Tizenketedik

* 15:43*

-Na örülsz? - Kérdezte Ash miután befejeztük a filmet.
-Persze. Mindig öröm látni Theo James-t főleg felső nélkül. - Válaszoltam nevetve.
-Most ezzel arra célzol hogy ő sokkal jobban néz ki nálam? -Játszotta meg magát, és közben olyan fejet vágott hogy csak nagyon, nagyon, nagyon nehezen bírtam visszatartani a nevetést.
-Nem sokkal de azért van egy kis különbség. -Válaszoltam, a visszatartott nevetéstől rázkódó vállakkal.

-Ugye tudod, hogy ilyen kor olyan vagy mint egy fuldokló tengeri malac? 

-Tengeri malac? Komolyan? Miért nem lehetek inkább kis cica? Én is tudok ám karmolni.
-Észrevettem, a hátam tele van karmolásokkal. És hogy válaszoljak a kérdésedre azért pont tengeri malac, mart hirtelen az jutott eszembe.
-Most már minden világos. Akkor úgye nem fogsz megsértődni, ha éhesen rád nézek és azt mondom neked hogy sajtos sonkás szendvicsem?
-Nem, mert az finom. - Nevetett fel jóízűen.
-Most hogy szóba hoztam megéheztem. Sajtos szenvidcsem nem csinálsz nekem egy finom szendvicset?
-Tudod hogy ez hozzád képest egy eléggé ergya poén lett?- kérdezte nevetve.
-Tisztában vagyok vele. De neked van egy feladatod.
-Éspedig?
-Kaját kell csinálnod nekem.
-Csak ha csinálsz forró csokit.
-Milyet?
-A kedvencem.
-Rumosra gondolsz? Ja nem az az én kedvencem. Ha jól tudom te nem alkoholizálsz.
-Igen jól tudod, de a rumos forró csokid kivétel.
-Na jó legyen, de nagyon finomnak kell lennie annak a kajának.
-Mintha nem tudnék jó kaját csinálni... - Emelte a tekintetét az ég felé, amit ez esetben a plafon jelképezett.
-Van 15 perced hogy elkészülj.
-Ez egy kihívás?- Kérdeztem.
-Nem ez csak álca.- Mondta nevetve.

20 perccel később már ismét a kanapén tunyultunk jól lakottan a kezünkben egy egy csésze gőzölgő forró csikval.
-Olyanok vagyunk mint a vénemberek.- Törte meg a csendet Ash.
-Ezen könnye változtathatunk.
-Na és hogy?
-Menjünk bulizni.
-Nincs kedvem sokat vezetni meg közben rád is vigyázni nehogy leidd magad a sárgaföldig.
-Nem tenném.
-Nem olyannak ismerlek.
-Egyszer fordult elő!
-Az is elég volt.
-De ha az nincs akkor most nem ülnénk itt. Kettesben.
-Erre nem vennék mérget, mert lehet hogy ha akkor rögtön igent mondasz akkor minden máshogy lenne.
-Ezt már nem tudjuk meg.- Zártam le a beszélgetést. Vagyis próbáltam lezárni.
-Valami más ötlet.
-Fetizzünk körömlakkot!!!- mondtambolyan hagsújjal, mint amikor az ovis kislány könyörög az anyukájának, hogy vegen neki egy Barbiet.
-Mi van?
-Ja nincs nálam, akkor ez is ugrott.
-Bolond vagy?
-Igen de hisz már tudnod kellene.
-És ha csak szimplán elmennénk sétálni? A nap is kisütött.
-Nem rossz ötlet.
-Akkor menj öltözz fel.
-Így nem vagyok jó.
-Vitathatatlan tény, hogy jól áll a felsőm neked de csak ez van rajtad meg egy bugyi ami nem szerencsé párosítás egy alkonyati sétához.
-Akkor kell nekem tíz perc.
-Mégis minek?
-Mert lány vagyok és ezt a sétát vehetjük akár randinak is és hogy arra elkészüljek mindennel együtt kell nekem minimum egy óra. Te döntesz. Egy óra vagy tíz perc?
-Jó akkor tíz perc, de siess. Addig készítek egy kis útravalót.
-Jó. Most szólok hogy viszünk cigit.
-Legyen.
Gyorsan felszaladtam a lépcsőn majd be a hálószobánkba majd az ahhoz tartozó fürdőbe. Itt egy laza fonatot varázsoltam a hajamból és egy kis sminket is felvittem. Ez 5 percembe került. A maradék időben kiválasztottam egy (igazából az egyetlen kéznél lévő hosszú farmer nadrágom volt az) nadrágot, majd hozzá egy sima fehér háromnegyedes ujjú felsőt és arra pedig Ash egyik cipzáros felsőjét vettem kabát gyanánt. Csak egy "kicsit" volt nagy vállban.
Még előszedtem a táskámból a cigis fobozt amiben volt gyújtó is és beraktam a "kabátom" zsebébe, és már mentem is le a lépcsőn a konyha irányába, ahol Ash a mobiljával babrált.
-Kész vagyok. Jó lesz ez így?
-Tökéletes. Indulhatunk?
-Aha csak még felveszek egy cipőt.
-Rendben.
-Nos ha minden igaz kész vagyok. - Mondtam a cipőm felhúzása után.
-Csodás. - Válaszolt miközben kimentünk a tornácra.
-Merre megyünk?
-A közelben van egy park 10 perc gyalog. Arra gondoltan hogy mehetnénk oda.
-Nekem meg felel.
-Akkor induljunk.- Fonta össze az ujjaink.
-Egyébként minek a cigi?
-Hogy elszívjuk.
-Ugye tudod hogy ez egy hülye válasz? - Kérdezte.
-Hülye kérdésre hülye választ kapsz, azt hittem hogy tudod.
-Miért kell állandóan kötekedni?
-Csak azzal kötekszem akit szeretek. Meg néha azzal akit utálok, de azzal máshogy. - Válaszoltam miközben elértük a park bejáratát ahol megálltunk én pedig megcsókoltam.
-Remélem hogy azokkal akiket utálsz nem csinálsz ilyet.
-Pfuj dehogy. Mit szólnál ha mondjuk lekapnám az egyik folyosón Sarat?- Kérdeztem miközben átkaroltam a nyakát
-Hogy én mért nem kapcsolódhatok be?
-Marha vicces vagy.
-Ez egy adottság. -Válaszolta, majd átmentünk a kapun, be a parkba.