Visszaraktam a fül hallgatóm és elindultam az előadóterem felé. Majdnem felkiáltottam, mikor azt éreztem, hogy valaki megragadja a kezem, el kezd húzni és pá másodperccel később egy sötét sarokban találom magam, ahol az aki megragadta a kezem már csókol is... És az a valaki Pete volt. Legszívesbben maradtam volna és ellazulva hagyom, hogy tartson ő, de a bűntudatom nem engedte. Finoman eltoltam magamtól.
-Jól vagy? Valami baj van?- kérdezte aggódva és próbálta leolvasni az arcomról a gondolataimat, amiben a fény viszonyok úgymond az én oldalamon álltak.
-Hát nem igazán... Szeretnék mondani neked valamit.
-Mi a baj?
-Ez nem a legalkalmasabb hely... Suli után eljössz velem valahova beszélgetni?-érdeklődtem.
-Persze.-felelte.-De most már mennem kell.- mondta majd nyomott egy puszit a homlokomra és bevette magát a diák áradatba...
______
Beléptem az előadó terembe (másképp aulába) és automatikusan Ziát kezdtem el keresni a tekintetemmel. Meg is lett. Ott ült a második nevezzük szektorban hátulról az 5-ik sorban középtájt Csabával és Tommal. Inkább végigállom ezt a valamit ami miatt elmaradnak az órák. Mit is kell végig állnom? Felnéztem a színpadra és hangszereket láttam. Dob, basszus gitár, elektromos gitárok.... Basszus! Más körülmények között örömömben ugráltam volna és közben pedig visítok, de most nem! Muszáj kijutnom innen.
Az ajtónál jártam mikor a kedvenc tanárom elállta az utam....
-Miss Whide! Hová ilyen sietősen?
-Csak a telefonomért megyek..
-Szó sem lehet róla! Ez egy rendkívüli esemény! Itt marad a végéig!
-De fel akarom kamerázni!
-Majd valaki felkamerázzak magánok.
-De....
-Semmi de! Most menjen vissza a helyére.
-Rendben.- erőltettem magamra egy mosolyt.- Hárpia-mormogtam, mikor elhaladtam előtte.
-Parancsol? - vonta fel a szemöldökét kérdőn.
-Csap azt mondtam, hogy ária. Néha kimondom hangosan a gondolataimat.- magyaráztam.
-És mire gondolt?
-Arra, hogy meg kell tanulnom áriázni.- válaszoltam. Még mindig furán nézett rám, de nem nagyon zavart.
Mivel nem volt helyem, ezért úgy döntöttem, hogy a fal mellet fogok ülni és zenét hallgatok.
Azért ezt sosem gondoltam volna. Mondjuk úgy, hogy eljutok egy FOB koncertre és a helyet, hogy élőben hallgatnám őket, a telefonomról hallgatom a számaikat....
Valaki oldalba bökött. Tom.
-Jess beszélnem kell veled.- mondta, miután kivettem a fül hallgatóm a fülemből.
-Nem, nem kell.
-De én szeretnék.
-Én pedig nem ! Ez van!
-Kérlek...- könyörgött.
-Figyelj rám. Nem szeretnék veled a tegnap este történtekről beszélni értsd már meg! Nem tudod, milyen bűntudatot érzek amiatt, hogy tegnap csókolóztunk úgy, hogy én ráadásul nem mondathatom magamra azt, hogy a legjózanabb voltam.. Próbálom magam túltenni a dolgon, de addig nem fogom tudni, amíg el nem mondtam Petenek.... És nem tudom, hogy mit fog reagálni...
-Te el akarod neki mondani?
-Persze, hogy el akarom neki mondani!
-Mégis miért?- értetlenkedett.
-Azért, mert szeretem és szerintem ő is szeret és nem akarok neki hazudni. Szóval akár tetszik akár nem elfogom mondani neki. Ez van. És ha most megkérhetlek menj el!
-De...
-Kérlek menj el!-mondtam a sírással küszködve. Tom fel állt és ott hagyott a koncert kezdetéig egyedül....
-Jól vagy? Valami baj van?- kérdezte aggódva és próbálta leolvasni az arcomról a gondolataimat, amiben a fény viszonyok úgymond az én oldalamon álltak.
-Hát nem igazán... Szeretnék mondani neked valamit.
-Mi a baj?
-Ez nem a legalkalmasabb hely... Suli után eljössz velem valahova beszélgetni?-érdeklődtem.
-Persze.-felelte.-De most már mennem kell.- mondta majd nyomott egy puszit a homlokomra és bevette magát a diák áradatba...
______
Beléptem az előadó terembe (másképp aulába) és automatikusan Ziát kezdtem el keresni a tekintetemmel. Meg is lett. Ott ült a második nevezzük szektorban hátulról az 5-ik sorban középtájt Csabával és Tommal. Inkább végigállom ezt a valamit ami miatt elmaradnak az órák. Mit is kell végig állnom? Felnéztem a színpadra és hangszereket láttam. Dob, basszus gitár, elektromos gitárok.... Basszus! Más körülmények között örömömben ugráltam volna és közben pedig visítok, de most nem! Muszáj kijutnom innen.
Az ajtónál jártam mikor a kedvenc tanárom elállta az utam....
-Miss Whide! Hová ilyen sietősen?
-Csak a telefonomért megyek..
-Szó sem lehet róla! Ez egy rendkívüli esemény! Itt marad a végéig!
-De fel akarom kamerázni!
-Majd valaki felkamerázzak magánok.
-De....
-Semmi de! Most menjen vissza a helyére.
-Rendben.- erőltettem magamra egy mosolyt.- Hárpia-mormogtam, mikor elhaladtam előtte.
-Parancsol? - vonta fel a szemöldökét kérdőn.
-Csap azt mondtam, hogy ária. Néha kimondom hangosan a gondolataimat.- magyaráztam.
-És mire gondolt?
-Arra, hogy meg kell tanulnom áriázni.- válaszoltam. Még mindig furán nézett rám, de nem nagyon zavart.
Mivel nem volt helyem, ezért úgy döntöttem, hogy a fal mellet fogok ülni és zenét hallgatok.
Azért ezt sosem gondoltam volna. Mondjuk úgy, hogy eljutok egy FOB koncertre és a helyet, hogy élőben hallgatnám őket, a telefonomról hallgatom a számaikat....
Valaki oldalba bökött. Tom.
-Jess beszélnem kell veled.- mondta, miután kivettem a fül hallgatóm a fülemből.
-Nem, nem kell.
-De én szeretnék.
-Én pedig nem ! Ez van!
-Kérlek...- könyörgött.
-Figyelj rám. Nem szeretnék veled a tegnap este történtekről beszélni értsd már meg! Nem tudod, milyen bűntudatot érzek amiatt, hogy tegnap csókolóztunk úgy, hogy én ráadásul nem mondathatom magamra azt, hogy a legjózanabb voltam.. Próbálom magam túltenni a dolgon, de addig nem fogom tudni, amíg el nem mondtam Petenek.... És nem tudom, hogy mit fog reagálni...
-Te el akarod neki mondani?
-Persze, hogy el akarom neki mondani!
-Mégis miért?- értetlenkedett.
-Azért, mert szeretem és szerintem ő is szeret és nem akarok neki hazudni. Szóval akár tetszik akár nem elfogom mondani neki. Ez van. És ha most megkérhetlek menj el!
-De...
-Kérlek menj el!-mondtam a sírással küszködve. Tom fel állt és ott hagyott a koncert kezdetéig egyedül....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése