*18:54*
A koncert perceken belül kezdődik. Igazából már elkezdődött, de még csak az előzenekar játszott. Hogy kik voltak pontosan azt nem tudnám megmondani, pedig egy jó órán át néztem a logójukat, meg persze hallgattam a számaikat, amik mellesleg nagyon jók voltak.
Levonult a színpadról az előzenekar, majd elkezdték le- és felpakolni a hangszereket a színpadra. A tömeg őrjöngött, köztük én is. Ez csak természetes, ha először vagy a kedvenc zenekarod koncertjén. Három perccel később az emberek akik pakoltak (nem tudom hogy hogyan hívják őket) lementek a színpadról, hogy átadják a helyet a You Me At Six-nek. Max Helyer, Dan Flint, Matt Barnes, Chris Miller, Josh Franceschi. Jó, az tény, hogy egy csomószor 'gugliztam' már rájuk, és ha azt vészük mindenkit ismerek (KÖSZÖNÖM INTERNET), és nagyon sok koncert felvételt néztem YouTube-on(ISMéTELTEN KÖSZI), de az megint más, mikor durván 8m-re vannak tőled. Élőben. Igazából. Nem csak kivetítések, mondjuk, nem tudom, hogy arra mennyi esély van. Valószínüleg nem sok. És sikeresen eltértem a tárgytól, mellesleg, ezt meg kellesz szokni.
-Ugye, nem fogsz elájulni?- kérdezte Ash.
-Ezt még nem döntöttem el...-válaszoltam.
Elkezdődött az első szám, ami a Win Some, Lose Some- volt, amjd a Forgive and Forget, Lived A Lie, Be Who You Are, Wild Ones, Cold Night és még pár számot a Cavalier Youth albumról. Majd jöttek a régebbi számok, mint az Underdog, Bite my tongue, vagy a No one does it better. Majd következtek a feldolgozások is, például Foo Figther- All my life, vagy Fall Out Boy- Sugar we're going down.
Szerintem felesleges azt boncolgatni, hogy mennyire élveztem a koncertet. Elég ha beleképzelitek sjátmagatok a helyembi, mikor az eggyik kedvenc zenekarotok koncertjén vagytok. Az érzés nagy valszószínüség szerint egyforma, csak az emlékek leszek mások.
20:30-kor már Clara is velünk volt, így volt kivel átbeszélni, az eseményeket. Nem mintha Ashel nem lehetne, de már eleget 'zaklattam' mára.
A koncert után még volt egy fényképezkedés a rajongókkal majd, miután ezzel végeznek indulhatunk (persze mi is megyünk, csak én meg Ash külön, mivel nem akarja senkire rábízni az autót) a buliba.
-Ugye nem ugrasz majd rá senkire?-kérdezte Clara.
-Ilyennek ismersz?
-Az a helyzet, hogy igen, meg jobb az elővigyázatosság.
-Nem tudom.
-Akkor meg ne legyél részeg.
-Ha nem leszek részeg, akkor majd ráugorhatok valakire?-kérdezettem reményeim szerint csillogó szemekkel.
-Igen, de úgysem bírod ki.
-Ez igaz.
-Mi a téma?- érkezett vissza Ash, két palack vizzel.
-Az hogy nem ugorhatok rá senkire, mivel a húgod megtiltotta. Most komolyan, szerinted megtenném?
-Igen!-válaszolták egyszerre.
-Nem szeretem, mikor egyszerre ugyanazt mondjátok, annyira bizarr, de egyben menő is.
-Hát a menők már csak így csinálhatják.-nevetett fel Ash.
-Remélem, hogy most rólunk beszéltek...-szólalt meg egy eddig ismereten, mégis ismert, idegen, de egyben annyi elmékhez füzödő hang. Igen, Josh Fraceschi volt, meg persze a többiek is.
Ha azt mondom, hogy a szívem kihagyott 8 ütemet, akkor még keveset is mondtam. De ez már halál közeli állapot nem? Mondjuk nem szeretnék most elhalálozni.
-Tulajdonképpen nem.- válaszoltam, mert még akkor is beszélnem kell, ha félő hogy szív ritmus zavarban szenvedek, vagy szív rohamban. De ez inkább az ellenkezője volt. Most miről is beszélek???
-Clara és Ash volt a beszélgetés témája. Annyira menő, mikor egyszerre mondják ugyanazt. Amúgy én Ella vagyok.
-Szia Ella, Josh. Akkor te és Clara testvére fogtok még jönni bulizni.
-Igen.
-Mikor akartok indulni?-kérdezte Chris és Dan.
-Most.- válaszolt Josh.- Na figyelj ide Ella. Te fogsz vezetni?
-Nem én már ittam, majd Ash vezet.
-Na akkor a terv az... - kezdte a mondókáját Josh Ash-nek, én közben Calara val beszéltem, aki idő közben visszatért mellém.
-Nem gondoltam, hogy kibírod.
-Aki közben szívelégtelenséggel küzd, annak nem nagyon van arra energiája, hogy rávesse magát valakire.- feleltem nevetve.
-Hülye vagy.- ölelte át a vállam.
-Ebben te sem panaszkodhatsz!
-Ne indulhatunk?- kérdezte Dan.
-Igen.
-Persze.
-Aha!- érkettek a válaszok.
Mindenki elfoglata a helyét és elindultunk. Ash-el zenét hallgattunk, és beszélgettünk is, míg tartott az út.
Levonult a színpadról az előzenekar, majd elkezdték le- és felpakolni a hangszereket a színpadra. A tömeg őrjöngött, köztük én is. Ez csak természetes, ha először vagy a kedvenc zenekarod koncertjén. Három perccel később az emberek akik pakoltak (nem tudom hogy hogyan hívják őket) lementek a színpadról, hogy átadják a helyet a You Me At Six-nek. Max Helyer, Dan Flint, Matt Barnes, Chris Miller, Josh Franceschi. Jó, az tény, hogy egy csomószor 'gugliztam' már rájuk, és ha azt vészük mindenkit ismerek (KÖSZÖNÖM INTERNET), és nagyon sok koncert felvételt néztem YouTube-on(ISMéTELTEN KÖSZI), de az megint más, mikor durván 8m-re vannak tőled. Élőben. Igazából. Nem csak kivetítések, mondjuk, nem tudom, hogy arra mennyi esély van. Valószínüleg nem sok. És sikeresen eltértem a tárgytól, mellesleg, ezt meg kellesz szokni.
-Ugye, nem fogsz elájulni?- kérdezte Ash.
-Ezt még nem döntöttem el...-válaszoltam.
Elkezdődött az első szám, ami a Win Some, Lose Some- volt, amjd a Forgive and Forget, Lived A Lie, Be Who You Are, Wild Ones, Cold Night és még pár számot a Cavalier Youth albumról. Majd jöttek a régebbi számok, mint az Underdog, Bite my tongue, vagy a No one does it better. Majd következtek a feldolgozások is, például Foo Figther- All my life, vagy Fall Out Boy- Sugar we're going down.
Szerintem felesleges azt boncolgatni, hogy mennyire élveztem a koncertet. Elég ha beleképzelitek sjátmagatok a helyembi, mikor az eggyik kedvenc zenekarotok koncertjén vagytok. Az érzés nagy valszószínüség szerint egyforma, csak az emlékek leszek mások.
20:30-kor már Clara is velünk volt, így volt kivel átbeszélni, az eseményeket. Nem mintha Ashel nem lehetne, de már eleget 'zaklattam' mára.
A koncert után még volt egy fényképezkedés a rajongókkal majd, miután ezzel végeznek indulhatunk (persze mi is megyünk, csak én meg Ash külön, mivel nem akarja senkire rábízni az autót) a buliba.
-Ugye nem ugrasz majd rá senkire?-kérdezte Clara.
-Ilyennek ismersz?
-Az a helyzet, hogy igen, meg jobb az elővigyázatosság.
-Nem tudom.
-Akkor meg ne legyél részeg.
-Ha nem leszek részeg, akkor majd ráugorhatok valakire?-kérdezettem reményeim szerint csillogó szemekkel.
-Igen, de úgysem bírod ki.
-Ez igaz.
-Mi a téma?- érkezett vissza Ash, két palack vizzel.
-Az hogy nem ugorhatok rá senkire, mivel a húgod megtiltotta. Most komolyan, szerinted megtenném?
-Igen!-válaszolták egyszerre.
-Nem szeretem, mikor egyszerre ugyanazt mondjátok, annyira bizarr, de egyben menő is.
-Hát a menők már csak így csinálhatják.-nevetett fel Ash.
-Remélem, hogy most rólunk beszéltek...-szólalt meg egy eddig ismereten, mégis ismert, idegen, de egyben annyi elmékhez füzödő hang. Igen, Josh Fraceschi volt, meg persze a többiek is.
Ha azt mondom, hogy a szívem kihagyott 8 ütemet, akkor még keveset is mondtam. De ez már halál közeli állapot nem? Mondjuk nem szeretnék most elhalálozni.
-Tulajdonképpen nem.- válaszoltam, mert még akkor is beszélnem kell, ha félő hogy szív ritmus zavarban szenvedek, vagy szív rohamban. De ez inkább az ellenkezője volt. Most miről is beszélek???
-Clara és Ash volt a beszélgetés témája. Annyira menő, mikor egyszerre mondják ugyanazt. Amúgy én Ella vagyok.
-Szia Ella, Josh. Akkor te és Clara testvére fogtok még jönni bulizni.
-Igen.
-Mikor akartok indulni?-kérdezte Chris és Dan.
-Most.- válaszolt Josh.- Na figyelj ide Ella. Te fogsz vezetni?
-Nem én már ittam, majd Ash vezet.
-Na akkor a terv az... - kezdte a mondókáját Josh Ash-nek, én közben Calara val beszéltem, aki idő közben visszatért mellém.
-Nem gondoltam, hogy kibírod.
-Aki közben szívelégtelenséggel küzd, annak nem nagyon van arra energiája, hogy rávesse magát valakire.- feleltem nevetve.
-Hülye vagy.- ölelte át a vállam.
-Ebben te sem panaszkodhatsz!
-Ne indulhatunk?- kérdezte Dan.
-Igen.
-Persze.
-Aha!- érkettek a válaszok.
Mindenki elfoglata a helyét és elindultunk. Ash-el zenét hallgattunk, és beszélgettünk is, míg tartott az út.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése