód.
-Bocs, csak a másik gyűrött volt.
-Nem gond. Mi lenne, ha elmennénk a strandra?
-Jó ötlet, csak haza megyek a cuccaimért, miután elfogyasztotam, eme csodás születésnapi meleg szendvicset..- egyeztem bele.
-Hát azt nem tudom, hogy mennyire csodás ez a melegszenya, de egészségedre.- válaszolt nevetve. Evés közben hallgattuk a rádiót meg egy kicsit beszékgettünk is. Most valahogy olyan számok mentek, amiket szeretek, mint például a Maroon 5 - Sugar, vagy a Linkin Park - Numb.
-Köszi a reggelit.
-Nincs mit.- válaszolta mosolyogva.- Akkor még mész haza?
-Igen. csak felmegyek a cuccaimért.
-Rendben.
10 perccel később már az autónál álltunk.
-Akkor 20 perc és ott vagyok érted.
-Oké, vigyünk valamit? Pl cigi, vagy pia?
-Minek?- nevetett értetlenül.
-Nem tudom, csak kérdem.
-Szerintem ne. Max cigit hozhatsz ha van még neked otthon.
-Oké, még meglátom.
-Akkor szia.
-Szia, 20 perc múlva előttünk?-kérdeztem miközben megöleltük egymást.
-Igen.- súgta a fülembe. Miután kibontakoztunk az ölelésből beültem az autómba, és elindultam haza, hogy összepakoljam a dolgaim.

Nyolcadik

*11:23*

Mivel 5 perc után sem kaptam választ jobbnak láttam betartani a szavam, és elindulni haza addig, amíg nem tör rám a 'mindjárt sírok' érzés.

-Hát akkor szia Ash.

-Ella várj már egy kicsit! Gondolkodnom kell. Túl sok információt kaptam, az agyamnak fel kell dolgoznia. Én vártam rád, most rajtad a sor.

-Most várjam meg itt amíg döntést hozol?

-Igen.

-Jó.-Válaszoltam, majd leültem az íróasztalához. Olyan sok időt töltöttem ebben a szobámban, hogy legalább annyira jól ismertem mint a sajátom. Az ajtóval szemben volt egy ablak azelőtt állt az íróasztal. Jobb kézre található egy gardrób mellette a falon pedig 3 gitár (egy akusztikus, egy fekete elektromos gitár és egy spanyol gitár). A másik falnál volt a franciaágy ami nagyon kényelmes és azon Ash gépe kapott pillanatnyilag helyet. Tető téri szobáról van szó ezért a plafon tele van sportolókat és zenészeket meg zenekarokat ábrázoló poszterekkel. És ehhez társulnak még a sötétkék falak és egy kis kellemes rendetlenség ami arra utal, hogy itt valakinek az életének egy része játszódik. És még a jellegzetes illat, ami csak Ashre jellemző. Szeretem ezt a szobát. Olyan sok emlékem kötődik ehhez a helységhez és ahhoz a fiúhoz, aki most az ágyon ül és sokadszor túr bele a hajába ami így még kócosabb lett. Így sokkal jobban néz ki, éhet hogy azért mert már hagyta megnőni a haját, és tény, hogy nagyon jól néz ki, főleg ha kicsit belelóg a szemébe is. És már megint sikerült elmerülni a gondolataimban. Hurrá. Így számomra érthető miért csak később reagáltam Ash következő kérdésére.
-Mi az?
-Mi mi?
-Miért bámulsz?
-Csak gondolkodtam, és nem bámultam, hanem néztelek.
-Szóval nem bámultál, hanem néztél.
-Ahogy mondod.
-És miért néztél?
-Miért ne? Talán megtiltod?
-Talán...
-Figyelj ha már jutottál valamire mond, vagy hívj fel, mert már nem bírom és te még csak ráteszel ezzel a viselkedéseddel. Mit akarsz még? Elmondtam mit érzek és most meg itt kötekszel. Tudom hogy haragszol meg hogy megbántottalak, de már elegem van... És tudom, hogy a te szemszögedből nézve nem jogos a kiborulásom, de akkor is azt érzem, hogy kikészültem. És ez nem csak neked köszönhető, hanem úgy általában mindennek. Kérlek utasíts el még most amíg nem éltem magam bele olyan dolgokba, amik sosem voltak. Vagy csak adj egy választ és ha úgy van akkor én már itt sem vagyok.- Túrtam bele idegesen a hajamba.
-Szóval egy választ szeretnél.
-Az nem lenne rossz.
-És ki vagy készülve.
-Igen.
-Akkor szerinted én mit érezhettem tegnap mikor láttalak Andyvel, meg az után, hogy elmondtad Dannel töltötted az éjszakát. Szerinted én mennyire vagyok kiborulva?
-Őszintén, szerintem most vagy az eddigi legrosszabb ideg állapotodban, és én azért érzem nagyon szarul magam, mert tudni hogy ez az én hibám. És sajnálom, mert ha valakit akkor biztosan téged nem szeretnélek kikészíteni, mert szeretlek. Tudom hogy szeretlek. Szóval azt is meg fogom érteni, ha inkább elküldesz, mert nem bírsz látni, de akkor csak mond meg és kész.
Hosszú csend állt be, amit végül Ash tört meg.
-Nem tudnálak elküldeni, még így sem, húgy haragszom rád. Egyszerűen csak nem megy és ennyi. Én is szeretlek, de ezt már Tudod. Tudnod kell. Nem tudom hogy miért, de most is megbízom benned. Csak tudod itt- bökte meg a mellkasát a szíve felett- még fáj. Olyan mintha elárultál volna, pedig nem is vagy az enyém.
Nem tudom, hogy mikor kezdten el sírni csak már később éreztem a legördülő könnyeim. Nem tudja hogy mi a gond, de legalább megbízik bennem. Hát ha valamire erre a válaszra biztos nem számítottam. Mondjuk mit is reméltem, hogy idejövök ő majd még a földet is megcsókolja vagy mi?
-Akkor szerintem most megyek.
-Várj még!- Szól utánam, mikor az ajtónál járok.
-Igen?
-Gyere ide. -Mondja, majd kinyújtja felém a kezét. Megfogom. Az ölébe húz. A homlokomnak támasztja a homlokát. És csak ülünk ebben a pózban perceken át. És csak az jár a fejemben hogy jól elszúrtam mindent a tegnap estével. Ha máshogy alakultak vonna a dolgok akkor bármikor megtehetnénk ugyanezt, amikor csak szeretnénk. Nem merek megszólalni nehogy elrontsam ezt a hangulatot ami most kialakult. De mégis véget ér köszönhetően a telefonom csörgésének. És ez a pillanat is egyike azoknak, amikor szinte átkozom magam, hogy miért nem voltam képes lehalkítani a készülékem. A kijelzőn csak ennyi állt: Apa.
-Bocsi, apu hív, szóval ezt muszáj felvennem.
-Semmi gond.
-Szia Apa.- Szóltam bele a készülékembe, még mindig Ash ölében ülve.
-Szia Ella, hogy vagy? Ugye nem ittál túl sokat?
-Nem dehogy.
-Akkor jó. Azért hívok, mert úgy tunik, hogy maradnom kell még pár napot.
-Oh, értem.
-El leszel?
-Persze. De a szüéinapomra haza tudsz jönni?
-Nem hiszem... Sajnálom Ella. Majd viszek neked valamit.
-Oké, de nem fontos.
-Most mennem kell.
-Oké, szia apu.
-Szia kicsim.- Majd megszakadt a vonal.
-Mit mondott?- Kérdezte Ash.
-Hogy maradnia kell még pár napot.
-Akkor egyedül leszel a szülinapodon?
-Úgy néz ki.
-És mit szolnál, ha azt mondom, hogy velem tölthetnéd a holnapot?
-Nem tudom. Mondjuk jó lenne, de nem az van hogy most utálsz és nem tudod, hogy mihez kezdj velem?- Kérdezek vissza.
-Nem utállak, sőt kifejezetten kedvellek. És egy nem mellékes tény, hogy szeretlek. Habár néha olyan vagy mint egy alkoholista, de a józan pillanataidban jó társaság vagy és vicces, meg normális.- Vallotta be az érzéseit. Most olyan mintha pillangók repkednének a gyomromban. És most meg azt érzem hogy "Jesszusom! Komoylan ilyen gondolataim vannak? Ez nem normális!"
-Mikor voltam utoljára normális?- Nevetem el magam.
-Ez egy nagyon jó kérdés...- vág gondolkodó arcot, amivel eléri hogy kitörjön belőlem a nevetés. Megint. Annyira könnyen meg tud nevettetni.
-Bolond vagy.
-De nos már elmondhatod magadról, hogy van egy bolondod.- Válaszol Ash frappánsan.
-Rendben, de akkor bohóc sapkában kell velem mutatkoznod.
-De akkor furán fognak rád nézni az emberek.
-Irigykedni fognak a saját, egyedi bolondomra.
-Hát az is biztos hogy nincs még egy ilyen helyes bohóc a környéken mint én.- Mondja Ash nagy büszkén.
-Hát igen. Ez is biztos.
a nap hátralévő részében beszélgetünk, eszünk, még többet beszélgetünk, majd eljön az este és megnézünk egy filmet, és ismét beszélgetünk, míg végül el nem nyom minket az álom.

Hetedik

*10:04*

Útközben még felhívtam Clarat amolyan biztos ami biztos alapon. Második próbálkozásra felvette.
-Igen?-kérdezte bágyadt hangon.
-Ash otthon van?
-Nem tudom, gondolom. Miért?
-Beszélnem kell vele.
-Akkor meg minek engem hívsz? Még aludtam!
-Bocsi. Azért mert nem biztos hogy nekem felvenné. Hol vagy most?
-Ágyban.
-Otthon?
-Nem, szálloda...
-Kivel beszélsz?- hallottam a vonal túlsó végéről egy fáradt férfi hangot.
-Ellával.-válaszolt a kérdésre Clara.
-Bocsi! Akkor én hagylak is titeket. Szia.
-Szia.-köszönt el Clara is majd megszakadt a vonal.

Az út fennmaradó részében nem volt semmi említésre méltó dolog. Csak mentem rádió hallgatás közben azon izgulva, hogy Ash otthon lesz-e és ha igen akkor majd fog velem beszélni. Illetve egy említésre méltó dolog mégis csak van. Váratlanul megszólalt a Fall Out Boy - The Phoenix, ami kicsit javított a hangulatomon,de a szorongás (vagy mi) még megmaradt. Pár perc múlva már Clara-ék udvarán álltam és valamennyire megnyugodva fedeztem fel, hogy az Impala a garázsban van, szóval Ashnek is itthon kell lennie, mivel az autója nélkül nem megy sehová. Max motorral, de mivel az is a garázsban volt minden jel arra utalt, hogy a házban meg fogom találni. Az is nyilvánvaló volt hogy egyedül van itthon, mert a szülei elutaztak a testvére meg... Nos a testvére meg el volt.
Leparkoltam, majd becsengettem. Egy perccel később Ash nyitott ajtót.
-Minek jöttél ide?- Kérdezte barátságosnak távolról sem mondható hangon.
-Mert beszélni szeretnék veled.
-Akkor mond.
-Most komolyan az ajtóban állva beszélgessünk? 
-Jó, mindegy gyere be.- Invitált, majd felmentünk a szobájába.
-Minek köszönhetem a látogatásod? De most szólok ja azért jöttél,mert unatkozol miután Andy már nem ér rá akkor el is mehetsz.
-Nem azért vagyok itt mert Andy nem ér rá, hanen mert beszélni szeretnék veled.
-Ne várakoztas.
-Tudom hogy láttad ahogy Andyvel csókolózom és tudom hogy rögtön el is mentél, de ezt tegnap este nem tudtam mivel teljesen kiütöttem magam a hírnevemet méltón megőrizve, amire nem vagyok büszke. Csak ma reggel mondta meg Dan.
-Miért pont Dan? Mikor?
-Reggel miután felkeltem...
-Szóval vele töltötted az éjszakát 
-Igen, de nem úgy ahogy gondolod.
-Akkor nem feküdtél le vele?
-Dehogy! Csak ő vitt haza miután elmentél mert Clara meg Mattel volt, és olyan részeg voltam hogy, hogy lehánytam és azért nem volt rajta póló reggel, de csak azért maradt reggelig, mert párnának használtam és ő is elaludt.
-És ezt mos hoggyem is el?
-Az már csak tőled függ én elmondtam mi történt.
-Végeztél? Mert méh lenne pár dolgom.
-Ennyire haragszol?
-Igen. Vagyis nem, nem tudom. Azt megérten hogy részeg voltál meg minden de nagyon szarul esett, mivel tegnap beszéltük meg hogy mi is van köztünk, és úgy volt hogy majd ma elmondod hogyan döntöttél.
-Ha még kíváncsi vagy rá elmondhatom.
-Mond, legalább megúszok még egy beszélgetést vagy találkozást.
-Oké. De lenne pár kérdésem. Szerinted ha nem számítanál nekem akkor az lenne másnaposan az első dolgom,hogy idejövök és bocsánatot kérek a tegnap esti viselkedésemért? Hogy akkor is sokat számítana a véleményed? Hogy megbíznék benned? Hogy te vagy az egyetlen és egyben a legjobb fiú barátom? Hogyha nem számítanál nekem akkor most itt beszélnék az érzéseimről? Hát ha nem számítanál, akkor most otthon lennék és kezelném a fejfájásom és valószínüleg felszednék valakit és nem is törődnék veled. De itt vagyok és csak annyit akarok még mondani, hogy szeretlek, és nem úgy mint egy testvért vagy egy jó barátot. És tudom hogy néha önző vagyok és makacs, meg hülye és gyakran van agy menésem, de te vagy az első, akit ez nem zavar. Legalább is remélem, hogy nem zavar... Már azt sem tudom hogy mit beszélek itt.-Törölt az izzadt tenyerem  nadrágomba.-Szerintem jobb ha most megyek...

Hatodik

*07:01*

És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan az egész történetet elkezdtem mesélni, vagyis a koncert utáni reggelhez. Pontosan ott fejeztem be, hogy átakartam volna fordulni az ágyam másik oldalára, csak ebben megakadájozott valaki. Nos miután kinyitottam a szemem rájöttem, hogy nem Clara az mint reméltem, hanem Dan. Mondjuk nem tudom hogy honnan gondoltam, hogy Clara az mert neki messziről sincs ilyen izmos hasa és ezzel most nem azt akarom mondani, hogy kövér, csak... ebből nem jöhetek ki jól. OKÉ. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj (kit hülyítek ez nagyon nagy baj és bizarr is) ha lett volna rajta felső, de nem volt. Valamennyire nyugtató tény, hogy rajtam voltak a tegnap viselt ruháim. Kevésbé nyugtató az a dolog, hogy a fejem szétrobbanni készült és nem sok mindenre emlékszem. Így jár az, aki sokat iszik és mindenféle szeszes italt összekever.
A következő percben két lehetőség suhant át az agyamon. Az egyik az, hogy vagy szépen felkeltem Dant, vagy lelököm az ágyról. Mivel a másik azért mégis durva ha azt a tényt nézzük, hogy a kedvenc együttesem dobosáról van szó, aki egy poszter formájában az ágyam feletti plafont díszíti a zenekar többi tagjával együt, és akivel csak tegnap találkoztam nem éppen szerencsés azzal indítani egy napot hogy lelököm az ágyról. De még ott van a mások dolog, hogy mit keres az ágyamban félmeztelenül. Lökni vagy nem lökni, ez itt a nagy kérdés! Én sem leszek egy Hamlet az is biztos.
Először gyengén belebokszoltam a vállába, de ezzel semmit nem értem el. A következő lépésben már kicsit erősebben ütöttem a vállát, aminek az lett az eredménye hogy elkezdett motyogni. Mivel egy idő után rájöttem hogy azzal ha a vállát fogom ütlegelni nem megyek semmire áttértem az arcára, ami már hatásosabbnak bizonyult.
-Mi a fene... Te mindig ilyen erőszakos vagy?- kérdezte Dan idegesen, mert valószinüleg nem tetszett neki az ébresztési mód.
-Nem csak akkor ha híres dobosok indokulatlanul fekszenek félmeztelenül az ágyamban.
-Hát akkor ideje közölnöm veled, hogy ez a te hibád!
-Miért lenne az én hibám?
-Mert nem tudsz mértéket tartani és részegen rámásztál Andyre...
-Milyen Andyre?-értetlenkedtem.
-Hurley.
-Hogy mi van?
-Nem emlékszel?
-Ha emlékeznék megkérdezném, hogy mi van?-kérdeztem idegesen.
-Ne kiabálj velem! Ha én nem lettem volna akkor valószínüleg még mindig ott lennél a házban mivel a barátod és a barát nőd nem törődtek veled. Monjukd Claranak jobb dolga volt.
-És Ash?
-Ő elment mikor látta hogy rámásztál Andyre.
-Basszus! Nem kellene ennyit innom.
-Ez a legokosabb dolog amit eddig mondtál.
-Olyan szép dolgokat tudnák neked mondani... Mindegy. Szóval a lényeg hogy te hoztál haza miután rendesen eláztam.
-Igen, a lényeg pontosan ez.
-De azt nem értem, hogy miért maradtál itt és miért nincs rajtad póló.
-Mivel olyan részeg voltál, hogy a lépcsőn sem tudtál feljönni ezért felkísértelek, te meg köszönet képen lehánytál.
-Oh... Bocsi.
-Sok negatív kritikát kaptam, de eddig ez a hányás a legrosszba.- mondta Dan.
-Bocsi.-válaszoltam nevetve amitől még jobban megfájdult a fejem.- Csak még azt mond meg, hogy miért maradtál itt.
-Mert párnának használtál és valószínüleg akkor engedtél el amikor már én is bealudtam.
-Ez minden.
-Igen. Vagyis nem teljesen. Beszélned kellene a pasiddal, elég ideges volt mikor távozott.
-Nem a pasim.
-Pedig nagyon úgy nézett ki. Akkor meg ki ő neked?
-Egy barátom. Több mint barát. De ezt miért is veled fogom megbeszélni.
-Mert olcsóbb vagyok mint egy pszihológus és most még pénzt sem fogok tőled kérni, ha kimosod e felsőm.
-Kimosom, de nem fogok veled erről beszélni. Hol van?
-A fürdőben.
10 perccel később már a mosógépben volt a koszos ruhadarabbot, én pedig átöltözve kajáltam a konyhába Dannal.
-A felsőd majd eljuttatom neked Claraval rendben?
-Aha.
-Ash nagyon ki volt akadva?
-Igen beszélned kellene vele.
-Szerinted erre nem jöttem rá magamtól is?
-Most minden egyes javaslatom után le fogod harapni a fejem?
-Bocsi csak ideges vagyok.
-Nem mondod.
-Addig maradsz ameddig akarsz, de én most elmegyek mert rendbe kell hoznom a dolgokat.
-Én nem maradok itt egyedül. Adj kölcsön egy felsőt és itt sem vagyok.
-Jó, várj egy kicsit.
Gyorsan felszaladtam az emeletre és kerestem egy felsőt, ami apura már kicsit szűk. Miután megtaláltam visszasiettem és átadtam Dannek a sima féket rövid ujjú pólót.
-Kösz.-mondta, majd gyorsan fel is vette.- Akkor én megyek is.
-Oké én is.- felvettem egy balerina cipőt  meg a táskám amiben mindig minden bent van. Leakasztottam a kocsi kulcsom és már indulásra készen várta Dant aki még a cipőjével időzött.
-Kösz hogy hazahoztál.
-Kösz hogy adtál egy felsőt mivel a másikat lehánytad.
-Ne szokd meg, de gyere már mert sietek.
-Ennyire fontos az a fiú?
-Igen, ha nem jössz most azonnal becsuklak a lakásba.
-Jó megyek, csak nem találom a kulcsokat.
-Nadrágzseb?
-Ott nincs.
-Akkor a szekrényen.
-Kösz.
Gyorsan becsuktam a házat, majd beszálltam a Mercedes-embe (Mercedes Benz GLK) és elindultam Ash-hez.

Ötödik

*21:12*

Hol is hagytam abba? Jaj, a buli. 30 perc autókázás után, megérkeztünk. És most nem egy ilyen agyonmenő szórakozó helyet kell elképzelni, hanem egy házat egy magán területen, ami csak 3 km-re van a várostól, de eldugott helyen. Mit házat, luxus villát! Volt ott minden, medence, pezsgő fürdő, óriási terasz, és még rajtunk kívül vagy 100 másik ember. Hírességek többnyire.
-Na jó mi?- kérdezte Dan.
-Aha...- ezt még meg kell szoknom. A nagy bulit, a sok embert de legelőször azt, hogy az egyik kedvenc zenekarommal vagyok ezen a helyen és beszélnek velem. VELEM! Olyan az egész mint egy álom...
-Mehetünk?- ért utol Ash.
-Persze.- feleltem, majd elindultunk a többiekkel együtt.
A ház belülről nagyon modern volt és elegáns, de nem giccsre kell gondolni. Mindenesekre nagyon jól nézett ki. És az sem egy mellékes dolog, hogy a vendége nagyból felét ismertem. Az meg már részlet kérdés, hogy ők azt sem tudták, hogy ki vagyok. Így van ez, ha túl sokat kutakodsz az interneten a híres zenészek, vagy színészek után.
-Most következik az a rész, amikor fejvesztve rohansz oda mondjuk Jared Leto-nak?-kérdezte Ash.
-Nem tudom. Szerinted mit reagálna?-kérdeztem vissza nevetve.
-Akkor mi a terv?
-Öhh...Buli? Esetleg egy kis tánc meg alkohol?
-Tánc velem vagy...?
-Akár veled is meg mással is.
-Tessék.- kaptam egy poharat Maxtöl, aki vissza ért nem tudom honnan. De most már voltak vele emberek.
-Köszönöm.
-Nem mellesleg Ella ők itt a Fall Out Boy. Vagyis Andy Hurley, Joe Trohman, Pete Wentz és Patrick Stump.-mutatott be egyesével mindenkit, amit felesleges volt, de nem akartam a szavába vágni. Elvégre is az egyik kedvenc zenekarom ritmus gitárosa mutatja be nekem és Ashnek a másik kedvenc zenekaromat. Ez egy álom? Lehetséges.
-Hello.... Ella.-ennyi telik tőlem. Most komolyan? De legalább kedvesek voltak, nem mintha Max és a többiek nem lettek volna azok. Közben elég sokat beszélgettünk. Főleg Andyvel, mivel idővel a szókincsem is visszatért.
Körülbelül fél egykor hirtelen ötlettől (és még 3 pohár sörtől [ami a fesztivál alatt ment le azt nem is számolom...] egy vodkától, két metaxától, és némi bortól) vezérelve, megragadtam Andy kezét és elkezdtem húzni, amolyan "leszarom mit akarsz, akkor is táncolni fogunk" stílusban. Majd 2 perccel később már smároltunk. Na ki volt a kezdeményező? Vajon ki, természetesen én. Le kellene szoknom a mértéktelen ivászatról.
Persze ezeket a gondolatok akkor nem cikáztak a fejemben. Meg azt sem tudtam, hogy Ash ezt látja. Honnan is tudtam volna. Elvégre részegen smároltam  a FOB dobosával. Ki törődik akkor azzal, hogy figyeli e valaki?
Ez az állapot nem tartott sokáig. Andy udvariasan elutasított, majd elment valahová, én pedig a puncsot áll felé vettem az irányt.
Hogy tovább mi történt csak mások elbeszéléséből tudom.

Negyedik

*18:54*

 A koncert perceken belül kezdődik. Igazából már elkezdődött, de még csak az előzenekar játszott. Hogy kik voltak pontosan azt nem tudnám megmondani, pedig egy jó órán át néztem a logójukat, meg persze hallgattam a számaikat, amik mellesleg nagyon jók voltak.
Levonult a színpadról az előzenekar, majd elkezdték le- és felpakolni a hangszereket a színpadra. A tömeg őrjöngött, köztük én is. Ez csak természetes, ha először vagy a kedvenc zenekarod koncertjén. Három perccel később az emberek akik pakoltak (nem tudom hogy hogyan hívják őket) lementek a színpadról, hogy átadják a helyet a You Me At Six-nek. Max Helyer, Dan Flint, Matt Barnes, Chris Miller, Josh Franceschi. Jó, az tény, hogy egy csomószor 'gugliztam' már rájuk, és ha azt vészük mindenkit ismerek (KÖSZÖNÖM INTERNET), és nagyon sok koncert felvételt néztem YouTube-on(ISMéTELTEN KÖSZI), de az megint más, mikor durván 8m-re vannak tőled. Élőben. Igazából. Nem csak kivetítések, mondjuk, nem tudom, hogy arra mennyi esély van. Valószínüleg nem sok. És sikeresen eltértem a tárgytól, mellesleg, ezt meg kellesz szokni.
-Ugye, nem fogsz elájulni?- kérdezte  Ash.
-Ezt még nem döntöttem el...-válaszoltam.
Elkezdődött az első szám, ami a Win Some, Lose Some- volt, amjd a Forgive and Forget, Lived A Lie, Be Who You Are, Wild Ones, Cold Night és még pár számot a Cavalier Youth albumról. Majd jöttek a régebbi számok, mint az Underdog, Bite my tongue, vagy a No one does it better. Majd következtek a feldolgozások is, például Foo Figther- All my life, vagy Fall Out Boy- Sugar we're going down.
Szerintem felesleges azt boncolgatni, hogy mennyire élveztem a koncertet. Elég ha beleképzelitek sjátmagatok a helyembi, mikor az eggyik kedvenc zenekarotok koncertjén vagytok. Az érzés nagy valszószínüség szerint egyforma, csak az emlékek leszek mások.
20:30-kor már Clara is velünk volt, így volt kivel átbeszélni, az eseményeket. Nem mintha Ashel nem lehetne, de már eleget 'zaklattam' mára.
A koncert után még volt egy fényképezkedés a rajongókkal majd, miután ezzel végeznek indulhatunk (persze mi is megyünk, csak én meg Ash külön, mivel nem akarja senkire rábízni az autót) a buliba.
-Ugye nem ugrasz majd rá senkire?-kérdezte Clara.
-Ilyennek ismersz?
-Az a helyzet, hogy igen, meg jobb az elővigyázatosság.
-Nem tudom.
-Akkor meg ne legyél részeg.
-Ha nem leszek részeg, akkor majd ráugorhatok valakire?-kérdezettem reményeim szerint csillogó szemekkel.
-Igen, de úgysem bírod ki.
-Ez igaz.
-Mi a téma?- érkezett vissza Ash, két palack vizzel.
-Az hogy nem ugorhatok rá senkire, mivel a húgod megtiltotta. Most komolyan, szerinted megtenném?
-Igen!-válaszolták egyszerre.
-Nem szeretem, mikor egyszerre ugyanazt mondjátok, annyira bizarr, de egyben menő is.
-Hát a menők már csak így csinálhatják.-nevetett fel Ash.
-Remélem, hogy most rólunk beszéltek...-szólalt meg egy eddig ismereten, mégis ismert, idegen, de egyben annyi elmékhez füzödő hang. Igen, Josh Fraceschi volt, meg persze a többiek is.
Ha azt mondom, hogy a szívem kihagyott 8 ütemet, akkor még keveset is mondtam. De ez már halál közeli állapot nem? Mondjuk nem szeretnék most elhalálozni.
-Tulajdonképpen nem.- válaszoltam, mert még akkor is beszélnem kell, ha félő hogy szív ritmus zavarban szenvedek, vagy szív rohamban. De ez inkább az ellenkezője volt. Most miről is beszélek???
-Clara és Ash volt a beszélgetés témája. Annyira menő, mikor egyszerre mondják ugyanazt. Amúgy én Ella vagyok.
-Szia Ella, Josh. Akkor te és Clara testvére fogtok még jönni bulizni.
-Igen.
-Mikor akartok indulni?-kérdezte Chris és Dan.
-Most.- válaszolt Josh.- Na figyelj ide Ella. Te fogsz vezetni?
-Nem én már ittam, majd Ash vezet.
-Na akkor a terv az... - kezdte a mondókáját Josh Ash-nek, én közben Calara val beszéltem, aki idő közben visszatért mellém.
-Nem gondoltam, hogy kibírod.
-Aki közben szívelégtelenséggel küzd, annak nem nagyon van arra energiája, hogy rávesse magát valakire.- feleltem nevetve.
-Hülye vagy.- ölelte át a vállam.
-Ebben te sem panaszkodhatsz!
-Ne indulhatunk?- kérdezte Dan.
-Igen.
-Persze.
-Aha!- érkettek a válaszok.
Mindenki elfoglata a helyét és elindultunk. Ash-el zenét hallgattunk, és beszélgettünk is, míg tartott az út.